2014. március 30., vasárnap

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

10:50 0 Hozzászólás
Ámulatba ejtő, magával ragadó és az utolsó porszemig kidolgozott…
weheartit.com

Azt hiszem ezek a leghelytállóbb kifejezések, amik jellemzik Az éhezők viadala című könyvet, ami a The hunger games trilógia első kötete. És bármennyire is elcsépelten hangzik, a könyv ezerszer jobb, mint a film, bár én ezt az utóbbit ismertem korábban. Tágra nyílt szemekkel bámultam a kibontakozó jeleneteket, fejemen nagy fejhallgatóval, és szorítottam Katniss Everdeen-nek. Már a film is hatalmas fantáziáról tanúskodik, de mikor elolvastam a kis, puha fedeles könyv első oldalát, már tudtam, hogy a képernyőn lévő jelenetek és világ még csak meg sem közelíti az eredeti Éhezők viadalát, ami Collins fejéből kipattant.
Oldalról oldalra haladva pedig rájöttem, hogy egy alaposan kidolgozott, mesteri világba csöppentem. És a jó könyv ismertetője az, hogy minden részletét elhisszük.A Kapitólium, ami a tizenkét körzet élén áll egy modern, utópisztikus világ részletét mutatja be nekünk. A lakók színes parókákban, plasztikázva, luxusban tengetik mindennapjaikat, míg a kerületek nagy részében éhség és veszély uralkodik.
Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy a film rengeteg apró részletet kihagyott, ami egyébként a karakterábrázolásban és az események miértjében igen fontos szerepet játszott. A leginkább meghatározó talán mégis az, hogy elhisszük, mikor Katniss éhes, szomjas, vagy fájdalmai vannak. Az írónő minden szava megválogatott, tökéletes sorrendben követi egymást.
A leglényegesebb eltérések Peeta esetében voltak felfedezhetők. És bármennyire kegyetlennek hangzik is, a filmben nem szurkoltam neki kimondottan, a könyvben mégis nagyon szorítottam neki. Nem árulom el az apró mozzanatokat, amik képesek voltak megváltoztatni a véleményemet, hiszen az a legjobb, ha ti magatok is elolvassátok.
És bár a film továbbra is az egyik kedvencem marad, azért a könyv messzemenően megelőzi azt. A második rész, a Fútótűz éppen annyira birizgálja az érdeklődésemet, mint elődje, de elbizonytalanodtam, hogy most megnézzem-e a filmet, még mielőtt sikerülne elolvasnom a történetet. De azt hiszem, mire leírtam ezt a mondatot, már el is határoztam magam: előbb elolvasom! : )
U.i.: jelenleg fecsegőposzátás brossra vadászom, szóval képzelhetitek… : )

Fülszöveg:
835975_5
Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

2014. március 29., szombat

Gyereksarok 75.

9:00 0 Hozzászólás
Moha és páfrány

Kislányom mesélte, hogy az óvodában a délutáni alvás előtt mostanában mindig a Moha és Páfrány mesekönyvből olvas fel nekik az óvónő. "Régi" mese, mint tudjuk, de ma is nagyon aranyos kis történetek.
A Youtube-on is megnéztünk egy-egy kis epizódot (lévén nemcsak könyv, hanem film is készült belőle).
A Kolibri Színház műsorán is fenn van, már jó ideje játsszák, meg kéne majd nézni valamikor...

A képen látható könyv ajánlója:

Ki ne ismerné Mohát és Páfrányt, a fatönkházikó két apró lakóját, az áfonyára mindig éhes két kis kópét! Jéggé dermed és megolvad körülöttük-a világ, egymutatós órájuk megzavarja az évszakok szokott rendjét, hallgat szavukra a nap, a hold, sőt még a sötétség is. Ezt a különös erdei világot az olvasó már jól ismerheti korábbi kiadásokból, vagy a televízióból, ám a mostani gyűjteményben eddig még nem közölt történetek is szerepelnek. Hogyan kerestek kincset? Hogyan gyújtották meg Tűzemberkét? Hogyan esett le asztalukról egy morzsa? És hogy mi minden történt még Mohával és Páfránnyal miféle bonyodalmakba és mulatságos helyzetekbe csöppentek, azt bizonyára minden olvasó és tévénéző érdeklődve fogadja.

2014. március 27., csütörtök

Naomie Hay: A nyeremény

10:16 0 Hozzászólás
"Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél, ha megütnéd a lottó főnyereményt?" Nos, én eljátszottam már vele párszor, körülbelül azóta mióta az eszemmel tudom mi az a lottó :) Gyerekként többnyire minden szerettemnek egy-egy házikót szántam, és egy közös világ körüli utat. Ez utóbbit sok-sokszor elképzeltem, fejben bejártam a világot, lapozgattam a Nagy világatlaszt és megterveztem az útvonalat. Izgalmas játék volt, egy idő után már nem az számított, hogy meg nyerem e valaha vagy se. Majd úgy alakult, hogy megnéztem a Mondvacsinált hős című filmet, illetve elolvastam könyvben is és átértékelődött bennem az egész lottó körüli mizéria. Tényleg jó lenne az a rengeteg pénz nekem, nekünk? 
Noémi Hay ezt a kérdéskört boncolgatja egy átlagos család hétköznapjainak keretén belül. M. az édeasanya a főszereplő; van egy férje, egy nagyobbik lánya és egy kisebbik lánya, egy barátnője. Itt ki is merült a karakterek bemutatása, még néhány információ meg lehet ugyan tudni róluk a történet során, de a hangsúly a telitalálatos lottó okozta lelki hatásokon van. A pénz csupasz valóságáról szól, hiszen M. egy külön világot kezd el kiépíteni magának teljesen egyedül. De mit ér mindez, ha nincs akivel megossza?!
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a pénz bizony nem minden és csupán a munka értékét hívatott mérni, és ezt Naomi Hay be is bizonyítja! A végkifejlet ugyan számomra is meglepő volt, de ennél jobban nem is lehetett volna érzékeltetni, hova vezet az a hamis illúzió, hogy a pénzen múlhat bármi is.
Gyors és könnyed olvasmány, lényegében fél nap alatt végeztem vele, viszont több napig bennem volt még és beletelt pár napba, amíg letisztult. Természetesen megerősített abban, hogy nincs is szükség hatalmas lottó nyereményre ahhoz, hogy boldog lehessek.

Köszönet az Álomgyár Kiadónak! (www.alomgyarkiado.hu)

  "Egyszer azt olvastam valahol, hogy 30 éves kora előtt nem író az író, mivel nincs elegendő élettapasztalata. Akkor most már eljött az én időm..."

2014. március 26., szerda

Kíváncsi Szerda 75.

8:30 0 Hozzászólás
Mutasd a könyvjelződ és megmondom, ki vagy! Milyen könyvjelzőitek vannak, és melyek a kedvenceitek? : )

Tomi: Én mindig papír zsebkendőt használok könyvjelzőnek. :)

Eszter: Hű, nekem rengeteg könyvjelzőm van, innen onnan összegyűjtött, Könyvtári Napokos, olyan is van, amit könyvhöz adtak, de a kedvencem az a pár darab, amit én csináltam. :)

koalány: Régebben kis cetliket vagy papír-könyvjelzőt használtam, de tavaly hozott nekem a kolléganő-barátnőm Amszterdamból egy nagyon  klassz, picike, mágneses könyvjelzőt, amit a könyv lapjára lehet csippenteni. Azóta csak ezt használom. Lefotóztam, így néz ki:
Félcsi: Én imádom a könyvjelzőket, sokszor kapok is néhány példányt. Kifejezetten azokat szeretem, amiket magam barkácsolok. Kicsit bénák, kicsit ferdék, de az enyémek. :-) Mindig az aktuális kedvenc filmjeimből szoktam képeket kinyomtatni, azokat összeragasztgatni, és laminálni. Szeretem használni a könyvekhez ajándékba adott jelzőket is. :-)

Márti: csokipapírok :)

Adri: Én nagyon rendetlen vagyok e téren. mindig elhagyom őket valahol. Így sokszor bármilyen papírka, fénykép megteszi.

2014. március 23., vasárnap

Kutya csillagkép

7:00 0 Hozzászólás
Peter Heller: Kutya csillagkép 


Nem olyan régen olvastam McCarthy híres posztapokaliptikus regényét, Az utat, és teljesen lenyűgözött az a hideg, fagyos és reményvesztett hangulat, ami árad belőle. 
Valami hasonlóra számítottam itt is, ám nem gondoltam, hogy az író pont ugyanúgy akarja ezt megoldani! Befejezetlen mondatok, elharapott megjegyzések, alany nélküli vagy tárgy nélküli mondanivalók, mintha semminek se lenne értelme... Ami itt más, az az elősztori: itt egy influenzajárványba hal bele a Föld lakosságának nagy része. 
A fülszöveg egy hatalmas fordulattal kecsegtet, ez volt az, ami a könyvhöz vonzott végül. Főhősünk, Hig, mindenki elveszítve a furcsa és elég agresszív Bangley-vel szimbiózisban él egy repülőtéren vagyis a maradékán. Rendszeresen felszáll az '56-os Cessnájával, körülnéz, felderíti a terepet. Bangley pedig megöli a betolakodókat. Így élnek ők hármasban Hig kutyájával, mikor egy nap Hig távolabb merészkedik a területüktől. Nem beszélnék a továbbiakról, a fülszöveg szerint ott valami olyat talál, amiről nem is álmodott, valamit, aminél se jobbat, se rosszabbat nem tud elképzelni.
Na hát én se tudtam elképzelni, mi lehet az, kíváncsi voltam, mire képes Peter Heller fantáziája. Csak vártam és vártam és vártam :( 
Közben megtudunk néhány dolog Hig életéről, az influenza előtti időkről, szóval a történetvezetésében is nagyon hasonlít Az útra. Szerintem Peter Heller is olvasta :D
Önmagában ez nem rossz könyv, van hangulata, ami ugyan igencsak komor, dehát mit várhatunk ilyen esetben... De a könyv vége nekem nem hozott semmilyen meglepetést, sem érdekeset, azt mondhatom, csalódást okozott. És persze zavart az akaratlan összehasonlítgatás, rontott a könyv élvezeti értékén, így igencsak döcögősen haladtam vele. 
Szóval, ha eddigi posztapokalitikus regényeimet tetszési sorrendbe kellene állítanom, akkor az eredetisége miatt a Malevil lenne az első (Robert Merle), de utána mindenképpen Az út következne, ám ez a könyv a sor végén kullog...
Azoknak ajánlom, akiknek ez a téma még idegen, vagy éppen posztapokalipszis-fanatikusok, illetve nem látták a Legenda vagyok című filmet :)

 7-8/10


Maxim Kiadó, 2013.


-->

2014. március 22., szombat

Gyereksarok 74.

11:22 0 Hozzászólás
A Budapesti böngésző és a Balatoni böngésző után (itt írtam róluk) új böngészőt fedeztem fel a minap a neten, Bibliaböngésző címmel.

Biztos ez is érdekes lehet, ezt írja róla a Libri ajánlója:

A nagyméretű, igazi böngészős képek és a könnyen érthető szövegek nyomán megelevenednek az Ó- és az Újszövetség legszebb és legismertebb történetei.
A világ kezdete, József élete, Mózes, Dávid, Dániel és Jónás történetei, Jézus élete, a húsvét csodája.
Már a legkisebbeknek is nagy élményt jelentenek ezek az első, játékos lépések, melyekkel felfedezhetik a Biblia színes világát!

2014. március 19., szerda

Kíváncsi Szerda 74.

10:00 0 Hozzászólás
Nemrégiben sikerült beszereznem elég sok könyvet, és úgy döntöttem, hogy átrendezem a polcomat. Elég sokáig gondolkodtam, hogy hogy kéne csinálni, és még mindig nem jöttem rá a tökéletes technikára. Ti mi alapján rendezitek el a könyveket a polcon:

  • ABC sorrendben
  • Szín szerint
  • Kiadó szerint
  • Méret szerint
  • Stb..

Tomi: A könyvek szerzők szerint vannak sorba rendezve a könyvespolcomon, viszont a szerzők már nincsenek ABC sorrendben. Az a része teljesen véletlenszerű. :)

koalány: Nekem van olyan könyvespolcom (szekrényem), ahol még a szülői házból elhozott könyveim vannak: ifjúsági regények, klasszikus sorozatok, kötelező olvasmányok, nyelvkönyvek stb. A többit is igyekszem valamilyen tematika szerint rendszerezni. Illetve az ágyam fölött van egy polc, ott tartom az éppen aktuális könyveket: friss vásárlások, még nem olvasott könyvek, könyvtári könyvek, cserekönyvek - értelemszerűen ezen a polcon nagyobb a "mozgás", illetve itt tartom az e-book olvasómat is. Természetesen kislányomnak is saját könyvespolca van, ami már nagyon telik.

Adri:
Én mindig össze-vissza pakoltam a könyveket. Egy darabig kiadók szerint voltak, majd külön az olvasott és olvasatlanok.
Most a legújabb friss átpakolás eredményeként pedig ABC sorrendben vannak.

Félcsi: 
Nagyjából csatlakozom Adrihoz. :-) Annyiban, hogy kiadók szerint csoportosítottam, majd olvasott-olvasatlan státusz szerint. Ez utóbbi manapság is dívik nálam. Igazából betűrendben szeretném tudni a köteteket, de esélyem sincs addig erre, amíg nem lesz egy klassz kis könyvtárszobám, hiszen jelenleg a nappali, a háló, az étkező is tele van könyvekkel. A kislányomnak nálunk is saját könyvszekrénye van, 4 polcos, és tele. :-) Nem hiába anyja lánya...:-)

Márti: Először műfajonként, azon belül szerzőnként, és végül magasság szerint :) 

2014. március 15., szombat

Gyereksarok 73.

8:59 0 Hozzászólás
A március 15-i Gyereksarokban úgy gondoltam, hogy egy gyerekek körében is ismert Petőfi Sándor-művet ajánlok, vagyis a János vitézt.

Libri ajánló:

Petőfi Sándor ezen elbeszélő költeménye olyan, mintha népmese lenne, csak éppen versben előadva. Petőfi János vitéz és Iluska sorsán keresztül igazságot is szolgáltat, de művében a magyar nép vágyát is megfogalmazta. Majd száz évvel később egy másik magyar író, Szerb Antal mondta: "A János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma.

2014. március 14., péntek

Rosamund Lupton - Drága Tess!

10:00 0 Hozzászólás
A „Drága Tess!” idehaza a tavaly ősszel indult – és máris több sikerkönyvet listáján tudó – Carta Light-sorozat részeként jelenik meg. Elbeszélője a New Yorkban élő angol Beatrice, akinek vasárnapi ebédjét riasztó hír szakítja meg: édesanyja telefonál Londonból, és közli, hogy Tessnek, Beatrice húgának néhány napja nyoma veszett. A „Drága Tess!” óriási sikerének legfőbb titka az, hogy a regény egyszerre feszültségteli, érzelemgazdag családi dráma és fordulatos, gyomorszorítóan izgalmas detektívtörténet, e két eleve népszerű műfaj igen eredeti és páratlanul ügyesen kivitelezett ötvözete.
●●●

2014. március 13., csütörtök

Katarina Mazetti: Pingvinélet

20:06 0 Hozzászólás
Január eleje óta üldözöm a "pingvines könyvet" a könyvtárban, lévén sikerkönyv, és csak 1-1 hétre adják ki, de most végre lecsaptam rá.
Picit más, mint Mazetti korábbi két könyve (A pasi a szomszéd sír mellől, illetve annak folytatása, a Családi sírbolt), de a stílusa a szokásos, az emberábrázolás itt is remek, szóval ebben sem csalódtam. Talán picit lassacskán indul, de ez sem probléma.

A történet egy Antarktisz felé tartó luxushajón játszódik. Ugyanis a gazdagok nemcsak az egzotikus, tengerparti nyaralásra fizethetnek be egy rakat pénzt, hanem egy déli-sarki, pingvin- és egyéb állatmegfigyelő útra is, a hideg mínuszokban.
A történetet a három főszereplő meséli el. Wilma, a kicsike, kamaszfiús külsejű nő, aki titkolja a betegségét, Thomas, a magas férfi, akit otthagyott a felesége két gyerekkel, és emiatt véget akar vetni az életének, és Alba, az ősz hajú idős hölgy, aki kora ellenére nagyon aktív, és remek megfigyeléseket ír az állatvilág és az emberek viselkedésének párhuzamáról.
Rajtuk kívül néha feltűnik egy-egy másik utas is, például a férj, aki meg akarja ölni feleségét, vagy épp a vasalódeszkás nő. Szóval mindenkinek megvan a maga baja, dilije, de ugyanakkor jó kis társaság gyűlt össze a hajón.
Miközben megfigyelik az élővilágot, és különböző helyeken kötnek ki, és esznek, alszanak, vagy éppen hánykolódnak a viharban, azalatt felvázolódnak a különböző életutak, barátságok és kapcsolatok szövődnek.
Aztán egy majdnem tragédiába torkolló esemény és Wilma titkának leleplezése után Thomas teljesen megváltozik. Az utazás lassan a végéhez ér - de vajon hogyan folytatódik a szereplők sorsa?

Kellemes kis könyv volt ez is, jól esett olvasni.

Mazetti, szokásához híven most is könnyed stílusban és humorral jeleníti meg egyéni alakjait, miközben sok érdekes történetet és életet varázsol elénk. Mesél barátságról, szerelemről, találkozásról, elválásról, emberekről, állatokról, környezeti veszélyekről, a föld jövőjéről. A hideg, szélfútta Antarktiszon pingvinek, bálnák, és albatroszok között, eltávolodva hétköznapi életüktől a szereplők közelebb kerülnek egymáshoz és önmagukhoz is.

2014. március 12., szerda

Kíváncsi Szerda 73.

13:00 0 Hozzászólás
Március 15. közeledtével jutott eszembe, hogy mennyit szavaltuk annak idején ezen az ünnepen, hogy a Talpra, magyar, hí a haza!...
Negyedikes unokaöcsémnek pedig nemrégiben a Himnuszt kellett megtanulnia: igen, az egész költeményt, ahogyan ez a "mi időnkben" is volt negyedikben.
Próbáltam felidézni kívülről ezeket a verseket, de  nem mindig sikerült.
Ha visszagondolsz, van olyan vers, amit iskolában tanultál és még most is el tudod szavalni?
Ha nincs, akkor mire emlékszel, miket kellett megtanulnotok kívülről?
Erre várom a kérdéseket!

Viki: Rengeteg verset tanultam általános iskolás koromban, és többnyire -ha az egészre nem is,de- részletekre emlékszem. És szerintem nagyon jó dolog, ha valaki fejből fel tud idézni néhány sort, mert pár vers az alapműveltség része, és igenis jó, ha tudjuk. :) Öcsém most tanulta éppen a ,,Talpra magyart", mert ő fogja szavalni az iskolai ünnepségükön, és azért irigylem, hogy ő még csinál ilyeneket. :)

Márti: Én imádom a verseket :) Emlékszem is néhányra; Talpra, magyar! és a Himnusz, Szózat nyilván etalon. Petőfi: János Vitéz, Reszket a bokor, Alföld, Szeptember végén; Arany János: Toldi - Álom allegóriája, Walesi bárdok, Arany Lacihoz; Csokonai - Reményhez, Radnóti - Nem tudhatom, Józsed Attila - 32 éves lettem én. Természetesen voltak anyák napjára is pl,.: Petőfi: Távolból. Na, itt abba ishagyom ;) szóval sok  megmaradt és azóta is sok bent ragadt :)

SzaMárti : Szerintem nagyon jó dolog, hogy vannak kötelezően megtanulandó versek az irodalom tanításban. Nekem kedvenc műfajom a vers. Kivűlről  tudom a Himnuszt, Adytól a Nekünk Mohács kell, Csokonaitól a Reményhez, Váci Mihálytól az Eső a homokra verseket. És még néhány Petőfit, mert ő a kedvencem. Időnként elő is veszek verses kötetet és lapozgatom, olvasgatom őket.

2014. március 6., csütörtök

Ajándékozz e-könyvet a Bookandwalkkal!

8:30 0 Hozzászólás
Ajándékozz e-könyvet szeretteidnek, barátaidnak! Ezzel a kedves akcióval készül a Bookandwalk Nőnapra. :)
Ehhez nem kell mást tenned, mint először is regisztrálnod az oldalukon, majd 3 egyszerű lépés következik:

1. Válaszd ki a kiszemelt e-könyvet!

2. Add meg az ismerősöd email címét!
   (Bárki lehet, nem szükséges, hogy már Bookandwalk tag legyen.)

3. Fejezd be a vásárlást online bankkártyás fizetéssel!

Részletek ITT
 



2014. március 5., szerda

Kíváncsi szerda 72.

12:29 0 Hozzászólás
A fantasztikus irodalom nem az én műfajom, de az elmúlt hónapokban ebbe is "belekóstoltam". Legutóbb Kelemen Zoltán Az első 21 novella című kötet kapcsán. Ezekben a történetekben többször visszatérnek az ember alakú lények, akiken rovar- és hüllőszerű lények hemzsegnek. Ők a "gonoszok", akiket máskor hártyás szárnyú gyíkként ábrázol. Az angyalokat pedig "fehér öltözetű, fémtestű, lebegő alak"-nak írja le. Engem megleptek ezek az ábrázolás módok, egyrészt nem gondolom, hogy a rovarok és a hüllők "rosszak". Másrészt én az angyalokat arctalan, ezüst-ködfátyolos alakként képzelem inkább el, amiből árad a melegség. Velük szemben pedig az ártó szándékú szellemeket hideget árasztó, sötétszürke, sűrű-ónos légies alaknak gondolom. Ti hogyan képzelitek a természetfeletti lényeket?  

koalány: Jó kérdés, az angyalokat én fehér ruhás, szárnyas lényeknek képzelem el, a szellemeket pedig  átlátszó (áttetszően fehéres), arctalan lényeknek. A gonosz az egyértelműen fekete, hatalmas, ördög-szerű. De arra még sosem gondoltam én sem, hogy hüllők vagy rovarok lennének.

Adri könyvmoly: Nekem nagyon színes a képzelőerőm, így simán el tudnám képzelni mindkettőt így. Bár szegény rovarok és hüllők, így is sokan rettegnek tőlük, pedig nem bántanak többnyire senkit, készakarva meg pláne nem.
Egyébként érdekes, hogy ki mit társít egy különleges lényhez.
A tündérek is aprónak, aranyosnak vannak ábrázolva egyszer, aztán van aki emberi alakba és gonoszként gondol rájuk.
A szellemek is számomra valami alaktalan masszaszerűek vagy a haláluk előtti pillanatban ahogy kinéztek.
Az angyalok fényesek, de számomra nem arctalanok. Itt mondjuk érdekes még A. O. Esther angyali ábrázolása a könyvében.
Jó, hogy mindenki máshogy gondol rájuk.:)

Ani: Ez tényleg jó kérdés! Nálam a szellemek-angyalok ködös, homályos, elmosódott, meleget árasztó emberalakok, a kifejezetten jó lelkek akár fényességként is megjelennek a fantáziámban, a földönkívülieket valamiért csak úgy tudom elképzelni, hogy más anyagból vannak mint mi, és más dimenzióban léteznek, akiknek a jelenlétét inkább érezni lehet, mint látni. A "gonosz" szellemek inkább sötét suhanás vagy rossz érzet, hideg, borzongás a fantáziámban. Szóval ezek inkább érzetek, mint képek. Egyiket sem tudom földi lényekhez hasonlítani.

2014. március 4., kedd

Nagy Szilva, Szabó Anna Eszter - Egyetemista lány támogatót keres

10:00 0 Hozzászólás
Fülszöveg: Lányok a szomszédból. Diákok. Csinosak és fiatalok. Diplomára, jó életre, boldogságra vágynak. Olyanok, mint bármelyik „húszas csaj”. Másfelől nagyon is mások. Lili, Zsófi, Heni és Frida prostituáltak. Egyetemista lányok, akik a szexből élnek. Függetlenek, okosak és megválogatják, kivel fekszenek le. De ettől még prostik. A szerzők, akiknek sikerült elnyerniük a lányok bizalmát, bevezetik az olvasót különös világukba, végigkövetjük útjukat a kezdeti bizonytalan lépésektől a vidéki masszázsszalonig, a pesti swinger klubig és a svájci „kiküldetésig”. Fájó társadalmi jelenség? Egy újfajta életforma fiatal lányoknak? Döntsék el Önök!

Két fiatal újságírónő: Nagy Szilvia, a Velvet.hu szerkesztője és Szabó Anna Eszter, a Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója hónapokat töltöttek olyan, velük majdnem egykorú lányokkal, akik tanulmányaikat vagy éppen az áhított életszínvonalat így finanszírozzák. A megdöbbentően őszinte, szókimondó, olykor leplezetlen szexuálist tartalmazó könyvet csak felnőtt olvasóinknak ajánljuk.

2014. március 2., vasárnap

Louisa Young: Drágám, tudatom veled...

9:39 0 Hozzászólás
Egy teljesen más jellegű, inkább romantikus-háborús történetre számítottam, mikor is egy szerelmespár a háború miatt elszakad egymástól, és leveleken keresztül tartják a kapcsolatot és a lelket egymásban. Ám itt másról van szó, főleg, hogy a főszereplő Riley Purefroy és Nadine közt sincs a klasszikus értelembe vett kapcsolat.

Riley-t a története elején kisfiúként ismerhetjük meg, majd - egy festőművész felkarolásával - művészi pályára szándékozik készülni. A csalódás a társadalmi elvárások miatt (vagyis hogy soha nem lehet övé a lány) juttatja el arra a döntésre, hogy katonának áll.
Majd bekövetkezik a tragédia. Riley egy bombarobbantás miatt elég súlyosan megsebesül és katonai kórházba kerül. Tudni lehet, hogy semmi sem lesz olyan, mint régen, még ha meg mentették az életét, és műtétek sora is vár rá, örökké "rémséges" marad.

Bevallom, elég brutális volt olvasni, ahogyan nyersen, minden szépítés nélkül, apró részletességgel vázolja az írónő a sebészeti beavatkozások és az ápolás-lábadozás folyamatát. Minden bizonnyal alaposan utánajárt a témának (ld. katonai kórházak), annyira hiteles az ábrázolás.
Rose, az ápolónő mindvégig a férfi mellett van, és igyekszik csak és kizárólag ápolónőként viselkedni, és nem beleavatkozni Riley életébe. A katonát ugyanis ekkor már keresi Nadine, Riley pedig még Rose-t is hazugságra kényszeríti, hogy Nadine nehogy szembesüljön a szörnyű valósággal.

Kiemelnék még két mellékszereplőt, Petert (szintén háborús katona), és feleségét, Juliát. Julia, aki alig látja férjét a háború miatt, miután gyermeket szül, teljesen megváltozik. Míg "kint" zajlik a háború, és férjének nap mint nap borzalmakkal kell szembesülnie, ő fejébe veszi, hogy már nem tetszik Peternek, és szépítő eljárások alá veti magát, magyarul mániákusan csak saját magával és a külsejével kezd el foglalkozni - aminek aztán később nem lesz jó vége.

Visszatérve a fő cselekményre. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a regény kicsengése, mi lesz azután, hogy kiengedik Riley-t. Mondjuk azt is borzasztó volt olvasni, hogyan próbál meg új életet kezdeni, szívószállal enni, artikulálatlanul beszélni. Nagyon vártam, vajon találkozik-e Nadine-nal, és hogyan reagál a lány, ha meglátja. Ám azt, hogy ezt ti is megtudjátok, el kell olvasnotok a regényt.

Még annyit hozzátennék, hogy eléggé lassan haladtam ezzel a könyvvel, volt, hogy napokig felé sem néztem és közben mást is olvastam, ám végül is megérte átrágni magam rajta.

A e-book-ot a Bookandwalk  ajánlotta fel - köszönet érte!
SzaMárti pedig itt írt a könyvről.

Follow Us @soratemplates