2015. augusztus 8., szombat

Gyereksarok 142.



Könyvajánló

 

Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Az űrlap alja
Gonosz boszorkány, vasorrú bába, vénséges banya, ugye ilyesmik jutnak eszedbe a boszorkányokról? A mi boszorkányunk, Amália, szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, csöppet sem gonosz, legfeljebb néha szomorú. És ami a legfőbb: csodás meséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán. Az olvasó kedve szerint olvashatja különálló meseként vagy kerettörténetbe ágyazott összefüggő mesefolyamként a kötetet. A mesékben felfedezhetjük mítoszok, legendák és mondák motívumait, játékosan átalakított változatait, sosem látott, mégis mintha népmesékből előlépett lények alakját. A változatos történetek eredeti ötleteket villantanak fel, plasztikus figurákat vonultatnak fel, finom nyelvi ízeket kínálnak. A megvalósítható (erkölcsi-esztétikai) világrend és az eleven valóság sokszínűsége nyújtotta szépségélmény adja e magával ragadó mesevilág vonzerejét. A kötet költői álomvilágát Szegedi Katalin illusztrációi keltik életre; az ő grafikai stílusa valósággal kínálkozik Boldizsár Ildikó meséi mellé. * * * Boldizsár Ildikó neve meseolvasó gyerekek és meseértő felnőttek számára egyaránt ismerősen cseng. Több mesekötet szerzője, de gyűjtője és tudományos szakértője is a meséknek, mesetípusoknak, motívumoknak. Meseíróként a kortárs irodalomban egyéni stílus és hangvétel jellemzi: meséi álomszerűen szépek, már-már költői hangúak. Ha irodalomtörténeti „rokonait” keressük, elsősorban Balázs Béla, Lesznai Anna, illetve a világirodalomból Oscar Wilde juthat eszünkbe. Az irodalmi köztudat a nyelvi játékosságot elsősorban a groteszk-ironikus stílusú szerzőkhöz társítja (pl. Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Békés Pál), de Boldizsár Ildikó szövegei is hallatlanul gazdagok nyelvi leleményekben, szókincse bővelkedik lírai fordulatokban, szemléletes képekben. Fontos szerephez jutnak nála a színek, életre kelnek az illatok, a valóságos növények megelevenítésével tündér- és álomvilág születik.

Erich Kästner: Emil és a detektívek
Az űrlap alja
Emil élete nagy kalandjára készül: teljesen egyedül Berlinbe utazik, hogy meglátogassa a nagymamáját. Hatalmas kofferrel száll fel a vonatra, zsebében pedig ott lapul száznegyven ropogós márka, melyet anyukája bízott rá. Mire Berlinbe ér, már megtapasztalja, hogy a felnőttek néha nagyon gonoszak tudnak lenni. A vonaton ugyanis egy férfi meglopja. A fiú attól fél, nem hinnének neki a rendőrök, ezért maga ered a tettes nyomába. De vajon nyakon tud csípni egy bűnözőt? Egyedül alaigha. Egy csapatnyi detektív segítségével viszont talán igen! A briliáns logikájú Professzor, a lelkes Kis Kedd, a dudálós Gusztáv és a többiek még csak iskolába járnak, de elbánnak akár a legravaszabb gazemberrel is. Erre a berlini nyárra mindenki emlékezni fog: a gyerekek, a szülők, az újságírók, a rendőrség – de leginkább a tolvaj…




Janikovszky Éva: Égigérő fű
Az űrlap alja
Csuda dolgok történnek a régi bérházban, ahol Misu Dezső bácsinál, Síróbaba Kamilla kisasszonynál tölti a nyarat. A titkok között nagy szerepe van százhuszonegy szalmaszálnak, amellyel csak félig lehet a málnaszörpöt kiszívni. Végül is sok titokra derül fény, és ez a nyár, maga a napfény, a derű és a bizalom. 

A könyvből sikeres tévéfilm készült, feledhetetlen színészek közreműködésével.








(Forrás: http://www.mora.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése