2012. december 29., szombat

Gyereksarok 13.

11:43 0 Hozzászólás

Marék Veronika: Boribon focizik

Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft. (2010.)
Oldalszám: 38
Ára: 1490
Mint már említettem, Gyerkőcöm nagy Boribon fan.
Ebben a részben a kis játékmackó névnapjára kap egy focilabdát Annipannitól, de sajnos ideje nincs a kislánynak megtanítani őt focizni. Sebaj, mert ekkor jön Bence, aki megmutat mindent Boribonnak.
Boribon + foci + a sok PUFF! = kacagás újra és új kedvenc születése.






Marék Veronika: Jó éjszakát, Annipanni!

Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft. (2010.)
Oldalszám: 30
Ára: 1490
És egy másik Boribonos kötetecskét is ajánlanék a figyelmetekbe, a Jó éjszakát Annipanni!-t.
Boribon és Annipanni épp szamócaszedésből térnek haza, amikor rátalálnak egy kismacskára. Vajon mit fognak tenni?
A szokásos nagyon édes történet, a megszokott illusztrációkkal.
Az egyik videómegosztó portálon fellelhető egy videó is róla, amin egy cuki kislány épp "felolvassa" a mesét, tündéri! :o)







írta: Niki


2012. december 28., péntek

Mats Strandberg- Sara B. Elfgren: A kör

8:30 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Cirkeln (2011.)
Kiadta: Geopen Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 549
Ára: 3499
Forrás: kiadó
Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…
Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait.

Engelsfors #1

Az idei év egyik legjobb könyve A kör, ezt vitatni nem lehet. Eddig egy negatív véleménybe se botlottam róla és ezt nem is csodálom. Kihagyhatatlan.

Amikor megtudtam a könyv megjelenése előtt, hogy svéd ifjúsági regény lesz, érdeklődve vártam, hogy olvashassam. A skandináv krimiknél is érezhető egy olyan *nem is tudom minek nevezzem* fíling, hangulat, érzet, amit a nem skandináv krimikben nem lehet felfedezni. Lehet, hogy ez amolyan egyedi specialitás és csak a skandináv országok lakóira jellemző. És ami ezt igazolja is, hogy ez a fajta hidegség, a skandináv érzet felfedezhető A körben is.

Amikor megtudom, hogy egy könyvet szerzőpáros írt, akaratlanul is felötlik bennem mindig a kérdés, hogy ezt mégis hogy hozzák össze? Leülnek egy asztalhoz és mondatról mondatról együtt fogalmazzák meg vagy hogyan? Hogy lehet két különböző embernek összehangolni az elképzeléseit, a gondolatait, ezeket összegyúrni és úgy összehozni egy történetet, hogy ne lehessen érezni rajta, hogy két külön ember munkájáról van szó?
Aztán a Vasárnapi Hírekben olvashattam egy interjút a szerzőkkel, amiben felmerült ez a kérdés is. Ha érdekel titeket a válasz, illetve kíváncsiak vagytok arra, hogy vajon még mi derülhetett ki a könyv írásáról, akkor olvassátok el ITT.

És akkor térjünk rá a történetre.
A helyszín Engelsfors. Ez egy svéd kisváros, a nevének a jelentése pedig Angyalzuhatag. 13.000 lakója van, ennek a 11,8%-a munkanélküli. Nem tudom, hogy mindezeknek lesz-e jelentősége a későbbiekben, de azért feljegyeztem magamnak, hátha. ;o)
A főszereplőnk 6 lány, akik a helyi gimnáziumba járnak. Mindegyik más, mások a családi körülményeik, de egy iskolatársuk, Elias halála összehozza őket.
Minoo a rendes kislány. Az anyja orvos, az apja a helyi újság főszerkesztője, a szülők "álma" lehet. Igen ám, de igazából Minoo úgy érzi, hogy ez nem ő. Szeretne kitörni, de ez nem jön neki össze.
Vanessa az anyukájával, öccsével és a nevelőapjával él. Szép, mindig a középpontban van, barátja van, sokan irigylik őt, de mindez csak a látszat.
Anna-Karin az anyukájával és a nagypapájával él. Próbál mindig a háttérben maradni, retteg attól, hogy kigúnyolják, kinevetik, kicsúfolják. A testét hatalmas pulóverekbe rejti és csak álmodozik arról, hogy egyszer mindenki szeretni fogja, ő lesz a középpontban és övé lesz az a fiú, akit szeretne.
Linnéa a lázadó. Az anyja meghalt, az apja alkoholista. Elias barátnője volt.
Rebecka az unalmas hétköznapjait élte, de aztán megismerkedett az iskola Mr. Nagymenőjével és meglepő módon összejöttek. Innentől kezdve hirtelen mindenki megtudta, hogy ki a lány és figyelni kezdtek rá. A sarokból a középpontba került. Igen ám, de van egy titka, amit nagyon próbál rejtegetni: evészavari vannak.
Ida pedig a "hülye tyúk". Aki mindig a középpontban akar lenni, felhívni magára a figyelmet. Ő az a szereplő, aki igazán nem tartozik bele a képbe, de a "másik" oldalról se árt egy karakter, izgalmasabbá teszi a történetet.
Szóval ők a főszereplőink, akik Elias halálával egymásra találnak. Ugyanis megtudják, hogy boszorkányok, mindegyiküknek van egy képessége és megindult a háború a gonosz ellen. A gonosz pedig feni rájuk a fogát, bármit megtenne, hogy apránként megölje őket. ...

Amire a fent már linkelt interjú is kitért és különösen tetszett a könyvben, hogy a lélekábrázolás nagyon alapos. Mindegyik lánynak van valami az életében, amin változtatni szeretne, ami bántja és felvetődik a kérdés, hogy vajon a képességük ehhez kapcsolódik-e, illetve ha igen és ennek a segítségével változtatni tudnak a problémájukon, annak mi lesz a következménye?
Kitér arra is, hogy manapság egyre több fiatal követ el öngyilkosságot, felhívva az esetükre a figyelmet: próbáljuk ezeket a katasztrófákat elkerülni! Nekem mindig összeszorul a torkom, amikor a Híradóban látom, hogy 13-14 éves fiatalok öngyilkosságot követtek el, mert nem bírták tovább a társaik piszkálódását. Miért? Miért?

"A halállal mindannyiunknak úgyis egyedül kell szembenéznie."
(17. o.)

Igaz, hogy elég vaskos kötet, a maga 544 oldalával, de annyira olvasmányos, hogy észre se veszed, milyen gyorsan haladsz az olvasásával.
Izgalmas, fordulatos, nem amolyan butácska tini könyv. A karakterek, a lélekábrázolás, a cselekményábrázolás, minden nagyon alapos és a helyén van. Tipikusan az a történet, amit nem nehéz elképzelned, nem okoz problémát, hogy a leírtakat, hogy képzeld magad elé.
Ajánlom a figyelmetekbe, tényleg az év egyik legnagyobb dobása és izgatottan várom a folytatást, aminek a címe A tűz lesz.

2012. december 27., csütörtök

Emberszag

7:47 0 Hozzászólás
"Én olyan kíváncsi vagyok, olyan kíváncsi mindenre ezen a Földön, olyan őrültmód kívánok látni, hallani és tudni világot, életet; én még az akasztásomra is kíváncsi lennék, még akkor se kapnám be a mérget, ha avval elkerülném, hogy a gázkamrába toszigáljanak."

Szép Ernő: Emberszag


Az első néhány oldal után rájöttem, hogy imádom Szép Ernőt. Finom, kedves, érzékeny. És nagyon emberi.
Ez a könyv a II. világháború alatt játszódik, a zsidók internálásának idején, 1944-ben. Szép Ernő sem kerülheti el a sorsát, őt is begyűjtik és munkatáborba viszik. A "viszik" az túlzás. Napokon keresztül gyalogol Budapestről Csomád mellé az akkor 60 esztendős író, több ezer társával együtt. Ezután elbeszéli a táborban töltött hónapokat, a kemény munkát, amire használták őket, a felügyelőiket, a zsidók életét egymás között, a nehézségeket, a szállásukat, ételüket, stb. Igen aprólékosan, de számomra nagyon érdekfeszítően. És ami fantasztikus ebben az egészben az az, hogy mindvégig egy gyermeklelkű ember maradt, olyan, akitől bárki kérhetett lekvárt és kenyeret, akkor is, ha tudta, hogy az illető hazudozik neki. Végig hitt abban, hogy hamarosan vége lesz a háborúnak, méghozzá szerencsés vége. Sosem felejtett el bízni. És figyelni a körülötte lévőkre. Egyenként mindenkire.
Azt gondolom, hogy több ilyen ember kellene a földre. Olyan, akinek nem fáj, ha egy pillanatnyi jót okoz a másiknak. Aki jóindulattal fordul az ismerősök és ismeretlenek felé egyaránt. Aki igazi finom úriember. De attól félek, ez a típus menthetetlenül kihalt (vagy majdnem kihalt) az elmúlt évtizedekben.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a magyar irodalmat, érdekli a II. világháború, a holokauszt témája vagy csak egy igazán jól megírt, érdekes könyvre vágyik a magyar irodalom palettájáról.

Szép Ernőnek beszédes neve van: szép, egyszerű, tiszta.

Már be is szereztem Szép Ernőtől néhány kötetet a polcomra (Lila akác, Szegény, grófnővel álmodott), szeretném folytatni az ismerkedést.

"Az előttünk járó sorból (…) avval fordul egy úr hátra, hogy Csomádra visznek bennünket. Ezt egy honvéd árulta el, állítólag. (…) Csomád, Csomád, hol van az a Csomád, mi az, falu vagy nagyközség, valami gyár van ott, vagy micsoda?
Én se hallottam soha Csomád felől.
Lehajtom a fejem (bár így járni nem praktikus), vezekelni illik. Szaladtam én is mindig Párizsba, és Olaszországba nem volt olyan pici falu, hogy arra kíváncsi ne lettem volna. A hazámat elhanyagoltam. Nem jártam soha Brassóban, még Kolozsvárt se voltam; se Egerbe, se Nyitrán, se Pécsett. Kerget valami, hí valami örökösön, ezt a világot látni, minden szigetét a tengereknek; látni minden embert, aki egy időben él velem a Földön, mind az idegen fákat, virágokat, madarakat a tekintetemmel megsimogatni. De szent kötelességem lett volna a tulajdon hazámat keresztbe-hosszába megnézni, megnézni itt minden embert, asszonyt, leányt, minden öreganyót meg minden gyereket, és minden lovat meg minden kiskutyát befogadni a szemembe, míg a szemem nyitva tarthatom. Bűnhődöm most a hűtlenségemért, meg kell ismerni Csomádot."


10/10

2012. december 26., szerda

Kíváncsi Szerda 12.

18:00 1 Hozzászólás
forrás: weheartit.com
Karácsony van, az évnek az az időszaka, amit mindig nagyon várok. Imádom az illatokat, a zenéket, a hangulatokat, melyek e szép ünnep jellemzői. 
Bár nálunk idén karácsonykor előre megbeszélten az együttlét volt a fontos, nem pedig az ajándék, mégis ezzel kapcsolatosan kíváncsiskodnék. Nálunk a kislányom persze kapott ajándékot. Nálatok ez miként alakult? Ajándékoztatok? Kaptatok ajándékot? Esetleg találtatok a fa alatt könyvet is? 

Adri könyvmoly: Idén sajnos nem volt túl jó a decemberünk, meg is beszéltük, hogy nem lesz ajándékozás csak a gyerekeknek.
Végül nem bírtam ki.
Mindenki kapott egy kis apróságot( csokit, zoknit, tusfürdőt...).
Így már sokkal jobban éreztem magam.
Mi is apróságokat kaptunk és vettünk egymásnak.
Könyv sajnos nem volt a fa alatt. Szomorú is vagyok miatta, de majd meglepem agam valamivel.
Danci babánk viszont sok jó ajándékot kapott. Fakockákat, nagy legót, mesélő békát és kockaformákat. 

SzaMárti: Nálunk az ajándékozás meglepetés része az unokáinknak jutott. Az Ő ajándékaik között egyenlőre még csak a matricás és kifestő füzetekig jutottunk,ami a lapozható dolgokat illeti. De láthatóan érdeklik Őket a mesekönyvek is,  úgyhogy a jövő karácsonyokra sem lesz túl nagy gond kitalálni a meglepetést. 
A felnőttek ajándékai között nem volt könyv,de én már kinéztem magamnak a következő frissen megjelent Wodehouse könyvet, megajánédkozom magam vele úgy egy hónap múlva.

Niki: A mi családunkban Gyerkőc az egyetlen igazi kicsi (első unoka mind a két oldalról, legkisebb dédunoka, jelenleg az egyetlen kisgyerek a családban, stb.), így ő kapta a legnagyobb ajándékot. A többiekkel jelképes ajándékokat váltottunk csak. És igen, kerültek könyvek is a fa alá (A szabadság ötven árnyalata, Éjszakai cirkusz, Delírium, Mária Terézia és kora, Joanne Rowling életrajza, Lotti öröksége), köszönhetően pl. Timinek is, aki meglepett a Szonyecskával. ;o) Köszönöm szépen még egyszer neki!

2012. december 24., hétfő

Szentestére

7:00 0 Hozzászólás


Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben. 

Kedves Olvasóink, Könyvbarátok!

A Könyfalók szerkesztői ezúton kívánnak Nektek sok szeretettel áldott, békés karácsonyt és sok-sok szép könyvet a fa alá. Reméljük, hogy jövőre is velünk lesztek, olvastok minket és jobbnál jobb olvasmányokra leltek nálunk.

Mi is megünnepeljük idén a karácsonyt, minek alkalmából megleptük egymást néhány aprósággal. A postagalambok amolyan 'szív küldi'-módon repültek az ország egyik végéből a másikba, hozták-vitték az apró csomagokat, melynek azt hiszem, minden Könyvfaló nagyon örült.

2012. december 23., vasárnap

Steven Saylor: A hét csoda

8:00 0 Hozzászólás



Már hiányzott egy jó kis történelmi könyv, így ezt vettem elő a termetes várólistámról.
A borítója szépséges és korhű, hű a könyv tartalmához is.

A címében benne van, hogy miről is szól a könyv.
Egy nagyszerű történelmi regény, de egy jó kis utazás is a világba.
Körbejárjuk a szebbnél szebb városokat.
Megtekinthetjük a gyönyörűséges és régi történelmi helyszíneket, közben betekintést nyerünk a kor és a város szellemébe, az emberek viselkedésébe, történelmükbe, vallásukba és mítoszaikba,  öltözködésükbe és szokásaikba.

Hogy mi a világ hét csodája?
 Egy kis Wikipédia és rögtön bővebbet tudhatunk meg:
Az ókori világ hét csodája alatt az ókor hét legismertebb építményét értjük. A hét csodát először a szidóni Antipatrosz említette az i. e. 2. században írt epigrammájában.
A műben a legimpozánsabb és a legpompásabb építmények szerepelnek, amelyek a következők:
a gízai piramisok,
Szemirámisz függőkertje,
epheszoszi Artemisz-templom,
Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra,
a halikarnasszoszi mauzóleum,
a rodoszi Kolosszus
az alexandriai világítótorony.

A felsoroltakból mára már csak a gízai nagy piramis létezik.
 Az összes többi építményt elpusztították a földrengések, a háborúk, vagy tönkretette az idő vasfoga.
 Antipatrosz eredeti listája az idők folyamán átalakult, és több ókori világcsoda is fel- vagy lekerült a világ csodáinak listájára, illetve listájáról. Ezek, a Memnón-kolosszusok, Salamon jeruzsálemi temploma, Noé bárkája és az isztambuli Hagia Szophia.

Sajnos még egyiket sem sikerült megnéznem élőben.
De ezt a hiányosságomat a mű nagyon jól ellensúlyozza.
Ott éreztem magam a helyszínen.
Megérinthettem a hideg köveket, megcsodálhattam a hatalmas épületeket, éreztem a régies illatuk.
Így a történelmi jelentősége nagyon nagy a könyvnek.

Ez mellett egy izgalmas kis rejtvény fejtés is, egy kis krimi, csavarral.
A főszereplőnk szépen felnőtté válik minden szempontból.
Viszont az igazi, mély érzelmeit hiányoltam a könyvből valahogy.
Amit nem írnék a fiatalsága számlájára.

Közben sok érdekes mellékszereplővel gyarapodik a könyv.
Bár bevallom már elején sejtettem a nagy csavart a végén.
Lehet hogy csak jó jellem megfigyelő vagyok, vagy az apró utalások vezettek rá, amit az író elrejtett?
Ki tudja. Lehet direkt szervezte így és én besétáltam a csapdájába, nagyon okosnak képzelem magam..)

Élveztem e csodás utazást!


történet:10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/6
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/7
a borító :10/8
fülszöveg:10/8
misztikum: 10/ 8

Agave kiadó: http://www.agavekonyvek.hu/
384 oldal
Fordította: Heinisch Mónika

2012. december 22., szombat

Gyereksarok 12.

7:15 0 Hozzászólás

Marék Veronika- Görög Júlia: Játsszunk utazást!

Kiadta: Móra Könyvkiadó (2009.)
Oldalszám: 22
Ára: 1790
A Játsszunk utazást! egy nagyon szuper kis kötet. Játékosan bemutatja az összes közlekedési eszközt, így a gyerkőcök észre se veszik, milyen gyorsan megtanulják, hogy mikkel lehet utazni és ezek a járművek hol "járnak".
Továbbá a könyvecske amolyan felelgetős kötet, vagyis párbeszédszerűen kell előadni, ezzel segítve a kicsik beszédfejlődését is.



 

írta: Niki


Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni
  
Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni. Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában.
A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesékre (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta.

Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól.
De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel. 
Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek. 

Ajánlom minden gyereknek és szülőnek ezt a kedves kis könyvet!

írta: koalány

2012. december 21., péntek

Padláson jártam

22:00 0 Hozzászólás
Most egy olyan gyűjteményt mutatok be, amit nem én rakosgattam össze, hanem a kilencvenes évek közepe táján a leginkább gyűjtögető gyermekem.

1990-ben végre valahára szép, új világ köszöntött Magyarországra. Ez többek között azt is jelentette, hogy eddig csak hírből ismer dolgok kézzelfoghatóvá váltak nálunk is.
Persze tudtam én azelőtt is, hogy létezik képregény ,de ez számomra annyiban merült ki, hogy a Füles hetilapban  a rejtvényeken kívül mindig megjelent egy-egy folytatásokban. A csúcs az volt , amikor az évente kiadásra kerülő Füles Évkönyvben  legalább kettő teljes képregény volt. Ezekben többnyire Rejtő Jenő, Jókai Mór, és más ismert magyar szerző kalandos művei voltak   "képregényesítve".
Tudtam  Donald Kacsáról is korábban , gondolom valahol láttam rajzfilm figuraként.

Úgy hogy képregény és Donald Kacsa együtt, csak a kilencvenes évek elején jutott el hozzánk füzetes kiadványok formájában.
Kiadója  az Egmont -Pannónia Film és Kiadó Kft. volt. Havonta lehet megvásárolni az újságárusoknál vagy elő lehetett fizetni rá. A mérete kb  20x 15 cm , a borítója  szép színes, igazi rajzfilmes hatással , Walt Dissney logóval ellátva.  A  hátsó borítón a következő szám rövid bemutatója és  hogy melyik hónap elsejétől kell keresni az újságárusoknál.
Az ára 119 Ft volt példányonként, ami ha belegondolok az akkori viszonyokra, egész sok.

A 100 oldalas kis füzetben  négy különálló történet olvasható Donald Kacsa és barátai életéből.
A szereplők között  ott található Miki Egér, Goofy,Dodó Kacsa , Pig és nagyon sokan mások, természetesen a címszereplő is aki sok történetben a főszereplő .
Kedves, mulatságos történetek,  nem kevés tanulsággal éppen ugyanúgy, ahogy a rajzfilmekben.
A szereplők , mint az emberek , élték a hétköznapi életüket, dolgoztak, iskolába jártak,  nyaraltak, az élet valamennyi helyszíne és szituációja bemutatkozott a képregényekben. Néha még emberek is részesei voltak a történeteknek, mint például Wolfgang Amadeus Mozart.

Nálunk három gyerek lapozgatta végig ezeket a  lapokat, mégis meglepően szép állapotban maradtak meg, ezek szerint túl voltak a "tépjünk szét mindent,ami papír" korszakukon, amikor olvaták
.
Valószínűleg még az unokáim is fogják majd élvezni, pedig Donald Kacsa képregény figuráját  az 1930-as évek tájékán alkották meg az Amerikai Egyesült Államokban.

2012. december 20., csütörtök

Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból

15:38 0 Hozzászólás


Írtam nektek már az írónőről.
Az interjút itt tudjátok elolvasni:
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2012/10/lanyok-kastelybol-es-amit-szerzorol.html

Most a könyve is sorra kerül végre.
Ami egy csodálatosan szép borítójú könyv, és dedikálás is járt hozzá.:)

Igyekztem úgy olvasni és írni is róla, hogy ne legyek túl elfogult, objektíven.
remélem azért sikerült egy kicsit.

A borítóján kívül  kellemes belbecs is tartozik hozzá.
Ez a könyv nem akar más lenni, mint egy romantikus történet.
Nincsenek benne vámpírok és krimi, nem tarkítja semmi fakszni és cicoma, mellébeszélés.

Mégpedig az igényes nyelvezetű fajtából való romantikus könyv.
Az írónő stílusa nagyon megfogott.
Szerettem ahogy érzékletesen leírja a tájat, az esőt, a napfényt .
Érződik rajta, hogy az író jóban van a természettel.

Olyan mint egy modern kori Jane Eyre könyv.




A szereplők szerethetőek. Bár nem túl árnyaltak.
Sokat megtudunk az életükről, keveset az érzelmeikről.

Van benne humor és irónia. Ami feldobta a párbeszédeket.

A történet kiszámítható, nincs benne csavar, azt ne várjon senki.
Igaz terjedelmét illetően nem is fért volna el benne sok.
Nagyon rövid.
Én egy óra alatt kiolvastam sajnos.
Kicsit jobban ki lehetett volna bontani a történetet. Na nem mellébeszélésre és üres süketelésre gondolok.
Sokszor hiányoltam a történet fonalát, csak a végkifejletet kaptuk. Hogy hogyan jutottunk el oda, az lemaradt.
Amit még tovább olvastam volna, az a Márai kastély, jó lett volna bebarangolni az újjá éledő helyet, megtekinteni romosan, majd új fényében.

A két szerelmes állandó civódása felüdülés volt, jókat szórakoztam rajta, de néhol már túl sok volt.

Van még további része is.
Azt is hamarosan olvasásra fogom, azt hiszem.

És azt csiripelték a madarak, hogy  lesz folytatás, nem is egy, ez egy hosszú sorozat lesz, így lassan csepegtetve, és vissza-vissza tekintve rengeteg kérdésre megérkezik majd a válasz.

Egy könnyed kikapcsolódás volt, egy gyors olvasmány, ami feledtette a szürke, borongós időt.
Összességében szerettem az apró hibái ellenére, amik megbocsáthatóak.

Nem szoktam írni róla, de az ára is a megfizethető kategória, kispénzű emberek is hozzá juthatnak.
Az ára 1150 Ft!
Ami manapság kellemes meglepetés!

SPOILER

Most megtudtuk hogy mi volt a baj Leonnak?
Vagy csak én siklottam át rajta figyelmetlenül?

SPOILER VÉGE!

történet:10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
humor: 10/8
a borító :10/9
fülszöveg:10/7

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

saját
Aba kiadó
152 oldal
A további kötetek címe:
Nászajándék Salzburgból 
Malom a tóparton 
Azt találgattam, hogy vajon lesz-e negyedik rész és ha igen, az milyen színű borítót kap majd?
Ti milyet képzelnétek el neki?

2012. december 19., szerda

Kíváncsi Szerda 11.

20:00 0 Hozzászólás
A második félévem itt a Könyvfalók-on részint azzal telt, hogy elmeséltem, mi mindent találtam a padlásunkon. A legérdekesebb dolgok éppen azok voltak, amiket akár ki is dobhattam volna már rég, de én is és a családom is gyűjtögetők vagyunk, ezért sok az érdekesség. Az irodalmi jelentőségű  kincseket be is mutattam Nektek. Most arra lennék kíváncsi, hogy Nálatok vannak e olyan "már kiolvastam,de nem dobom ki" újság, magazin, füzet kiadvány, sorozat, ami nem könyv, de még szeretnétek őrizni. Tudom, hogy sokan vannak helyszűkében is, de a gyűjtögető, olvasni szerető, nagyon leleményes tud lenni. Szóval: mit gyűjtögettek és hova dugjátok, hogy megmaradjon, de ne is legyen útban?

Adri: Én nagy pakolgató vagyok.
Egyik szobából a másikba pakolom a dolgainkat.
Minden szekrényünk teteje tele van valamivel.
A hálószobánkba alig bírok lépni a könyveimtől, pedig három könyvespolcom is van.
Kismama és baba újságokat, régi ruhás magazinokat gyűjtögetek a padláson, bőszen becsomagolva, hátha kíbírják még talán lesz helyük.

Niki: gyerekkoromban levélpapírt, képeslapot, szalvétát gyűjtöttem, aztán tizenévesen magazinokat. Ma már kimondottan nem gyűjtögetek semmit. Na jó, a könyvjelzők mindig jól jönnek, azokból szoktam spájzolni, de nem olyan szinten, hogy állandóan venném őket. :o) Amúgy nem gyűjtögetek, max. tapasztalatot. ;o) 

Ani: Én is nagy gyűjtögető voltam gyerekkoromban: szalvéták, levélpapírok, borítékok. Ma már a helyszűke ezt megnehezíti, de  a receptes újságokat például mind a mai napig elpakolom. Volt olyan időszakom, amikor a netről nyomtatott recepteket is lefűztem szépen téma szerint, de amikor már 3 nagy lefűző is tele volt, akkor megálljt parancsoltam magamnak. Most főleg a netről gyűjtök képeket (már töménytelen mennyiségben találhatóak a gépemen), ezeket csak úgy hangulatozásnak szoktam nézegetni, ha van időm.

2012. december 16., vasárnap

Alexandre Dumas: A jávai orvos

22:00 0 Hozzászólás
Nem vagyok nagy rajongója  Dumas regényeinek, mert  a kor amikben játszódnak, pl a Három testőr féle történetek, nem a kedvencem. A filmekből is azt szűrtem le, hogy nagyon is romantikusan ábrázolja ezt az időszakot, a realitásokat kissé mellőzve.
Ezt a könyvet nagyon régen kerülgettem, készültem rá, hogy elolvasom, mert  vonzott a címe, de arra gondoltam, hogy valamiféle Frankestein-jellegű történet,  most kiderült, hogy nem az.

Szerepel benne valóban egy titokzatos orvos,de nem testeket rak össze, hanem lelkeket rombol szét.

A fiatal holland házaspár, Eszter és Eusebius Vandenbeek a jobb megélhetés reményében érkezik Jáva szigetére, Batávia kikötő városba. Törekvésüket meghiúsítja Eszternek a hosszú hajóúton összeszedett betegsége, amely a szigetre érkezésükkor javulni látszik, de a történet kezdetének idejére tragikussá kezd válni. Az összes orvos lemondott a fiatalasszonyról, ezért  Eusebius végső kétségbeesésében egy a holland telepesek által került, ám  a bennszülöttek között nagyra becsült, titokzatos orvoshoz fordul segítségért. Basilius doktor segít, de a fiatal párnak nagy árat kell fizetnie, ha Eusebius nem felel meg az orvos feltételeinek. Az orvos az ifjú férj férfiúi állhatatosságát  teszi próbára, háromszor, mint a mesékben. Ha nem állja ki a próbát, a doktor elrabolja a lelkét és benne él tovább, kifosztva őt mindenéből. Minden és mindenki összeesküdni látszik Eusebius ellen. Végül természetesen kiderül, hogy milyen ember és férj  Eusebius és milyenek Basilius doktor valódi szándékai.

Dumas ebben a regényében egy titokzatos és egzotikus világba kalauzolja el az olvasót. 
1842- ben vagyunk és Jáva - a mai Indonézia legjelentősebb szigete, Batávia városa pedig a fővárosnak, Jakarta-nak felel meg. A gyarmatosítás során éppen hollandok gyakorolnak hatalmat a közigazgatás és a gazdaság felett, amit a bennszülöttek nem is nagyon bánnak, mert a szegényeknek mindenképpen dolgozniuk kell, a jobb módú malájok pedig nyugodtan lebzselhetnek, és mindenki hódol  az ópium szenvedélyének, ami boldogságot hoz a mindennapokba .  
A táj fantasztikus, trópusi esőerdők és működő vulkánok teszik borzongatóvá. Mellékszereplők elbeszéléseiből részesei lehetünk valódi vulkán kitörésnek, szakadékokba rohanó,  izzó lávafolyammal, elpusztított otthonokkal és életekkel.
Az itt élő emberek vallásilag is sokszínűek, mert a sziget története során több uralkodó vallás létezett, így élnek itt buddhisták, kínaiak nem tudni milyen vallással, az európaiak révén keresztények és a fő vallás - ahogyan ma is - a mohamedán. Szokásaikat, félelmeiket, törvényeiket is megismerhetjük.

Amíg olvastam a könyvet egy idő után azon kezdtem gondolkozni,hogy honnan szedte Dumas az információit Jáváról, vajon járt ott?
Utánanéztem és kiderült, közismert tény, hogy a nagy író számos strómant foglalkoztatott, akik kitalálták és felvázolták a cselekményt "Dumas pedig kidolgozta a részleteket, párbeszédeket, és a befejező részeket" forrás

Egy érdekes következtetésre jutottam még. Ismert,hogy Hollandiában mennyire engedélyezett a drog fogysztás, amit mára a könnyű drogokra szorítottak vissza. Szerintem a hollandok a drogokkal való szimpatizálást a gyarmati időkből az indonéziai szokásokat átvéve tartották meg, s mivel annyira liberális lelkületűek európai hazájukban is szeretnék őrizni.
Nagyon egyszerű romantikus kalandregény, könnyen követhető cselekménnyel, amit az egzotikus környezet tett igazán szerethetővé.

  
                                                    

2012. december 15., szombat

Gyereksarok 11.

7:09 0 Hozzászólás

Marék Veronika: Laci és az oroszlán

Kiadta: Móra Könyvkiadó (2009.)
Oldalszám: 46
Ára: 1690
A Laci és az oroszlán mindig olyan volt számomra, mint A csúnya kislány fiús megfelelője.
Laci egy félős kisfiú, aki fél a sötéttől, a kutyáktól, de még a gyerekektől is. Egy napon úgy érezte, ha lenne egy oroszlánja, akkor soha többet nem félne. Mit ad ég, másnap reggel egy kicsi oroszlánt talál az ágya mellett, aki megmutatja neki, hogy igazából milyen bátor is.
Gyerkőcömnek ez a könyvecske is nagyon tetszett, ajánlom a figyelmetekbe nektek is. Szerintem inkább kisfiús, így tán a kisfiúknak jobban tetszene, mint a kislányoknak.
írta: Niki

2012. december 14., péntek

Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

7:00 2 Hozzászólás
"Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér."

 Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér


Ez egy igazi sikerkönyv, rengetegen olvasták/olvassák és sokaknak nagy kedvence. Egy véletlen netes rendelés útján került hozzám (igen, én képes vagyok egy könyvet véletlenül megrendelni...). Túl is akartam adni rajta, de végül nagyobb volt a kíváncsiság... (Főleg úgy, hogy nem hiszek a véletlenekben.)

A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér igazi ifjúsági regény. A 16 éves Leo - főszereplőnk - egy teljesen átlagos, lázadó kamasz valahol Olaszországban. Kinéz magának egy vörös hajú csajszit a suliban, és minden álma, hogy meghódítsa. Lépni viszont fél. Többnyire álmozodik a lányról, Beatrice-ről. Legjobb barátjával (aki történetesen szintén lány) beszélni meg a szívügyeit. Közben a másik szálon felbukkan egy új helyettesítő tanár a suliban, akit Leo Álmodozónak keresztel el. A tanár kevés gyakorlata ellenére különleges pedagógia képességeivel és őszinteségével meglepő módon képes inspirálni a tanulókat, még Leót is. Beatrice egy nap eltűnik a suliból. Kiderül, hogy nagyon beteg...

Hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit. Ebben a könyvben nincs új a nap alatt. Leo, a barátai, a szülei, a tanárai és mindenki olyan szájbarágós, szállóigés monológokat csattogtat a szerelemről, szeretetről és úgy általában az élet értelméről, hogy nekem ez az egész egyszerűen szirupos. Műanyag és hatásvadász. Bocsánat. De akármilyen érzékeny is egy kamasz a tüskés álarc mögött, én nem tudom elképzelni a szájába ezeket a mondatokat - megállás nélkül. Olyan meg egyszerűen nincs, hogy a környéken mindenki ennyire tisztában van az élet értelmével...

 "A szerelem nem azért van,hogy boldogok legyünk tőle,hanem hogy kiderüljön,mennyire bírjuk a fájdalmat."

Maga a sztori is sablonosra sikeredett, az író igyekszik a fiatal lányok szemébe könnyeket csalni. És egy olyan szerelmet megcsillogtatni előttük, amiről esténként az ágyban csukott szemmel ábrándozhatnak...
A Tanár úrnak igencsak "maga felé nyúlt a tolla", amikor a legszimpatikusabb főszereplőnek egy fiatal pedagógust választott :)


Ennek ellenére nem mondanám rá, hogy rossz könyv, csak nekem nem tartogatott sok újdonságot. Ifjúsági könyvek között pedig (különösen az elmúlt 2-3 év megjelenéseit figyelembe véve) szerintem élmezőnybe sorolnám, elég csak a nagy sikerű vámpíros köteteket megnézni...
Ha lenne egy tini lányom, tuti odaadnám neki. Még élvezné is.


"Mielőtt kimegyek, megsimogatom Beatrice arcát. Nem ébresztem föl, de azt kívánom, hogy amikor majd fölébred, megtalálja a simogatásomat az arcán."



6/10

2012. december 13., csütörtök

E. L. James: A sötét ötven árnyalata

8:28 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Fifty Shades Darker (2011.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2012.)
Oldalszám: 570 (nincs előzetes)
Ára: 3999
Forrás: saját
"A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál.
De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni.
Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról.

Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését."

Egy kis előzetes, még mielőtt belevágok a sűrűjébe. ;o)
Február végén lesz 3 éves a blog. Jó pár könyvről írtam már bejegyzést, de olyat eddig még nem láttam, mint amit a Szürkés bejegyzésem produkált. Pont ma 2 hónapja, hogy közzétettem és a statisztika alapján egy kicsivel több, mint 1 hónap alatt a blog összes bejegyzését figyelembe véve, a 10. legolvasottabb lett, jelenleg 865 látogatással. (Csak a viszonyítás miatt hozzátenném, hogy a blog saját statisztikája szerint a legolvasottabb bejegyzésem a "3096 nap", ami 2011. 02. 08-án került publikálásra -vagyis nem épp most- és azt látogatták 10.504-en a mai napig.) Mindezzel persze nem arra célzok, hogy ennyien várták már, hogy írjak róla, hanem arra, hogy ilyen szinten érdeklődnek utána, ennyien akarnak véleményt olvasni róla, ilyen szinten megmozgatta kis hazánk állóvizét.
Ezek után kíváncsi leszek, hogy 2 hónap múlva ez a bejegyzés milyen statisztikát fog produkálni. ;o)

A bejegyzés 18 éven felülieknek szól!
Spoilert tartalmazhat!

Ötven árnyalat trilógia #2

Nagyon kíváncsi voltam a trilógia második részére és bár gyengébbnek tartom, mint az elsőt, ennek ellenére a befejezésre is nagyon kíváncsi vagyok.
De kezdjük akkor az elején.
Elolvastam A szürke ötven árnyalatát és a sok negatív vélemény ellenére nekem tetszett. Ezen igazán annyira nem csodálkoztam, mert bejönnek az erotikus történetek és hát az indulás elég erotikusra sikeredett. Nem találtam zavarónak a basszantyúkat és társait, továbbá maga a történet se verte ki a biztosítékot nálam. Igaz, azt átláttam, hogy a trilógia inkább a marketingnek köszönheti a hatalmas sikerét, mint annak, hogy annyira hű de jó lenne.

Újra elég kedvezményesen sikerült hozzájutnom a folytatáshoz. Izgatottan kezdtem neki. Mire számítottam? Nagyon-nagyon erotikus jelenetekre és a "kis segédeszközök" előkerülésére is. Ami a cselekményt illeti, nyilván számítottam arra, hogy Ana és Christian újra egymásra találnak és a befejezéssel kapcsolatban is van elképzelésem, de arról majd akkor, ha eljutottam odáig.

Térjünk vissza pár sor erejéig az első résznél azokra a hibákra, amikkel sokszor illeték:
- fordítási és szerkesztési hibák. Továbbra is fel voltam készülve mindenre. Mivel az első részben nem zavart a döföl és a basszantyú, biztos voltam abban, hogy most se fog. Hát, nem lett igazam. Igazán nem is ez a két kifejezés miatt kerültem többször is a plafonra, hanem Ana folyamatos Ááááá-zása, amikor orgazmusa volt és Christian "Add meg nekem bébi"zésé miatt. Ez az Ááááá az agyamra ment. Olyan sok féle képpen meg lehetett volna fogalmazni, (Óóóóóó, Ííííííí, Húúúúúú, Háááááá, ....) vagy kihagyni az egész hangot! Az "Add meg nekem bébi"-vel meg a hócipőm is tele lett a harmadik ilyen jelenet után.
- a történet undorító, perverz? Már írtam, hogy ez ingerküszöb kérdése. A Szürke inkább az erotikáról szólt, a Sötétben viszont Christian "sötét" énje előtérbe került. Nem értettem akkor a nem lehet megérinteni mizériát, hát most már értem. Jobban bele lehetett látni a múltjába, jobban összeáll az egész. Christian elcseszett, de erről nem tehet. Amit végig a könyvben éreztem vele kapcsolatban, hogy ez a pasi rettentően sérült és ez az első részben még nem jött ennyire át. Nagyon sajnáltam az okokat, amik miatt azzá lett ami és összeszorult a gyomrom, hogy vajon mennyi és mennyi kisgyerek megy át azon, amin ő és esetleg felnőttként olyanok lesznek-e, mint ő lett. Tudom, ez bonyolult, de nem szeretném elárulni, hogy miről is van szó, így lényegében próbálom úgy körbeírni a dolgokat, hogy érteni is lehessen amit szeretnék, de ne is áruljak el mindent. Nem olyan könnyű. De visszatérve az undorítóra és a perverze. Ez a rész MÁS.
- a főszereplő megalázza a női nemet. Meglepő módon Christan megtette azt ebben a kötetben, amit Ana szeretett volna tőle. Ezzel bizonyította be igazán, hogy mennyire is szereti ezt a csajt. Szó sincs megalázásról, ezt újra ismétlem.

Kitérve újra a Twilightra:
Írtam, hogyha nem tudtam volna, hogy ez a trilógia egy Twilight fanfic, akkor nagy eséllyel ez le se esett volna, mert  csak akkor lehet szerintem ezeket a jeleket észrevenni, ha valaki ezzel az infóval tisztában van. Ebben a részben pedig nem láttam a párhuzamot, persze a "nagy híren" kívül.

A karakterek:
Ana fejlődésen esett át, már nem olyan suta és nem annyira irányítható. Szimpatikusabb is lett.
Christian pedig. ... Ez már nehezebb. Volt egy pont, amikor úgy érzem, hogy az írónő nagyon elcseszte a köré épített "fílinget" és a pasi hirtelen összetöpörödött előttem. Ezek után szerintem nem is fog tudni szegényke "felnőni", mert onnantól kezdve csak úgy tudtam rá nézni, mint "egy sérült lélek szenvedésére".

A történet:
Bejött. Kicsit másra számítottam, de egyáltalán nem zavart, hogy MÁS lett, így volt jó.
Viszont úgy érzem, hogy az ágyjelenetek már nagyon erőltetettek és túl sok van belőlük, nem tudott az írónő már újdonságot mutatni. Sőt, lényegében már előre tudni lehet, hogy fog lezajlani az egész, mert kiismerhetőek ilyen téren a szereplők. (Egy kicsit úgy- egy kicsit így- egy kicsit amúgy, mindeközben Ana szenved, hogy hol érintheti meg Christiant, majd jön az "Add meg nekem bébi!", aztán a várva várt Ááááá, utána meg a bárgyú mosoly és alvás.)

Ami nem tetszett, nem értettem, zavart, stb.:
Választ kaptam az előző kötet végén felmerült kérdésekre. Már az se zavar, hogy Chris folyamatosan eteti Anat, kezdem elfogadni és megérteni ezt, bár egy kicsit erőltetett. Nem értem ilyen szinten miért kell lovagolni ezen, de hagyjuk, ez nem is fontos.
Ami tényleg piszkálta a csőrömet, azok az ágyban "elsuttogott" mondatocskák, az Ááááá-tól, az "Add meg nekem bébi"-n át, az "Ana, basszus, te mindig készen állsz rá"-ig. Annyiszor, de annyiszor szerepeltek, hogy amikor már jött a szexjelenet, már előre tudtam miket fognak mondani.
Ja, és a könyökömön jött ki az óvszer folyamatos feltűnése. OK, rendben, hívjuk fel az olvasók figyelmét arra, hogy nem árt használni, de amikor volt ágyjelenet, az óvszer meg nem került elő a pasi zsebéből, akkor azon agyaltam, hogy egyszerűen most csak elfelejtett az írónő említést tenni róla vagy nem használták. Csak azért, mert ilyen szinten szóba került mindig. (Amúgy üzenem az írónőnek, hogy állítólag a zsebben tartott óvszer minősége romlik.)

Ami tetszett:
- az e-mailezések
- Christian változása
- az erotika (bár kicsit már sok volt. Inkább legyen kevesebb, de akkor az vágjon oda.)
- az új fordulat és a vége

Összességében:
Tetszett, újra olyan másfél nap alatt befaltam és nagyon várom a befejező részt.


 
* tudtok már valamit a filmről? Kik fogják játszani a főszereplőket?
** sokat agyaltam a filmen, elviekben olyan 80%-ban a szexről kéne szólnia, kíváncsi vagyok, hogyan fogják ezt megoldani a filmvásznon úgy, hogy ne pornófilmet forgassanak.
*** ja, és most nem a Vámpírnaplós srácot képzeltem el. Valahogy most már nem illik hozzá, inkább Matt Bomer párti vagyok most már. (Amúgy ha fiatalabb lenne, akkor Eric Dane-ra voksolnék, ez a pasi nagyon ott van, majdnem 40 évesen is.) 

2012. december 12., szerda

Kíváncsi Szerda 10.

11:06 0 Hozzászólás
forrás: weheartit.com
Kisgyerekes anyukaként sokszor foglalkoztat a gondolat, hogyha a gyerekem majd nagyobb lesz, hogyan inspirálhatnám arra, hogy ő is elkezdjen olvasni. Méghozzá anélkül, hogy ő ezt észrevenné :) Arra lennék kíváncsi, hogy Titeket mi vagy ki vezetett el a könyvek szeretetéhez? A szüleitek, egy jó barát, egy tanár vagy esetleg valaki más? Szerintetek mennyire fontos a példamutatás, hiszen sok helyen halljuk, olvassuk, hogy a gyerekek követik a szüleik által mutatott mintát? És kisgyerekes anyukák: Ti példát mutattok-e a gyerekeiteknek, olvastok-e előttük?

Timi: Hű, engem nem tudom, mi vezetett, de nagy valószínűséggel az, hogy láttam a szüleimet olvasni, és érdekelt. Szóval igen, szerintem nagyon számít a példa, kedvenc gyerekpszichológusom szerint is. Kisgyerekkorunkban is viszonylag sok könyvünk volt. Nem volt mindennapos esti mese, de azért időnként mégis. Korán elkezdtem kérdezgetni a betűket, és iskolakezdés előtt már tudtam olvasni. És azóta se hagytam abba :) A saját gyerekeimmel kapcsolatban is a mintát tartom fontosnak: lásson minket olvasni. És nálunk van minden esti mesélés is. Minden alkalomra kapnak könyvet, ez az egy fix. Megbeszéljük, amit olvastak. Szelektálok is, igyekszem értékes gyerekirodalomhoz juttatni őket, de közben arra is figyelek, mi érdekli a gyerekeimet. Még nem szolgálhatok kész eredménnyel, de egy részeredmény: a kilenc és fél éves nagyfiam legalább olyan könyvmoly, mint az anyja, a mai napig kéri az esti meg.

Niki: szerintem is számít a példa, de ez nem azt jelenti, hogy a gyerekből is feltétlenül könyvmoly lesz. Az én szüleim gyerekkoromban nem nagyon olvastak könyvet, a mamám annál inkább és nekem ő amolyan példakép féle volt. Így nagyon vártam, hogy én is tudjak olvasni, mint ő.
Szeretném, ha a Gyerkőcöm szeretné a későbbiekben is a könyveket, az olvasás számára is varázslat lenne, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ez így is alakuljon, de szerintem ez leginkább magától a személytől függ, annyira befolyásolni nem lehet.
Az esti mese nálunk is elmaradhatatlan rituáléja a napnak és természetesen látott már a magam szórakoztatására olvasni engem. :o)

Adri könyvmoly:
Az igazat megvallva nem láttam senkitől otthon hogy olvasott volna .
Nem inspiráltak a tanárim, barátaim sem, inkább elrettentettek vagy lebeszéltek róla.
Így magától alakult ki a könyvek szeretete.
Kislányom nagyon remélem szeret majd olvasni.
Mindig látja, hogy olvasok valamit, ha van időm.
Férjem pont az ellenkezője, ő filmeket néz leginkább, könyvet nem vesz kézbe.
Elöször is fontosnak tartom hogy mit adunk a kezébe, már egészen kicsinek is.
Nagyon sok mesekönyve van már itthon .Igyekszem jó, és hasznos mesekönyveket venni neki.
És természetesen az én gyermekkönyveim is megvannak, vigyáztam rájuk nagyon.
Olvasok neki én is fel, de van, hogy ő hozza oda nekem és "olvas" belőle nekem 1 évesen.
Nagyon aranyos ilyenkor, látni kellene.
Előszeretettel pakolgatja az én könyveimet is és hozza nekem, hogy mit olvassak szerinte.
Hogy mi alapján szanál, azt nem tudom, mert van olyan könyv, amit félre rak.
Fontos és szerintem 50% az olvasás szeretetének a példamutatás,
a  másik fele( mint én) saját magától alakul ki, azért nem tehetünk semmit.

SzaMárti:
Számomra nagyon fontos volt a szüleim példamutatása, főleg az Édesapám olvasott sokat. Annyira számított, hogy amikor én még kialakulatlan  gyerek voltam könyv ízlés terén, mindenbe belenéztem amit a szüleim kiolvastak. Természetesen ezeknek egyike sem volt gyereknek való könyv, de a mesekönyvek akkoriban már rongyosra voltak forgatva. Végül amikor megtaláltam a saját irodalmamat még azoktól az osztálytársaimtól is vettem példát ,akik már jóval korábban már könyvtárba jártak. Én így lettem könyvbarát.
A gyermekeim közül csak egyre hatott igazán a példamutatás, bár Neki nem csak én lehettem példa, hanem a Nagyszülei is. A többiek csak tisztességből olvastak el néhány könyvet.Őket szerintem a vízuális élmények távolították el az olvasástól.
Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy lássák a gyerekek, a szüleik szeretik a könyveket, higgyék el ,hogy olyan titkok vannak bennük amit a film és a televízió nem tud mutatni.Természetesen az is számít, hogyan hatnak rájuk az első önállóan kiválasztott könyvek.

2012. december 11., kedd

E.T.A. Hoffmann: Diótörő és Egérkirály

8:30 0 Hozzászólás
Ha Karácsony, akkor Diótörő! Az E.T.A. Hoffmann műve alapján, Csajkovszkij nagyszerű zenéjével szóló darabot teltházzal játssza az Magyar Állami Operaház (balett-előadásban), illetve a Művészetek Palotája is, (a Nemzeti Filharmonikusok előadásában és a Kolibri Színház bábjátékával).

No de tudja valaki, miről is szól a karácsonyi mese?
Mondjuk az eredeti mű, amelyet E.T.A. Hoffmann 1816-ban írt, inkább rémmese jellegű, gondoljunk csak Marika szörnyű álmára, amikor is csatát kell vívni a gonosz Egérkirállyal, ahogyan ezt az alábbi idézet is alátámasztja:

"… a padozat alól borzalmas sziszegéssel hét egérfej bukkant fel, hét szikrázó koronával. Csakhamar előnyomult a hétfejű Egérkirály, akit háromszoros sivítással üdvözölt egész serege, s egyszerre indultak – kopp-kopp, trott-trott – a szekrény felé, ahol Marika állt.
A félelemtől úgy dobogott a szíve, hogy azt hitte, kiugrik, majd meg azt érezte, megdermed a vér az ereiben. Hátratántorodott, és ekkor – klirr-klirr-prr – a szekrény üvege szilánkokra tört." 
(moly. hu ajánlójából)

A történet Karácsony estéjén játszódik, mikor is Drosselmayer bácsi, a család rokona, ajándékot hoz a gyerekeknek, többek közt a Diótörő figurát, akit Marika rögtön megszeret. Este, lefekvés után kezd el álmodni Marika, ekkor jönnek be a gonosz egerek a szobába, és el akarják rabolni Diótörőt. Majd miután Diótörő legyőzi a gonosz Egérkirályt, csodálatos utazásra viszi Marikát.
Röviden tehát ennyi lenne a mese. A többletet adja hozzá Csajkovszkij zenéje, ami nekem az abszolút kedvencem! :)

A Diótörő eredetéről a Wikipedián olvashattok.
Illetve ITT tájékozódhattok az Operaház, ITT pedig a Művészetek Palotája előadásáról.

Novemberi összefoglaló

8:00 0 Hozzászólás
Egy nagyon tartalmas hónapot tudhatunk magunk mögött a novemberrel.
Sok bejegyzés készült , számszerűen 28, és játék is került fel a blogunkra.
 Új rovataink  már kezdenek igazán bejáratódni.
Igyekszünk gazdagítani a palettánkat nektek. Remélem sikerrel.

Még nem érződik igazán a feltette könyveinken hogy közelegne a karácsony, azért már egy kis telet bele csempésztünk az új rovatunk kérdéseinél.

Nézzük csak, miket olvashattatok nálunk ebben a hónapban.

Mint mindig, Niki kezdte a novembert egy jó kis könyvajánlóval.
Nem tudom hogy vagytok vele, de nekem mindig növeli a beszerzendő könyvek listáját Niki postja.
Persze hozott nekünk egy jó kis Programajánlót is, amire érdemes volt ellátogatni.
Egy nagyon friss könyvről is olvashatunk Nikitől, amit feltétlen felveszek az olvasási listámra  szintén , a borítója szépsége és Niki karcának olvasás után.
Már a címe is figyelmet keltő. Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?
Ti hisztek benne kedves olvasóink?

 Ezután én hoztam egy nagyszerű történelmi regényt az Agave kiadótól nektek, A Római kém címmel amit érdemes elolvasni
Persze a soron következő interjúmat is megtalálhatjátok a blogon Ta- mia Sansa írónővel.
Egy nagyon informatív, kedves embert ismertem meg személyében .
 Ahogy olvashattátok is, egy új, versenyt is hirdettem a blogerek között.
Keressük meg, ki a legnépszerűbb.
És a Könyvfalók is képviselteteik magukat.
Egyszóval ha szeretitek a közös blogunk, hajrá! Tessék szavazni ránk!
A játék itt található meg: Az év könyves blog versenye .
 Tudom most már kicsit sok belőlem, de egy ifjúsági sorozat két részét is leírtam  nektek postban, Cayla Cluvertől.
Maradandó helyet nem hagyott bennem, de nem volt rossz azért.
És legvégül tőlem az utolsó bejegyzés Ilona Andrews most nagyon népszerű könyvéről készült .
Egy kis megszokott fantasy  tőlem.

Két viszonylag új rovatunk is jelentkezik ismét, heti rendszerességgel.
Minden héten egy kicsivel többet megtudhattok rólunk .
Most  az olvasási szokásainkról,  a gyerekesek olvasási szokásainak változásáról, a kívánságlistánkról és az inkább el nem olvasott könyveinkről.
  itt:
Kíváncsi szerda 5
Kíváncsi szerda 6
Kíváncsi szerda 7
Kíváncsi szerda 8


Gyereksarok rovatunk minden szombaton megjelenik és tartalmas, érdekes könyveket ajánlunk kicsiknek és a szüleiknek is.
Van hogy nem egy, hanem több könyv is helyet kap benne.
Ennek apropója az, hogy közülünk sokaknak pici gyerekei vannak és úgy gondoljuk, érdemes korán elkezdeni a könyv szeretetére nevelést.
Itt olvashattok bővebben a könyvekről:
Gyereksarok 5
Gyereksarok 6
Gyereksarok 7
Gyereksarok 8

Félcsi egy vidám, szórakoztató és megkapó című könyv postját hozta nekünk elsőnek Reggeli az ágyban címmel.
Utána ismét az érzékeinket borzolva, Susan Loomis könyvét választotta olvasnivalóul, ahol nem csak finom recepteket kapunk és önéletrajzot, hanem egy szelet Francia országot is.
Ő volt a soron következő összefoglaló szerkesztésért is a felelős, amit itt tudtok elolvasni,  októberi összefoglaló címmel.

Timi a  magyar vízilabdasportról és annak legsikeresebb edzőjéről, szövetségi kapitányáról, Kemény Dénesről hozott nekünk egy könyvet Endrei Judit tollából.
Bár a könyv nem nyerte el a tetszését, azért ne írjátok le teljesen, hátha nektek tetszeni fog.
Kertész Erzsébet könyvével is megörvendeztetett bennünket, méghozzá egy életrajzi kötettel.

Annamária egy igazi klasszikust hozott nekünk Bornte-től Ágnes Grey címmel.
Ami romantikus, kedves, de igazán maradandót nem hozott számára olvasásélményben.
Következő olvasása Mitch Albom: Öten a mennyországban  volt.
Álljon itt egy idézet a karcából, ami magáért beszél:
"Tudom, hogy ez egy fiktív történet, mégis magával ragadott a gondolat, hogy milyen lenne a valóságban is biztosan tudni, hogy életünk végén mindenre fény derül."

SzMárti megint hozott egy jó kis bejegyzés a Padláson jártam rovatához nekünk.
Bevallom nekem ez a kedvenc rovatom és ebből is kerülnek ki a kedvenc postjaim rendszerint.
Mindig várom, mit hoz most nekünk Márti.
Valamint  Moldova György Titkos záradék címmel írt nekünk egy igen komoly témát boncolgató könyvről.

 Egy nagyon is fontos témát érintő könyvről is olvashattatok Mártitól.
Méghozzá Elizabeth David: Orgazmikus szülés címmel.
Engem is érdekelnek a szüléssel, természetes szüléssel kapcsolatos könyvek, Márti nyugodt szívvel ajánlja nekünk ezt a kötetet hozzá.

Koalány egy vidám kis történettel állt elő ebben a hónapban , ami néhol kesereédesre sikeredett.
Méghozzá Sinéad Moriartytól a Földre szállt nagynéni-vel

Könyvfalós játékunkra is várjuk a szavazatokat.
Három szerencsés könyvet vihet haza!

-P . G. Wodehouse :Forduljon Psmithhez



- Jilian Lauren: A szultán háremében


- Michelle Zink: Prófécia


Ezzel zárnám is a novembert.
A decemberi új megjelenések,karcok és rovataink már olvashatók!

2012. december 9., vasárnap

Ernest Cline : Ready Player One

8:00 0 Hozzászólás



Egy szokatlan választású könyv nektek.

Kezdő kocka és sci-fi olvasó vagyok.
Így nem volt kérdéses hogy elolvasom ezt a könyvet.
A címe nem különösebben figyelemfelkeltő és a borítója sem.
Fel lehetett volna dobni valamivel, vagy akár  több színnel is.

Kezdő sci-fi olvasóknak szerintem tökéletes.
Lassan és hihetően kalauzol el minket a világába.

Sötét  jövőt fest elénk.
Sajnos egyre többen ülnek  nap mint nap a gép elött és ki sem mozdulnak, embertársaikkal nem veszik fel a kapcsolatot csak a gépeken keresztül.

Ezért is olyan jó szerintem a történet, mert maximálisan el tudtam hinni hogy ez igaz.

Rengeteg régi film, játék, könyvutalás van benne.
Érdemes bele-bele nézni ezekbe.
Pár személyes kedvencemet is megtaláltam közöttük.
Na volt amiről még hallani sem hallottam, de nem zavart.


A szereplők jól kidolgozottak, oda figyelt minden apróságra az író.
Ügyesen lavíroz az élő és a kyber világ útvesztőin.
Zseniálisan keveri a lapokat, fent tudja tartania figyelmünk végig.

Annyira élethű, hogy én is egy játékban érzem magam (játék a játékon belüli játékhoz).

Főként kockáknak és férfi olvasónak íródott a történet, de én is kifejezetten élveztem.
 Érdekesen keveri a múltat és a jövőt, biztosítva így minden generáció figyelmét.

Kedvet is kaptam férj X-box-át elővenni és játszani kicsit vele, pedig nem jellemző rám.

Ami meglepő még a könyvvel kapcsolatban, az a picinyke mérete, afféle zsebkönyv méretű.
Így eléggé vigyázni kell az olvasása közben, mert félő hogy kisenek a lapok vagy meggyűrődik az oldal.
Viszont könnyen betehető egy nagyobb zsebbe, táskába és magunkkal vihető.
Ezt nagyra értékelem, hiszen mindig van könyv a táskámban és pont ezért nem szeretem az elképesztően nagy vagy vastag könyveket.
Szerintem zseniális húzás volt az Agave kiadótól!

512 oldal
Agave kiadó: http://www.agavekonyvek.hu/
Fordította: Roboz Gábor

2012. december 8., szombat

Gyereksarok 10.

7:39 0 Hozzászólás

Andó-Tóth Beáta - Eszes Hajnal: Ekete pekete ...

Kiadta: Manó Könyvek (2012.)
Oldalszám: 64
Ára: 1990

Gyermekjátékok minden évszakra

Őszi szünet volt az oviban és soha-de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten bajban leszek majd azzal, hogyan foglaljam le abban az egy hétben a Gyerkőcömet itthon.
Voltak olyan pillanatok, amikor azon gondolkodtam, hogy te jó ég! Amikor még nem volt ovis, akkor is ezt csinálta egész nap? Tuti nem! A lakást minden reggel kb. tíz perc alatt szétkapta, mindenhol játékok hevertek, ő meg mint a bolondgomba rohangált ide-oda. Minden játékba belekezdett, de hosszabb ideig semmi se kötötte le, hiányoztak neki az ovis kis pajtásai. Olyan dél körül szinte mindig eljutottam odáig, hogy mikor lesz már este? És persze ezen az se segített, hogy beköszöntött az igazi ősz, a szentem fagyoslélek, így az istenért se tudtam rávenni, hogy legalább sétáljunk a friss levegőn kicsit (á, nem azért, hogy elfáradjon, ugyan már, bírtam én!).
Ez így ment pár napig, esténként kétségbeesésemben bújtam a netes oldalakat, milyen játékokkal tudnám lekötni, hogy legalább a lakás viszonylag álljon, mert persze a megszokott játékok, programok nem jöttek be neki, ha épp rájött a bolondgomba 5 perce.
Szerencsére ekkor kézhez kaptam az Ekete-pekete-t. Gyorsan neki is estem, hátha találok benne valami jó ötletet és találtam.

Évszakokra bontva többnyire mondókák, énekes játékok találhatóak benne, szerintem kimondottan az óvodás korú gyerekek számára. Vannak benne ismertek, kevésbé ismertek.
Ajánlom a szülők, de óvodai gondozók figyelmébe is!
írta: Niki

2012. december 5., szerda

Kíváncsi Szerda 9.

11:38 0 Hozzászólás
Vissza a kezdetekhez... Ki hogy emlékszik vissza, mi volt az első olvasmány amit már saját maga olvasott?
Az én első ilyen könyves élményem Josef Pavlovic Lenke kecske mesekönyvéhez kötődik. Valószínűleg már előtte is próbálkoztam más könyvekkel, mikor olvasni tanultam, de ez az első mű ami erős emlékként él bennem. Nagyon büszke voltam magamra, mikor sikerült végigolvasni a könyvet. :) Onnantól már nem volt megállás, olvasóvá váltam.


Adri könyvmoly: Én szerintem ahogy tudtam olvasni rögtön olvastam, de nem igazán maradt meg semmi az emlékezetemben a korai időkből.
Ami elsőre bevillan az a Világszép nádszálkisasszony. Még mindig itt van a polcomon és őrizgetem kislányomnak. Imádtam benne a képeket, a kis történeteket.
Utána a következő nagy találkozásom a könyvekkel Winnetou volt Karl May-al.

Niki: A legelső könyv, amit teljesen egyedül olvastam el, az első kötelező olvasmányunk volt, a Vuk. Ezt a harmadikban kellett elolvasnunk. Amint befejeztem, annyira belejöttem az olvasásba, hogy pár perccel később neki is estem az első "nem kötelező" olvasmányomnak, ami Lester Del Ray: A szökevény robot c. Delfin könyve volt.

koalány: Nekem az első magamtól olvasott, nem kötelező olvasmányom a Lassie hazatér című könyv volt, úgy emlékszem negyedikben olvastam. Ám ha még korábbra megyünk vissza, akkor egy kedves mesekönyvre emlékszem, amelynek az volt a címe, hogy A sün, akit meg lehetett simogatni.

Timi: Szerintem nekem K. Lukáts Kató: Anyukám képeskönyve volt az első igazi, nagyon szerettem. K. Lukáts Kató illusztrátorként jegyzi ezt a könyvet, gyönyörűek a rajzai. Még az egy kedves emlékem, hogy az óvodában a gyerekek rájöttek, hogy tudok olvasni, és amikor az óvónéni nem ért rá vagy épp nem a közös meseolvasás ideje volt, akkor nekem hordták a könyveket, hogy olvassak nekik :) A kedvencem abból az időből a Kippkopp karácsonya volt, Marék Veronikától. Aztán az iskolában igyekeztem titkolni eme tudásomat, de a két évvel idősebb nővérem tanító nénije lebuktatott :)

2012. december 2., vasárnap

Decemberi várható megjelenések

9:03 1 Hozzászólás
Megindult az utolsó hajrá könyvkiadás tekintetében az ünnepek előtt. Lehet válogatni, gyönyörködni, pénztárcát kiüríteni. ;o)

Végre ebben a hónapban megjelenik Rowling felnőtteknek szóló regénye, amit sokan izgatottan várnak, sokan pedig kicsit kételkedve, ugyanis sajnos a külföldi visszajelzések eddig nem valami fényesek.
J. K. Rowling: 
Átmeneti üresedés
Várható megjelenése: dec. 11.
Kiadja: Gabo Könyvkiadó
Ára: 3990
"Nagyregény egy kisvárosról.
Az alig negyven-egynéhány éves Barry Fairweather halála szó szerint felforgatja Pagford városka lakóinak életét.
Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött számos viszály dúl. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal.
Hamar kiderül, hogy Pagford nem az a háborítatlan, békés angol kisváros, aminek látszik. Barry átmenetileg megüresedett önkormányzati helye némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet..."





Bár az írónőtől még semmit se olvastam, de ennek a könyvének a fülszövege szerintem nagyon figyelemfelkeltő.
Lesley Pearse: Árnyak 
Várható megjelenése: dec. 7.
Kiadja: Ulpius-ház Könyvkiadó
Oldalszám: 300
Ára: 3999
"Sussexben egy gyönyörű, félholt nőt sodor a partra a víz. Régimódi ruhát visel, a haját valaki csúnyán rövidre nyírta. Csuklóján és karján kötél horzsolta nyomok.
Kórházba szállítják, ahol kiderül, amnéziában szenved. Gyötrő kérdések sorát kellene megválaszolnia, de azt sem tudja felidézni, kicsoda és honnan jött, sem azt, hogy mi történt vele az utóbbi két évben, amely teljesen kiesett az emlékezetéből. Miféle sokkhatás érhette?
A rendőrség tehetetlenül áll a kérdés előtt, sehol egy nyom, és amikor az orvosi vizsgálat fényt derít arra, hogy a lány nemrég gyermeknek adott életet, az eset hamarosan rémálommá válik. Ki ez a lány? És hol lehet a csecsemő?"




Azt már jó ideje "tudjuk", hogy 2012. dec. 21-én eljő a világvége, a probléma csak az ezzel a könyvvel, hogy akkor miért nem hamarabb jelent meg? Lényegében van 16 napja arra, hogy kis hazánkban eladják, mert utána már ki a fene lesz kíváncsi rá?
Dustin Thomason: 12.21 
Várható megjelenése: dec. 5.
Kiadja: Ulpius-ház Könyvkiadó
Ára: 3499
"Egy ősi prófécia megjövendöli a világ végét, amely 2012. december 21-én jön el...
Közép-Amerika erdőségeinek mélyén egy bennszülött kincsvadász páratlan és felbecsülhetetlen értékű kincsre bukkan - egy csodálatos, képes kódexre, amely évszázadokat vészelt át egy fel nem fedezett, ősi maja város romjai között. Tudja, hogy a ritka műtárgy milliókat érhet, ezért titokban az Egyesült Államokba csempészi - de még ő maga sincs tisztában vele, hogy ezzel egy ősi, halálos titkot is átjuttat a határon.
2012 decemberének első hetében a kódex Chel Manu, a Getty Múzeum antik műkincsekkel foglalkozó kurátorának, az ősi maja feliratok világhírű szakértőjének a kezébe kerül. A nőnek döntenie kell, hogy kötelessége szerint értesítse a hatóságokat, vagy kihasználja az életben csak egyszer adódó lehetőséget, hogy maga lefordíthassa a kódex szövegét.
Időközben az egyik Los Angeles-i kórházban egy személyazonosság nélküli férfi ritka és súlyosan fertőző betegségben haldoklik. Amikor behívják hozzá dr. Gabriel Stantont, az orvos számára nyilvánvaló, hogy ez nem szokványos fertőzés, és megállíthatatlanul fog terjedni...
Úgy tűnik, hogy napokon belül az egész világ felbolydul, és száguld a jövendölésekben leírt apokalipszis felé. Az emberiség számára az egyedüli remény, ha a kódex szövegét sikerül megfejteni.
A 12-21 egy lebilincselően izgalmas regény a világ megmentésére tett hősies küzdelemről, a végzetes dátum közeledtével minden olvasó erről beszél majd..."

A Buja fiúk első részétől nem mondhatnám, hogy elaléltam, de íme, jön a második rész.
(Az elsőnek a borítóján tök nevetséges volt a madár tetoválás a pasi karján, de ettől meg csak úgy alapjáraton kiver a víz és nem épp a gyönyörűségtől.) 
Lora Leigh: Buja éjszakák 
Várható megjelenése: dec. 10.
Kiadja: Ulpius-ház Könyvkiadó
Ára: 3499
"James "Dawg" Mackay évek óta veszettül sóvárog a bájos Crista Jansen után. Pont annyira, amennyire a lány menekül előle - és az elől a veszélyes vonzalom elől, ami villámként járja át minden porcikáját. Csakhogy immár nincs többé menekvés Cristának, mert Dawg kitervelt valamit. Valami alávalót. És meglehetősen erotikusat.
A zsarolás csúnya dolog, de Dawg meg fogja tenni, ha ez kell ahhoz, hogy Crista oda kerüljön, ahova ő akarja. Kéjvágya túl nagy és heves ahhoz, hogy ne így legyen. Mindeközben észre sem veszi, hogy Crista is kívánja. Azt is jól tudja, hogy mire készül, és hogy mi mindenre kapható. Nem véletlenül kapta becenevét. És mielőtt még a nap újra felkel Crista meg is fogja dolgoztatni érte."



Igen, ha minden igaz, még a hónapban az üzletek polcaira kerül az Ötven árnyalat trilógia befejező kötete.
E. L. James: A szabadság 
ötven árnyalata 
Várható megjelenése: dec. 5.
Kiadja: Ulpius-ház Könyvkiadó
Oldalszám: 528
Ára: 3999
"A kiadvány az "Ötven árnyalat"-trilógia harmadik kötete.
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító "Ötven árnyalat"-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad."

Follow Us @soratemplates