2013. március 26., kedd

Agatha Christie: Tíz kicsi néger


Szerző: Agatha Christie
Eredeti cím: Ten Little Niggers
Műfaj: krimi
Kiadás dátuma: 1939
Magyar kiadás dátuma: 1968
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordító: Szíjgyártó László
Oldalak száma: 234


„Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?

A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.”


Sok évvel ezelőtt főiskolán az egyik szobatársam rajongott Agatha Christie könyveiért. Akkoriban tőlem messze állt az írónő műfaja, a krimi. Idén rászántam magam, hogy legalább 1 könyvét elolvasom ebben az évben. A talán legismertebb művére, a Tíz kicsi négerre esett a választásom.

A Tíz kicsi néger Agatha Christie egyik nagy sikerű krimije, 1939. november 6-án jelentette meg a Collins Crime Club az Egyesült Királyságban, 1940. januárjában az Amerikai Egyesült Államokban is megjelent And Then There Were None címen. A művet a Tíz kicsi indián címmel vetítették a mozik. Magyarországon először 1941-ben jelent meg A láthatatlan hóhér címmel Vécsey Leó fordításában. A könyv Agatha Christie legkeresettebb bestsellere, több mint 100 millió példányt adtak el belőle, minden idők legnagyobb sikerű krimije.

A mű kiadásának története

 A regényt az Egyesült Királyságban a Daily Express huszonhárom részes folytatásokban közölte 1939. június 6-a és július 1-je között, rövidített változatban. Könyv alakban először 1939 novemberében jelentette meg a William Collins Sons and Company Ltd a Collons Crime Club sorozatában Ten Little Niggers (Tíz kicsi néger) címmel, majd egy ideig Ten Little Indians (Tíz kicsi indián) néven adták ki. Az Egyesült Államokban a Saturday Evening Post 1939. május 20-tól július 1-jéig hét részben közölte a művet And Then There Were None (És végül nem maradt senki) címen, mivel az országban a 'nigger' szónak etnikai problémákat tulajdonítanak, és ezen a néven adta közre 1940 januárjában a Dodd, Mead and Company is. Angol nyelvterületen manapság ezen a címen kerül kiadásra a könyv. (Forrás:wikipedia.hu)

A történet szerint 10 ember tartózkodik a Néger-szigeten, akiknek a sorsát az alábbi versike foglalja össze:


Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.


A szereplők elég tág társadalmi rétegből lettek kiválasztva:

Anthony James Marston – Gazdag család gyermeke, aranyifjú. Amorális, öntörvényű, nem érdekli mások érzései, szenvedései.

Mrs. Ethel Rogers – Ideges háziasszony és szakács. Szellemszerű, fakó arca, világos szeme van, láthatólag súlyos gondok gyötrik. A személyzet tagja.

Mr. Thomas Rogers – Ethel férje, komornyik, világéletében keményen dolgozott.

John Gordon Macarthur tábornok – Nyugalmazott I. világháborús hős. Magányosan él, egykori barátaival, bajtársaival nem tartja a kapcsolatot.

Emily Caroline Brent – Idős, vallásos vénkisasszony. Szigorú elveket vall, képtelen mások megértésére, folyton a Bibliát olvassa.

Philip Lombard – Egyfajta "szerencselovag", körbeutazta a világot, számos kalandot élt át, a szigetre is "hű társával", egy revolverrel érkezik meg.

Lawrence Wargrave bíró – Gazdag, nyugalmazott bíró, "vérbíróként" ismert, szigorú ítéletei és gyakori halálbüntetés kiszabásai miatt.

Dr. Edward George ArmstrongHarley Street-i sebész, gyorsan emelkedett a ranglétrán, de múltbeli alkoholizmusa miatt nem lett elismert orvos.

William Henry Blore – Nyugalmazott rendőrfelügyelő, magánnyomozóként dolgozik, általában rablási ügyekkel foglalkozott, erőszakos ember.

Vera Elizabeth Claythorne – Fiatal tanárnő, titkárnő, komorna. Egy múltbeli tragédia miatt azonban munkájával felhagyott.

Fred Narracott – Hajós, a történet elején ő viszi csónakján a vendégeket a szigetre.

Sir Thomas Legge és Maine felügyelő – két rendőr, akik az esetről vitáznak a mű végén.

Mr./Mrs. V. A. Lacky – A sziget rejtélyes és gazdag tulajdonosa, senki sem tud róla túl sokat.

Isaac Morris – a „kis zsidó”, akit felbérelt Mr. Lacky, és aki intézkedik arról, hogy Lombard elmenjen a szigetre cserébe 100 guineáért, hogy a tulajdonos rendelkezésére álljon.


Az, hogy kire milyen hatással van a versike, kinek milyen sorsfordító esemény volt a múltjában, az a könyvből kiderül.

A könyvet egy éjszaka alatt elolvastam. Nagyon pörgős, eseménydús történet, nem engedi, hogy letegyük. Nem véletlenül mondják erre a regényre, hogy az írónő egyik legjobb, legismertebb műve. Nagyon briliáns, mozgalmas, rejtélyes könyv, amit még azoknak is érdemes elolvasni, akik nem rajonganak a krimi műfajáért. Engem teljesen lenyűgözött az írónő a Tíz kicsi négerével.

Népszerű idézetek

Egy sziget körül mindig van valami varázslatos: már maga a „sziget” szó is fölkelti az ember fantáziáját. Elvesztjük a kapcsolatot a külvilággal: egy sziget külön világ. S lehet, hogy ebből a világból nincs is visszatérés.

„Magam mögött hagyom a szürke hétköznapokat” – gondolta. (36-37. o. Európa, 2010)


De most eszmélek rá, hogy a művész nem elégedhet meg pusztán a művészettel. Hiába is tagadja, természetes vágy él benne az elismerés után. (268. oldal)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése