2015. március 26., csütörtök

Robin Maxwell: Ó Júlia!



Robin Maxwell: Ó, Júlia!
A fordítás a következő kiadás alapján készült: Robin Maxwell: O, Juliet! (2010)
Fordította: Bobory Dóra
Magyar Kiadás: Tericum Kiadó, 2010
Oldalszám: 285
Ár: 3570 Ft


Júlia előtt két út áll: szerelem nélküli, elrendezett házasság vagy lázadás. Az éles eszű lány, aki nemcsak rajongója Dante romantikus költészetének, de maga is verseket ír, nem hajlandó fejet hajtani a hagyományok előtt, és beletörődni a szülők akaratába, mint imádott barátnője, Lucrezia. Júlia sorsa örökre megpecsételődik, amikor egy álarcosbálon megismeri a családjával viszálykodó Monticecco család fiát, Rómeót. Robin Maxwell, az angol történelmi regények népszerű szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy újraírja Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliá-t. Az írónő ezúttal is történelmileg hiteles regényt írt: a halhatatlan szerelmesek története Verona helyett a reneszánsz Firenzében játszódik. Miközben megismerhetjük a nyüzsgő város hétköznapjait, kibontakozik előttünk egy ifjú pár szerelmi története, amely nem kevésbé drámai és szívszorító, mint a nagy költőé, ám ezúttal azt is láthatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött.

◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦

Nagyon szeretem Robin Maxwell könyveit. Korábban már 3 könyvét olvastam és nagyon tetszik a stílusa, ahogy fogalmaz, nagyon le tud kötni, mert nagyon jól meg tudja az olvasó előtt jeleníteni a múltat, a történelmi szereplőket. Az Ó, Júlia is hasonló volt: már az elején megfogott és nagyon tetszett.

Az tény és való, hogy nem kis fába vágta a fejszéjét az írónő, újraírta Shakespeare egyik legnépszerűbb drámáját, a Rómeó és Júliát.

Rómeó és Júlia története számos írót megihletett, hatással volt a zenére, a képzőművészetre és a filmiparra.

Az írónő tökéletesen ötvözte ebben a könyvben az olasz alap történetet, Shakespeare drámáját és saját egyéni stílusát. A lehető legtökéletesebben kitágította a szerelmes tragédia történetét és pontos korhű képet festett az itáliai életről.

Érdekes volt így a történetet olvasni: az alaptörténeten Robin Maxwell kicsit változtatott, de így is megmaradt nekem az igazi Rómeó és Júlia történet.

A könyv a klasszikus Rómeó és Júlia modernebb változata. Természetesen, a cselekmény fontosabb szálai megvannak ebben a könyvben is. Nem károsították meg az eredeti Shakespeare-i művet az apróbb változtatások, viszont számos új esemény és cselekmény gazdagítja, színesíti a könyvet.

Egy pár idézet a könyvből:

„– Az életben egyszer – kezdtem – egy férfi annak látott, ami vagyok, fenntartás nélkül szeretett úgy, ahogy vagyok. Hogyan élhetnék, amikor tudom, hogy soha senki nem fog megint ilyen tökéletes fényben látni engem? És meghallani, amit mondani akarok? És úgy szeretni, ahogy Rómeó szeretett engem?
– Úgy, hogy az emlékét a szívedben hordozod! – kiáltotta.
– Micsoda, hogy az emlékezetemben létezzek egész hátralévő életemben? Az nem élet, Lucrezia.” (277. oldal)

„– Könyörögtem Rómeónak, hogy maradjon velem, de akármennyire szeretett volna, nem tudott. És amennyire hiányozni fog gyengéd barátságod, nem maradhatok veled. Nem emlékszel? Előtted „különleges” élet áll. Egy csodás jövő szerelemmel, gyerekekkel, tanulással és szépséggel. Éld meg úgy, hogy közben a szívedben vagyok. És Rómeó is. Emlékezz ránk, és akkor örökké élni fogunk. Megígérem. Most pedig menj, barátnőm, kérlek, menj! Mondd meg az atyának, hogy mindkettőnket teremtőnkhöz megtérve találtál. Kérj segítséget, mielőtt újra belépsz ide. És még valami: vedd magadhoz Violát, a férjével és a gyerekével együtt. Maradt még egy szerelmi házasság, hogy megédesítse az életedet.
– Miféle barát lennék, ha így itt hagynálak? – zokogta, az arcát könnyek áztatták.
– A legeslegjobb barát. Olyasvalaki, aki igazán megérti a szívemet. Gyere, csókolj meg.” (277. oldal)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Szerelmem, Rómeó!
Tennünk kell valamit, méghozzá gyorsan. Jacopo Strozzi erőszakosan követeli papától a kezemet, és eljegyzésünket hamarosan bejelentik. Te és én sosem beszéltünk nyíltan ilyesmiről, úgyhogy ebben az ügyben a szívemre kell hallgatnom. Úgy kell tennem mintha ismerném a szíved vágyát. Megkockáztatom a megaláztatást. De eddigi cselekedeteid elég okot adtak hinnem, hogy te is úgy érzel, ahogy én. Kitárom előtted pőre lelkemet és várom válaszodat.
Júlia” (128. oldal)

Azt, hogy végül ez a történet hogyan ér véget és vajon az írónő mennyire írta át Shakespeare tragédiáját, mindenkinek ajánlom, hogy derítse ki!




0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése