Könyvfalók

Ezernyi gondolat cikázott a fejemben az olvasása közben.
Izgalmas, lendületes, belevaló, érzelmes, elgondolkodtató. 
Imádom a világ felépítését. Újszerű, átgondolt, alapos. Igazán jót alkotott az író.
Mindig elcsodálkozom, hogy valakinek hogy van ekkora képzelőereje, hogy a semmiből egy teljesen új világot felépít. Az meg pláne meglepő, hogy ilyen jól sikerül. Nem lehet belekötni. Kötekedő vagyok, de rajta nem találtam fogást.
Ráadásul nem üt el az első résztől, mintha nem telt volna el több mint egy év a kettő olvasása között, hanem folytatólag vettem volna a kezembe.
Nem halványultak az emlékképek, képben voltam teljesen.
Pedig ez ritka sorozatok esetében.

Ugyanakkor néhol elvesztettem a fonalat, hogy ki kivel is van akkor. A kombinálásba is bele zavarodtam.
Van aki rokonszenvesebb lett és van akin berágtam. 
Csak találgatok, kik a végleges "jók" és rosszak, ha van ilyen egyáltalán.
Aztán találgatok, kik maradnak állva a végére.
Mert szereplő ezer és váltogatják a helyüket rendesen. Így aki felületesen olvas, annak elkerülheti pár lényeges információ a figyelmét és teljesen elveszíti a fonalat.

Tris a főszereplőnk, de vele nem voltam teljesen megelégedve. Míg az elején egy belevaló csajszi lett, most kicsit hanyatlásnak indult a személyisége. Előtörtek belőle az egyik csoport tulajdonságai. És nem azokéi, amit elvártam volna. Jobban szerettem "tökös" csajnak és nem gondolkodónak vagy önfeláldozónak.
Négyest ha lehet, most még jobban megkedveltem. Nem tudom a megnézett film hatására vagy csak azért, mert itt még többet kaptam belőle? Talán fele-fele arányban. 
Sok mellékszereplőnk is kapott még több érzelmet, gondolatot és kulcsfontosságú jeleneteket. Kiteljesedett vele a kötet. Összetettebb lett.

A főszereplőink szerelmi szála izzott, ezer hőfokon égett, pedig nem ez volt a fő rész. Nagyon jól meg lett írva, ami ritkaságszámba megy szintén. És nincs szerelmi háromszög, nyavalygás, bazsalygás, nyájaskodás. Mégis érzelmes. Tökéletesen eltalált.

A történet pörög, nincs megállás, nincs pihenő, ami jót tett szintén a történetnek, bár hamar besokallhatunk, ha nem vagyunk elvakult rajongók. Nincsenek üresjáratok, amik megakasztanák a lendületét. Illetve ami elmélkedés vagy egyéb van, az is csak nagyon rövid részt tesz ki.

A humort majdnem el is felejtettem, pedig muszáj megemlékeznem róla. Néhol hangosan felnevettem a jó helyen történő jó kis beköpéseken.

Szerettem és két nap alatt ledaráltam az egészet.
Nem 100%-os könyv, lelni benne hibákat. De engem nem zavart, csak a könyvnek éltem.
Kár, hogy ilyen hamar kizökkentem a világból.

A harmadik kötet megjelenése hamarosan várható már!

Ciceró kiadó
432 oldal

Ma kezdődik és április 27-ig, vasárnapig tart a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenárison, amely a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hagyományosan vendégül látja a világ legrangosabb íróit, költőit. Évről évre díszvendégként mutatkozik be egy-egy ország, régió kultúrája, irodalma, könyvkiadása: A 2014-ben Törökországot köszönthetjük Budapesten. 

Idén 25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós, művész részvételével kulturális programok sokaságát kínálja: író-olvasó találkozók, felolvasások, dedikálások, irodalmi estek, könyvpremierek, művészkönyv-bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások, filmvetítések várják az érdeklődőket. 

Bővebb információ:
http://www.konyvfesztival.com/

Rengeteg könyv inspirálta film készül, és készült eddig. Nem mindegyik volt jó, de azért néhányat igazán nagyszerűen oldottak meg a filmvásznon. Nektek melyik könyv-film kombináció tetszett legjobban, amit eddig láttatok?

Eszter: Nekem az a bajom az adaptációkkal, hogy sok részt kihagynak a filmből, olyanokat is, aminek nagy jelentősége van a könyvben, és hát tudom, hogy nem fér bele az időkeretbe minden, de azért oda lehetne figyelni erre. A legjobban nekem a Harry Potter és Éhezők viadala filmadaptációk tetszenek, valamint az Eleven testek, bár ezekben is vannak jobb, illetve kevésbé jobb jelenetek. Ami viszont nagyon el lett szúrva szerintem, az a Lenyűgöző teremtmények, az Amíg élek és a Komfortos mennyország c. könyvek adaptációi.

Adri: Eddig a könyvből készült film kategóriát a Hobbit vitte nálam. De a nemrégiben látott Lázadó is jó volt, vagy a Harry Potter, Gyűrűk ura sorozatból készült is.
A Csontvárosban is kellemeset csalódtam. pedig inkább az ellenkezője jellemző. A film hiányos, nem a látványvilág vagy a szereplők lettek elszúrva.

Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…
Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története

• Mindegyik karakter egytől-egyik nagyon jól ki lett dolgozva, szinte önálló életet élnek. Úgy gondolom, hogy az írónő karakterkidolgozási-tehetségének köszönhető az is, hogy a Szjg szereplőit az olvasók a sorozaton kívül, a Facebookon és különböző portálokon éltetik. A történetben minden szereplőt kedveltem, de leginkább Miklóst. Annyit nevettem rajta.. :D Ákos is hasonló kaliberű szereplő, de nekem már egy kicsit túl butácska. Esztitől és Csabitól viszont néha a falra másztam, ami érdekes, azt nézve, hogy a való életben én és a párom is hasonló kaliberű kapcsolatban élünk. Viszont ezt így kívülről szemlélni tényleg gáz. :)
• A sok magyar utalás. A legtöbb könyv, amit olvasok, külföldi szerzők által írt, vagy ha magyar szerzők írták, akkor is külföldi szereplőkkel és helyszínekkel. Laura könyve úgy hatott rám, mintha én is ott ülnék Liáékkal a kocsiban, és ezt a rengeteg pesti helyszín és az út közben hallgatott, számomra nagyon ismerős zene még jobban fokozta.
• A fejezetcímek. Hihetetlenül ötletesek. :)
• A könyv humora. Rengeteget nevettem rajta, úgyhogy igyekeztem nem emberek között olvasni.A végkifejletet egy kicsit meg is könnyeztem, nem azt mondom, hogy kiszámítható volt, de nagyon reménykedtem, hogy így lesz. :)
• Végül, de nem legutolsó sorban az tetszett még benne, hogy szerintem bárki olvassa, kicsit magára talál benne. Az, aki szerelmes, aki már szakított, akit megcsaltak, akinek van egy idióta haverja vagy épp egy antiszoc bátyja, és persze az, aki indult már el úgy egy buliba, hogy mindenhova eljutott, csak az úti célba nem. Laura az Akkor szakítsunkkal mindenkihez szól, és egyedi humorral írta le egy kalandos szilveszter éjszaka történetét. 

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Sokszor esik szó a kötelező olvasmányokról. Beszéltünk már arról, hogy van-e értelme, mi célt szolgál. Az én kérdésem most az lenne, hogy a sok előítélet és tinikori tiltakozás ellenére volt-e olyan kötelező olvasmány, amelyben pozitívan csalódtatok? Nálam a Goriot apó és az Ábel a rengetegben rögtön beugrik, ha ezen gondolkozom. Nálatok?

koalány: Nekem Stendhal: Vörös és fekete volt a kedvencem gimiben a kötelezők közül, de  érdekes mód a Bűn és bűnhődés is tetszett. No meg Jókai: Az aranyember az örök klasszikus kedvenc.

Viki: Bevallom nagyon nehezen tudtam rávenni magam annak idején arra, hogy a kötelezőket elolvassam. Viszont az Édes Annát imádtam.És szerintem kell az embernek néhány év, mire megtanulja értékelni ezeket a kötelező olvasmányokat.

Márti: az első számú kedvencem a Bűn és bűnhődés volt. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor mindet szerettem, és az évkezdés egyik kedvenc része volt számomra, hogy összeírtuk a kötelező és ajánlott irodalmat :D Inkább azokat emelném ki, amiről azt gondolom, hogy melléfogás, ilyen a Kőszívű ember fiai és a Légy jó mindhalálig. Az előbbiről azt gondolom, hogy jobb helyette a Az aranyember, szerintem azt is értené a 7-es korosztály. Az utóbbiról pedig azt, hogy elég lenne elővenni középiskolában.

Törpilla: Általános iskolában az összes kötelezőt kiolvastam.  A legjobban ezekből Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. regénye tetszett. (A legborzalmasabb pedig a Kőszívű ember fiai és az Egri csillagok voltak.) Középiskolában a Kötelezők röviden volt a kedvencem.... :-) A teljes verziókat akkor sosem olvastam.... :-(

Az a jó könyv, amit a sokadik olvasás után is lehet élvezni. Gena Showalter regényei pedig pontosan ilyenek. 
Az 1976-os születésű írónő már 27 éves kora óta jelenteti meg a regényeit, és meg sem állt egészen a New York Times Bestsellesr-listájának csúcsáig.

Fülszöveg:
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. 


Hát ettől a könyvtől el is akadt a lélegzetem rendesen. Sejtettem, hogy nem lesz szívderítő könyv, de nem számítottam arra, hogy ennyire megráz majd. 
Főként a vége! Az valami hatalmasat szólt!!!!
Már a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem a furcsa fülszöveg és a szokványosnak nem mondható borító. Hogy miért?
Mert egy üres ajtót ábrázol és valahogy mégis felkelti a figyelmet, ábrázolja a könyv tartalmát.

A könyv egyszerre egy tini románc alakulása és egy valódi, mai probléma feltárása is egyben.
Ötvözi a jót, a szépet, a reményt a reménytelenséggel, bánattal, fájdalommal. Pont a megfelelő mértékben, hol az egyik ága, hol a másik kerül jobban előtérbe, fokozva a drámai hatást. 
A fokozás kifejezetten jót tett a történetnek. Mindig a tetőponton vált az író, ezáltal kicsit kienged a markából. Kapunk egy kis jót és szépet, megkönnyebbülünk, majd egy éles váltással megint a legnehezebb résznél találjuk magunk.
Nehéz írni róla, anélkül, hogy elárulnám magát az egész történetet. ráadásul nagy hatással volt rám, így duplán nehéz tollat, akarom mondani klaviatúrát ragadni.
De annyit árulnék el a konfliktusról, hogy főszereplő lánykánk nem ismeri az élet napos oldalát. Mindig veri a sors, mikor végre megkegyelmez neki és kap egy kitörési lehetőséget, kap egy szeletkét a boldogságból. Ám ekkor már nincs megállás, mindig többet és többet szeretne, önmagát bajba sodorva ezáltal.
Illetve a könyv olvasása közben azon gondolkodtam, hogyha meghúzná magát, maradna a régi életénél, akkor is előbb-utóbb bekövetkezne az elején sejthető nagy robbanás.
Mindig vártam, hogy mikor történik valami végzetes vagy nagyon durva. Nem is az a jó szó, hogy vártam. Inkább éreztem, hogy fog, csak a mikor volt a nagy kérdés.
De az írónő nagyon okosan megtartotta a legeslegvégére.

Emma egy nagyon jól felépített, szépen fejlődő, összetett karakter. Lehet szeretni, félteni és a barátnője is lenni. Viszont néha annyira meg tudtam volna rázni, hogy ébredjen fel, ne éljen álomvilágban, ne hagyja magát!
Sara a jó barátnő. Őt viszont nem tudtam megkedvelni, akár hogy is az lett volna a szerepe, hogy domborítsa a normális lány, a normális család mintapéldáját.
Evan-t nagyon megszerettem. Nem a nyálasan romantikus fajta fiú, de érző lélek. Nem a tipikus rosszfiú, a gengszterjelölt pasi, ami kifejezetten üdítő jelenség volt a mostani olvasmányaimban szereplő férfi/fiú karakterek között. Hanem egy rendes fiú, aki mer érezni, mert odafigyelni a partnerére.

Evan és Emma barátságának alakulása szintén nagyon jól sikerült. A könyv másik nagy erőssége azt hiszem.
Szép jelenetek, kicsit giccses vallomások, szokatlan megközelítési forma. 

A legjobban az borított ki, hogy tehetetlennek éreztem magam és nagyon valóságosnak az egész témát( nem a romantikus, ismerkedős részt).
Dühített, fájt és minden egyes hasonló érzelmen végig mentem.
Azt hiszem ez az a könyv, amit tipikusan betennék a fiatalkorúak kötelező olvasmányai közé.
A szerelmi rész lekötné őket, míg a másik rész észrevétlenül tanítaná, odafigyelésre, bátorságra sarkallná őket. Továbbá lehet, hogy egy kis együttérzést, empátiát, hálát is plántálna beléjük a saját, viszonylag egyszerű és könnyű életük miatt.
Viszont más részről én is nehezen bírtam elolvasni az erőszakot, lehet hogy ők sem bírnák gyomorral.

A könyv befejezetlen, rejtélyes végén már csak az lepett meg a legjobban, hogy folytatása is lesz!
Amit kifejezetten várok!

Maxim kiadó: http://olvas.hu/termekek/88
494 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin

Április a bolondozás hónapja és erről jutott eszembe, hogy olyan régen írtunk már kifejezetten humoros könyvekről. Én is régen olvastam, bár nagyon szeretem Őket. Anyukám nyomán nagy kedvenc Wodehouse, de szeretem Vámos Miklós fanyar humorát is. Nálam mindent visz, ha az író valamilyen szinten egy kis nevetést is csempész a művébe. Ti, hogy álltok humoros alkotásokkal? Van kedvencetek?

koalány: Vámos Miklós nekem is eszembe jutott, nekem a Bár a kedvencem tőle. Sok vicces könyv van, főleg szórakoztató irodalom műfajban, ám van, ami nagyon erőltetett humorú. Viszont David Safier: Pocsék karma és a Jézus szeret engem című könyvei nagyon jók, többször hangosan is felkacag olvasásuk közben az ember.

Törpilla: Kimondottan humoros alkotásokat nem olvasok (regény formában), csak a napilapban szoktam néha elolvasni a vidám perceket.... (=a vicceket)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!