2015. augusztus 7., péntek

A muzsikáló ezüstkecske - magyar népmese



Még alsós általános iskolás lehettem, amikor utoljára konkrétan a magam kedvére olvastam mesét. Most, felnőtt fejjel, közel a 30-hoz, ismét kedvem volt meséket olvasni. Az egyik A muzsikáló ezüstkecske - magyar népmese volt.


Ismertem már korábban is már ezt a mesét felületesen, de most értettem meg a konkrét mondanivalóját.

A muzsikáló ezüstkecske története a szép dolgokra, a művészetek életünkben betöltött fontosságára hívja fel a figyelmet. A király nagy rajongója a szépségnek, a művészeteknek, de egyúttal rabja is. Betegesen védi, félti drága palotáját. Többre becsüli az épületet, mint az emberi életet.
A drága palotát őrző katona viszont nem tud mit kezdeni a rá bízott értékekkel, nem kedveli, sőt nem is érti azokat. Csak a pénzt becsüli. A pénz önmagában nem tesz boldoggá, de ő ezt csak büntetése árán tanulja meg. Büntetését azért kapja, mert ellene fordul a szépnek, a rá bízott értéknek és rombolni kezd.
Mint a legtöbb népmesében, itt is szerepel egy szépséges, jó lelkű, okos királylány. Ő lesz a büntetésből temérdek pénzzel együtt befalazott katona egyik segítője. A másik a szegény aranyműves.

Az aranyműves a falon fúrt lyukon kiadogatott pénzért élelmet visz a katonának, a többi pénzből pedig egy embernagyságúnál nagyobb ezüstkecskét készít a katonának. A katona fogságában zenél. A zene megkönnyíti nehéz sorsát. A művészetélvező királyt érdekelni kezdi a szép muzsika. Így jut el a befalazott katonához, pontosabban a muzsikát ontó ezüstkecskéhez.

A katona megtanulja becsülni a művészeteket, a király pedig az embert jobban értékelni. A királylány és az aranyműves tudták mindezt és hozzásegítik a királyt és a katonát, hogy ők is megtanulják. A történet ezüstkecske motívumában lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot az ezüstkecske és a trójai faló.

 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése