2014. január 30., csütörtök

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

14:30 0 Hozzászólás
Múlt hónapban olvastam egy könyvet, amely érintőlegesen foglalkozott Drezda bombázásával. Mivel éppen "ön-szadizós" hangulatomba vagyok, elkezdtem kutatni közelebbi irodalom után és így találtam erre a könyvre.

                               AZ ÖTÖS SZÁMÚ VÁGÓHÍD
                         avagy a gyermekek kereszteshadjárata

Részlet a fülszövegből:

. . . A címbeli ötös számú vágóhíd Drezdában található. 1943 végén ide érkezett az amerikai hadifoglyok szánalmas csapata. A hadászati szempontból semleges műkincsvárost egy éjjel a brit légierő porig bombázta. Az amerikai hadifoglyok a vágóhíd mély pincebarlangjában túlélték a poklot - így születhetett meg e kötet, a világirodalom egyik legtöbbet elemzett műve. . .
Amit tudni kell a  2. világháborús Drezdáról:
Az egyetlen olyan város volt 1945 februárjáig, amelyben a szövetségesek bombázásai nem okoztak jelentős károkat. Nem is volt miért, mert nem voltak a városban hadiüzemek. De volt Drezdának olyan jelentősége, amiért sokkal több lakosa volt, mint a korábbi hónapokban. Keletről a  németek által megszállt területekről Drezda vasútállomásán keresztül menekült a lakosság az előrenyomuló szovjet hadsereg elöl. A háború előtt 600 ezer lakosa volt a városnak, de ekkor kb a duplájára duzzasztották a menekülő polgárok.
Így jött el 1945 február 13-a, a keresztény világban Valentín-nap előestéje. Éjszaka brit  repülőgépek érkeztek és  több hullámban, hajnalig tartó bombázással mindent elpusztítottak a városban, ami értékes volt: a belváros csodálatos lakóházait, kórházakat, színházakat, operát, templomokat, múzeumokat, vasútállomást - ahol ebben az időpontban is menekülők vártak további utazásra. A lakosok vagy a bombázás okozta tűzvészben, vagy a pincékbe beszivárgó gyilkos füsttől pusztultak el, csak a külvárosok maradtak épségben.

„Drezda bombázása háborús bűn volt. Bár nem felejthetjük el, hogy mi kezdtük a háborút, ettől függetlenül nem lehet az egyik bűnt a másikkal szemben fölszámítani. Nekünk, németeknek is jogunk van arra, hogy az áldozatainkról megemlékezzünk.” – fogalmazott Günter Grass-Nobel díjas író.
Kurt Vonnengut, mint egykori katona,  régóta készült arra, hogy megírja  háborús "élményeit" Drezdáról, de nem találta a mondatokat. Felkereste egy katonatársát, hogy segítsen neki. Az első közös megállapításuk az volt, hogy ők tulajdonképpen gyerekek voltak 18-20 éves fiúk, amikor elindultak ebbe a hadjáratba, hasonlítva önmagukat egy középkori eseményhez, a gyermekek keresztes hadjáratáshoz
Végülis Billy Pilgrim New York állambeli optometrikus életén keresztül ismerkedhetünk meg az ötös számú vágóhíd hadifoglyaival.
Billynek az a jellegzetessége, hogy ide-oda vándorol az időben, és így egyszerre lehet tudni a családi életéről, németországi vándorlásáról, és a Tralfamador bolygón lévő életéről - ide a földönkívüli tralfamadoriak vitték Billyt, ám ezt neki senki sem hisz el, amikor visszatér néha hétköznapi életébe.
Annyit olvastam különböző cikkeket erről az eseményről, hogy megrázó élményre számítottam, de ezzel az időben ugrálással sikerült elvenni azt a hatást, amit a háború szörnyűségei kiválthattak volna.
Leginkább az  író szándéka egyértelmű: elítélni egy esztelen pusztítást, ami egy a sok elítélendő dolog között, ami a 2. világháború idején történt, fel se tűnt, csak azoknak, akik átélték.
Gyorsan megnéztem a könyvből készült 1972-es filmet is. A legmegrázóbb képsora az volt, hogy a hadifoglyok Drezdába érkezésükkor egy tündérországba találják magukat, olyan szép volt a város.
Utána pár kockával később kiballagnak az óvóhelyről és poklot találnak, nem hisznek a szemüknek.
Végül két jellegzetes, visszatérő mondat a könyvből:

"Így megy ez:
- Csip-csirip"

Először arra gondoltam, hogy február 14-re ütemezem ezt a postot, de meggondoltam magam: legyen csak ez a nap azé , aki szerelmes könyvről akar írni.




2014. január 29., szerda

Kíváncsi Szerda 67.

11:30 0 Hozzászólás
Már zajlik a Magyar Könyvek Viadala, amin a Könyvfalók blog is részt vesz. A kérdésem az lenne, hogyha nézzük a tavalyi év összes olvasmányát, akkor a hazai vagy a külföldi szerzőktől olvastatok többet? És miért?
Szégyen, nem szégyen, de én elég kevés mai, hazai irodalmat olvasok, és ha mégis, akkor az esetek jelentősebb részében gyermekirodalomról van szó. Az ok pedig egyszerű: Pár évvel ezelőtt, mélyrepülést tapasztaltam az akkoriban megjelent magyar regényekben, és eléggé szkeptikussá váltam. A sorozatos csalódásaim vezetettek odáig, hogy egyre több külföldi regényt olvastam, és ha hazait vettem kézbe, már előre féltem a csalódástól. Azt viszont elismerem, hogy az utóbbi időben pozitív változást észlelek, és bízok abban, hogy ezek az élmények elhomályosítják majd a csalódásaimat.

Adri könyvmoly:
Én nagyon pártolom a hazai írókat. viszont ahogy visszanéztem a statisztikám, bizony a külföldi szerzők könyvei voltak többségében. Talán azért, mert sokszínűbbek, változatosabbak, jobban reklámozottabbak és jóval több jelenik meg, mint a mi íróink tollából. De szeretnék változtatni az arányon mindenképpen.

Emma:
Majdnem reflexből rávágtam, hogy külföldi szerzőktől, mert a korábbi évekre egyértelműen ez volt a jellemző, de aztán megnéztem, hogy miket is olvastam tavaly. Egy kicsit meglepődtem. Ugyan nem olvastam olyan sokat, mint szerettem volna (ha a szakirodalmat nem számítjuk), de az olvasmányaim 80%-a magyar szerzők könyvei voltak. Erre az évre inkább külföldiek vannak tervbe véve, de ezek után azt hiszem kiegészítem a listát még néhány magyarral. :)

Ani: Sokkal több külföldit olvasok, mint magyart :( Magyarok közül is kevésbé a kortárs irodalmat, sokkal inkább szeretem Móricz, Mikszáth, Szabó Magda és a többiek munkáit.Van néhány kortárs író, akikben már nagyon pozitívan csalódtam szerencsére, pl. Hidas Judit. Egyre több nagy kiadó foglalkozik a fiatal magyar tehetségekkel és azt gondolom, ez nem véletlen!

2014. január 28., kedd

Peter Marshall: Tombol a hold

16:21 1 Hozzászólás
A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást - a tolószékben... Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.

Amit én tudok a járványos gyermekbénulásról:
 A  XX. században több hullámban súlyos járványokat okozott az a virus, amely a csecsmőkortól a fiatal felnőttekig támadta meg a fejlődésben lévő szervezetet és az agyvelő szürkeállományában gyulladást okozva izombénulás, majd izomsorvadás következett be.
A  bénulások általában a csípőtől lefelé alakultak ki, de sokszor a felsővégtagok vagy pl a köhögést segítő izmok is károsodtak. Súlyos esetekben a betegek életük végéig tolószékbe kényszerültek, de a legsúlyosabb az izmok elhalása után bekövetkezett halál volt, rendkívüli szenvedéseket okozva a betegeknek és hozzátartozóiknak.
Magyarországon az ötvenes években voltak súlyos járványok, amiknek következményei a szülők rémálma volt, mint az én Anyukámé is. Szerencsére  a 60-as évektől nálunk védőoltást kapnak a gyerekek és a jól működő szervezett és fegyelmezett oltási rendnek köszönhetően  ma már nem fordul elő ez a betegség.

Bruce és Anette  az ötvenes- hatvanas évek fordulóján nem voltak  szerencsések, mert súlyosan megbetegedtek a járványos gyermekbénulástól.

Bruce egy átmulatott éjszaka után esik össze otthonuk nappalijában és a hónapokig tartó döbbenet után rákényszerül, hogy elfogadjon egy helyet az egyház által fenntartott intézetben.
Annette éppen orvosi tanulmányait tervezi, amikor megbetegedik. Családja megengedhetné magának, hogy otthon ápolják, ám ő önként dönt arról, hogy intézetbe megy.
Szinte természetes is, hogy egymásba szerettek, hisz ők ketten lázadtak leginkább az intézet elvárásai ellen, hogy ők a nyomorékok ne akarjanak semmit, ami normális élet, csak vegyék tudomásul Isten akaratát és adjanak hálát azért, hogy egyáltalán ott lehetnek és gondoskodnak róluk.
Ez a kiadás a Magyar  Könyvklub  Szerelmes világirodalom sorozatának a része, de számomra nem a szerelem volt a legfontosabb ebben a könyvben.
Bruce életét tizenhat éves korától ismerhetjük és mivel írónak készül, természetesen a saját naplójaként megírva. Ezekból a részekből alaposan megismerhetjük a fiú családját, környezetét  és saját magát is. Akasztófahumora sokszor kuncogásokra késztetett, de nem kímélte az irónia a környezetét se. Egészen addig szórakoztatott a regény, amíg pofánvágásszerűen el nem érkezett a betegség.
Annette életét  a fiúéval párhuzamosan ismerhetjük meg, okos, aranyos lány, de úgy tűnik, hogy az eleve elrendelt életpálya felé tart.
Amikor találkoznak mégis Annette tűnik határozottabnak, ő tudja mit akar és tőle kap újra szárnyakat Bruce is.
Egyik hullámvölgyből a másikba estem olvasás közben: szórakoztam, elmélkedtem én is hitről, nem hitről, ledöbbentem, szivem szakadt meg, iszonyúan haragudtam a világra- pont úgy, mint Bruce- várakoztam, reménykedtem, féltem folyamatosan, hogy mi tud még következni,  és onnantól, hogy eljegyzték egymást és pont zuhogó esőbe akartak gyűrűt venni, tudtam,hogy rossz vége lesz.
Nagyon felkavart ez a könyv, mégis azt mondom, hogy sok embernek kellene elolvasnia.
Kiderülhet, hogy mi a fontossági sorrend az életben, apró kis bosszúságaink, hisztériáink alig magyarázható okokkal, hogy törpülnek el  Bruce és Annette sorsa mellett.
A könyvből film is készült, nem láttam, de állítólag nem tudja visszaadni a könyv döbbenetes hatását.

2014. január 26., vasárnap

Tiffany Reisz Az angyal

8:00 0 Hozzászólás



Az első része a sorozatnak nagyon megtetszett, így tudtam, hogy el kell olvasnom mindenképpen. 

Ezzel együtt azt is hittem, hogy nem okozhat nekem már meglepetéseket. Felkészültem a durvább, erotikus jelenetekre, felkészültem az érdekes, de fura szereplőkre, az erőteljes szóhasználaton sem rebbent a szemem..

De  mégis meglepett!
Az írónő ismét újat csempészett a könyvbe. A szereplők már eleve jól megformáltak voltak és érdekelt, mi történik velük. Voltak gondolataik, jellemük és igazán éltek. De most érzéseket, érzelmeket is kaptunk hozzájuk, amik nem csak a szex és szerelem körül kavarogtak, bár nagy részt igen, de a fájdalom, kirekesztés, erőszak és sok más témakör körül is csapongtak..
Kaptunk szeletkéket az előéletükből. Aprókat és kirakós szerűeket, amit kifejezetten imádtam. Nem zúdította ránk senki előéletét sem teljesen, hanem finoman, lassan adagolva kaptuk a történet során. De még nem teljesen tiszta a kép. Van még mit mesélni rajtuk, úgy érzem. Van hová fejlődniük a sorozat következő részeiben is.

Számomra a könyv legnagyobb értékét ismét a szereplők tették ki nagy részt.

Szerettem a régi figurákat és az újakat is megkedveltem valamelyest.
Csak a fő-fő férfi szereplőnkkel nem tudtam továbbra sem mit kezdeni. Nem megy. Egyszerűen nem megy megszeretni, pedig az írónő mindent elkövetett az érdekében. Még mindig a hideg ráz Soren jeleneteinél és nem a jó értelemben. Nekem ő nem férfi. Főleg nem a nagy betűs FÉRFI!
Nem félek tőle, mint kellene, hanem taszít. És nem azon okok miatt, mint amiért más szereplők viszolyognak tőle. Na azért is kicsit. De nekem a tény, hogy pap és mit/miket művelt túl sok! 
Norat, a női főszereplőt imádom. Karakán, vicces. Imádom a beszólásait és hogy nem naiva, nem buta és nem nyafog. Ő viszi a hátán a könyvet, bár most nem szerepelt annyit, ami szívfájdalmam is. 
Új karaktereink igazán sokat fejlődnek a könyv elejétől a végéig, míg a főszereplőink ilyen téren takarékra vannak téve és inkább visszafejlődnek talán.
Valahogy az eddigi szereplők közül egyiket sem tudom elképzelni Nora jövőjeként.
Létezik, hogy lesz még meglepetés és valaki olyat választ végül, akire nem számítok? Remélem igen.
Volt, aki nagyon hiányzott nekem ebből a kötetből azért. Remélem vissza kapjuk majd a hőmérő mellől.


Szerelem. Nem is tudom, hogy az én érzéseim szerint van-e benne szerelem.

Elvileg van, de nekem kicsit más fogalmam van erről.
De szurkolok, hogy alakuljon. Ne legyen rózsaszín, romantikus, de ennél finomabb legyen és kevésbé erőteljes.

Erotikus részek is rendben voltak. nem egyszerűek, nem Szürke ötven árnyalata vanília szex részek, az biztos. Érzékenyebb olvasóknak nem ezzel kezdetném a megismerkedést az erotikus könyvekkel. Számomra is volt "túl sok" rész. Pedig jó pár ilyen jellegű könyv megfordult már a kezeim között.
De hiteles is volt. nem találtam benne bakikat. 
Finom jeleneteket sem. ne várjon senki most sem szerelmes, andalgós, könnyű szexet. Durva, fájdalmas, meghökkentő, állkoppanósat viszont igen.

A nyelvezete szövevényes, izgalmas és szintén nem az egyszerű kategóriába besorolandó. De ennek ellenére gyorsan olvasható. Túl gyorsan el is fogytak a lapjaim. Pedig olvastam volna még tovább, a durvasága ellenére is. Olvastatja magát és nehéz kiszakadni a könyv bűvköréből. Rengeteg kérdésem maradt. Sőt, talán most a második kötetnél még több kérdésem maradt.


Kicsit furán érzem magam. A könyv a maga módján elég beteg. baj, ha nekem nagyon tetszett ennek ellenére?

Nem mondanám, hogy ki is próbálnám, vagy végig néznék hasonlót, sőt még filmben sem szeretném látni ez egyszer ezt a könyvet. De érdekelt. Nehezen tudtam letenni. És nem lepődtem meg annyira egyes jeleneteknél, nem rázott meg annyira, mint gondoltam volna.

Fülszöveg:
Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet. 
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt. 
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?


Egmont kiadó: http://www.egmont.hu/home.php
472 oldal
FordítottaMárton Andrea

2014. január 25., szombat

Gyereksarok 68.

9:46 0 Hozzászólás

Ajánló

"Marcus, Gabriel és Mina, persze a nagyapjukkal, újabb expedícióra indulnak a Három Barlang Hegyére. Egyik nap, kirándulás közben, a tóparti erdőben elhagyatott sátrat találnak, benne Nagyapa első gyerekkönyvének litván nyelvű, szakadozott példányával, abban pedig egy térképpel, amelyen nyíl mutat az általuk négy éve felfedezett helyre, a harmadik, medve lakta barlangra... Vészjósló jelzéseket kapnak, amelyek arra utalnak, hogy a litván-orosz maffia látókörébe kerültek, a rendőrség pedig érthetetlen módon eleinte nem hajlandó őket komolyan venni. Amikor aztán sor kerül a végső leszámolásra a kábítószercsempészekkel, szerencsére már nemcsak a bátor Pelle kutya nyomában odaérkező rendőrök, hanem egy medve, egy farkas és egy fekete kígyó is a segítségükre sietnek.
A kötetet illusztrálta: Pikler Éva."
____________________
Kiadta: Európa Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 204
Ára: 2800
Korosztály: 7-10 éveseknek

2014. január 22., szerda

Kíváncsi Szerda 66.

10:00 0 Hozzászólás
Nemrégiben olvastam Az órák című Michael Cunningham-könyvet. Azt megelőzően kb. egy évvel korábban láttam a filmet, azonban annyira nem emlékeztem már a történetre, tehát a könyv tiszta lappal indult nálam. Utána ismét megnéztem a filmet, kíváncsi voltam újra rá, illetve arra, hogy mennyiben lesz így más az élmény. Mi a tapasztalatotok, ha olvasás után megnézitek a filmes adaptációt, az hozzáad a történethez, vagy inkább elvesz belőle? 
Niki: engem az adaptációknál egy dolog tud igazán zavarni: ha átírják a történetet. Attól kiborulok, és dühöngeni tudok, hogy "na de a könyvben ez nem így volt!". Amúgy pl. a Harry Potternél, számomra segítség volt a karakterek elképzelésében, hogy előbb láttam az első részt, minthogy olvastam a sorozatot. Onnantól kezdve, mindig a filmbéli szereplőket láttam magam előtt. Ugyanakkor pl. az újabb Büszkeség és balítéletnél, nagyon nem voltam kibékülve a színészekkel, és valamilyen szinten emiatt se jött be ez a feldolgozása. 
Röviden: sok múlik azon, mennyire marad hű a film a könyvhöz, illetve természetesen azon is, mennyire sikerül a megfelelő szereplőket megtalálni a karakterekhez.
 
Tomi: változó! Ha a film okosan kezeli az alapművet és hozzáad az alapanyagához, akkor lehet ugyan olyan élvezetes, mint a könyv, viszont ha csak elvesznek belőle és a rendező sem értelmezte jól az eredetit, akkor nyilván a végeredmény sem lehet pozitív. 

Ani: Nálam egyedül az Anna (Anne Of Green Gables) volt jó élmény, mint filmes adaptáció... Nagyon sok filmet megnéztem már a könyv elolvasása után, de az én fantáziám mindig eltér a filmkészítőkétől... Ez sokszor lelohaszt, sokszor nem vagyok kibékülve a szereplők kiválasztásával, néha a történetből kimaradnak fontos részek. Aztán nem győzöm sorolni a részleteket a férjemnek, aki persze csak a filmes változatot látja. Legutóbb az Anna és királyt láttam filmen, a könyv nagyon tetszett, de a filmes változat annyira kiábrándított, hogy végig se tudtam nézni. Ugyanez volt korábban A szolgálólány meséjével is Atwood-tól.

Eszter: Én alapvetően szeretem az adaptációkat, mert ha előbb a filmet látom, akkor jobban el tudom képzelni a szereplőket, viszont ha előbb a könyvet olvasom, akkor még jobban megelevenedik előttem az olvasásnál elképzelt történet. Sajnos van egy pár filmadaptáció, amik kiverték nálam a biztosítékot, vegyük például a Beastly és a Komfortos mennyország c. könyvek feldolgozását. Ezek ugyan önmagukban jó filmek lennének, de az alapul szolgáló könyvet ismerve eléggé értelmetlenek, és zavaróak.

2014. január 21., kedd

A Magyar e-kultúra Napja

18:51 0 Hozzászólás

Rendhagyó e-könyves kedvezmények a Magyar Kultúra Napja alkalmából!

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, amikor is Kölcsey Ferenc január 22-én tisztázta a Himnusz kéziratát. Ebből az alkalomból a szerdai naptól kezdve az egyik hazai e-könyv terjesztő a bookandwalk.hu nagyszabású akciót hirdet klasszikus és kortárs művekre egyaránt!

Az ünnep apropójából több száz kortárs irodalmi e-könyv, köztük vadonatúj megjelenések is 3 napon keresztül 50% kedvezménnyel vagy mindössze 399 – 499 Forintért kaphatóak az Ulpius-ház Kiadó jóvoltából! A friss megjelenések mellett olyan művek szerepelnek az akcióban, mint például a sajátos humorral megírt, méltán népszerű Agatha Raisin-sorozat darabjai, Frei Tamás trilógiája vagy Fejős Éva és Fábián Janka bestsellerei.

Ha ez még nem lenne elég, további 450 címet, elsősorban magyar klasszikus e-könyvet érhetünk el, darabját mindössze 99 Ft-ért! Ilyen nagyszabású akció ritkán van az e-könyves lelőhelyeken, érdemes lecsapni rá! A megvásárolt e-könyvek ráadásul a mobilalkalmazásoknak köszönhetően majd minden mobilkészüléken olvashatóak, így még külön e-könyv olvasó készülékre sincs szükség!

2014. január 20., hétfő

Neil Gaiman: Óceán az út végén

14:54 0 Hozzászólás
Karácsonyra kaptam eme könyvecskét, amely valóban nem egy hosszú regény, viszont annál rejtelmesebb.

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. - olvashatjuk az ajánlóban.

Szeretem azokat a könyveket, amelyek egy ártatlan kisgyerek szemszögéből írják le az őket körülvevő világot. Mint az ajánlóban olvashattuk, itt is egy hétéves kisfiú a főszereplő. Pontosabban keretes történetről van szó: már felnőttként, visszatérve a házikó környékére, emlékezik vissza a történésekre.

Eleinte olyan hétköznapinak indul minden: adott egy család, apa, anya, a kisfiú és a húga, akik közös szobába költöznek, mert a kisfiú padlásszobáját kiadják bérlőknek. Az egyik bérlő furcsa halála után kezdődnek a nem mindennapi történések.Onnantól pedig, hogy megjelenik Ursula, a házvezetőnő és felvigyázó (avagy a "kukac"), csap át fantasybe a regény. A kisfiúnak segítőtársa akad Lettie személyében, ő az a lány, aki a földút végén lévő kisházban él. Már az is nagyon varázslatos volt számomra, hogy a ház végében lévő tavacska valóban egy óceán - eleinte gyermeki fantáziának hittem, de itt többről van szó. Sok gonosz lénnyel kell megküzdeniük, de vajon mekkora áldozatot kell hoznia Lettie-nek?

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

2014. január 18., szombat

Gyereksarok 67.

9:43 0 Hozzászólás

Ajánló

"Egy különös délután, amelyen egymást érik a váratlan és nyugtalanító események, Alma, Drifter, Félix és Bella egy számukra idegen világba kerül. Vissza szeretnének jutni a saját valóságukba, de a sötét birodalom uralkodója próbatételek elé állítja őket. Látni akarja, hogyan lesznek úrrá váratlan helyzeteken. Meg tudnak-e hozni súlyos döntéseket? Képesek-e áldozatokra? S a végén méltó ellenfélnek bizonyul-e Alma?
Berg Judit, József Attila- és IBBY-díjas író, Rumini megteremtője és Polgár Judit, minden idők legjobb női sakkozója összefogott, hogy egy izgalmas kalandregényben egy kicsit a sakkról, de inkább a sakkon túl az életről meséljenek fiatal olvasóiknak. Ők már megtapasztalták: senki sem abszolút jó vagy abszolút gonosz, semmi sem fekete-fehér, még a sakktáblán sem, nemhogy az életben.
Nem kell, hogy sakkozni tudj. Alma társai sem tudnak. Mégis, nélkülük Alma biztos bukásra lenne ítélve..."
_______________
Kiadta: Ecovit Kiadó Kft. (2013.)
Oldalszám: 280
Ára: 3360
Korosztály: 11-14 éveseknek

2014. január 15., szerda

Kíváncsi Szerda 65.

8:24 0 Hozzászólás
Forrás
Most olvastam egy könyvet, ami nagyon tetszett, mégsem vagyok maradéktalanul elégedett, hiszen többször felbukkant a szövegben egyik kedvenc írónőm neve, amit következetesen Jane Austinnak írtak. És ez nagyon zavaró volt :(
Téged zavarnak olvasás közben a gépelési, fordítási hibák? Vagy át tudsz nézni rajtuk és csak élvezni az olvasást?

Eszter: Szerintem erre azért illene odafigyelni. Ha még hétköznapi szavakról van szó, vagy egy-egy elírásról, az nemzavaró, de én is találkoztam már ilyen esetekkel. Legutóbb egy Harry Potteres kiegészítő könyvet olvastam, amiben Tom Denemet (Voldemort) minden lehetséges helyen Tom Denimnek hívták. :/

koalány: Engem is nagyon zavarnak a hibák, főleg a helyesírási hibák. Legutóbb a De mi került a pitébe? című könyvben találkoztam ilyenekkel, pl. jobb 1 b-vel írva, ez azért elég feltűnő volt. Tudom, hogy sokszor csak gépelési hibáról van szó, akár egy név esetében is, de azért, főleg egy sikerkönyv esetében, nem ártana jobban odafigyelnie a korrektornak - már ha van ilyen.

Niki: velem vegyes a helyzet ilyen téren. Van, hogy észreveszem őket, és vagy zavarnak, vagy nem; de olyan is volt már, hogy totál beszippantott a történet, faltam, és utólag hívták fel arra a figyelmemet, hogy mennyi hiba volt benne, zavartak-e. Szóval inkább azt tapasztalom, hogyha egy könyv beszippant, akkor átlendülök a hibákon, vagy kevésbé veszem észre őket, viszont ha annyira nem köt le, akkor jobban a szemeim elé kerülnek. Mindenesetre hibáknak, főleg a mai könyvárak mellett, nem szabadna lenni a könyvekben!

Adri könyvmoly: Ha nagyon jó a könyv, akkor nem veszem észre az apróbb bakikat, csak az ordító hibákat. Viszont azért illene hiba nélkül kiadni a könyveket, hiszen rengeteg kézen keresztül megy, mire kinyomtatják. De nem veszem túl komolyan az ilyet. Inkább a könyv minőségére vagyok jobban háklis( kieső lapok, félrenyomtatott mondatok, hiányzó oldalak)

2014. január 13., hétfő

Kiera Cass - Az Elit (Párválasztó-trilógia 2. rész)

10:00 0 Hozzászólás
Fülszöveg: A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

2014. január 12., vasárnap

Kiera Cass - A Párválasztó (Párválasztó-trilógia 1. rész)

9:38 0 Hozzászólás
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

2014. január 11., szombat

Gyereksarok 66.

9:40 0 Hozzászólás

Ajánló

"Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy mesekönyv, amelybe összegyűjtötték a legszebb tündér- és állatmeséket, hogy a gyerekek minden este gyönyörű történeteket hallgathassanak szerte a világon.
Hamupipőke, Piroska, Hófehérke, Pinokkió, a kis hableány, Bambi, a szépség és a szörnyeget, a három kismalac, Csipkerózsika, Jancsi és Juliska történetei elevenednek meg ebben a gyönyörűen illusztrált könyvben, és ringatják álomba a kicsiket. Jó éjszakát!"
_________________
Kiadta: Alexandra Kiadó (2012.)
Oldalszám: 200
Ára: 2999
Korosztály: 4-8 éveseknek

2014. január 10., péntek

Tavi Kata: Nyitótánc

10:06 0 Hozzászólás

Sulijegyzetek-sorozat #1

Megmondom őszintén, nem tudtam ennek a könyvnek a megjelenéséről egészen addig, amíg fel nem hívták rá a figyelmemet. Aztán megláttam a borítóját, és első pillantásra szerelem volt, ahogy a nagykönyvben lennie kell. Elolvastam a fülszövegét, mosolyra húzódott a szám, hogy itt biza egy könnyed, ifjúsági történethez lesz szerencsém, ráadásul hazai is, milyen izgi már, így gyorsan neki is kezdtem.

Kárpáti Lilla 14 éves pesti, gimnazista diáklány. Egészen pontosan a történet, két héttel az iskola kezdete előtt veszi kezdetét, szóval majd csak szeptemberben kezdi meg a tanulmányait a Duna-parti Gimnáziumban. Sok mindent nem tudunk meg róla, bennem csak annyi maradt meg, hogy vörös hajú és a tánc a mindene.
Havasi Krisztián 1 évvel idősebb Lillánál, gyerekkorukban a szüleik rendszeresen összejártak, majd valami gubanc történt a gyerekek közt, ráadásul Havasiék elköltöztek, így a kapcsolat megszakadt. De most Lilláék szomszédjába költöztek, és mit ad ég, Krisztián és Lilla osztálytársak lesznek!
Krisztián magas, sötétszőke, állig érő haja van, kék szeme, kosarazik, és természetesen odáig vannak érte a lányok.
A 9/a meg is kezdi szeptemberben a tanulmányait, 16-an vannak egy osztályban, ebből 8-an lányok (remélem jól számoltam!). Mint ahogy sejthető, problémák, szerelmek várnak rájuk az első évükben, és persze tánc. ...

Elkerülhetetlennek tartom, hogy aki olvasta a Nyitótáncot, ne hasonlítsa össze a történetet A Szent Johanna gimivel, ugyanis van bennük hasonlóság. A kérdés csak az, hogy ez zavarni fogja-e az olvasókat, vagy el tudnak vonatkoztatni Laura sorozatától.

"- Kárpáti, azért nem adok egykettedet az órai munkádra, mert év végén belezavarodnál az átlagszámításba." 

Akaratlanul jegyzetelgettem a hasonlóságokat, akaratlanul hasonlítottam a kettőt, egyszerűen kikapcsolni se tudtam magamban az összehasonlítást, így egy szép kis táblázatom állt össze. Ugyanakkor eljutottam odáig, hogy szükség lenne még több hazai, gimis, ifjúsági sorozatra a könyvpiacon, amik hétköznapiak, nem vámpírosak, meg szuperképességesek, hanem tényleg akárki élete lehetne a történetük. Egyszerűek, nincs bennük semmi extra, hétköznapiak. Igény lenne több ilyen regényre, és ezt mutatta A Szent Johanna gimi sikere is.
Bár nem én vagyok a célközönsége az ilyen gimis sorozatoknak, a majdnem 30 évemmel (erről pszt, titok), ennek ellenére a hétköznapiságuk miatt, el tudják nálam érni azt, hogy visszautazzak a múltba, odacsöppenjek a történetbe, és azon kapjam magamat, hogy élvezem az olvasásukat. Tavi Kata ugyanúgy elérte nálam ezt, mint ahogy Laura is, és ez nagy dolog.
Nagyon olvasmányos, pörgős, bájos a története. Egyszerű, semmi extra, pont olyan, mint a legtöbb 14-15 éves gimis lány élete, akik most kezdik a középiskolát, és ki másba lennének szerelmesek, ha nem a suli egyik legjobb pasijába. Szerintem majdnem mindannyian voltunk hasonló cipőben, és pont ez a hasonlóság lehet a siker receptje is.

"- Kérd meg a szüleidet, hogy fejezzenek be!
- Nem kell, tőled teljesen kész vagyok."

Sokat agyaltam azon is, hogy vajon lehetett-e volna másképp megírni a Nyitótáncot, máshogy keverni a szálakat, hogy ne legyenek szembeötlő hasonlóságok A Szent Johanna gimivel, de rájöttem, hogy igazából nem. Lehetnek apróbb eltérések, de akárhány ilyen történetet fogunk olvasni, lesznek bennük közös pontok, mert a gimis létben alapjáraton vannak. Mindig van egy tanár, akit nem birunk. Normális, hogy valaki nem jó egy tantárgyból, más meg igen, az meg csak a sors keze, hogy naná, az lesz jó belőle, akibe bele vagyunk esve. Normális, hogy mindig vannak okostojások, meg olyanok, akik mindent mindenkinél jobban tudnak, és olyanok is, akik valamiért kifordulnak önmagukból. Nem sokban különbözött az én életem gimisként, az osztály egyik másik lányának életétől. Akkor miért lenne más Lilláé, Reniétől?

Miért is adtam rá 3 csillagot, ha fentebb azt írtam, hogy olvasmányos, pörgős, bájos, egyszerű, stb.? Az egyik legnagyobb problémám a karakterek voltak. Pár szereplőt leszámítva, egyszerűen nem tudtam magam elé képzelni őket. A legzavaróbb az volt, hogy Lilláról csak annyi maradt meg bennem, vörös hajú. Nem emlékszem a szeme színére, a magasságára, az alakjára, semmire.  
Magukban a személyiségekben is gubancot érzek. Nincsenek igazán kidolgozva, csaponganak. Lilla hol visszahúzódó, hol irányító, nem tudtam őt hová tenni. Ráadásul a barátságokra sincs hangsúly fektetve. Le van írva, hogy ki kivel barátkozik, de mégis olyan érzésem volt, mintha Lilla csak úgy lógna a levegőben. "Barátok vagyunk", de még se lehetett ezt érezni. Hiányoltam, hogy nincs egy igazi legeslegjobb barátnő, akivel tényleg együtt lógna, de úgy istenigazából.
Úgy érzem, hogy túl sok szereplőt akart az írónő bevonni a történetébe, és emiatt nem tudott mindenkit megfelelően kidolgozni.  
A szerelmi szál pedig, mert gondolom sokatokat ez érdekel. ;o) Az úgy ahogy volt, a helyén volt. Pont olyan, amilyennek lennie kell a szerelemnek, ebben a korban. Ártatlan, félénk, zavart, még csak próbálkozás. Amikor nem ott tartunk, hogy merünk lépni, hanem várunk valami isteni sugallatra.

Izgalmas kezdésnek tartom a sorozat nyitókötetét, és kíváncsian várom a folytatást. Bízom a szereplők erősebb ábrázolásában, a kapcsolatok szorosabbra fűzésében (a barátságokra gondolok), és abban, hogy a történet tanítani fog. Fontosnak tartanám, mivel a történet célközönsége a középiskolás lányok, tanítson is!
Kezdésnek szép volt. ;o)

Ui.: Áruljátok már el, miért kell azon kiakadni, ha valakit lehannamontánáznak? Mi a baj a csajjal? Ez hatalmas sértés? Nagyon nem vagyok képben, és még mindig ezen kattogok, mert nem értem.
________________
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 358
Ára: 2799
Forrás: kiadó
Értékelésem:


illusztráció:
kép, kép

2014. január 8., szerda

Kíváncsi Szerda 64.

10:53 0 Hozzászólás
Kép forrása
"Ajándék lónak ne nézd a fogát" - avagy Veled előfordult-e már, hogy olyan könyvet kaptál karácsonyra (vagy szülinapra, vagy bármikor), ami már megvan Neked? Vagy olyat, ami abszolút nem jön be, nem a Te stílusod, de muszáj jó képet vágnod hozzá? Ilyenkor mit teszel? Felteszed a polcodra a többi közé, vagy netalántán tovább ajándékozod, eladod? Még ha nem is "szép dolog". Persze úgy, hogy az ajándékozó ne tudja meg.
Velem már előfordult, hogy egy távolabbi rokonomtól kb. két éve karácsonyra egy olyan könyvet kaptam meg, ami már megvolt nekem - így igen, januárban tovább is adtam.
Erre a kérdésre várom a válaszokat, tapasztalatokat a mostani Kíváncsi szerdában!

Adri könyvmoly:
Ha már megvan a könyv, akkor nincs mit tenni, tovább kell adni. de szerencsére ilyen nem fordult elő velem. Olyan már igen, hogy nem a stílusomnak megfelelő könyvet kaptam. Megpróbálkoztam vele, majd egy idő után úgy is eltűnt a polcomról.:)

Mick:
Még nem fordult elő. Könyvet csak olyan emberektől kapok, akik közel állnak hozzám, Velük viszont van egy hallgatólagos és kölcsönös "megállapodás", miszerint ha nem vagyunk biztosak abban, hogy nincs meg a könyv a másiknak akkor megkérdezik vagy belopózunk egymás szobájába és megnézzük.. :D

Eszter:
Általában a szüleimtől, páromtól szoktam könyvet adni, de ők mindig kérnek egy listát, vagy elmegyek velük kiválasztani az adott könyvet, biztos, ami biztos. :)

Törpilla: 
Velem még megtörtént, hogy olyan könyvet kaptam, ami már megvolt. Az egyik rokonomtól megkaptam egyszer karácsonyra ebből a könyvből az első példányt, majd 2 évre rá karácsonyra ugyanattól ugyanazt a könyvet.... :( Neki személyesen nem mondtam, csak a szűk családomban jegyeztem meg, így azóta a testvéremen keresztül kitudakolják, hogy pontosan mit is szeretnék. 

2014. január 6., hétfő

Lauren DeStefano - Hervadás (Vegyészkert-trilógia 1. rész)

10:00 0 Hozzászólás
Fülszöveg: Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?
Egyszerűen nem tudtam letenni...

Kezdjük mindjárt a legelején: a borítóval. Nagyon gyönyörű a lány a képen, a színvilág, a geometriai formák, amelyek végigvonulnak az egész regényen, egészen különlegessé teszik az összképet. Kiemelik a regény 3 főbb jellemzőjét: A karikagyűrűt az ujjon (a kikényszerített összetartozás jelképét), a madár a kalitkában (a rabság szimbólumát) és a homokórát (ami az idő rövidségét jelképezi).

A téma egészen egyedi, még a posztapokaliptikus (disztópikus) regények között is: A jövőben a férfiak 24, a nők 20 éves korukig élnek. Soha nem gondoltam még bele egy ilyen jövőképbe, hogy mi lesz a sok kísérletezésnek és tökéletesítésnek az eredménye. Hogy az emberek le akarják győzni a rákot, a pestist és az egyéb betegségeket, és lehet, hogy ezzel éppen az életet is legyőzik. Ahány disztópiás regény, annyiféle negatív jövőkép, és igazából így mindet nehéz elképzelni, a mostani, viszonylag jómódban, de nem lehetetlen. Bármelyik bármikor bekövetkezhet.

A kedvenc karakterem a sorozatban Jenna volt, az erőt, az elkötelezettséget jelképezte. Érdekes volt Vaughn Cecilyhez fűződő viszonya is, nagyon erős ellentét volt kettejük személyisége között, mégis jól megértették egymást. Vaughn egy könyörtelen zsarnok, Cecily pedig egy ártatlan, burokban élő kislány.
Nagyon tetszett, hogy milyen viszony alakult ki az úgy nevezett feleségnővérek között. A kedvenc jeleneteim mindig ahhoz fűződtek, mikor ők együtt tevékenykedtek valamit. :)

A rajongók így képzelik el a regény főszereplőit a tumblr.com-on :)
Számomra a regény nem annyira boldog befejezéssel végződött, mert én mindvégig a másik románcnak drukkoltam, de tudván, hogy ez egy trilógia, még látok reményt arra, hogy nekem kedvező fejlemények következnek. :) Alig várom már a második részét, de sajnos erről még nem sokat tudni, ugyanis a most említett regény, a Hervadás is friss megjelenés. 
Ajánlom mindenkinek! :)

«««««««««« (10/10)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kiadó: Cartaphilus
Eredeti Cím: Wither
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 408

2014. január 4., szombat

Gyereksarok 65.

9:36 0 Hozzászólás

Ajánló

"Kedves Olvasók!
Ez a történet egy időben kezdődik a Szélkirálynő datolyaparti útjával, és jóval azután ér véget, hogy a hajó visszatért Ferrit-szigetről. Sajnos arra nem jutott időm, hogy lejegyezzem, mekkora bajba került időközben Egérország, mi történt a Szélkirálynővel Datolyapartról hazafelé, és hányféle veszélybe sodródtak tengerészbarátaink, mielőtt visszatértek volna Ferrit-szigetről. Pedig nem kevés bátorságra, leleményességre és szemtelenségre volt szükségük ahhoz, hogy kiverekedjék magukat a szorult helyzetekből!
Szerencsére ők titkos üzenetekben és levelekben mindig beszámoltak kalandjaikról a barátaiknak. Ezeket a leveleket összegyűjtöttem, kiegészítettem néhány pandúrsági jegyzőkönyvvel, térképpel, újságcikkel, amíg összeállt belőlük egy újabb szövevényes kaland.
Ha végigolvassátok a most következő leveleket, mindenre fény derül! Annyit szeretnék csak kérni tőletek, hogy Szkander Bob helyesírását ne tanuljátok el! Jó szórakozást és körömrágást kívánok mindenkinek!" (Berg Judit)

U.i.: Mivel a levélírók és bajkeverők közt gyakran felbukkannak a korábbi regényekből ismert szereplők, érdemes előbb elolvasni Galléros Fecó naplóját és Rumini korábbi kalandjait!
_______________
Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft. (2013.)
Oldalszám: 320
Ára: 2990
Korosztály: 7-10 éveseknek

2014. január 3., péntek

Nicole Jordan: A csábítás művésze

10:04 0 Hozzászólás

Édenkert #2

Imádom a történelmi romantikus regényeket! Olyan hangulatuk van, és annyira mások, mint a "sima" romantikában bővelkedő történetek! Szeretek visszautazni a múltba velük, amikor a nők még nők voltak, a férfiak pedig nem attól férfiak, hogy kikötözték a nőket és korbácsot tartottak az éjjeli szekrényükben. Amikor még nem attól volt férfias egy férfi, hogy mekkorára duzzasztotta az izmait, hanem a kisugárzása számított, és a személyisége. Persze nem bántom a mai korban játszódó romantikus történeteket sem, mert kedvelem ezeket is, de a történelmi romantikusok akkor is történelmi romantikusok, és egyedi hangulatuk van.
Nicole Jordan neve pedig, számomra garancia arra, hogy egy könnyed, habos-babos, romantikus történelmi regényhez lesz szerencsém, ha kézbe veszem valamely könyvét. Biztos voltam abban, hogy A csábítás művészében se fogok csalódni. Így is lett.

Christopher, Thorne vikomtja. Híres vagy épp hírhedt élvhajhász, aki körül donganak a nők, ő pedig nem veti meg a testi gyönyöröket. Magas, atlétatermetű, széles vállú, erős hátú, keskeny csípőjű férfi, a kor szexszimbóluma, ha úgy tetszik. Homokszőke haja van, mogyoróbarna szemekkel, szögletes állal és olyan huncut bájjal van megáldva, hogy a nők térde rogyadozik a láttára. Az apja már évek óta rá akarja venni a nősülésre, mert hát örökösre szükség lenne, de a férfi menekül az eskü elől.
Mindenki úgy tudja, hogy a  Külügyminisztériumnak dolgozik, de igazából egy titkos rend, a Kard Őrzőinek tagja. A Rend tagjai arra esküdtek fel, hogy harcolnak a zsarnokság ellen, az emberiség javáért dolgoznak, vagyis amolyan "modern" kori zsoldos katonák.

"Most azonban, amikor így látta őt, mindjárt megértette, miért tartják Thorne-t a nők ördögének: mert olyan bűnre csábítóan gyönyörű." 

A történet 1814-ben veszi kezdetét Londonban -az előszóval-, méghozzá egyből egy heves ágyjelenettel. Az írónő nem lacafacázott, a férfi főszereplőnk benne is van már az első oldalon a csábítás művészetében.
Az előszó fontossága abban rejlik, hogy meggyilkolják Thorne barátját, Nathanielt, aki szintén a Rend tagja volt.
A cselekmény egy évvel később folytatódik. Thorne egy szigeten él, ahol felbukkan Diana Sheridan és az unokatestvére, Amy. Amy nem más, mint Nathaniel 19 éves húga, akinek a gyámja, Thorne lett. Az olvasó juthatna arra a következtetésre, hogy Amy és Thorne közt fog romantikus kapcsolat szövődni, de gyorsan ennek elébe vágok, ugyanis Diana lesz az a hölgy.

Diana Sheridan 24 éves. Elefántcsontszínű bőre van, hosszú, dús, fekete hajjal, sötét szemmel és nagyon nőies formákkal. Festőművész, aki élete nagy lehetősége előtt áll. Nathaniel szülei nevelték fel, miután árvaságra jutott, de 6 évvel ezelőtt botrányba keveredett, és a Társaság kivetette magából. Azóta a fiatal nő vénkisasszonyként él, és nem sok reménye van arra, hogy bárki is valaha megkéri a kezét. Most azért utaztak Thorne-hoz, hogy megkérje a férfit, segítsen neki Amyt bevezetni a Társaságba, mert egy hozományvadász teljesen magába bolondította.
Diana és Thorne első találkozása, elég erotikusra sikeredik, és ez végig kíséri az egész kapcsolatukat. A fiatalok első látásra vonzódnak egymáshoz, de próbálják ezt leküzdeni magukban. Aztán a férfi kitalálja, játsszák meg, hogy eljegyezték egymást. Ezzel Dianat visszafogadná a Társaság, jobban tudna segíteni Amynek megfelelő férjet találni, tán a karrierjének is jót tenne, valamint róla is leszállna az apja. Igen ám, de ahogy telik az idő, Thorne már nem viszolyog annyira a házasság gondolatától. ...

"– Az apám küldte? – rivallt rá Thorne. – Ha igen, akkor mondja meg neki, hogy nem áll szándékomban nőül venni önt.
– Tessééék? – pislogott a lány.
– Az a fiatal hölgy, aki utoljára meztelenül látott engem, azt állította, hogy kompromittáltam, és ragaszkodott hozzá, hogy vegyem feleségül. Ha ez a célja, édesem, rögtön sarkon is fordulhat, és elhordhatja az irháját."

A történet nem csak Diana és Thorne romantikus, és néhol elég erotikus egymásra találásáról szól. A Kard Őrzői, Nathaniel gyilkosának nyomába erednek. Vajon ki, és miért gyilkolta meg a férfit? Erre a kérdésre is választ kaphatunk.
Természetesen Amy is kapott egy kisebb mellékszálat a történetben. Az ő sorsának is pont kerül a végére. Vajon a hozományvadász eléri a célját, vagy pedig a fiatal lány beleszeret másba? Olvastam volna az ő rövid kis szálát bővebben is, akár egy külön kötetben, de ezt megoldotta az írónő ebben a részben.

Olvasva az erotikus jeleneteket, egyből eszembe jutottak a mostanság nagy divatnak örvendő, mai erotikus regények ilyen jelenetei, és hatalmas a különbség a kettő közt. Míg azokat olvasva többnyire (vannak kivételek természetesen, ettől függetlenül!) azt lehet érezni, hogy csak a vágy van, a történelmi romantikus történeteknél, tartalom van az erotika mögött, és ez az, ami megkülönbözteti az ilyen jeleneteket, azoktól a jelenetektől. Itt is volt nagy hevesség, simán felvehetné az írónő a versenyt, bármely mai erotikus regényt író szerzővel ilyen téren, de mégis más volt az egész.

Valamint arra is gondoltam az olvasása közben, hogy vajon mit szólt volna egy hölgy 1815-ben, ha a kezébe adták volna ezt a könyvet? Pironkodott volna, vagy pedig meg se kottyant volna neki? ;o)

Milyen is akkor A csábítás művésze?: egy könnyed, erotikusabb, történelmi romantikus regény, ami a 19. század elején játszódik. Nem csak a romantikáról szól a történet, vannak mellékszálak, amik még érdekesebbé, izgalmasabbá teszik. Nagyon olvasmányos, nagyon kellemes, ebben a műfajban, így ahogy van, tökéletesnek mondanám. Egy kicsit hosszabb lett tán, mint amilyennek lennie kellett volna szerintem, de csillagos ötös.

Kiknek a figyelmébe is ajánlom?: nos, akik kedvelik ezt a műfajt, azoknak egyszerűen kihagyhatatlan! Akik pedig ismerkedni szeretnének vele, azoknak pedig bátran ajánlom a figyelmükbe. És bár sorozatról van szó -ez annak a második kötete-, a cselekmény nem folytatásos, hanem különálló, szóval bátran lehet akár ezzel is kezdeni, mint ahogy pl. én is tettem. ;o)
az Édenkert sorozat
Kövessétek a Victoria Kiadót a Facebookon!
_________________
Eredeti címe: Lord of Seduction (2004.)
Kiadta: Victoria Kiadó (2013.)
Sorozat: Édenkert #2
Forrás: kiadó
Értékelésem: 


illusztráció:
1., 2.

2014. január 1., szerda

Kíváncsi Szerda 63.

8:56 0 Hozzászólás
Nekem a csatlakozás a Könyvfalók bloghoz teljes mértékben megváltoztatta az életemet. Azelőtt, hogy csatlakoztam, kb. 2-3 héttel kezdtem el olvasni, ám ahogy egyre több bejegyzést írtam, úgy gyarapodott a könyvek száma is. Ez ösztönzött arra is, hogy létrehozzam a saját könyves blogomat, és a sok olvasás hatására eldöntöttem azt is (végre), hogy mivel szeretnék továbbtanulni. :)

Nektek mi változott meg az életetekben azzal, hogy olvastok/ a Könyvfalók blog tagjai vagytok?

Niki: engem olyan értelemben a blog nem változtatott meg, hisz igazi könyvmoly vagyok, kb. 8 éves korom óta. Amiben mégis más lett az életem a Könyvfalók létrejötte óta az az, hogy eddig kivéve a kötelező olvasmányokból készített olvasónaplókat, sose örökítettem meg az olvasmányélményeimet. Ma már viszont, el se tudom képzelni, hogy ne írnék az elolvasott könyvemről.

Follow Us @soratemplates