2015. augusztus 21., péntek

Grimm: A békakirály




Még alsós általános iskolás lehettem, amikor utoljára konkrétan a magam kedvére olvastam mesét. Most, felnőtt fejjel, közel a 30-hoz, ismét kedvem volt meséket olvasni. Az egyik A békakirály című mese volt a Grimm testvérektől.

 

Ismertem már korábban is már ezt a mesét felületesen, de most értettem meg a konkrét mondanivalóját.

A mesékben gyakori motívum a megváltás, erről szól A békakirály című mese is.

A kis királylány beleejti a kútba a kedvenc aranygolyóját, és mindent megígér a békának, csak hozza vissza neki. Az elkényeztetett királylány azt gondolja, úgysem kell betartania azt, amit egy csúf békának fogad meg. Hanem az apja most a sarkára áll, és betartatja vele az ígéretét. Az elvarázsolt béka minél közelebb kerül a királylányhoz fizikailag, az annál jobban undorodik tőle. Az utálkozás először gyűlöletté, majd dühvé alakul át, és a királylány a falhoz vágja a békát.


Üzenete: 

Ebben a mesében nem áldozatot kell hoznia a női főszereplőnek, hanem önmagát kell legyőznie, olyasmit kell megtennie, amitől eredendően irtózik. Az elvarázsolt férfi az elfogadás által válhat újra emberré.

 

„Bizonyos értelemben a mese arról szól, hogy ahhoz, hogy valaki szeretni tudjon, először képesnek kell lennie érezni, még akkor is, ha ezek az érzelmek ellenségesek, mert még az is jobb, mint egyáltalán nem érezni.”



 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése