2015. május 14., csütörtök

Győri Andrea: Örömlény



Majdnem 40 évnyi önkeresés, társkeresés, cipőkeresés, boldogság kergetés.
Boross Petra, az ismert, cölöpnyurga, szeplős arcú tévés fordulatos, valós történetét tartod a kezedben, kedves Olvasó! Hősnőnk már kisiskolás korától  vonzza a gixereke . Bakfisként még csak biciklivel esik arcra, később képes ugyanerre tűsarkúban, 190 centi magasból, az álompasi orra előtt. Mindennek és mindenkinek meg akar felelni, azonban ez sehogy sem sikerül: vagy kirúgják, vagy nyúlcipőben kell menekülnie előbb-utóbb szadista tanerők és adóellenőrök, arrogáns férfiak elől iskolákból, munkahelyekről, társkapcsolatokból, sőt a saját kifőzdéjéből is. Képes akár három szivacsbetétes melltartót felvenni egymás fölé a sikeres randi érdekében, miközben találkozik ennél is nagyobb mellű férfineműekkel. Tisztességes csalókkal és tisztességtelen családokkal, ármánykodó exfeleségekkel, megszelídült anyósokkal hozza össze a sorsa. Miközben felébred a pénzhajhászat és a külsőségek világából: rádöbben, az igazi érték az orra előtt hever a saját férje, a macsó, későn érő Gábor személyében, akivel évek óta tipikus se veled, se nélküled kapcsolatban él. Vajon még időben ismeri fel hősnőnk a valódi értékeket? Megtalálja a saját útját meddőségen, vagy a szerettei elengedésén innen és túl? Magadra ismersz Petra rumlis hétköznapjaiban, csatáiban, kedves Olvasó? Egy biztos: a média világának mainstream szereplői is sírnak és nevetnek, ahogyan te is fogsz, miközben nem tudod letenni a regényt!”


A könyv elolvasása után úgy éreztem, szükségem van egy kis időre, mire bejegyzést tudok írni róla. Nem azért, mert nem tudtam volna mit mondani róla, hanem azért, hogy a regény mondanivalóját úgy tudjam összefoglalni, hogy minél több ember érdeklődését fel tudjam kelteni a könyv iránt.
A regényt röviden úgy foglalnám össze, hogy egy magyar társadalomkritika, ami nagyon jó jellemzést ad a mai magyar társadalomról. Én is magamra ismertem itt-ott.
A regény érinti az agresszió, a homoszexualitás, a pénzügyi nehézségek, az elengedés, a társkeresés- és társfüggés témakörét egyaránt.

A főhős, Boross Petra életét kisgyermek korától követhetjük az érett felnőtt életszakaszig. Gyerek- és tinédzserkora 80-as években átlagosnak mondható, egy érzelmileg terhelt családban nevelkedett, ami miatt később a saját csatáit kell megvívni a hétköznapi életben, munkájában is és a magánéletében is. Ahogy egyre idősödik, úgy kerül egyre beljebb az élet labirintusába. A regényből megtudhatjuk, hogy mennyire szeretethiányos, érzékeny, sebeshető, néha naív nő, aki a kihívásoktól megrémülve mindig újabb és újabb útkeresésbe kezd. A magánélete hol drámai, hol vicces. A könyv végére vele együtt az olvasó is rájön, hogy az életünk történéseinek minősége nézőpont kérdése, el kell fogadnunk az élet furcsaságait és árnyoldalait is. Rájövünk, hogy nincs lehetetlen és minden szakadékból ki lehet mászni.

A szerző
Győri Andrea 1973-ban született. Felsőoktatási éveivel párhuzamosan először a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője, majd a Magyar Televízió és a kereskedelmi csatornák szerkesztője volt. Önálló kutatómunkát végzett a családi krízishelyzetek kezelése és megoldása és témakörében. Számos interjút készített az ilyen mikrokörnyezetben élőkkel illetve a pszichológia –és pszichiátria ide vonatkozó területein.
Úgy éreztem, hogy Győri Andrea több éves újságírói tapasztalatát jól kamatoztatta a könyvben, mert pl. a könyv felépítése, a szókincse erről árulkodik.  Néha alig tudtam letenni, mert mindig volt valami, ami miatt érdemes továbbolvasni. A szerző számtalan interjút készített változatos, kalandos sorsú nőkkel és férfiakkal, hogy az ő történeteiket regénnyé fűzve rámutasson: nem az a fontos, mi történik, hanem az eseményekhez való viszonyunk.
A regény olvasmányos és közvetlen nagyon, ami úgy tárul az olvasó elé, mintha egy kedves, közeli barátnő mesélné el az életét.

Részletek a műből:

„A gyerekgyártás kérdéskörét mindenesetre parkoló pályára tettem Gábor előtt. Innentől kezdve megpróbáltam a saját magánügyemnek tekinteni a megszállott, türelmetlen akaratomat. Éreztem, a kilenc hónapot sem lennék képes kivárni, másnap szülessen meg és kész. Öltözés közben a nem létező pocakomat stíröltem. Tele szívtam levegővel, amennyi befért a csövön. Előre toltam a medencémet. Így lépegettem a tükör előtt csípőre tett kézzel, mint egy terhes pingvin, amikor egyszer csak kívülről láttam önmagam.
Mit művelek? Jesszus. Mint egy ovis. Ha én gyerkőc volnék, vajon szeretnék-e egy ennyire makacs, önuralom nélküli anya testébe költözni? 

„Elhatároztam,hogy még utoljára imát rebegek az ügymenet érdekében, aztán egyelőre ünnepélyesen letekeredem a projektről.
Megsimogattam a totál lapos hasam. Összekulcsolt kézzel szólítottam az égi barátaimat. Azokat, akik segítettek életben tartani Gábort. Hátha most is eljut hozzájuk a kérésem.
„Add Uram, vagy bárki legyél is, hogy az életünknek része lehessen egy kicsi lény. Valaki, akinek speciálisan ránk van szüksége. Hadd tegyen boldoggá minket, mi pedig őt. Ámen”.
Imáim meghallgattattak. Bár, a kérésem talán nem egészen egyértelműen lőttem ki a világűrbe. Pontosítanom kellett volna, hogy embergyerekre gondoltam. Kétlábúra.
Másnap ugyanis találtam egy kutyát.”


„A családfámban nem szerepel a Rotschild név és Dagobert bácsi sem, így fontos életcélom lett még a pénzkeresés, hogy végre azt tehessem, amit csak szeretnék. Bejártam Amerikát, pucoltam edényeket, idős emberek pelenkáját, időnként a lelkiismeretemet is. Építettem házakat, hogy elbukjam az árát a párkapcsolataimban, burkoltam, csempéztem, ablakokat cseréltem- és nem ugrottam ki egyiken sem az aktuális összeomlásaim alkalmával, amire határozottan büszke vagyok. Pénzem nem lett, szabadságom igen. Eközben hajszál híján megúsztam a diliházat, megismertem tisztességes kurvákat és tisztességtelen feleségeket, és olyan önismereti utat jártam be, amit ha lehetne, receptre írnék fel mindenkinek. Rájöttem, semmi bajom nem lesz, ha krumplis tésztából csinálok fasírozottat éhenhalás ellen, ha tejfölt kenek az arcomra méregdrága krémek helyett, és ha egyedül kell leüvöltenem a részeg szomszéd fejét, mert nincs a házban férfi – mármint rajtam kívül. Fruska korom óta a médiaszakmában dolgozom, van kameratapasztalatom, tudok kérdezni és válaszolni, és azt hiszem, a külsőm még mindig piacképes.”

A könyvet ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti a mai, modern társadalomról írt könyveket, amikben a saját életének morzsái is feltűnhetnek.

A könyvet köszönjük Győri Andreának!



(A bejegyzés megírásában segítségemre volt az alábbi oldal: http://www.dancsistvan.hu/index.php/ajanlo/2213-az-oromleny-humor-es-valo-vilag-egy-optimista-regenyben)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése