2015. július 26., vasárnap

A Grimm mesék üzenete



„A kisgyerek, miután eljutott az érzelmeknek arra a fejlődési fokára, ahol már más emberek sorsa is érdekli őt, a mesében ismerkedik meg a másokért való aggodalom, az örvendező együttérzés érzelmeivel, az igazságosság, a bátorság, a hűség fogalmával, az elnyomó erőszak elleni gyűlölettel, és megszerzi magának azt az optimizmust, melyre a gonosz hatalmak elleni küzdelemben majdan szüksége lesz.” (Petrolay Margit)

  A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak.  
A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék. Vajon milyen hétköznapi problémák vannak jelen a Grimm mesék mélyebb rétegeiben?

Az egyik ilyen az un. Ödipusz-komplexus problémája, ami a 3-5 éves gyermekek sajátossága: a gyermek szoros kötődést mutat ellenkező nemű szülőjéhez, viszont a vele azonos nemű szülővel kapcsolatos érzelmei ambivalensek; szereti őt, felnéz rá, ugyanakkor gyűlöli, mert miatta nem birtokolhatja korlátlanul az ellentétes nemű szülőt.  

A gyermek gyakran nem is tudja felfogni e cselekvés okát; ő csak azt veszi észre, hogy szeretett anyja hirtelen fenyegető óriássá változik. Ez a mesében - pl. Hófehérkében - úgy oldódik fel, hogy az anya helyett megjelenik a gonosz mostoha, csupa elítélendő, rossz tulajdonsággal. És egy ilyen mostohára már szabad haragudni. Így az anya megmarad annak, ami eredetileg volt: szeretetreméltó, kedves, megértő lénynek, akit csak szeretni lehet. 
A szülőkkel való kapcsolat problémájára bukkanhatunk a Jancsi és Juliska című mese elemzése során. Ahogyan Jancsi és Juliska, úgy minden gyermek fél a magára maradástól, attól, hogy szülei elhagyják. De az is tény, előbb vagy utóbb a gyermekek felnőnek, és meg kell találniuk az életben való boldogulás eszközeit.
A mesék segítenek a gyermeki düh, agresszió feldolgozásában, és megpróbálnak megoldást sugalmazni erre a problémára is.

Horror törpék, mostohák és boszorkák között
“Mondd meg nékem, kis tükröm:
ki a legszebb a földön?  
Ilyenkor a tükör mindig azt felelte:
Úrnőm, nincs a világnak
szebb asszonya tenálad.”

Erre aztán a királyné sem aggodalmaskodott tovább, mert tudta, hogy a tükre nem mond mást, mint színtiszta igazságot.

Telt-múlt az idő, esztendő esztendőre. Hófehérke nőtt, növekedett, és hétéves korára olyan szép lett, mint maga a ragyogó nap, szebb még a szépséges királynénál is. Ez eleinte nem sokat törődött a mostohalányával, hanem egyszer aztán gyanút fogott, bezárkózott a szobájába, elővette a tükrét, és megkérdezte:
„Mondd meg nékem, kis tükröm:
ki a legszebb a földön?”

De a tükör ezúttal nem úgy felelt, ahogyan a királyné szerette volna, hanem azt mondta:
„Szép vagy, úrnőm, de tudd meg:
Hófehérke százszor szebb. ” (Grimm testvérek: Hófehérke)

A mesék első megjelenését egyébként számos kritika érte: gyerekmeseként voltak feltüntetve, azonban (a mellékelt tudományos információk miatt) stílusa és tartalma okán egyetlen szülő sem olvasott volna fel belőle. A forrásanyaghoz való ragaszkodás miatt a mesék eredeti változata szinte horrorisztikus elemeket is tartalmazott.

A Hamupipőkében a gonosz mostohatestvérek szemét galambok csipegetik ki, a Hófehérke gonosz királynéját izzó vascipőben táncoltatják halálra, a Jancsi és Juliska boszorkányát elevenen égetik el egy kemencében. A sok fordítás és a többszöri átdolgozás során aztán a történetek finomodtak, a kecskegidákról szóló mese “gyermekbarát” rajzfilmes adaptációjában például a farkas vegetáriánus lesz. Holott a lélekbúvárok szerint megvan az értelme annak, hogy a gyerekek gonosz mostohákkal, boszorkákkal, sárkányokkal és egyéb baljós kreatúrákkal nézzenek szembe. A szexuális utalásokat is eltüntették, hogy megszabaduljanak a „18-as karikától” – érdekes módon az erőszak (különösen a rossz kiérdemelt büntetése) megmaradt.

„A kisgyerekkori biztonság megadásával kezdődik tehát az érzelmi intelligencia kibontakoztatása, és folytatódik a szabad játékban és a mesehallgatásban, amelyekben a gyerek érzelmileg átfűtött belső képekkel vesz részt. Ezek a belső képek segítik hozzá ahhoz, hogy feldolgozza a világról és saját belső világából nyert tagolatlan benyomásokat, és mindig újra tagolja.” (Vekerdy Tamás) 

    A gyermek életében tehát a mese nagyon fontos szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást, az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol, valamint kiválóan szórakoztat.

(A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése