2013. szeptember 29., vasárnap

Georges Simeon - Maigret és a gengszterek

8:00 0 Hozzászólás

A világhírű, 55 nyelvre lefordított Maigret-sorozat (amelyből filmadaptáció is készült) legújabb, 2013-as kiadású része a Maigret és a gengszterek címet viseli. Noha még nem volt szerencsém a sorozat korábbi részeihez, ez a mű meghozta a kedvem ahhoz, hogy bepótoljam a hiányosságomat. Georges Simeon legújabb, hosszúnak nem mondható műve az 50-es évek Franciaországába kalauzol el minket, ahol nem is gondolnánk, de egyre gyakoribb lesz a szervezett bűnözés, és a kisstílű lopásokat és visszaéléseket felváltja az emberölés és a megfélemlítés. Kedvenc nyomozónk egy véletlen során keveredik bele az ügybe, ám nem tudja, hogy ez az ügy sokkal nehezebb és kockázatosabb, mint amilyenekkel eddig volt dolga.

A kedvenc szereplőm a regényben a két-ballábas Lognon felügyelő, aki az egész cselekmény elindítója, és később kiderül, hogy nem olyan fából faragták, mint ahogy mindenki gondolta. Ilyen rövidke műről többet nem is n
agyon tudok írni, de remélem, hogy felkeltettem pár ember érdeklődését, és elolvassák ezt a könyvet. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a krimiket és a gengszter-történeteket.





Fülszöveg: Chicagói gengszterek az 50-es évek Párizsában! Leszámolás a nyílt utcán, autóból kidobott áldozat, levitézlett bokszolók és mindenre elszánt maffiózók a párizsi amerikai kolónia törzshelyein. Maigret ugyan jól ismeri a tengerentúli alvilág módszereit, eleinte mégsem talál fogást a brutális módszerekkel dolgozó bűnözőkön.Ám azt már mégsem engedheti meg a főfelügyelő, hogy a gengszterek helyben hagyják Lognont, a mindenki által rossz pénzként ismert Balfácán felügyelőt, és Párizs sikátoraiban lődözzenek a helyi rendőrökre…
Maigret persze nem az erőszak embere. Bár ezúttal kivételesen fegyvert vesz magához, mégis szívesebben folyamodik jól bevált békebeli módszereihez: borjút vacsorál firenzei módra a gyanús alakok törzshelyén, sörözget, vizsgálódik, elbeszélget, bárpultokat támaszt, és benéz még egy whiskyre a Manhattan bárba is. Miközben lassan összeáll a kép, egyre jobban éleződik a feszültség, hogy időben rátalál-e a főfelügyelő a két körözött gyilkosra, a gátlástalan Charlie-ra és Cinagliára?

2013. szeptember 28., szombat

Gyereksarok 51.

8:40 0 Hozzászólás

Ajánló

Vadadi Adrienn: Leszel a barátom?

"Leszel a barátom? - kérdezi teljes természetességgel az óvodában egyik gyerek a másiktól. Leszek! - hangzik a vidám válasz, és már mennek is együtt a homokozóba, a mosdóba, a babaszobába. Vadadi Adrienn ovis meséi ezekről az apró élményekről, erről a nagyon fontos három-négy évről mesélnek.
Az alvásról és nemalvásról, evésről és válogatásról, barátokról és magányról, babázásról és építésről, vicces óvó bácsiról és nagyívű szökési tervről, rosszalkodásról és megbocsátásról. Egyszerűen, kedvesen, humorral és megértéssel.
Akár most megy oviba a gyerekünk, akár ott tölti már a mindennapjait, ez a könyv neki és róla szól, és minden percébe bele tudja élni magát!"
____________
Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft. (2013.)
Oldal: 96
Ára: 2990
Korosztály: 4-8 éveseknek

2013. szeptember 27., péntek

Vámos Miklós: Bár

22:50 1 Hozzászólás
Pár perce fejeztem be a könyvet. Becsuktam, letettem, leültem a számítógép elé és nem tudok mit írni róla. Nem azért, mert nem tetszett. Nagyon is tetszett. Ugyanakkor félek tőle: bármit írnék, elvennék a könyv értékéből. Másrészt azért, mert képtelenség kiemelni belőle bármit is. Mindenesetre a Bár a legkedvesebb olvasmányaim egyikévé vált, az biztos.

Tóth Krisztina könyvénél, a Pixelnél írtam, hogy emberi történetekről szeretek olvasni, teljesen egyszerű, hétköznapi emberekről és történetekről, mert nekem ezek fontosak, ezek érdekelnek. Akik mi is lehetnénk, amik velünk is megtörténhetnek. Nos, Vámos Miklós könyve pontosan ilyen, de a többi kötetét is ezért szeretem.

A könyv felét amúgy már jó egy hónapja elolvastam, azután félretettem, tegnapelőtt kezdtem újra. Másodjára nem tudtam már abbahagyni, hurcoltam magammal mindenhová, mert rájöttem a könyv titkára: dehogyis különálló novellákról van szó; az írások az utolsó oldalakra varázslatos módon egésszé, egységgé alakulnak.

Volt a történetek között, ami megnevettetett, volt, amitől gombóc került a torkomba, és volt, hogy egyszerre a kettő: kacagás és könnyezés, egy időben. Pedig tényleg, olyan igazi hétköznapi történetekről van szó, semmi flanc, semmi földönkívüliség, semmi sci-fi, „csak” emberek, emberi lelkek, gondolatok, vívódások, tragédiák és szerelmek. Ezeket a nagyszerű hétköznapiságokat így megírni: lényegre törően, érdekesen, élvezetesen nem lehet könnyű; Vámos Miklósnak persze sikerült.

Szóval, aki nekifog, hogy elolvassa, számítson valahonnan már ismerős történetekre és emberekre. Legyen figyelmes. Legyen kitartó :) És számíthat arra is, hogy ha valóban figyelmesen olvas, rájön, hogy igaza volt az egykor élt költőnek: „Senki sem különálló sziget”.

2013. szeptember 26., csütörtök

Olivia Lichtenstein - Mrs. Zsivago megfőzi a férfiakat

7:45 0 Hozzászólás
Nagy érdeklődéssel fogtam bele ebbe a könyvbe, ugyanis már a polcomon porosodik több, mint egy hónapja. Igazából nem azért vettem meg, mert annyira érdekelt, hanem mert hozzácsapva másik két könyvhöz fel tudtam használni a kuponomat a Líra webáruházában. De azért ha már megvettem, gondoltam, megér egy olvasást, és meg kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Itthon töltött kényszerpihenőm alkalmával 2 nap alatt elolvastam, és alig tudtam letenni, egyszerűen magával ragadott. Na de nézzük csak, hogy miről is szól.

Fülszöveg: 

Chloe Zsivago, a sikeres pszichoterapeuta negyvenhárom éves, tizenhét éve él harmonikus házasságban Greggel. Jól szituáltak, két aranyos kamasz gyerekük van, kiterjedt baráti társaságuk, tehát panaszra nem lehet okuk. És mégis… 
Chloéval valami nem stimmel. Miért érzi úgy, hogy valami hiányzik az életéből? Miért merül fel benne a kérdés újra meg újra, hogy: „Én már soha többé nem fekszem le más férfival?” Miért fogja el a kísértés, hogy rúgjon fel mindent, és kezdje újra az életét? Mert az nem elég indok az ilyen gondolatokra, hogy Greg úgy tréningezi a memóriáját, hogy elrejt tárgyakat – például a teáskannát a mosógépbe –, tesztelve magát, hogy vajon megtalálja-e. 
És akkor a kísértés testet ölt. Mégpedig Ivan alakjában. Hű, egy romantikus orosz… Ebből vajon mi sül ki? Egy szenvedélyes, izgalmas kapcsolat, egy végső, nagy tombolás, vagy…? Mert nézzük csak, mi történt például Zsivago doktorral. Vagy Anna Kareninával, ugye.

Szókimondó, szellemes, szexi regény, mely azt a fontos kérdést feszegeti, hogy hogyan tartsuk életben a szerelmet egy hosszú házasság során…

A könyv értékelése (helyenként) spoilereket tartalmazhat.

Ami (nagyon is) tetszett: 
  • ● A vicces kis nevek, amiket Chloe a pácienseire aggatott (például Borongós Gina)
  • ● A receptek minden fejezet elején. Igazán egyedülálló megoldás, ilyet igazából még egy könyvben sem láttam. Pár receptnél azt gondoltam: hmm, lehet egyszer előveszem ezt a könyvet, ha ebédet akarok főzni, és kipróbálok egyet az említett fogások közül. A leginkább mégis azok a receptek tetszettek, amelyek nem ételekhez kötődtek (pl.: "Nagyapám, Neeman-rabbi boldogházasság-receptje").Különleges, üde színfoltjai ezek a regénynek.
  • ● Greg, a férj jellemrajza. Megtestesíti mindazt a különcséget, amelyet a feleségek az első években édesnek tartanak a férjeikben, végül mégis megunják.
  • ● Az, hogy elrepített engem egy más kultúrába, más országokba, még ha a cselekmény egy helyszínen is játszódik. Megismerteti az olvasóval a zsidók világát, és eloszlat néhány téves feltevést velük kapcsolatban.

Ami viszont nem tetszett:
  • ● Nem értem, hogy miért kellett ahhoz 17 év házasság, és a rengeteg páciens, akikkel találkozott, után pont egyetlen egy, hogy eszébe jusson Chloénak, hogy a házasság bizony az egyéjszakás kalandok végét jelenti?
  • ● Valamiért engem érzékenyen érintenek ezek a házasságtöréses történetek, de ez persze nem róható fel a könyv számlájára, ugyanis én választottam, viszont...
  • ● Számomra a könyv címe nem igazán fejezi ki a könyv valódi mondanivalóját, mármint jó, persze, főznek a könyvben, és vannak benne férfiak is, de mégis valamiért egy jobban testhezálló címet el tudnék képzelni.
  • ● A borító sem igazán az én ízlésemnek való, persze bohókás és megjelennek rajta az ételek és egy Matjuska-baba is, az orosz szálat jelképezendő, de mégis...egyszerűen nem nagyon tetszik.

Összességében remek könyv, egyszerre romantikus és szórakoztató, a szereplők jelleme kiválóan ki van dolgozva, érdekes sztorit boncolgat, és azok a dolgok, amiket a nem tetszettek oszlopba soroltam is inkább nevezném szőrszálhasogatásnak, mint valódi, velős kritikának. Nehezemre esik rosszat mondani Olivia Lichtenstein debütáló könyvéről, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki vigaszt keres egy megromlott házasság vagy csak a hétköznapok monotonsága elől. Szórakoztató, feldobta a napjaimat.

Joe Hill: Szarvak

0:01 0 Hozzászólás
Üdv Minden Kedves Olvasónak!
A nevem Mick és az oldal egyik új szerkesztője vagyok. A többiektől eltérően én nem írásos formában, hanem videóimban véleményezem az általam olvasott könyveket! Bízom benne, hogy munkáim sokatok tetszését elnyerik majd!
Jó Szórakozást!






2013. szeptember 25., szerda

Kíváncsi Szerda 49.

10:27 0 Hozzászólás
forrás
Mennyire hagyjátok ott a kezetek nyomát egy könyvön? Na nem arra gondolok, hogy az éppen elfogyasztott lekváros kenyér is meglátszik-e rajta, hanem hogy pl. beleírtok-e, aláhúzzátok-e az érdekesnek ítélt részeket? 
Én sokáig borzasztóan ellene voltam minden ilyesminek, szinte barbár dolognak tartottam.  Ma már kicsit másképp gondolom. Vannak könyvek, amikben ceruzával, halványan bejelölök, általában megcsillagozok részeket, amikre úgy gondolom, hogy később még érdemes ránézni, újra átolvasni. Aláhúzni ritkán húzok alá, ha mégis, azt is szigorúan ceruzával. Firkálni nem szoktam a könyveimbe. :)

Niki: ó, én nagyon-nagyon vigyázok a könyvekre. Már attól a falra mászok, ha betörik egy kicsit a gerince, vagy egy picike szamárfül lesz. :o) Ha egy oldalt meg akarok jelölni, akkor is post-itet ragasztok a tetejére vagy az adott sor mellé. Esetleg egy lapot rakok a végére, ahová felírtam, amit szerettem volna.

koalány: Én sem szeretek beleírni a könyvekbe, inkább én is cetlit teszek be, és ha szükséges, arra jegyzetelek, vagy felírom azt az oldalszámot, ahol a számomra fontos/érdekes gondolat van. Persze a tankönyveimmel és főiskolai jegyzeteimmel más volt a helyzet, azok tele voltak aláhúzásokkal, színes kiemelésekkel.

Eszter: Én is osztom az előttem hozzászólók véleményét, nem szoktam beleirkálni a könyvekbe, szinte emberszámba veszem őket :) Annyira gyakran még nem fordult elő velem, hogy jegyzetelni kellett, általában a fontos momentumokra emlékszem, ha meg mégis elfelejteném, újraolvasom a könyvet, az sosem árt :)

Adri könyvmoly:
Szegény könyvek. Nem vetemednék arra, hogy bele írjak vagy alá húzzak bármit is benne. Nagyon vigyázok rájuk. Ha fontos részt találok, akkor kiírom z oldal címet vagy a gondolatot.
Viszont imádom, mikor az első oldalra ír nekem az ajándékozó vagy maga az író egy kedves kis emlékeztetőt, dedikálást vagy bármit!

Félcsi:
Én sem szoktam beleírni a könyvekbe, kivételt képeznek nálam a tankönyvek. Egyébként, ha valami tetszik, azt kijegyzetelem, régebben, mikor még fiatal voltam, az volt a mániám, hogy a könyveket kijegyzeteltem. :-) De mondom, még nagyon fiatal voltam akkor, és nem volt vélhetően más dolgom. :-)

2013. szeptember 24., kedd

Mikszáth Kálmán: A vén gazember

20:00 0 Hozzászólás
A sok-sok Mikszáth cím között korábban soha nem láttam és nem hallottam erről a könyvről. Biztos lehettem hát benne, hogy most olvasom először és kiderült, hogy jól döntöttem. Persze ezen nem is lehet csodálkozni,mert Mikszáthban nem lehet csalódni.
Ezt a kisregényei sorába tartozó művet 1906-ban adták ki . Később több kiadást is megért.

A történet az 1850-60-as években játszódik, ezt már szintén megszokhattuk az írótól.

A szereplők  a felvidéki Sulyom településen élő főldesúri família a báró Inokayék. A családfő értelmes ám léha úriember, folyton kaszinókba jár a családi vagyont elverni. A bajok ott kezdődtek, amikor a jobbágy felszabadítás után megcsappant vagyon alapjai inogni kezdtek a a felelőtlen életmód miatt. A báró csak ritka pillanataiban aggódott azért, hogy mi lesz  lánya Mária báró kisasszony  és fia Pál báró jövőjével. De ilyenkor már általában késő volt, jöttek a hitelezők, folyamatosak voltak az árverezések, de a báró kártyaadósságai csak nem akartak megszűnni.
A másik szereplők az Inokay- család gazdatisztje Borly Gáspár és két unokája, akiket ő nevel.
Borly Gáspár az idők kezdete óta az Inokay család alkalmazottja, de a báró úgy gondolja, hogy a megcsappant vagyon egy része az öreg bankbetétjét gyarapítja, ám a nagy előkelőségben még az ellenőrzést sem engedi meg magának, mindössze a háta mögött nevezi vén gazembernek.
A Borly fiúk és a báró gyerekek együtt nőnek fel, azonban egy idő után elválnak útjaik, hogy felnőttként újra összetalálkozzanak.
Nagyon realista, nagyon romantikus, humoros és kedves történetet kerekített az író kedvenc témaköréből, a tájról, amit jó ismer, az ott élő emberekről, akiket szintén jó ismer sőt még arra is kitér, hogy a Borly gyerekeket személyesen is ismerte.
Annak ellenére, hogy bizony eléggé elítélendő a báró viselkedése, mégis van egy szimpátia, amit végig érezni lehet. Borly kasznár pedig egy nagyon szigorú és szívtelen embernek tűnik elsőre, de közben lelkiismerettel gondoskodik unokáiról, aki feltétel nélkül szeretik és tisztelik őt. A zsugorisága megbotránkoztatja környéket, közben beteg kutyáknak tart fent menhelyet és saját csodaszereivel gyógyítja őket.
A romantika természetesen a fiatalok kapcsolatában nyilvánul meg, igazából még egy kis kaland is keveredik a történetbe általuk.
A könyv végére persze kiderül, hogy ki a jó és ki a kevésbé jó , minden titokra fény derül, logikussá és érthetővé válik az eleinte értelmetlen dolog. A fiatalok esetébe pedig a remény is felbukkan, hogy talán nem úgy folytatják, mint az ősök, mert volt aki titokban odafigyelt rájuk és mind a négy gyerekről gondoskodott.

Ez a könyv mindössze 149 oldal,   nagyon ajánlom annak aki  úgy akar jól szórakozni, hogy közben néhány megszívlelendő gondolatot is talál. Újra meg újra felfedezheti Mikszáth ragyogó stílusát, mesélő kedvét és szeretni való humorát.
Olvassátok el !

2013. szeptember 23., hétfő

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

3:00 0 Hozzászólás
Semmi extrára nem számítottam, mielőtt nekikezdtem a Ragyogásnak, de egyszerűen úgy éreztem a Gyönyörű rohadék után, hogy szükségem van valami újdonságra, mert besokallok. A meleg meg rátett erre. Szóval böngészgettem a netes könyváruházakban, magam se tudom végül hogy lyukadtam ki ennél a könyvnél, de amikor megláttam a borítóját, azonnal beugrott, hogy sokaknak tetszett a molyon. Elolvastam a fülszövegét, és abból kiindulva, hogy az űrben játszódik, ez már elég jel volt ahhoz, hogy más lesz, mint a mostanság olvasott könyveim. Kosárba tettem és megrendeltem. Nem csalódtam.

Képzeljétek el, hogy a Földön az élet egyre kilátástalanabbá válik. Ezért több űrhajót lőnek ki az űrbe, hogy találjanak egy új bolygót, ahol aztán boldogan élhetnek és reményt adhatnak a földieknek. Igen, ez nem kicsit Patrick Ness Chaos Walking Trilógiájára hajaz (Kés a zajban), de most tekintsünk el ettől.
Két űrhajó fontos a cselekmény szemszögéből. Az első 1 évvel hamarabb indult el, olyan lakosokkal, akik vallásosak. A másik hajón a nem vallásosak vannak, 1-2 család kivételével.
Lényeg a lényeg, hogy már 40-enakárhány éve röppködnek az űrben, eddig békesség volt, de most baj közeledik. Az első űrhajó valamilyen oknál fogva, évekkel ezelőtt elkezdett lassítani, hogy a másik be tudja őt érni. Igen ám, de ezzel a feladatát megszegte. Miért lassított? Mi a céljuk? És van-e ehhez bármi köze annak, hogy azon a hajón nem születtek gyermekek?

Nem akarok mélyebben belemenni a történetbe, ráadásul az információkat a fülszöveggel úgy is ki tudjátok egészíteni, és ebből le lehet már szűrni, hogy bejövős lehet-e számotokra avagy sem. Én csak annyit tennék hozzá, azon kívül, hogy a Ragyogás egy nagyon izgalmas, fordulatos, érdekes ifjúsági regény -egyáltalán nem hibátlan és tökéletes-, olvastatja magát és elgondolkodtató is. Mert el lehet azon agyalni, hogy a fennmaradás, az elszigeteltség, a hatalom, még a legjobbakból is ki tudja hozni a legrosszabbat. Leginkább a hatalom. És az is érdekes, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egyszer eljöhet majd az a perc, amikor az emberiség úgy dönt, szükség van ezekre az űrhajókra. Kik kapnak majd felszállást rá? Mi alapján döntik majd el, hogy ki él nyomorúságban a Földön, és ki szállhat fel az űrhajóra a jobb élet reményében? És aki felszáll, az boldog lesz azzal a tudattal, hogy a szeretteit nem feltétlenül vihette magával? Hogy bár mindene megvan, de mégis csak egy űrhajón van? És milyen érzés lehet egy űrhajón élni azzal a tudattal, hogy a Földet nem biztos, hogy fogod valaha is látni? Te el birod képzelni, hogy ne lásd többet? Persze, az első 1-2 évben lehet, hogy szépnek találnád a csillagok közti szlalomozást, de azért egy idő után vonzani kezdene a Föld, nem? A hegyeink, a vizeink, a szárazföldjeink. Ahogy lemegy a Nap, ahogy a szél megcsapja az arcunkat. Az illatok, az eső, az évszakok, a természet adta szabadság. Egy idő után hiányozna, nem? És vajon milyen érzés lenne, ha a gyermeked az űrben születne, és csak fényképeken tudnád neki megmutatni a Földet? Vissza tudnád neki adni, hogy milyen volt? És amikor megkérdezi majd, hogy de miért vált a Föld olyanná, amilyen lett, mit tettek vele az emberek, nem fogsz egy percre megtorpanni a válaszban, sóhajtani egyet és arra gondolni, bárcsak hamarabb gondolt volna az emberiség arra, hogy védjük, ne pedig károsítsuk, ha már életet, védelmet adott nekünk? Szóval érdekes kérdéseket vethet fel a könyv az olvasóban.

Igazából két főszereplőnk van, a történet pedig váltakozva áll össze a nézőpontjukon keresztül.
Waverly és Kiera, a két szerelmes. Vajon mi lesz velük? Boldogok lesznek? A függővégen ne lepődjetek meg, sorozatról van szó, aminek a második része előre láthatóan ősszel fog megjelenni magyarul. 

______________
Eredeti címe: Glow (2011.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 352
Sorozat: Sky Chasers #1
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem: 

2013. szeptember 21., szombat

Gyereksarok 50.

9:03 0 Hozzászólás

Bartos Erika - Bogyó és Babóca

Mese az elveszett nyusziról

Bábkönyv


Erre a könyvre a könyvtárban találtam rá teljesen véletlenül, ami pedig felkeltette az érdeklődésemet, az a kisfiam erősen mutogató ujjacskája, hiszen ő szúrta ki az "ajánlott" polcon. Így aztán hazavittük.
(Nem vagyok egy nagy Bogyó és Babóca rajongó, igazából rosszul vagyok amikor meghallom az Alma együttes dallamát. A könyveket sem szeretem, méghozzá azért nem, mert olyanok, amilyenek: idétlenek a rajzok, kevés színt használnak. Maga a történet is egy kicsit összecsapott, gyorsan gyártott izének tűnik - bár lehet, hogy jobban el kéne mélyednem bennük.)

A Mese az elveszett nyusziról című kötetnek egyértelműen a külalak az erőssége: a bábok, a filcből varrt játékok, helyszínek, kellékek. Még engem is lenyűgözött. Ez volt az első könyv, amit a kisfiam végig élvezett. Ugyan a történettől néhol elrugaszkodtam, ám ettől függetlenül az is aranyos a maga egyszerűségében. A kezdő és a záró oldalon pedig Bogyó és Babóca zseniálisan édes, ahogy "kukucskál", ezt a kisfiam mindig neveti, akárhányszor nyitjuk ki a könyvet.

Szóval ez az a Bartos Erika könyv, ami kell nekünk itthonra, mert végtelen sokszor képes végignézni velem és meghallgatni, hogy ki mindenki és mikor keresi azt a nyuszit :)

Szerintem 10-12 hónapos kortól simán leköti a gyerekeket a könyv nézegetése, de én előbb is megmutatnám nekik.

Forrás

2013. szeptember 20., péntek

Donya Al-Nahi - Elrabolt gyermekek

12:19 0 Hozzászólás
Az Elrabolt gyermekek című, igaz történeten alapuló könyv a Jokerex kiadó gondozásában került a polcokra 2005-ben, és egy rendkívül felkavaró témát boncolgat. Maga a szerző, Donya kalandjait meséli el, hogy hogyan segített édesanyáknak, akiknek a férje a tudtuk nélkül több ezer kilométeres távolságra vitte el a gyerekeiket. Miközben a legérdekesebb, legizgalmasabb gyermek vissza-rablások történetét meséli el nekünk, bepillantást enged a saját életébe, hogy hogy nőtt fel, hogyan ismerkedett meg az mohamedán vallással és az arab kultúrával, és hogy mi sarkallta arra, hogy ilyen öngyilkos akcióba vágja a fejszéjét, miközben otthon boldog család várta.

Donya könyvét az Antikváriumban vettem 800 forintért, és azt kell mondjam, hogy teljesen megérte az árát. Egy nap alatt olvastam el, szinte nem is tudtam letenni. Voltak olyan részek, ahol együtt sírtam, vagy éppen együtt nevettem vele, és jócskán akadtak olyan helyzetek is, amikor féltem, hogy vajon mi fog történni, hogy sikerül-e végrehajtani az akciót, vagy nem.

Nem igazán kedvelem a más kultúrájú könyveket, és ezt részben a fiatalságomnak tudhatom be. Jobban élvezem a mai témákról, aktuális élethelyzetekről szóló könyveket, mint például egy régebbi könyvet, de az Elrabolt gyermekek megváltoztatta a nézőpontomat. A médiában mostanra már egészen lecsendesedett a botrány a nők semmibe nézése miatt, és a figyelem inkább a háborúskodásokra, az öngyilkos merénylők tetteire és a terrorizmusra irányul. Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy ezekben a még nem annyira fejlett társadalmakban a nők csupán azt a célt szolgálják, hogy gyermeket szüljenek, ám ha szégyent hoznak a férjükre, bűnhődniük kell. Naponta hallhatunk olyan esetekről, hogy megcsonkítanak, savval leöntenek nőket, főleg az iszlám vallású országokban, mert szégyent hoztak valakire. Ez a könyv remekül bemutatja a muszlim társadalmat, minden előnyével és persze hibájával együtt. Ezek a bemutató részletek kiválóan illenek a könyvbe, és olyan hatásuk volt számomra, mint egy nagyon is érdekes történelemóra.

Nem tudnék, de nem is akarok rosszat mondani erről a könyvről, ugyanis rengeteget tanultam belőle, és soha senkit nem tiszteltem még ennyire, mint Donya Al-Nahi-t ebben a pillanatban.

2013. szeptember 19., csütörtök

Benyák Zoltán: Ars Fatalis

8:00 0 Hozzászólás


Benyák Zoltán könyvénél nem tudtam mit is várhatok. Köztudott, hogy nem vagyok oda a kortárs magyar írók könyveiért. 
10 könyvből 7 nem tetszik általában. Nem tudom miért alakult így.
A férfi kortárs írók könyveire még érzékenyebb vagyok ráadásul, ott a 10 könyvből 9 nem az én könyvem.
De most kellemesen csalódtam.
A hangulat sötét, a nyelvezete körülírós, a fejtegetései hosszan tartók, és mégis bejött a könyv stílusa. Pedig ezek alapján nekem nagyon utálnom kellett volna. És mégsem!

A borítója igazán különlegesre sikeredett, ami hűen tükrözi a bel tartalmat is.
Már itt nyert ügye volt nálam a könyvnek.
Az elején nehezen szoktam hozzá a stílushoz,  nyelvezethez, a szóhasználathoz. De ez az apróság nem tartott hosszan. 
A mondanivalója izgalmas és igazán egyedülállóra sikerült. Álljunk meg egy kicsit és gondolkozzunk el, mi a fontos nekünk a világban. Mi az, aminek hiánya szürkeséget okozna, ha eltűnne?
Te hiszel a sorsban, a végzetben, a jobb és a balszerencsében, a csodákban, a halál és a szerelem angyalában, az emlékek őrizőiben, az ihletben, a hősiességben, a múzsákban...és hasonló különös dolgokban? Vagy szerinted mindenki a saját sorsának kovácsa?
Nos, én hiszem, hogy valaki, vagy valami van, ami irányítja az életünk. Bár van beleszólásunk is.
Nehezebb lenne az életünk nélkülük és sötétebb, kevésbé színes.
Ami igazán egyedivé teszi a könyvet az az, hogy hús-vér emberek kapták ezeket a nehéz, ám olykor szép munkákat jelen esetben.

A könyvünk főszereplője Anton Pal nem kisebb dologra született, minthogy megtalálja és megvédelmezze, vagy csak megismerje őket személyesen, közben bejárja a világot… 
Zoltán szereplői mind mulatságos, érdekes figurák. 
Szívesen megismertem volna külön-külön is őket, egy hosszabb fejezet erejéig. Bár akkor elvesztették volna  a varázsuk, a titokzatosságuk. Hiányoltam az érzelmeik, a kinézetük, nem csak a mesés adományuk érdekelt volna és hogy hogyan jutottak el oda, ahol most tartanak.
Legjobban a halált bírtam a kalapjával, ami fura.
Anton Pal és Merin viszont maradt a titokzatosság szintjén. Ők keveset kaptak a könyvtől, pedig ők a fő mozgatórugói a történetnek. Az ő fejezetük hová lett? Rettenetesen hiányoltam.

A filozófiai értekezéseket is színesen adja elő az író, nem szájbarágós, tukmálós. Kellettek a könyvbe, alátámasztják megfelelő helyeken a szituációt. Nem mellesleg viszik a történetet előre, izgalmas gondolkodni valót adnak az olvasónak a történet mellé.


A szerkezeti felépítése sem  az unalomig ismételt. Kapunk egy kis szeletet a tortából, egy szereplőről piciny részletet,  majd az egészről kapunk némi képet, ami mutatja a történteket egészében. Utána ismét egy új szeletkéjét, egy új szereplő sorsát olvashatjuk. 

Nem találhatunk viszont igazi lezárást. Mindenki döntse el maga, melyik térfélén áll, ki győzzön szíve szerint. Ezt furcsának tartottam. Azt hittem olyan igazi lezárás lesz, ami visszavonhatatlan, megmásíthatatlan.

A könyv elolvasásának lehetőségét köszönöm az írónak!

Fülszöveg: 
Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját, a sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik, ami fenekestől fordítja fel a világképét. 
Egy üveggolyó Isztambul piacáról, egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről, egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban, egy holló tolla. 
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál az Ars Fatalis lapjain. Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra, és ott maradnak a könyv olvasása után is.



Grafoman kiadó
268 oldal

2013. szeptember 18., szerda

Kíváncsi Szerda 48.

4:30 0 Hozzászólás
kép forrása
Mostanában az erotikus könyvekkel van tele a hazai könyvpiac, sorra jelennek meg az ilyen könyvek. Mivel én kedvelem ezt a műfajt, így számomra ez valamilyen szinten pozitív dolog (a minőség romlása már más tészta). Arra lennék kíváncsi, hogy rátok hatással vannak a könyv trendek? Pl. most, hogy az erotikus könyvekkel vagyunk elárasztva, hatással vannak rátok? Több ilyen könyvet olvastok csak azért, mert most ez a divat? Már ha persze olvastok egyáltalán ilyen könyveket. Vagy vonatkoztassunk el az erotikától! Amikor a Twilight után a vámpírok voltak a menők, vagy a Harry Potter után a varázslók, akkor faltátok az ilyen könyveket? Vagy pedig hidegen hagynak titeket, hogy mi a divat, és egyáltalán nem befolyásolják, hogy milyen könyvet vesztek a kezetekbe?

Viki: Én személy szerint szeretem, hogy mindig van valami aktuális, amiből több jelentik meg. Akkor lehet szemezgetni, megismerni magát a műfajt. Ezzel egy gond van, hogy a minőség egyre rosszabb, és ezen nem változtat az sem, hogy minden kötetre rá van írva, hogy ,,bestseller". Viszont nem vagyok elégedett azzal, hogy a kiadók a korábban elkezdett sorozatokat nem folytatják, vagy csak nehezen teszik meg azt. Szóval azért a régi ,,divat" könyveit sem kellene elfelejteni... :P

koalány: Ha megjelenik egy új műfaj, pl. vámpíros, vagy erotikus, az első könyveket mindig elolvasom, ahogyan ezt a Twilight sorozattal is tettem, vagy A szürke ötven árnyalata is érdekelt. A "baj" csak az, amikor az első ilyen könyvek után sorra jön ki a többi, persze lehet köztük jó is, de egy idő után már nekem kicsit sok, hogy mindenki vámpírost/erotikust ír és olvas. Persze tudom, egy idő után minden "divat" lecseng, és jön az újabb hullám, ez erről szól.

Adri könyvmoly:
Szeretem ezeket a trendeket. Így elolvasom azt a műfajú könyvet is, amit amúgy kihagynék.
Viszont egy idő után besokallok, hogy csak ezek a  könyvek jönnek velem szembe mindenhol és juszt is mást olvasok már...

Ani: Egyelőre nem volt olyan trend, ami megérintett volna. Van, hogy beleolvasok egy-egy képviselőbe, szeretek képben lenni, hogy mégis, mi manapság a menő (és lehetőleg nem ítélkezni előre!) - így tettem Harry Potterrel (NAGYON pozitívan csalódtam akkor, még ma is emlékszem) és Szalai Vivennel is (na erre a csalódásra is jól emlékszem :D). Szóval nem követem a trendeket, de igyekszem tartani a lépést. A vámpíros könyveket azért kihagytam, mindennek van határa :D

2013. szeptember 17., kedd

P.G. Wodehouse: Csirkék és szerelem

8:00 0 Hozzászólás
Ha Wodehouse, akkor kötelező idéznem a fülszöveget:

Az életművész,Ukridge korán felbukkant P. G. Wodehouse életművében, és
polgári nevén Stanley Featherstonehaugh már akkor úgy viselkedett, mint egy természeti csapás. Hajmeresztő vállalkozásainak sorában a dorsetshire-i csirkefarm kimagasló helyet foglal el, mert a környék kereskedői több mint száz évvel később is elszörnyednek a neve hallatán.
A Révbíró Tamás által fordított, magyar nyelven először megjelenő regényben fontos szerepet kap néhány remek Wodehouse-figura, például egy angol író, egy kék szemű ír leány és apja, a dublini professzor; szerepel egy pénzért mindenre kapható csónakos, szerepel továbbá egy rendületlenül higgadt bérenc, annak felesége és kutyája, valamint szerepelni nem szerepel ugyan, de levelet ír egy helybeli leányzó - bár ne tenné, mert nagy bajt okoz vele...
Én Ukridge figurájával előszőr Az életművész  című könyvben  találkoztam. Az internetes vásárlás őskorában vettem egy antikvár könyvet, ami gyakorlatilag cafatokban van , de 1929 es kiadás,   mellesleg egy új könyv árába került és a Barátom az életművesz címet viseli. Ez volt a második találkozásom Ukridge-al. A két könyv egyébként  ugyanaz , csak más és más fordította magyarra. Megerősíthetem a fülszöveget abban, hogy Ukridge egy csődtömeg, egy katasztrófa és ezt mindenki tudja, csak ő nem.
A csirkék és szerelem című kötetben Stanley Featherstonehaugh Ukridge, (  a fordító utasítása szerint így kell ejteni: sztenli fensó jukridzs ) elhatározza , hogy csirkefarmot létesít. Mi sem természetesebb, hogy sok jó barátja közül  kipécézi az egyiket segítőtársnak, aki történetesen Jeremy Garnet író  és az új könyve miatti eufóriában leledzik , így hát jót  fog tenni neki a friss levegő egy tenger melletti kis településen, legalábbis így gondolják ők ketten. Részesei még a kalandnak Ukridge felesége Millie, aki a konszern titkárnője funkciót tölti be, egy Mr Beale nevű béres foglalkozású bérenc és a kutyája Bob, Mrs Beale szakácsnő beosztásban, aki egy idő után depresszióssá válik, mert a szakács tudományát nem tudja kibontakoztatni a folytonos csirke - tojás alapanyag miatt. A fő tartópillérei a vállalkozásnak a csirkék és tyúkok, vegyes fajtákból válogatva, némelyik keresztnévvel ellátva, különböző idegrendszerrel megáldva. Később csatlakozik a társasághoz  Edwin macska, aki nélkülözhetetlen egy csirkefarmon,  különben  pedig Millie kedvence és Ukridge nem kedvence. Gyarapodik még a farm tojásokkal is, amelyek érthetetlen módon nem tolerálják, hogy a 40 fok helyett 20 fokon kéne belőlük kibújni a kiscsirkéknek. Csirkék és tyúkok, valamint minden egyéb ingóság a farmon hitelbe vásárolva.
A címben említett szerelmi szálat a szomszédban lakó professzor lánya, Phyllis képviseli. Az ifjú hölgy véletlenül éppen az Artur űzelmei  című művet olvassa, amely a csirke szakértővé előlépett író frissen kiadott könyve.
A szerelem akadályaként a professzor apuka van jelen , aki ki tudja miért nem örvend, ha meleg vacsorára számít és hideget kap, valamint a " dagadt kis muki" titulust is nehezen tudja megemészteni.
Mellékszereplők a falu népe, egy csónakos, akit a fülszöveg is említ, kereskedők , fuvarosok, kocsmárosok, az utóbbiak hitelezői minőségben és egyben méltatlankodó tömeg minőségben is.
A vállalkozás csődbe megy, de felcsillan egy remény, viszont a szerelem beteljesedik, mint ahogy az irónál szokásos, de a golf segítségére azért szükség van.

Erről szól hát ez a kis könyvecske. Nem mondom,hogy annyira fergetegesen mulatságos, de vannak azért mulattató helyzetek , meg mondatok és bekezdések. Ami nekem nagyon tetszett az inkább a fordító Révbíró  Tamás érdeme: a sorok közé becsempészett néhány kifejezetten magyar irodalomból származó kifejezést illetve mondatot, mint pl  " töltsön még a rideg kupába ", nem merek többet idézni, mert a könyv elején tiltva van a kiadó engedélye nélkül.

A könyv 203 oldalas és a Ciceró kiadó Wodehouse sorozatában jelent meg az idén.
A szerző életrajza




2013. szeptember 16., hétfő

Szántó Péter-LGT: És ilyen a Boksz? - az LGT sztori

19:28 0 Hozzászólás
Igen, igen. Hatalmas rajongójuk vagyok, kis túlzással lassan harmincnyolc éve, de mit csináljak, ha bátyám révén az ő zenéjükön nőttem fel. Óvodásként a Nem adom fel-t énekeltem, kisiskolásként a Zenevonatot. Nem is akarok semmit tenni ellene, ez van.

Szóval van egy könyv, ez a bizonyos „És ilyen a Boksz? - az LGT sztori”, amit Szántó Péter a zenekar tagjaival együtt – na kit tegyek előre?... akkor névsorban: Frenreisz Károly, Karácsony János, Laux József, Presser Gábor, Solti János és Somló Tamás – együtt írt, de más zenészek is megszólalnak benne. A könyvet még azoknak is ajánlom – már, ha be tudják szerezni még valahonnan, antikváriumból, Rukkoláról –, akik nem tartoznak a fanatikusok táborába, mert olyan élvezetesen írja meg a hetvenes évek hazai történetét a zenén keresztül, hogy korrajznak is tökéletes. (Ma már mosolygunk, bár keserűen, hogy milyen büntetéseket kapott annak idején egy zenekar, ha amerikai újságíró szeretett volna tudósítani róluk. Letiltották őket. Panaszt emeltek ellenük, mert a bandából kivált dobost pótolták egy másik zenésszel egy NSZK-beli koncertre, de nem egyeztettek előtte a Nemzetközi Koncertigazgatósággal. Sorolhatnánk.)

Ahogy olvastam a könyvet, a szemem előtt nőtt fel a zenekar. Láttam Pici bácsit konzisként, ahogy dalokat kezdett írni az Omegának. James-t (Karácsony Jánost), ahogy hosszú hajjal a Tabán koncerteken még a közönség soraiban énekli a Loksi-dalokat. Artúrt (Somló Tamás) fiatal artistaképzősként, ahogy az egykerekű bicajon egyensúlyozik. És Solti Jánost, aki így fogalmaz - muszáj idéznem, annyira Soltis -:„szorgalmasan jártam iskolába, de erre nem érdemes szót vesztegetni, akkor már tényleg nem érdekelt az egész”. És megismerjük kicsit a tragikus sorsú, álmodozó Barta Tamás gitárost, a menedzsernek is zseniális dobost, Laux Józsefet, Frenreisz Károlyt, akikkel annak idején, 1971. április 8-án elindult a zenevonat, majd néhány tagcsere után kialakult a végleges felállás.

Szántó Péter és Herskovits Iván, a könyv írói színesen, a zenészek stílusát is figyelembe véve írták meg az 1985-ig tartó LGT-történelmet, élvezet volt olvasni az első betűtől az utolsóig. Néha számomra meglepően őszintén és kritikusan vallottak egymásról is a tagok, hiszen több évtizedig együtt éltek, a turnék során együtt keltek és feküdtek, megismerték egymás rigolyáit és jó tulajdonságait, mint egy hosszú házasságban. Örültem, hogy végre elolvashattam legkedvesebb zenekarom történetét, amit huszonnyolc éve, 1985. júniusában fejezett be Szántó Péter. És mennyi minden történt azóta...

Azóta például felnőtt egy új generáció, és ahogy körbenéztem februárban az Aréna-beli koncertjeiken, vagy augusztusban Alsóőrsön, ők is ott voltak. Mindenki. Ott voltak a fiatalok a nagyszüleikkel együtt, meg a középgenerációval, köztük velem és barátaimmal. Szerintem valakinek meg kellene írni ezt a huszonnyolc évet egy újabb könyvben.  

2013. szeptember 15., vasárnap

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

3:00 0 Hozzászólás
El se hiszem, hogy közvetlenül az Anna és a francia csók után sikerült újra egy hihetetlen jó történetet kifognom! IMÁDTAM ezt a könyvet, és AKAROM a másik kötetét, ami elviekben nem sokára megjelenik magyarul is, éljen!

Képzeljétek el, hogy most kezditek a főiskolát, messze a múltatoktól, ahonnan elmenekültetek a legjobb barátnőddel, egy új élet reményében. Szinte azonnal sikerül felhívnod magadra az iskola szépfiújának, Travisnak a figyelmét. Igen ám, de a srác csak használja a lányokat egy-két menetig, majd másnap már feléjük se néz. Ennek ellenére, mégis lógó nyelvvel kullognak utána, mert ő Travis, a bunyós, a nagymenő, szexi srác. De te más vagy. Nem futsz utána, nem akarsz vele együtt lenni, és ezzel felkelted az érdeklődését.
Fogadást kötsz a fiúval, amit elveszítesz és ennek értelmében 1 teljes hónapot a lakásán laksz (amin amúgy osztozik az unokatestvérével is, aki nem mellesleg America, a legjobb barátnőd barátja). Egy ágyban alszotok, sokat vagytok együtt. Persze a suliban mindenki rólatok pletykál, senki se hiszi el az igazságot, hogy csak barátok vagytok. De vajon meddig lesztek azok, hisz izzik körülöttetek a levegő? És ha kialakul köztetek valami, akkor vajon Travis meg tud majd állapodni melletted?

Ugye milyen izgisnek tűnik? ;o) Tény és való, hogy volt benne két olyan fordulat is, ami nekem nem tetszett, tán bele se vettem volna, és néha Travis nekem túl sok volt, de ettől függetlenül imádtam minden sorát. Többen nem tudok (meg nem is akarok) írni róla, aki szereti a romantikus történeteket főiskolás szereplőkkel, az ne hagyja ki, nem fog csalódni!

____________________
Eredeti címe: Beautiful Disaster (2011.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 450
Sorozat: Beautiful #1
Ára: 3799
Forrás: könyvtár
Értékelésem: Kedvenc


2013. szeptember 14., szombat

Gyereksarok 49.

9:01 0 Hozzászólás

Ajánló

Kányádi Sándor: A kíváncsi Hold

""Fönn az égen bandukolt, kóborolt a Telehold. S kíváncsi lett módfelett, hogy a Földön mi lehet. Közelebbről volna jó, látni, milyen is a tó. Nem fürödtem soha még, hajnalig jót fürödnék. Elkötnék egy csónakot, csónakáznék egy nagyot, vagy kószálnék boldogan. (Mindig csak a sugaram jár a földi utakon.) Bemásznék egy ablakon: a fejemre puha ágy borítaná paplanát. Nem aludtam soha még - reggelig szundítanék. Nálam nélkül valahogy meglesznek a csillagok. Ezt gondolta, s legurult az égről a Telehold..." A mese folytatását a Szegedi Katalin által illusztrált könyvből tudhatjuk meg."

 _______________
Kiadta: Cartaphilus Könyvkiadó (2007.)
Oldal: 56
Ára: 1980

2013. szeptember 11., szerda

Kíváncsi Szerda 47.

13:03 0 Hozzászólás
Kép forrása
Az iskolakezdéssel kapcsolatban jutott az eszembe a következő kérdés. 
Nektek volt annak idején kedvenc tankönyvetek? Vagy olyan, ami megmaradt az emlékezetetekben?
Emlékszem, hogy osztálytársaimmal mennyire utáltuk a Négyjegyű függvénytáblázatok című, matematika és fizika órákon használt könyvünket. Érdekességként emlékszem viszont a Régen volt, hogy is volt-ra, amelyet felső tagozatban, történetem órán használtunk kiegészítő könyvként. De eszembe jutott még az elsős olvasókönyvem is, az Olvasni tanulok.
Nektek milyen emlékezetes tankönyveitek voltak?

Niki: a Négyjegyű függvénytáblázat nekem is az elsők közt ugrott be. :o) Meg a Száray Miklós féle Történelem I. tankönyv (az elsős törivel meggyűlt a bajom, dög unalom volt), az Irodalmi Szöveggyűjtemény és a Gimnáziumi Kémia I. (még a gondolatára is kiráz a hideg!). Ált. iskolai tankönyvekre egyáltalán nem emlékszem. :o(

Emma: Kedvenc tankönyvet nem tudok mondani, de az biztos, hogy általános iskolás koromban mindig nagyon izgatott voltam évkezdéskor, mindig nagyon kíváncsi voltam már az új könyvekre. Gimiben ez már egészen másképp volt :) Legkevésbé a Blackbird című angol könyvet kedveltem, ugyanis borzasztó nehéz volt, és szörnyű volt állandóan cipelni.

Ani: Az alsós olvasókönyvek (mind), még ma is emlékszem belőle képekre, mesékre, mondákra. Később a német tankönyvünk, a Das Deutschmobil lett a kedvencem, ezt el is tettem emlékbe :) A gimis könyveink között nem volt kiemelkedő.

2013. szeptember 10., kedd

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

3:30 0 Hozzászólás
Ó istenem, imádom Párizst! Sose éreztem még ennyire, hogy szeretnék elutazni oda, szeretnék elvegyülni a franciák közt, de olvasva ezt a könyvet, nagyon-nagyon rám jött az érzés.
Egyszerűen imádtam az Anna és a francia csókot. Ifjúsági, aranyos, bájos, könnyed, olyan, mint a francia Szent Johanna gimi.

Anna 17 éves. Az édesanyjával és az öccsével él Amerikában. A szülei elváltak, az apja pedig nagymenő író, akinek a könyveire felfigyelt a filmipar. Nos, a fejébe vette, hogy mivel ő nagymenő, a lányának nem akárhol kell tanulnia. Mit neki egy egyszerű állami iskola, elküldi Párizsba a lányát, hogy ott tanuljon.
Anna addig a percig nem sokat tudott Franciaországról, amíg meg nem érkezett az iskolába, így enyhén szólva is bepánikol, amikor egyedül marad a kollégiumi szobájában. Nem ismer senkit, a szülei az óceán túloldalán, a legjobb barátnője szintén és az a srác is, akivel végre valami kezdett kibontakozni köztük.
De nem szomorkodik sokáig, ugyanis szinte azonnal összebarátkozik Merrel és a kis csapatával. Vagyis Josh-al és Rashmi-val (akik együtt járnak), valamint St. Clairrel-el, akinek a barátnője már főiskolás. Elárulom, hogy St. Claire a mi emberünk, akiért bizony odáig vannak a lányok, és Anna szívét is megdobogtatja első pillantásra, még ha sokáig ezt nem is vallja be magának, mert a fiúnak barátnője van.
Érdekes lesz a kapcsolatuk, ugyanis olvasva a könyvet, végig érezzük, hogy szikrázik köztük a levegő, bejönnek egymásnak, de még se lépnek egymás felé. Jobban mondva folyamatosan elsiklanak egymás mellett épp úgy, mint ahogy A Szent Johanna gimiben Reni és Cortez. Már csak emiatt is érdemes azoknak elolvasni ezt a könyvet, akik szerették Laura sorozatát.
Na de ott tartottam, hogy folyamatosan elsiklanak egymás mellett, és mindeközben a legjobb barátok lesznek. Ezen pedig csak segít, hogy a Hálaadási ünnepet kettesben töltik az egész koleszban, ugyanis rajtuk kívül mindenki hazautazik a családjukhoz. Együtt lógnak, jól érzik magukat egymás mellett, de mégis nagyon sok idő eltelik, mire végre pont kerül a kapcsolatuk végére.

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet! És bár 17-18 évesek a szereplők, egyáltalán nem éreztem azt, hogy túl fiatalok, gyerekek lennének. Annyira tiszta, ártatlan az egész történet, hogy épp emiatt végig megdobogtatta a szívemet. Úgy szorítottam értük, mintha a leghevesebb romantikus regényt olvastam volna. Aztán amikor végre "kikerült a happy end a végére", hát nem is tudom mikor könnyebbültem meg ennyire. ;o)

Ajánlom mindannyiótoknak a figyelmébe ezt a könyvet! A Szent Johanna gimi rajongók semmiképp se hagyják ki, de azok sem, akik szeretik az aranyos, könnyedebb romantikus történeteket. Nem kell attól félni, hogy gyerekes, mert nem így lesz! :o) Ne hagyjátok ki, de tényleg!

_______________________
Eredeti címe: Anna and The French Kiss (2010.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2012.)
Oldalszám: 384
Ára: 2999
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

2013. szeptember 8., vasárnap

Panka ékszerei játék összegzése

18:23 0 Hozzászólás
Köszönjük minden kedves olvasónknak, aki velünk játszott. A nyertes Kiss-Bakucz Orsi lett. Gratulálunk!
Orsi reakciójából ítélve jó helyre került a nyeremény. :)
Köszönjük a kedves és biztató szavakat is, amiket írtátok nekünk! Reméljük továbbra is velünk maradtok és találtok itt kedvetekre való olvasnivalót.
Aki szeretne a nyereményhez hasonló könyvjelzőt, keresse bátran Pankát.
Igyekszünk majd máskor is hasonló játékkal kedveskedni nektek. Addig is jó olvasást!  ;)

2013. szeptember 7., szombat

Gyereksarok 48.

8:57 0 Hozzászólás

Ajánló

Lackfi János: Átváltozós mesék


"Lackfi János könyvében minden mindenné átváltozik. Tudtátok, hogy a családi autó voltaképpen királyi udvar? Hát persze: a sebességváltó a hopmester, és póniszerű lőerők futkorásznak a hátsó ülésen... A tarka páncélos futrinkák pedig máris ajtónállók egy palotában. Bándi Bandi addig úszik szárazon, míg egy úszómedencébe nem ér. Plaká Tóni, aki világragasztó, tapétával egésszé ragasztja egy félárva kisfiú életét. A dupla kávé meg az újság vérre menő (kávéra menő) párbajt vív a presszóasztalon. A villogó kések hatalmas bulit rendeznek a fiókban. A vénséges vén Ücsörgő Banya pedig finnyás királykisasszonnyá válik, válogathat a szebbnél szebb selyem-, bársony- és brokátruhák között. A megszokott világunkból, ha akarjuk, a legelképesztőbb mesebuborékok virulnak ki egy pillanat alatt. Csukd be a szemed, és mondd velünk: hipp-hopp, az legyek, aki akarok!"
___________________
Kiadta: Cartaphilus Könyvkiadó (2011.)
Oldal: 104
Ára: 2490
Korosztály: 4-8 éveseknek

2013. szeptember 6., péntek

Bujdosó István: Hal a vízben

10:15 0 Hozzászólás
Elöljáróban annyit, hogy ezt a könyvet az Alexandra nagy akcióján vettem, amely még szeptember 15-ig tart, és amelyről ITT olvashattok. Közel 2000 leárazott könyvet lehet megvásárolni. Bár nem ezért indultam a könyváruházba, de nagyon megörültem az akciónak. 

Bujdosó István könyvét azért választottam, mert annyit láttam belőle (borító hátsó képe), hogy gyerekes könyv, amelyet egy apa írt.
Valóban gyerekes könyv, azonban nem a szokványos, vagyis amikor humorosan-poénosan ír a szülő a gyereknevelés nehézségeiről. Ezt a könyvet ugyanis az egyéves kislány meséli el! Hogy ő mit lát a világból, mit érez, miket gondol. Gondolatai már-már filozofikusak, sőt, mondhatni az egész könyv a létezés kérdéseit feszegeti - gyermeki rácsodálkozással. Mindeközben sétál az apjával, és nézik a folyót, vagy elutaznak egy panzióba, vagy otthon játszanak, zajlanak a hétköznapok, fel-fel villan egy-egy helyszín, esemény.
Aranyos kis könyv, bár egy idő után nehéz olvasni, mert néha túl filozofikus, mindent megmagyaráz, pl. mikor a gyerek hisztizik a fagyi miatt, vagy a földön hagyja a kockákat stb. De különben nagyon jó gondolatok vannak benne!

A szerzőről az alábbit olvashatjuk a könyv fülszövegében:
Bujdosó István szintén sok helyen kereste már az életet. Az utóbbi húsz évben volt disznópásztor, vattacukorárus, bolti segédmunkás, kocsmáros, egyetemi tanársegéd, nyelvtanár, tolmács, műszaki szakfordító, műfordító, rendszergazda és irodavezető. Pécsett él feleségével és kislányával – e könyv "hősnőjével" –, Reginával.

2013. szeptember 4., szerda

Kíváncsi Szerda 46.

5:00 0 Hozzászólás
Egy 1966 -ban bemutatott filmben , a 451 Fahrenheit-ben a hatalom pusztította a könyveket. Ám egy közösség, a "könyvemberek" próbálták úgy megmenteni az utókornak, hogy betanulták egy-egy könyv tartalmát.
Ilyesmire persze nem kerülhet sor a valóságban, de ha mégis, akkor vállalkoznátok  erre a szép feladatra?
Ha igen, melyik könyvet tanulnátok  meg az első szótól az utolsóig?

Én Wodehouse egyik könyvét választanám és ha már a téma könnyű, akkor a legvastagabbat, ami a könyvespolcomon található: Öröm az ürömben.

Niki: hű, ez egy nagyon nehéz kérdés, arról nem is szólva, hogy a memóriám nem az igazi, így tuti megszenvednék egy könyv betanulásával. De tán a Harry Potter első része lenne az, a gyerekek és a nem gyerekek örömére. ;o)

koalány: Én Orwell: Állatfarmját tanulnám be, lévén nem is hosszú, viszont annál tanulságosabb. Illetve, mivel verseket szerintem könnyebb memorizálni, Ady összest sem hagynám ki. Mesekönyvből meg a Vidám meséket "vinném magammal".

Adri könyvmoly: Gyorsan tanulok, aminek az az átka, hogy gyorsan el is felejtem. szóval velem nem biztos, hogy jól járna a társadalom.Gárdonyi Géza: Egri csillagok című könyvét választanám a szépirodalom kategóriából. Fantasyt választanék, akkor csak is Fable: Álomhajszája jönne ki győztesen.


2013. szeptember 3., kedd

Jessica Bird: Egy felejthetetlen hölgy

20:28 0 Hozzászólás
Fülszöveg: 

Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.







    Aki ismeri J.R.Ward munkásságát, az hasonló vehemenciával bíró könyvet vár ismét, mint az FTT vagy a Bukott angyalok sorozat, hiszen Jessica Bird, az ő írói álneve. Viszont, én mint nagy rajongó, kissé csalódottan zártam össze a lapokat. Mert ugyan a cím felejthetetlen hölgyet ígér, bizony a könyv elég felejthető.          
    Mondhatni, tucatkönyv. Elmarad benne a megszokott humor, a Ward-ra jellemző szófordulatok... Ezzel mondjuk még kibékültem volna, ha a történet nem hajazott volna olyan nagyon a ,,Több, mint testőr" alapsztorijára.
John Smith, a főszereplő magántestőr, akinek szíve körül kemény páncél nőtt az évek során epekedik a gazdag grófné, Von Sharone grófné (Grace Hall) után. Természetesen a nőt meg akarják ölni, így szükség lesz a férfi szolgálataira. Ebből ismét jön egy egyértelmű következmény: összeköltöznek. (még ha csak munka miatt is)
    Nem szeretném magát a történetet elmondani, mert ettől eltekintve abszolút kikapcsolja az embert, ha egy könnyed olvasmányra vágyik. Mert ez bizony az. A szex-jelenetek szinte ki lettek ,,vágva" a könyvből, csupán néhány szóval az egész le lett tudva. Pedig Ward többi regényében...hm... elég részletesen volt leírva minden, pedig nem is az erotikus kategóriába sorolandóak.
    Nem volt benne túl sok fordulat, de a szereplőket automatikusan megszeretteti velünk az írónő, és én továbbra sem kérdőjelezem meg a romantikus irodalom egyik koronázatlan királynőjének tehetségét... :)

Ui.: A borítót ezúttal is imádom :)

Szép napot!

Viki

2013. szeptember 2., hétfő

Interjú Félcsivel

10:59 0 Hozzászólás
Egy kicsit csúszott az interjús rovat. Elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen olvassák és várták.
Most pótolom. Félcsi az interjúalany, aki volt oly kedves és jó bőven válaszolt a kérdéseimre.

- Mesélj magadról, mint magánemberről!
Én, mint magánember? Nem tudom, mennyire kíváncsi rám magánemberként valaki, de azért mesélek, bár azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Szeptemberben leszek 33 éves, jelenleg egy Vas megyei kis faluban élek. Eredetileg is Vas megyei voltam, Kőszegen éltem, majd közel 6 évig Budapesten, illetve a környékén volt a székhelyem. Azonban vonzott a vidék, így családostól (1 férj, 1 gyerek, 1 kutya, 3 macska, 1 kakas, 1 tyúk, 3 csirke, 2 nyúl) élünk itt. A kislányom, Angyalka októberben lesz 3 éves, most kezdtük el az óvodát, én pedig július 1-én tértem vissza nyolc órában a munka világába. (Eddig is dolgoztam, de csak 4 órában, és másutt) Jelenleg egy irodában dolgozom fél 8-tól 16 óráig, jobbára emberekkel foglalkozva töltöm az időmet. Egyébként jogi és szociális területen tanultam, és szándékomban áll még tovább tanulni ezt-azt.
- Mikor kezdtél el olvasni és van olyan személy a szűk családi körben, aki szintén nagy olvasós?
Nagyon hamar kezdtem olvasni, óvodába jártam akkor még, és édesanyám, illetve nagynénim segítettek elsajátítani az olvasás alapjait. Segítettek még a rejtvények és az őrült vágy a könyvek iránt. A szüleim is sokat olvastam, de a már említett nagynénim, Szilvi volt rám még nagy hatással, s a mai napig meg szoktuk tárgyalni, ha van időnk az olvasott könyveket. Édesanyám sajnos már nem él, de ha velünk lenne, biztos vagyok abban, hogy aktív használója lenne a magánkönyvtáramnak. Egyébként érdekes, hogy férjül egy antiolvasót szereztem magamnak. Az ember okos, jóképű, tökéletes férj és apa. Csak egy baj van vele…nem olvas. Kizárólag mérnöki szakmiegymások fordulnak meg nála. Na de majd a következő generáció. A Lányom nagyon szereti a könyveket, kiskorától olvasunk neki, hozzászokott, hogy könyvmoly anyjánál mindig van egy vagy több könyv, így mikor bárhová megyünk, ő is szívesen csomagol magának olvasnivalót. Nem hiába „anyja lánya”.
- Hogy alakult a blogos életed? Mikor kezdted el és milyen megfontolásból?
Régóta írok. Listát, naplót, jegyzeteket, könyvet…blogot is írtam már sok-sok éve, csak éppen nem virtuális formában. Ja és ezt ugye nem is blognak hívják, hanem naplónak…
Mindenesetre mindig is vezettem az olvasmányaim listáját, majd rövid tartalmat is írtam a szerző-cím kombóhoz, vagy épp lemásoltam a fülszöveget. Az első netes naplómat is ilyen formában kezdtem 2009 körül, majd 2010-ben költöztem át a blogger.hu-ra, s azóta itt írok. Már közeledek az 1000. bejegyzéshez, és mivel aggaszt, hogy egyszer csak elszáll az egész, ezért a blogspoton is vezetek egy „copy-blog”-ot. Biztos, ami biztos.
- Hogy kerültél kapcsolatba a Könyvfalókkal?
A Könyvfalókkal való kapcsolatom úgy kezdődött, hogy böngésztem a neten, és rájuk bukkantam. Tetszett a „csoportos blogolás” ötlete, és kértem a csatlakozás lehetőségét. Sajnos mostanában ahogy a privát blogomat, úgy a Könyvfalókat is hanyagolom, mert borzasztóan kevés az időm. Igyekszem, igyekszem, de már nem merek ígérgetni. Na de majd most…
- Ért már negatív dolog a blogírás közben, amit még most sem tudtál megemészteni?
Hát igen, ért negatív dolog. Konkrétan két esetre emlékszem tisztán. Az egyik atrocitás a NLC-n ért. Egy „szimpatikus” olvasó az alábbi megjegyzést hagyta: „Könyvet olvassál Birka, ne szemetet!!!” Na ez a megjegyzés úgy odavágott nekem, hogy reagáltam rá. Udvariasan, de egyértelművé téve azt, hogy mit gondolok az illetőről. Mivel nem reagált, gondolom nem tért vissza, csak egyszeri látogató volt. Szerencsére.
A másik, számomra negatív komment már a Bloggeren jött. Egyik év decemberében elkezdtem írni egy sorozatnak tervezett postot Rory Gilmore könyveiről, és arról, hogy mi mindent olvastam közülük. Kettő vagy három rész készült el belőle, mikor megjött az ominózus komment, hogy ne fárasszam magam ilyesmikkel, mert ezt már valaki megtette , és különben is jelöljem meg a forrást. Nekem nem is lett volna ezzel gond, csak annyi, hogy a hivatkozott blog, aki már megtette a dolgot, tehát írt Rory könyveiről, 8 vagy 9 hónappal később írt a témáról mint én… Forrást pedig jelöltem, ahogy mindig , csak nem azt a blogot, ami a postom után sok-sok hónappal indult. Írtam a kommentelőnek egy udvarias levelet, melyben elmeséltem, hogy nem értem a problémáját. Erre ő rám támadt, kioktató és egyéb módon osztott ki. Válaszoltam még egyet, aztán hagytam az egészet. Akkor megfogadtam, hogy nem vagyok hajlandó felvenni a kesztyűt, mert ez az eset is sok energiámat szívta el. Én úgy írok, ahogy nekem tetszik, arról írok, ami nekem tetszik, és olyan stílusban, ahogy nekem jó.
- Akkor nézzük a másik oldalát. Milyen jó dolog ért blogírás közben?
Sok jó dolog ért, mióta írok. Itt van pl. a 2012-es Goldenblog verseny, ahol egész jó helyezést értem el. Persze a könyvesblogok nem rúghattak labdába, de a könyvesek között az én oldalam volt az első. Idén kicsit előbbre jutottam, 29. lettem. Aztán volt a 2012-es év könyves blogja verseny, amire szintén szívesen emlékszem. Sajnos nagyon gyér érdeklődés mellett, de nyertem, és ezért nem vagyok hajlandó szégyellni magamat.(Mert volt, aki javasolta, hogy inkább szégyenkeznem kéne, hogy ilyen kevés szavazattal lettem első…, főleg, hogy vannak nálam ismertebbek, jobbak, és különben sem érdemlem meg.)
Azt mindig nagyon szerettem, ha megszólalnak az olvasók és kedves szavakkal melengetik a lelkemet. Nincs is olyan, akinek ez ne esne jól. Egy-egy rossz periódus idején mindig arra gondolok, hogy ezek miatt a kedves olvasók miatt érdemes ezt csinálni.
- Mikor van időd a megszokott nő szerepek mellett olvasni? Mennyi könyvet olvasol egy hónap alatt nagyjából? Elégedett vagy ezzel a számmal?
Olvasni mindig van időm. Inkább nem alszom, ha választanom kellene. Persze a hagyományos női szerepek mellett, alatt, előtt, után…viccet félretéve pl. vasalni úgy szoktam, hogy TV-t nézek mellette, a minap pedig csalamádét tettem el télire olvasás közben. Le is gyalultam kissé az ujjamat… Havonta 10-30 könyvet olvasok, mikor mennyi időm van, hogy sikerül az adott hónapom, nem hiszem, hogy lehet okom panaszra. Volt, hogy kérdezték, hogy csinálom…Esküszöm, nem tudok erre válaszolni. Mindenki másban tehetséges. Én azt hiszem, nekem az olvasás megy a legjobban a világon.
- Az olvasmányaid listája igen sokszínű. Van olyan könyv, amit sosem vennél kezedbe? Van olyan műfaj, amibe még nem kóstoltál bele?
Nagyon sokfélét olvasok. Igazából kevés könyvre mondom azt, hogy abszolút nem szerettem. Egy könyv van, amiben csalódtam, de érdekes módon másnak tetszett, és még érdekesebb, hogy az egyik kedvenc kiadóm adta ki…a címét most nem említeném. Megvettem magamnak, de alig bírtam magam átrágni rajta… Egyébként a sci-fiket nem nagyon bírom, ha ilyesmivel színesíteném a blogom, akkor inkább vendégbloggert hívok.
- Írj olyan könyvet, amit milliószor elolvastál már és olyat, ami akkora csalódást okozott, hogy végig sem bírtad olvasni.
Olyan könyvre nem emlékszem, amit át sem olvastam, de olyan több is, ami milliószor volt a kezemben, de sosem unom meg.
Sorolom:
  • Margaret Mitchell – Elfújta a szél
  • Harriett Beecher-Stowe – Tamás bátya kunyhója
  • Kertész Erzsébet – Elizabeth
  • Kertész Erzsébet – Vilma doktorasszony
  • Tutsek Anna Cilike sorozata
  • Harry Potter könyvek
  • Twilight Saga angol és magyar nyelven
  • Leiner Laura – A Szent Johanna Gimi sorozata
  • Tolsztoj – Háború és béke
  • Wass Albert – Eliza
- Ha megvehetnél gondolkodás nélkül 10 könyvet, melyek lennének azok?
  • Wass Albert – Nagy novelláskönyv
  • Leiner Laura – Bábel (előrendeltem…)
  • A nem létező Twilight Saga egyben kiadva több ezer oldalban (hiába, imádom a vaskos köteteket)
  • Jane Austen összes magyarul (angolul már megvan, sőt van Shakespeare összesem is magyarul. Egy álom…)
  • Margaret Mitchel – Elfújta a szél kötetek még hiányzó kiadásai a gyűjteményemben.
Több könyvet most nem nagyon tudok felsorolni, mert mindig van vágyálom, a lista mindig bővül.
- Mi a véleményed az e-bookokről? Könyv, vagy inkább olvasó kütyü?
Imádom a könyveket, könyvpárti vagyok, de őszintén szólva nagyon vágyom egy kütyüre. Az elején, mikor kezdtek elterjedni, kicsit még idegenkedtem tőlük, de most már én is nagyon szeretnék egyet, hiszen sokszor több könyvet is cipelek. Mennyivel könnyebb lenne a kütyütől a táskám.
- Antikvárium, könyvkölcsönzés vagy könyvtár, ha választani kell?
Imádom az antikváriumot, de felénk épp most zárt be egy, több jóval meg nem is nagyon találkoztam. Bár, ha arra járok, ahol fellelhetőek ezek a boltok, pl. Budapesten, akkor ki nem hagynám őket.
Imádom a könyvtárat is. Jelenleg két helyen vagyok tag, és mindig rengetek könyvet kölcsönzök, valamint a barátaimtól is kapok kölcsön köteteket. Ráadásul itt van a magánkönyvtáram is, úgyhogy az elkövetkezendő 6000 évben biztosan nem fogok unatkozni.
Tudom, bő lére eresztettem a mondókámat, de köszönöm az interjú lehetőségét.
- Én köszönöm, hogy válaszoltál a kimerítő kérdéseimre!

Follow Us @soratemplates