Könyvfalók

Fülszöveg: Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni.

Azt hiszem, hogy aligha van olyan nő, aki nem ismeri Holly és Gerry történetét, ha nem a könyvből, akkor napjaink egyik legismertebb romantikus filmjéből, az Utóirat: Szeretlek-ből, amelyet Cecelia Ahern azonos című regénye ihletett.
Számomra szinte elképzelhetetlen, hogy egyszer a párom nélkül kell éljek, így
sokszor sírtam, miközben olvastam ezt a könyvet, viszont rengeteg résznél nevettem is. Nagyon közel áll a szívemhez ez a történet, annyira életszerű és az ember szinte együtt örül és szomorkodik Hollyval, és szurkol neki, hogy tegye túl magát a férje halálán, és találjon rá újra a szerelem.

Az egyetlen dolog, amivel nekem problémám volt, az a borító. Valahogy annyira nem illik a történethez, viszont találtam egy másik kiadást, ami nekem jobban tetszik. De összességében viszont nem a borító határozza meg a könyvet, így ez nem akkora probléma.

Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól. 
Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt… 
Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.

Fülszöveg:
Áron és testvérei hétköznapi tizenévesek. Vagy mégsem? Miért lesz szürke a vérük, ha napfény éri, és miféle titkot rejt apjuk állóórája? Amikor új lány érkezik az iskolába, csakhamar elszabadul a pokol, és kiderül, hogy hőseinknek még a tanárok közt is akadnak ellenségeik. Áron útja az álmos dunántúli kisvárosból egy lidérces kriptán, majd egy különös szentélyen át egyenesen Barathrum, az alvilág sötét mélységeibe vezet.

Ajánló

Marék Veronika: Boribon cicája

______________
Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft. (2013.)
Oldalszám: 40
Ára: 1590
Korosztály: 0-3 éveseknek

Úgy látszik, mostanában mesterien értek ahhoz, hogyan trafáljak bele a "jó" könyvekbe. Először a szüzes, utána a vaníliás, most meg ez a pokoli. :oS
Már a bejegyzésem elején szeretném leszögezni, hogy ez a könyv bár szenvedélyes akar lenni, még sem erotikus regény. Inkább romantikus, csak a gyengébb változatból. Őszintén szólva nagyon meg vagyok döbbenve, hogy a molyon jelenleg 83%-os, nem is értem, mert szerintem katasztrófa volt. De kezdjük akkor az elején.

Miről is szól? Julia 23 éves és a Torontói Egyetemen vesz részt mesterképzésen, ugyanis Dante-specialistának készül. Lényegében a 33 éves Gabriel Emerson professzor miatt folytatja a tanulmányait Torontóban, mert a pasi igazi nagyász a témában.
Igen ám, de aztán itt jön a fordulat. Kiderül, hogy 6 évvel ezelőtt a lány összegabalyodott egy kicsit a pasival (no sex), aki persze erre totál nem emlékszik. Ráadásul Julia legjobb barátnője, Emerson testvére (de még így se ismeri fel, naná) és a csaj még mindig odáig van érte. A prof viszont elég ellenszenvesen viselkedik vele, de mint ahogy képzelhetitek, csak a vágyát akarja így leplezni.
Bonyolítja a helyzetet -amikor végre színt vallanak egymásnak, meg kiderül a 6 évvel ezelőtti eset is-, hogy egy tanárnak nem lehet párkapcsolata a diákjával, így titkolják szerelmüket (továbbra is no sex).
A múltból előkerülnek a piszkos részletek is, mint pl. egy ex Emerson életéből, aztán Julia életéből is, végül még az elköttetés is, meg a kutyafüle is, szóval van benne minden. ...

Mi tetszett a történetben? Semmi.
És mi nem? Hol is kezdjem?
Először is, Julia a legszánalmasabb női karakter, akiről eddig olvastam. Értem én, hogy azért van ilyennek ábrázolva, mert súlyos lelki sebeket szerzett (mert hát kihagyhatatlan elem ugyebár), de az agyamra ment. Folyamatosan térdre esik, folyamatosan térdel, behúzza fülét-farkát, szinte arra készteti az embert, hogy kutyának kezelje és belerúgjon. Rettentő unszimpatikus a gyengesége, hogy ennyire alávetett és ennyire hagyja magát megalázni. Tudom, hogy valószínűleg sok nő ugyanilyenné válna, ha olyan kapcsolatban élt volna, mint ő, de ennek ellenére nem szimpátiát éreztem iránta, hanem előjött belőlem az amazon. Miért hagyta? Miért tűrte? Miért nem törölte jól pofán a pasit, csak a rend kedvéért? Mit hitt, hogy idővel jobb lesz? Na persze. Még időben nyakon kellett volna basznia az exét, aztán megtanítania arra, hogy tisztelje a nőket, ha már a drága anyja ezt elfelejtette neki elmagyarázni! Aztán otthagyni a fészkes fenében!
Ami a proffot illeti, szerintem egy állat. Röviden. Egy agresszív tuskó, aki persze a csajt a tenyérén hordozza, de azért kijön belőle, hogy mekkorának teremtetett. Nagyon nem kedveltem. Ráadásul sehogy se tudtam magam elé képzelni egy öltönyös, csokornyakkendős! (elképzelni is rossz), szexi profot.
A cselekmény zagyvaság. A 100. oldalig azt se tudtam miről olvasok. Egyik percben a főszereplők közti kapcsolat nem derül ki, a következő oldalon meg már egymás karjában voltak, megemészthetetlen volt. Egyik oldalon nyavajog a szereplő, hogy mennyire odáig van a másikért, a másikon meg már szitkozódva kiabál vele. Hatalmas szélsőségek voltak. Ráadásul a történet közepe felé annyira szirupos lett, hogy a hányinger kerülgetett tőle. Már undorítóan, émelyítően, gyomorforgatóan nyálas volt. Nyuszika, kicsikém, szívem, ó anyám.
Meg amúgy is: mi a fene is történt 500 valahány oldalon keresztül? Röviden: nyavajgás, szitkozódás, egymásra borulás, jaj nem szexelhetünk, mert szűz vagy, én meg a tanárod; na bakker, ő az exem és keményen szereti, ja és miatta köttettem el magamat; ruccanjunk haza Karácsonyra és dugjunk végre a gyümölcsösben; hű mekkora szerszámod van! büszke is vagyok rá; vegyél be egy Algopyrint a fájdalomra. Na ennyi.
A szerző a romantikán és a gyenge erotikán kívül, próbálta nem a véletlenre bízni az izgalom fokozását, belevett ám mindent. Van itt kérem szépen egy befolyásos volt ex, aki persze hatalmas állat; egy másik ex, aki keményen szereti a szexet; besikerült gyerek (csúnya dolog így kifejezve, de szegényke tényleg így jött össze); drogos múlt; elköttetés; szar anya; szörnyű gyerekkor, és nem is folytatom a sort. Az összes "népmesei" elem fel van benne vonultatva. Bár ennyi oldalon keresztül. :oS
A legnagyobb hülyeségnek a testiség hiányát tartottam. Értem az okot, de akkor is. Készüljetek fel arra, hogy kb. az utolsó 50 oldalig csókon kívül alig-alig történik valami. És ami történik is, unalmas és semmilyen. De maga a szex is szerintem nevetséges. Az írónak fel kellett volna tüzelnie az olvasók fantáziáját ezzel az időhúzással, de én szinte már könyörögtem azért, hogy essenek már egymásnak, mert kiborított a szenvedésük. (És van olyan, aki fájdalomcsillapítót vesz be a szüzessége elvesztése után?)
A csaj folyamatosan a szegény-egyetemisták-mindenható-istenéhez és a hozzá hasonlókhoz imádkozik. Rosszabb, mint a belső istennő, higgyétek el. Legalábbis huszadjára, tuti. :oS
Ti hogy viselnétek amúgy, ha a párotok egy másik nő nevén hívna, még akkor is, ha tegyük fel Ady kutató lenne és Lédának becézgetne? Hát én tuti nem tartanám szexinek harmadjára. Elsőre még aranyos, másodjára elviselem, harmadjára már kikérem magamnak, van saját nevem, negyedjére meg faképnél hagyom és választok olyat, aki inkább Mucikának hív. 
És ha már Dante így, Dante úgy, kaphatott volna nagyobb szerepet is annál, mint amekkorát kapott. Én legalábbis erre számítottam.  

Az egész történet unalmas, nevetséges, egy semmi. A szerző, totál két össze nem illő karaktert hozott össze, csak annak a nevében: milyen izgalmasnak hangzik már, hogy valaki a tanárával kavar. (Szerinte.) Ez kb. ugyanolyan, minthogy a pornófilmekben előszeretettel alkalmazzák a titkárnős szitut. (Mondjuk a diáklányosat is.) 
Elegem van már abból, hogy sorra jelennel meg itthon (tudom, ez a könyv 2011-es, de akkor is) az olyan történetek, amikben a nő megalázott szerepben van. Az elején még elment, de most már kiborít. Miért kell a nőket gyengének ábrázolni, akiken mindenki átgázolhat, mindenki kihasználhatja, lelkileg, testileg tönkre teheti őket? Vagy ha ilyen karaktert is ábrázol, akkor miért nem inkább azt üzeni az olvasónak, hogy mer a nő szembeszállni és széttörni a pasi fején a vágódeszkát, csak úgy lájtosan? Hatalmas méreteket ölt a nők elleni erőszak, ne azt hangsúlyozzuk már a könyvekben, hogy velük is megtörténik, hanem azt, hogy mernek tenni ellene! Meg miért függnek mindig a pasitól? Itt is szegény kisegér a csaj, aki éhezik, a pasi meg gazdag, naná.

Nem igaziak a karakterek, nem jelentek meg előttem, szenvedés volt az olvasása. A csaj tán még jobban kidolgozottabb, de a pasi semmilyen. És hogy miért szenvedtem végig akkor magamat rajta? Mert meg akartam érteni ezt a 83%-ot, de nem jött össze. Számomra az a kategória, amit egyáltalán nem ajánlanék elolvasásra. Erre a könyvre inkább ráillik, hogy a felnőtt Alkonyat, egy kis elferdítéssel, mint a Szürkére.

Ja, és pasi a könyv szerzője. Ez nekem első körben nem esett le. Agyaltam azon, hogy vajon a nyersesség emiatt van-e, végülis lehet, de a lényegen nem változtat: nem tetszett. A második kötet (mert hogy sorozat a szentem, természetesen) már fordítódik magyarra elviekben (anyám!), a harmadik meg decemberben jelenik meg angolul (nem is mondok semmit. Azt viszont láttam az FB oldalán, hogy sokan várják, szóval ízlések és pofonok, már megint).

__________________
Eredeti címe: Gabriels's Inferno (2011.)
Kiadta: Pioneer Books (2013.)
Oldalszám: 512
Sorozat: Gabriels's Inferno #1
Ára: 3990
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Szeretünk olvasni mindannyian.
De kinek mire jó még a könyv, az olvasáson kívül?

Adri könyvmoly: Nekem elsősorban táskanehezék, nehogy elfújjon a szél. De gyerkőcöt is lefoglalja, ha várakoznunk kell, így neki is van egy könyve a táskámban.
Aztán olyan szép dísze a polcomnak és a lakásomnak.
Nagyon jó beszélgetés téma, ha leült a beszélgetés fonala.
Érdekes embereket ismerek meg az olvasás hatására. Van hogy az orvosnál is megszólítanak csak úgy ismeretlenül, mikor meglátják hogy olvasok.
Szuper embereket ismerek meg az olvasás és a könyvek hatására.

Emma: Ez egy nehéz kérdés, és Adri nagyon jól leírt mindent előttem, csak bólogatni tudok minden szavára. :) Talán még annyit fűznék hozzá, hogy számomra a könyv az olvasás élményén kívül mindig is egy szemet gyönyörködtető dolog volt. Azt hiszem részben ennek is tudható be, hogy informatikus könyvtáros szakra mentem.

Fülszöveg: Malvina látszólag olyan, mint a többi kamasz lány: pimasz, dühös, akaratos. A családja szerint ez csak átmeneti állapot, biztosan kinövi majd. Még a legjobb barátnője sem sejti, hogy Malvinát súlyos titok nyomasztja. Egy gyermekkori titok, amelyet el akar temetni magában. De hiába. Malvina a péntek délutánt a nagyapjánál tölti, aki váratlanul megcsókolja őt. És a csók felidézi benne a múltat: egy zsarnok férfi, egy gyenge asszony és egy áldozatul esett kislány történetét. Malvina nem akar többé nagyapához menni. A családjára nem számíthat, egyedül kell szembenéznie azzal, ami történt vele. Beszélnie kell a múltról, bármilyen nehéz is, ez az egyetlen esély arra, hogy felemelő véget érjen ez a felkavaró történet. Szerencsére Malvinának akadnak védőangyalai, és a szerelem is rátalál.

Nagy várakozással fogtam bele ebbe a könyve, egyrészt mert nagyon tetszett a borítója (habár nem vagyok olyan ember, aki a borítójáról ítéli meg a könyvet), másrészt pedig a fülszöveg alapján nagyon izgalmasnak találtam a történetet. Egyetlen nap alatt el is olvastam, de azt kell mondjam, hogy vegyes érzelmekkel csuktam be a könyvet a nap végén.

A történet maga lebilincselő, a hideg kirázott tőle (jó értelemben). Tetszett, hogy nem írja le teljesen, hogy mit tett vele a nagyapja, csak úgy sejtelmesen, de mégis érzékelteti, mit élhetett át hősnőnk. A regény szóhasználata csodálatos, olyan részletesen írja le a történéseket, hogy teljesen bele tudtam élni magam.

Nagyon tetszett továbbá a szülők jellemrajza is. Sajnos előfordulnak ilyen szülők, akiket jobban lefoglal az önsajnálat és a saját kis világuk, és nem veszik észre, hogy a lányuk súlyos problémákkal küzd. Ha nem ismernék ilyen embereket, képtelen lennék elhinni, hogy létezik ilyen apa és anya.

Viszont számomra élvezhetetlenné tette a könyvet az, hogy nem volt a párbeszéd jelölve. Lehet, hogy ez csak engem zavar, de nagyon. 

Összességében egy remek könyvet olvashatunk barátságról, szerelemről és menekülésről a családon belüli erőszak elől. 

Elég érdekes a kapcsolatom ezzel a sorozattal. Ugyanis nem nyerte el a tetszésemet, de mégis amint megjelenik a folytatás, olvasni akarom. Érdekel, hogy mi lesz a szereplőkkel, mivé fog az egész fajulni, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nem fog tetszeni, sőt, untatni fog, ezzel pedig kiveri majd nálam a biztosítékot. Ez történt most is.

Amit a legfontosabbnak tartok megjegyezni, az a befejezte után érzett döbbenetem. A bookandwalk.hu révén olvashattam e-bookban a történetet, böngészőn keresztül. Nos, az oldal mindig az adott fejezetből hátralevő oldalszámot jelezte ki, így fogalmam se volt meddig tart a történet, hány oldal van még hátra belőle. Így míg mások felkészülhettek, hogy hamarosan elérnek az utolsó oldalig, nos én szépen olvastam, véget ért az adott fejezet, kattintottam, hogy elkezdődjön a következő, erre mivel találtam szembe magammal? Egy hatalmas fityisszel: az írónő utószavával, hogy akkor ennek a kötetnek vége, de senki se búsuljon, mert majd jön a negyedik rész. Megdöbbentem-e? Enyhén szólva is. Egyrészt amiatt, mert nem számítottam negyedik részre, másrészt pedig a hirtelen lezárástól. Mert ha még egy tetőpontnál írta volna azt, hogy vége, megértem, de egy teljesen semleges pontnál történt, nincs felcsigázás, mint a sorozatoknál, amikor az utolsó 10 másodpercben ront rá valaki a félrelépő párokra, vagy az utolsó 10 másodpercben húzza meg a ravaszt egy elsötétített alak, stb., itt ilyenről nem volt szó és ezt rettentő furának tartom. Olyan érzésem volt, mintha már kész lenne a történet, csak gondolt egyet az írónő, két külön könyvé szedi, mert így több pénzt tud bezsebelni. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy a negyedik résszel tényleg vége lesz, pont kerül Eva és Gideon kapcsolatának a végére, nem fogja az írónő 120 köteten keresztül húzni az unalmas kapcsolatukat, mert félő, hogy akkor megbirkózok mind a 120 kötettel.
Tudom, furán hangzik, hogy egyáltalán nem nyerte el a sorozat a tetszésemet, de mégis érdekelnek a folytatások, ez van. Van benne mégis valami, amivel felcsigáz, tudni akarom mi lesz a vége, hová fogunk kilyukadni, mi lesz a szereplőkkel. Így voltam ezzel most is, és ezért "vettem kezembe" a harmadik kötetet.

Jót, erről a részről se tudok írni, tán ez volt a leggyengébb. Rengeteg idegesítő dologba botlottam, már az elejétől kezdve.
► A sok "angyalkázás" szinte az első oldalaktól kezdve felbukkant, nekem már így onnantól kezdve lüktetett az ér a homlokomon. Mi a fenének kellett? Nem érezte az írónő, hogy ez már túúúúúlzás?
► Gideon továbbra is "hatalmas" férfi, ilyen "kedves" beszólásokkal például:

"- Most szopj le- suttogta.- Hadd menjek el neked. "

Ugye milyen imádnivaló? :oS Micsoda ajándék ez Evanak!
► Továbbá titeket nem zavar, hogy a történetben jóformán mindenki huszonéves, de már vezető, befolyásos állásuk van, majdnem az egész világ urai? Mert nekem ez is az agyamra ment.
► Gideon rémálmosdija pedig már nevetséges. Alszik, hánykolódik az ágyban, tudja a csaj, ilyenkor ha a közelébe megy, akkor ráveti magát, de mit csinál? Naná, hogy odamegy, pasi rávetődik, aztán Eva az ajtóig szalad, jóformán késsel a kezében és nem érti miért történt az egész. Mi ez, ha nem a hülye tyúk effektus? Szánalmas volt már ez a rész.
► Nem szeretem a csajt, nem szeretem a pasit, a történet dög unalom volt, nem történt lényegében semmi, olyan, mint valami átvezető kötet, a kérdés csak az, hogy hová és mennyire izgalmas kötetbe.
► A szexjelenetek unalmasak, sablonosak és túl sok van belőlük. Mondom ezt úgy, hogy nem zavar, de a könyv 90% unalmas ágycsatákról szól. Amolyan bealszom rajta kategória. Day kezd nagyon kimerülni, de ezt a második kötetben is lehetett már érezni, nem tud újat nyújtani.

Továbbra is fenntartom, amit írtam ITT és ITT is, így ezekre ki se térek, de ugyanúgy megemlíthetném itt is ezeket a dolgokat.

Még valami: az írónő rengeteg autómárkát felvonultat a sorozatában, most direkt felírtam az egyiket, hogy utánanézzek, mégis milyen kocsikkal flangálnak a poros úton, íme:

Ez egy DB9 vagy mi a fene. Vajon a reklámért pénzt kap? Amúgy elfogadnám. :oP

Összességében: aki eljutott a második részig és nem akarta elásni magát miután befejezte, az ne hagyja abba, folytassa a sorozatot! De azért csodára ne számítson. És most látom a Goodreadsen, hogy az 5. kötet is be van tervezve???? *szemek kidülledve, áll koppan a padlón, néma sikoly*

__________________
Eredeti címe: Entwined with You (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 444
Sorozat: Crossfire #3
Ára: 3999
Forrás: bookandwalk.hu
A bookandwalk.hu oldalon 1999 Ft-ért juthattok az e-könyvért!
Értékelésem:

Ajánló

Brigita Jovaisiené: Foltos kalandjai

______________
Kiadta: Alexandra Kiadó (2011.)
Oldalszám: 105
Ára: 2999
Korosztály: 4-8 éveseknek

"Az Olvasás Éjszakája egy olvasásnépszerűsítő, a nemzeti írott kultúra értékeit felmutató irodalmi és könyves fesztivál. Elsődleges célja, hogy a könyves kultúrát, az olvasást mint örömforrást mutassa be. A társadalom olvasásképét szeretnénk frissíteni. 2013. szeptember 13-án 15.00 órától másnap hajnalig a rendezvény három főhelyszínén (budapesti könyvesházakban) és számos csatlakozó helyszínen a könyv- és folyóirat-kultúrához kapcsolódó látványos, zenés programok, interaktív produkciók szórakoztatják és művelik a közönséget. Ezen a napon az ország könyvesboltjai meghosszabbított nyitva tartással várják a vásárlókat.

A fesztivál témája: az éjszaka. Az éjszakának titkai vannak. Ismeretlen állatok ébrednek a kertben, a szoba felé vámpír oson, a telihold fényénél szerelmesek omlanak egymás karjába. Félelmek, álmok, csillaghullás – az éjszaka a lehetetlen megvalósulása. Az Olvasás Éjszakáján harminc kortárs magyar író meséli, olvassa, mutatja, mit jelent számára az éjszaka. Amikor nem alszol- olvass!"

kattintásra nagyobb lesz

forrás: Manó Könyvek

"A világpremierrel egy időben magyarul is megjelenik az új Asterix képregény