2015. június 6., szombat

Gyereksarok 133.



A könyv és a gyerek

Úgy gondolom, hogy a mai gyermekekkel hamar el kell kezdeni az olvasásra nevelést, megismertetni a könyvvel, mert a későbbiekben így lesz fogékony az olvasásra, a könyvek forgatására. 


A számítógépes játékok és az internet – főleg a közösségi és a csevegőoldalak – elég rég „tartják fogva” a mai iskoláskorú fiatalokat. Ennek egyik következménye, hogy bizony sokan elfelejtenek vagy meg sem tanulnak hosszabb szövegeket, újságot, könyvet olvasni és az olvasottakat valóban megérteni. (Egy felmérés szerint itthon mindössze 500 ezer 15 és 18 év közötti ifjú forgat nyomtatott sajtóterméket.)


Kosztolányi szerint: A gyerekeknek olvasniuk kell, nem sokat kell, hanem jót kell olvasni.
Meg kell ismertetni a gyermeket az olvasással. Az olvasástanításnak két kulcskorszaka van.

A 6 éves kor előtti időszak= a gyerek még nem olvas: Itt dől el, hogy a gyerek megtanul-e a hallott szavakból belső képi  világot teremteni. A gyermek kapcsolatát a könyvekkel az első találkozás dönti el. A könyv és az irodalom szeretetének kibontakoztatásában, valamint a vizuális képességek alakításában óriási szerepe van az illusztrációnak, és a szép könyvnek.
A gyermeket az irodalomhoz a könyvekhez a képes könyv vezeti el. Ez a könyv számára még csak játék. Az illusztrációkat elevennek véli. A képek ismerősek számára, örömöt nyújtanak, élményeket  idéz fel. Fontos, hogy a már stílusa, hangulata, a mondanivaló, és az illusztráció összhangban legyen egymással.

Bölcsődében fontos a mondókázás -> Komáromi Gabriella szerint: az ember élete során sohasem él olyan szoros és intenzív kapcsolatban a verssel mint gyermekkorában. A vers a gyermek mindennapos közege. Ha sír, verssel, dallal nyugtatják. Nem értelmet- érzelmet keres a versben, hanem hangulatokat él át.
A versek mellett élvezettel hallgatja a gyermek a rövid meséket, elbeszéléseket, amelyek önmagáról vagy hasonló korú gyermekről szólnak.

3-4 éves korban bővül olyan meséknek a száma amelyek nem csal állatokról szólnak, bonyolultabb a cselekmény, szereplők száma bővül.
Az elbeszélések vonzereje sem csökken.
5 éves gyermek: a nyelvi humor iránti érzékenység is megfigyelhető.
Lázár Ervin szerint: A gyermek és a neki mesélő szülő között olyan kapcsolat teremtődik amely nélkül nem érdemes élni és azt a szülőt aki nem tudja h milyen fontos ez, rá kellene kényszeríteni arra , hogy meséljen  a gyermekének.

Majdnem teljesen mindegy, hogy mit mesélünk és hogyan, akár felolvashatunk, vagy népmesét mondhatunk, mondhatjuk fejből, vagy akár ki is találhatjuk.
Az a fontos, hogy ez a varázskör meglegyen a két fél között.
A mesét szerető és sok mesét mondó szülő segíti a gyermekét és a mesék által még jobban meg is ismeri. A gyermek megoldási javaslatokat talál kínzó problémáira. Erősíti az önbizalmát- hitét önmagában. Levezeti a gyermek agresszióját. Bátorságot ad a gyermeknek. Helyes értékrendet alakít ki. Olyan ismerethez jut a gyermek amit nem közölnek vele.
Mintát ad a mese a felnőtt kor eléréséhez. Nem vezeti félre a gyermeket a mese. A mese szimbólumok rendszere -> az életet tanítják.

(Forrás: http://users.atw.hu/premflforum/gyermekirodalom.html és https://www.mediapiac.com/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése