2015. június 25., csütörtök

Az égig érő fa című magyar népmese




Még alsós általános iskolás lehettem, amikor utoljára konkrétan a magam kedvére olvastam mesét. Most, felnőtt fejjel, közel a 30-hoz, ismét kedvem volt meséket olvasni. Az egyik Az égig érő fa című magyar népmese volt Benedek Elek gyűjtéséből.  

Ismertem már korábban is már ezt a mesét felületesen, de most értettem meg a konkrét mondanivalóját.

Benedek Elek meséje az apjával szoros érzelmi kötelékben élő királylány történetével indul, aki – apja intelmei ellenére - megfogadja, hogy soha nem hagyja el a szülői házat, nem hagyja el virágoskertjét, s égig érő fáját: ”míg a világ világ lesz, férjhez nem megy, el nem hagyja az ő édes apjaurát. Az öreg király örült is búsult is ezen a beszéden.” - olvashatjuk a mesében. Ám fogadalmát követően a lányt egy fergeteg a fa tetejére ragadja, ahol a sárkány palotájába kerül. A kisgyermekként síró királyt éjszakai álma ébreszti tudatára: kihirdeti ország- világ előtt, hogy annak adja lányát, aki kiszabadítja azt a sárkány fogságából. Egyedül a kiskondásnak, kis Jánosnak sikerül a próbatétel, aki a belső érzéseit és intuícióit megszólaltató kismalacára hallgatva jut fel a fa hetedik ágára. A királylány kiszabadításához meg kell küzdenie a sárkánnyal. Ez csak a sárkány fogságában élő táltos segítségével sikerülhet.

„Az égig érő fa”, vagy „Tetejetlen fa” típusú mesék, ill. azok, amelyekben a fa központi
motívum, a világ összes népmeséjében megtalálhatók. „Égig érő” változatuk legősibb meséinkhez tartozik, számszerűségét tekintve a magyar népmesékben fordul elő leggyakrabban. Az ázsiai őshazából hozott önálló mesetéma a világfához és a csillaghithez fűződő mítoszokból keletkezett.    
A parázsevéstől feltámad a girhes ló energiája, s ötlábú aranyszőrű paripa lesz belőle. Ezzel megindul a mesében a Jó és Rossz harca, a sárkány által képviselt romboló és az aranyszőrű paripában feltámadó alkotó erők küzdelme. A hét lódarázs elpusztítása vet véget a sárkány erejének. Jánost és a királylányt a táltos repíti vissza a földi világba.  

A MESE LÉLEKTANI ÜZENETE
Az égig érő fa típusú mesék a felnőtté váláshoz vezető út próbatételeiről szólnak. A gyermekkort követő, kora serdülőkortól ifjúkorig tartó un. átmeneti kor időszakát érintik. A gyermeki lét és tudatállapot elhagyásával, az „egy életem egy halálom” kockázat vállalásával a hős egy magasabb tudatszintre emelkedik, amit az égig érő fa ágai szimbolizálnak. Az átmeneti korhoz kapcsolódó próbatételek a személyiség mind a négy pszichés funkcióját: a gondolkodó, érzékelő, érző és intuitív funkciót fejlődésre sarkallják. Ezen funkciók és a hozzájuk kapcsolódó képességek kiteljesedésével jelenhet meg az ötödik, a transzcendens funkció, amit a mesében az ötlábúvá átváltozott táltos ló szimbolizál. 

(A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése