2015. szeptember 14., hétfő

A képek és a képzelet szerepe

„A képzelet fontosabb, mint a tudás.  A tudás véges. 
A képzelet felöleli az egész világot.
A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága. (A. Einstein)
A képzelőerő kreativitásunk részeként vágyainkat, terveinket, sőt mélyebb motivációinkat jeleníti meg a mindennapokban a fantáziafolyam képében. A világról és önmagunkról alkotott belső képek a művészetnek is talán legfontosabb forrását képezik. Fontos kiegészítés, hogy ez a „kép” szó nemcsak a vizuális belső élményre vonatkozik, hanem éppúgy a többi érzékszervi minőségre is, pl. zenei élményekre a hallás kapcsán.

A mesét hallgató gyermekben gyakran jelennek meg belső képek, melyeket fantáziának tekintünk. Ennek jelentősége azonban sokkal nagyobb, mint amit tulajdonítanak neki. A gyermek mély lelki életében ezeknek a képeknek a segítségével rögzül az információ, mely a legsajátabb önmagáévá válik. A jobb félteke információ-feldolgozó folyamatai alapvető érzelmi és szellemi tudásként raktározzák el a mesékben kódolt szimbólumokat. Ezekhez egy életen keresztül, mint magától értetődő tudáshoz lehet fordulni. Ha mesefilmek formájában kívülről kapja a képeket, annak megerősítő ereje jelentősen csökken, hiszen nem a saját természetes képei segítségével kódolt, nem hozzáférhető közvetlenül, nehezebben elevenedik meg, mint saját tudás.
Belső képeink legismertebb területe az álmok világa, melyekben közismerten nehéz eligazodni, mégis ezt nevezik az önismeret „Királyi Útjának”. Az álmok elemzésével, jelentőségük tudatosításával közelebb kerülünk nehézségeink megértéséhez, és újszerű megoldásokat találhatunk problémáinkra. Az önismeretnek és a pszichoterápiának egyaránt több módszere használja a vezetett imaginációs gyakorlatokat, melyekben szándékkal, de szabadságot hagyva hívják elő a belső utazásban a szimbólumok segítségével a mélyebb lelki valóságot. Ezek másféle törvényeknek engedelmeskednek, mint a mindennapok világa, éppen ezért a mesék világával mutatnak szoros rokonságot.
Néhány mesefordulatot mutatunk be párhuzamba állítva az értelmezhető pszichológiai leírásokkal:
– A hős vándorlása során elér egy kutat, melybe leereszkedve egy másik, „lenti” világban találja magát. A lelki életünkben saját mélyebb lelki valóságunkba szállunk le egy álomban vagy egy belső utazásban.
– A tetejetlen fa megmászása során jelentősen megváltozik a hős időélménye a külső megfigyelőkhöz képest. Ez párhuzamba állítható a módosult tudatállapotok élményanyagával, melyet relaxációs vagy meditatív élményekben élnek át.
– A gonosz mostoha jelképezi a gyermek felnövekedése során a leválás nehézségeivel küszködő fiatal anya-élményének változását: édesanyja mintegy meghal számára, hiszen felnőtten már nem viselkedhet gyerekesen, nem várhatja szüleitől a gyermeknek járó gyámolítást. A mostoha az elszakadás sötét oldalát jelenítheti meg.

Forrás:
Orosz Katalin: A népmesék lélektani elemzése
(Könyv és Nevelés 2005/4)
http://olvasovanevels.gportal.hu/

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése