2015. augusztus 9., vasárnap

A három kismalac - angol népmese



Még alsós általános iskolás lehettem, amikor utoljára konkrétan a magam kedvére olvastam mesét. Most, felnőtt fejjel, közel a 30-hoz, ismét kedvem volt meséket olvasni. Az egyik A három kismalac - angol népmese volt.

Ismertem már korábban is már ezt a mesét felületesen, de most értettem meg a konkrét mondanivalóját.

Ebben a mesében a malacok házat építenek, hogy a farkas elől védve legyenek. A legkisebb kismalac türelmetlenségében szalmaházat épít, a középső kismalac valamivel erősebb faháza sem nyújt védelmet a farkassal szemben. Csak a legidősebb kismalac gondosan épített kőháza képes a farkast távol tartani. A mese eredeti formájában a farkas a két fiatalabb malacot felfalja, csak a legidősebb marad életben. Mivel alighanem túl kegyetlennek érzik a két ártatlan, csak kissé lustácska kismalac halálát, a mesét gyakran megszelídített változatban közlik: a két kismalac befut testvérük erősebb házába, és így együtt megmenekülnek a farkastól. Bettelheim szerint így azonban a mese szimbolikus mondanivalója sérül. 

A mese értelmezése Bruno Bettelheim szerint 
A három kismalac című mese arra tanít, hogy ne legyünk lusták és könnyelműek, mert rajtaveszthetünk. Okos tervezéssel, előrelátással és kitartó munkával még a legádázabb ellenségünket is legyőzhetjük.

A fiatalabb malacok hanyagul és sietősen építik fel házaikat, nem törődvén a jövővel, a veszélyekkel, azonnali kielégülésre törnek. Bár a középső malac házánál némi fejlődés felfedezhető a kisebbik malac szalma kunyhójához képest, ő ugyanis ágakból építi fel a házát.

De csak a harmadik, legidősebb malac képes a valósághoz igazodva figyelembe venni, mit hozhat a jövő, sőt még a farkas viselkedését is jól számítja ki. A farkas a bennünk lakozó ismeretlent szimbolizálja, aki szeretne minket elcsábítani, olyan tudattalan és kártékony erőket képvisel, amelyekkel szemben meg kell tanulnunk védekezni.

A mese kismalacaival azonosuló gyermek azt szűri le magának, hogy lehetséges fejlődni, és az örömöket a valóság kívánalmaihoz igazítani. Nem kell lemondani minden örömről, csak a kielégülést kell a való élethez igazítani, ahhoz alkalmazkodva keresni.

Az okos kismalac háromszor is túljár a farkas eszén, először répalopásra, másodszor almaszedésre és harmadszor vásárba hívja. Miután a farkas kudarcot vall, elhatározza, hogy végez a malackával, de végül ő maga zuhan a kéményen keresztül a forró vízbe és végzi a malacka asztalán.

A gyermekben, aki azonosul a főhőssel, ez a mese nemcsak reményt kelt, hanem azt is közli vele, hogy ha fejleszti értelmét, legyőzheti a nála erősebbeket is.

A farkas rosszaságát a kisgyermek önmagában is felismerheti: a vágyat, hogy faljon, és következményét, hogy őt magát is felfalhatják. A farkas tehát a gyermek rosszaságának kivetülése, és ezért a mese útmutatást is ad a probléma – alkotó módon történő – feldolgozására.

Mivel a három kismalac az ember fejlődésének különböző szintjeit képviseli, a két kisebbik malac eltűnése nem megrázó, a gyermek tudat alatt megérti, hogy az alacsonyabb létformának el kell tűnni, ha a magasabb rendű felé haladunk; a gyermek megérti, hogy a három malac egy tulajdonképpen, csak más fejlődési szakaszban.

A mese hatása abban rejlik, hogy a gyermek gondolkodását saját fejlődésére irányítja, de nem fogalmazza meg, hogy milyen legyen ez a fejlődés, hanem hagyja, hogy a gyermek vonja le saját következtetéseit, mert csakis ez segíti elő a személyisége igazi érését.

 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése