2015. szeptember 7., hétfő

76 éve született Vásárhelyi Géza magyar költő


Vásárhelyi Géza (Pécs, 1939. szeptember 7.Kolozsvár, 1988. március 25.) magyar költő.

Életútja
Középiskoláit a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban végezte (1956), a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben szerzett orvosi diplomát (1962). Szakmai pályáját körorvosként Alsóhomoródon kezdte (1962–63), következő állomásai: Nagysomkút (1963–67), Pusztaszentkirály (1967–68), majd haláláig Kövend.

Költői munkássága
Költőként a Vitorla-ének (Bukarest, 1967) nemzedékével vált ismertté; első verskötete (Viaskodás az angyallal) nem sokkal később (1969) jelent meg. Verseiben – írta Bertha Zoltán Ki vár engem? címmel megjelentetett hátrahagyott versei kapcsán – „egy felkavart érzelemvilágú, szenvedélyes önmarcangolással és vívódó életlátással teli, modern, egzisztenciális alanyi líra képe bontakozik elénk”. Majd így összegezett: „költészete … egészében az első Forrás-nemzedék lírájának indulati töltetét, energiáját, demonstratív önvizsgáló kérlelhetetlenségét és filozofikus-vizionárius, elvonatkoztató hajlamait, illetve a második Forrás-generáció konkrétabb alanyiságot egyaránt tanúsító szerves érték, megbecsülendő teljesítmény” (Alföld, 1992/4). Énboncoló verseiben költészetének legjavában felszínre jön a közösségi érzés.
Az 1970-es évektől gyakran közölt elemző kritikákat kortársairól: Páskándi Gézáról (Utunk, 1970/35), Kányádi Sándorról (Korunk, 1973/9), Lászlóffy Aladárról (A Hét 1973/22, 1977/11), Király Lászlóról (A Hét, 1976/50), Lászlóffy Csabáról (A Hét, 1977/37), Nyárádi Szabó Zoltánról (Utunk, 1979/41), Palocsay Zsigmondról (Utunk, 1979/45), Mózes Attiláról (Utunk, 1983/4).
Balázs Ferencről írt drámáját az Utunk közölte. Verseiből A lovasroham (Sarja de cavalerie) címen román nyelvű válogatást jelentettek meg 1987-ben Paul Drumaru fordításában.

Kötetei
  • Viaskodás az angyallal (versek, Kántor Lajos előszavával. Bukarest, 1969. Forrás);
  • A 999. éjszaka (versek, Bukarest, 1976);
  • Én ezt már úgyis álmodom (versek, Bukarest, 1979);
  • A tébolyult kalmár (esszénovellák, Kolozsvár, 1982);
  • Álomtalanul, már az örök éjszaka (versek, Bukarest, 1983);
  • Álom nem-emlékeimről (versek, Bukarest, 1986);
  • A nincs-miért-madár (versek, Bukarest, 1988);
  • Ki vár engem? Hátrahagyott versek (Budapest, 1991);
  • Ne félj, az álom úgyis szertehordoz. Hátrahagyott versek (Bukarest, 1993).
Társasági tagság
Díjak, elismerések
  • 1979-ben elnyerte a Kolozsvári Írók Egyesületének díját.

(Forrás: wikipedia.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése