2015. március 23., hétfő

102 éve született Lotz János magyar származású amerikai nyelvész



Lotz János magyar származású amerikai nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tiszteleti tagja 102 éve, 1913. március 23-án született.

Milwaukee-ban, Amerikában született, apja Lotz Márton, anyja May Katalin, akik az 1910-es években vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba, de 1923-ban visszatelepedtek régi otthonukba Somogyvámosra. A bonyhádi evangélikus gimnáziumban érettségizett 1931-ben, s iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetemre magyar-angol-német szakra, ahol Kosztolányi Dezső magántitkára lett, később felvették az Eötvös Kollégiumba is, ahol Gombocz Zoltán lett a szellemi vezetője. Gombocz Lotz Jánosnak a Jókai-kódex igealakjairól szóló dolgozatát kitüntetésre ajánlotta, segítségével kétéves ösztöndíjat kapott Stockholmba a germanisztika és a filozófia tanulmányozására, 1935-ben a Svédországban folytatta tanulmányait, ahol magyar lektor és az egyetemi magyar intézet vezetője lett. Az intézeti munka keretében világkongresszusokat szervezett, ő hozza létre az első magyarságkutató központot Stockholmban.

1936-ban bölcsészdoktor lett, 1939-től magántanár, 1942-től rendes tanár. Stockholmi katedráját megtartva 1942-től vendégtanár a New York-i Columbia Egyetemen. Munkásságának egyik központi fejezete a magyar hangrendszer vizsgálata volt. Első stockholmi éveiben írta meg legnagyobb művét, a „Das ungarische Sprachsystem" (A magyar nyelvrendszer) című strukturális grammatikáját.

1946-tól az általános és összehasonlító nyelvészet tanára, 1949 és 1967 között az általános nyelvészet tanára. Közben 1953-tól 1965-ig az ural-altáji nyelvi és területi kutatások központjának igazgatója. Stockholmban 1957-ig volt tanszékvezető, 1959 és 1965 között mint vendégtanár működött.

Időközben magyar állampolgárságától megfosztották, de a tudós 1963-ban vízumot kapott Magyarországra nemzetközi tekintélyének köszönhetően, és 1966-ban meghívták vendégprofesszornak a budapesti tudományegyetemre. Kutatómunkájának nagy részét ekkor Magyarországon végezte.

1967-től négy éven át a washingtoni Center for Applied Linguistic főigazgatója, majd két évig európai igazgatója volt. A washingtoni nyelvészeti kutatóintézet feladata, hogy kiépítse a nemzetközi intézet európai bázisát Stockholm alközponttal. Ezzel az interkontinentális nyelvkutatás irányítása most már diplomáciai feladatokkal is párosult. Munkáját két területen összpontosította: az egyik a kontrasztív nyelvészet, a másik a világ nyelveinek leírása lett volna.
Az 1930-as években Kosztolányi Dezső indíttatására kezdett verstani kérdésekkel foglalkozni, majd magyar hang- és alaktani kutatásokat is folytatott. Magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban is publikált. 1969-ben Teller Edével egy időben tüntették ki George Washington-díjjal. 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.
1973. augusztus 25-én, 60. életévében halt meg szívrohamban Chevy Chase-ben. Halála után jelent meg munkássága teljes gyűjteménye a Szonettkoszorú a nyelvről című kötete, amelyet az ő instrukciói alapján Szépe György állított össze.

Lotz János meggyőződése szerint „a nyelv teszi lehetővé a kultúrát és a tudás halmozását".
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság szellemi előfutárának tekintette, emlékérmet alapított a tiszteletére, a Lotz János-emlékérmet. Nevét viseli általános iskola, szövegértési és helyesírási verseny, nyári diákegyetem és az 1990-es években utcát neveznek el róla Bonyhádon.

(Forrás: mtva.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése