Könyvfalók

Mostanában alkotói válságban, illetve olvasási válságban szenvedek. Valahogy semmi sem jó, belekezdek egy könyvbe, de nem köt le, vagy iszonyú hosszú ideig olvasok egy regényt (ami máskor pár nap alatt meglenne), ha meg elolvasom, nehezen írok róla. A könyvtárból sem veszek már ki annyi könyvet, mint korábban, illetve az e-book olvasómon is olvasatlan könyvek sorakoznak. Remélem, ez csak átmeneti állapot, és hamar visszatér az olvasási kedvem.

Törpilla: Nekem tavaly volt egy ilyen időszakom.  A munka és a magánéleti gondok miatt csak az olvasásra (vagy nagy ritkán még erre sem) jutott időm, arra meg már egyáltalán nem maradt időm és energiám, hogy írjak is róla. Most kezdem utolérni magam az írás terén, de még van nagyon sok könyv, amiről nem írtam. Ez akkor rossz volt, de most az az előnye, hogy gyakran frissül a blogom.... :-)

Kritta: Nálam egész gyakran előfordul ilyen, ezért is nem vezetem a saját könyves blogomat rendszeresen, mert bár olvasni sokat és sokfélét szoktam, de írni már közel sem mindenről van kedvem/időm. Ehhez hasonló alkotói válság a főzésben is rám szokott jönni, ilyenkor jön jól egy ismeretlen ország konyhájából származó recept. Valahogy a könyvekkel is így vagyok, néha kell az újdonság, egy addig nem olvasott műfaj és máris helyére billen az olvasási kedvem is. 

Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…

A Kakukkszó J.K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagy sikerű első bűnügyi regénye.

~

Nem is tudom...először is kezdjünk azzal, hogy a borító valami gyönyörűséges - teljesen hűen visszaadja a regény hangulatát, nagyon illik hozzá. És ezen még dob egyet, hogy keménykötésű... tudni kell, hogy a kemény kötés a mindenem. :))

Egy kicsit féltem ettől a könyvtől, mert hát mi is él mindenki fejében Rowlingról? Varázslók, boszorkányok, és egy varázslatos gyermekkor, ami nélküle nem jöhetett volna létre. És amikor lezárul ez a varázslatos periódus, és jönnek a további művek... az már valahogy nem olyan. Ezért írta meg álnéven a Kakukkszót, és hát mivel kiderült, hogy igazából kinek a nevéhez is fűződik, végül is mindegy. Ha valaki el tud vonatkoztatni attól a ténytől, hogy ez már egy másik műfaj, Rowling második "felnőtt" regénye és nem arra koncentrál, hogy "hát ez egyáltalán nem olyan, mint a Harry Potter" akkor egy nagyon ütős és izgalmas regénnyel találkozhat. :)

A regény főszereplője, Cormoran Strike nagy kedvencem lett. Egy ex-katona, zűrös családi háttérrel és egy se veled-se nélküled kapcsolattal a háta mögött. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy lesz a könyvnek folytatása is, mégpedig Silkworm (Selyemhernyó) címmel, mivel Cormoran meleg szíve és szarkasztikus humora, éles szeme és gyors észjárása nagyon a szívemhez nőtt. Szót kell még ejteni Strike titkárnőjéről, Robinról is. Imádja az új munkáját és nagyon hasznossá is teszi magát - segíti a nyomozást és az anyagi szűkösség és a vőlegénye rosszallása ellenére is kitart Strike mellett. Végre egy olyan férfi-női főszereplős krimi, ahol a felek nem bonyolódnak viszonyba, kizárólag baráti- és munkakapcsolat van köztük.

A szereplők nagyon jól ki lettek dolgozva (amit már megszokhattunk Rowlingtól), a cselekmény pedig rengeteg nem várt fordulatot tartalmazott - ezzel is garantálva, hogy az olvasó nem igen fog szabadulni a könyvtől, míg gyorsan el nem olvassa. Egyszerűen letehetetlen!

"Az ágyban bekapcsoltam a híradót, és ott állt benne egy pasas, szörnyű báránybőr sapkában, a hóban, Kakukk utcájában, és azt mondta, hogy meghalt. (…) Majd belehaltam, bassza meg! Azt hittem, még mindig álmodom, vagy hogy kibaszottul a rossz dimenzióban ébredtem, vagy valami… hívogatni kezdtem a többieket… Ciarát, Bryonyt… mindenki foglalt volt. És közben meg néztem a tévét, gondoltam, hátha megjelenik valami, hogy tévedek, nem is ő az."

FanCast:

Tetszik, hogy Rowling levetkőzte a skatulyát, amibe beszorították, és bebizonyította, hogy tud még újat mutatni, hogy több rejtőzik benne, mint egyetlen történet. Néhány embernek kicsit meglepő lehet a káromkodás a könyvben, ami elég gyakran fordul elő, de szerintem ez abszolút illett azokhoz a szereplőkhöz, akiknek ez volt a szokása. 

A másik dolog, ami miatt minden sorát faltam, az az volt, hogy mindig is érdekelt a híres emberek privát élete - hogy milyen helyen laknak, milyen emberekkel barátkoznak, hogy fogadják a folyamatos sajtóérdeklődést - és ez a könyv tulajdonképpen erről szólt: a hírnév árnyoldalairól.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti Rowling lendületes és izgalmas történetszövését, kidolgozott karaktereit vagy akár a nagy krimirajongóknak is. Mindenkinek. :)

Be kell vallanom, hogy nagy M.C. Beaton rajongó vagyok, szeretem az írónő könyveit, igaz eddig leginkább az Agatha Raisin sorozatba temetkeztem bele, majd egy kicsit a Hamish Macbethbe, de biztos voltam benne, hogy szeretnék többet és mást is olvasni az írónőtől. 

Mindamellett, hogy remek a humorérzéke a karakterek nagyon jól kidolgozottak, szerethetőek és nagyon emberiek. Talán az a tény, hogy mindig jól felépített történet és szereplők jelennek meg a lapokon késztetett arra, hogy többet és többet olvassak. Tudom vannak, akik nem igazán szeretik ezeket a sorozatokat, de szerintem azért, mert az első kötet után leteszik őket, pedig a lényeg a folyamatosságon van az első kötetben kezd minden kibontakozni, megismerjük a szereplőket és a hátterüket, majd a sorozat előrehaladtával terebélyesedik ki a történet és válnak a szereplők közeli ismerőssé. 

Ugorjunk is vissza a Miss Pym sorozat első kötetéhez, azaz a Miss Pym és a menekülő menyasszonyhoz.

A 19. század elején játszódik a történet, amit az utazó házasságközvetítőként aposztrofálnak. A századra jellemző a liberalizmus és a nacionalizmus A szellemi és művészeti irányzatban pedig a romantika és a realizmus volt az irányadó. Teljesen jól, a kornak megfelelő követelményeket betartva íródik a sorozat első része. Még élnek a szende szüzek és a gáláns úriemberek hagyományai emellett még élesen elhatárolódik a nemesi és szolgáló réteg, ami a kötetben végig jelen van és érezhető a két réteg közti különbség, amit nagyon jól kezel az írónő végig a történet folyamán. Hol kiélesíti, hol pedig elmossa a határvonalakat, de ezt nem zavaróan, hanem igazán érdekesen teszi, sőt fokozza a feszültséget.

A humor és a romantika mellett az ármány is helyet szorít magának, ettől lesz olyan sokszínű és érdekes a történet, ki-ki megtalálhatja a kedvenc karakterét. Elárulom nekem a lord volt a kedvencem ebben a részben. A kádas jelenet pl. fantasztikusan vicces volt, rég derültem olyan jót, mint amikor éjszaka olvastam... na, de nem lövöm le a poént, inkább olvassátok el.

Ejtsünk szót a főszereplőről is, aki nem más, mint Miss Pym, azaz Hannah, aki kezdetben a szolgálók táborát gyarapítja, azonban egy szerencse folytán feljebb emelkedik a ranglétrán, de mindvégig megőrzi a kettősséget, ami szintén megfűszerezi a történetet. 

Miss Pym  egy minden lében két kanál középkorú nő,- úgy tűnik M. C. Beaton szereti ezt a karaktert időben és térben áthelyezni-, aki nem bírja megállni, hogy ne avatkozzon bele mások, legfőképpen a szerelmesek életébe, nem számolva a következményekkel.  A kor kedvelt utazási módja a postakocsi is fontos szerepet kap a történetben, illetve az útszéli fogadók is izgalmas helyszínként szolgálnak. 

Nagyon szeretem a kosztümös filmeket, de a könyvekben sem áll távol tőlem ez a korszak, így Miss Pym is első olvasásra belopta magát a szívemben.

Aki nyári olvasmányként egy kis kalandos, romantikus, intrikus és szerethető könyvet keres, az ne keressen tovább, mert Miss Pym biztos rabul ejti, csak vigyázzunk, hogy az olvasás közben le ne égjünk a strandon, mert annyira könnyen olvasható, hogy észre sem vesszük, hogy már a végére is értünk a történetnek. Alig várom, hogy kézbe vegyem  a következő részt, ami nem más, mint Miss Pym és a rámenős márki.

M.C. Beaton hivatalos oldala megtalálható a facebookon is, ahol az újdonságokról első kézből értesülhetünk. Igaz, hogy angol nyelven, de rendszeresen és sokat posztol az 1936-os születésű írónő, a vicces családi képektől kezdve, az utazásain át a könyvein keresztül, szóval érdemes benézni.

A könyvért külön köszönet a Bookandwalk weboldalnak.

Tegyük fel, hogy létezik valahol egy nagy tábla, ahova felvéshetsz egyetlen gondolatot, tanácsot vagy idézetet a könyvekről az elkövetkező generációk számára, mi lenne az?

Ha King-ről beszélünk, egészen biztosan mindenkinek a félelem, és a jól kidolgozott emberi karakterek jutnak eszébe. Az igazi ínyenceknek azonban igazán szívesen ajánlom ezt a kötetét. A négy különálló novellában az emberi esendőséget, és a jellemfejlődést láthatjuk. 

Ahogy nyakra-főre olvasom a regényeit, minden alkalommal egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy olyan különleges módon szemléli a világot, ahogyan senki más a világon. 

Legnagyobb pozitívum ebben a kötetben is a realizmus, amivel a halált, és az esetleges büntetést képes kezelni.

A négy történetből az első volt a kedvencem. Az volt a leghosszabb is, talán éppen ebben rejlett a varázsa, mert sokkal alaposabb volt ebben King, mint az összes többiben. Nem azt mondom, hogy a másik három nem volt jó történet, csak azt, hogy az első esetleg még külön egy kötetet is megért volna!

Az utószóra külön felhívnám a figyelmet, mert King fejében lakni olyan rémálom lehet, amiből mielőbb szeretnénk felébredni!

Nincs is más hátra, mint a fülszöveg:

,,Előbb-utóbb a legtartósabb koporsó is szétesik, hogy az élet táplálkozhasson a halálból.

Stephen King új kötetének központi témája a bosszú, a megtorlás. Az első és leghosszabb történet helyszíne egy nebraskai tanyaház Hemingford Home-ban. A kisváros King rajongóinak a Végítélet című regényből már ismerős lehet: az abban szereplő Abigail anya itt lakott, és az Az című regényben felnőttkorában Ben Hanscom költözik ugyanide. Az "1922" mesterien adagolja a feszültséget, a szörnyű események és a gyarló központi figura sajátos, olykor komikus beszédfordulatai egyszerre rettentő és szórakoztató kontrasztban állnak. "A dagadt sofőr" története újabb és újabb váratlan csavarokat tartogat – itt egy zárkózott írónő vidéki felolvasóestje adja az apropót a horrorisztikus kifejlethez. A "Hosszabbítás jutányos áron" egyik szereplőjéről kiderül, tulajdonképpen ő maga a sátán, a záró történetet pedig – "Egy jó házasság" –, ugyan harmadik személyben, de szintén női nézőpontból láttatja az elbeszélő.

Mind a négy írás lebilincselő izgalmakat tartogat, nem véletlen, hogy a már élő klasszikusnak számító King új kötete Bram Stoker-díjat kapott."

Ha állatos, kutyás könyvről van szó, az ember mindig megnyugszik, jó kedvre derül vagy éppen meghatódik.

A Kutyák a rendelőmben című könyvet, mint címéből is kiderül, egy állatorvos írta. Az egyes fejezetek különálló, ám valahol mégis összefüggő kis novellák, egy-egy esetről, sorsról, betegségről, műtétről, kutya és ember, valamint kutya és állatorvos kapcsolatáról.

Még ha bele is van szőve néhol a humor, nem mind vidám történetek ezek. Persze ez valahol érthető, hiszen egy rendelőbe a beteg állatokat viszik be. A betegségek lehetnek kevésbé súlyosak is, de sajnos van olyan kutya is, akit már nem lehet megmenteni... Lábtörés, fulladás, daganat, ekcéma - mindenki kedvence egészségéért aggódik, mert kutya nélkül más az élet, mondhatni kevesebb, és van, akinél akár öngyilkosságba hajló depressziót is okoz az állat elvesztése. Gazdákról is szó esik, legyen az parasztember, úrihölgy vagy egy suhanc, egy a közös bennük: teljes szívvel szeretik kedvenceiket.

Aranyos és megható történet az is, amely két együtt élő kutya kapcsolatát mutatja be. Hogy egy barát elvesztése milyen változásokat okoz az állat lelkében és testében. Már épp el akarják altatni a társát gyászoló öreg kutyát, mert úgy néz ki, a végét járja, amikor feltűnik egy kiskutya a családban, aki megváltoztat mindent: az öreg kutya újból erőre kap és élni kezd.

Még azt hozzátenném, hogy nem mai történetekről van szó, lévén az író/állatorvos fiatalkori emlékeit és eseteit idézi fel. Amikor még nem voltak túl jól felszereltek a rendelők (ld. ahol pl. helyettesített), de a hozzáértése, felelőssége és szeretete az állatok iránt annál nagyobb volt.

A könyv többször is megjelent már magyarul, legelőször 1991-ben. Ezt a vicces borítójú példányt a Ciceró Kiadó adta ki 2013-ban.

A szerzőről pedig ITT olvashattok részletesen.