Könyvfalók

Szavazás.
És hogy miről is szavazzatok?
Kedves blogolvasóink, egy kis játékot indítunk nektek.
Mindenki szavazhat három kategóriában, három darab jelöltre.









- három kedvenc idei olvasmányt
- három kedvenc blogbejegyzést tőlünk.
- három kedvenc könyvborító



December végén zárjuk a szavazást.
A szavazók között könyveket sorsolunk ki.
A szerencséseké lehet:

-P . G. Wodehouse :Forduljon Psmithhez


- Jilian Lauren: A szultán háremében


- Michelle Zink: Prófécia








Kedvenc idei olvasmány
- Celia Rees: Bűbájos Mary Í Í I
- Lauren Oliver: Mielött elmegyek Í
- Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert  Í Í
 - Michelle Moran: Madame Tussaud  Í Í
- Charlotte Rogan: Mentőcsónak Í
- Mats Strandberg- Sara B. Elfgren: A kör -I
- Cassandra Clare: Csontváros Í Í
- Gena Showaiter: Éjsötét csók Í Í
- Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz Í
- Jennifer E Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? Í
- Hadas Krisztina: Egy tökéletlen anya naplója Í
- E. L. James: A szürke ötven árnyalata Í
- E. L. James: A sötét ötven árnyalata Í
- Sylvia Day: Hozzád kötve Í
- Szabó Magda: Für Elise Í
- Lucy Maud Montgomery : Anne Í
- Isabel Allende: Kisértetház  Í

Kedvenc blogbejegyzés:
- SzaMárti Padláson jártam bejegyzése -I I I I Í
- Koalánytól Strandkönyvtár Balatonalmádiban- I I
- Nikitől Rachel Vincent- Stray- Kóborok I I
- A Sziklakórház története Cukorfalattól I I
 - Könnyek kapuja Anitól Í
- Szeptemberi- októberi könyvötletek- Judy
- Julianna Bagott: Tiszták- Niki I I
- Képes könyv Cukorfalattól Í
- Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna -Niki I I I
- Tia-Mia Sansa interjú -Judy Í
- E. L. James: A szürke ötven árnyalata  Í
- Tizenhárom almafa Sz Mártitól Í

Kedvenc borító:
- Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna - I I I I
- Marina Fiorato : A muranói üvegfúvó Í
- Mats Strandberg- Sara B. Elfgren : A kör- I I I
 - Michelle Moran: Madame Tussaud Í
- Gail Carriger: Soulles- Lélektelen I I
- Gena Showaiter: Alice in Zombieland I I
- Tera Lynn Childs:  Hableányok kíméljenek Í
- Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás Í
- Berg Judit: Maszat a vonaton  Í
- Becca Fitzpatrick: Silence Í
- Cat Patrick: Forgotten  Í
- Lauren Kate: Passion Í
- Melanie Gideon: Mindörökre behálózva Í
- Julie Orringer: Láthatatlan híd Í
- Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete  Í

Mitch Albom: Öten a mennyországban

"Az idegenek – mondja a Kék Ember – olyan családtagok, akiket majd még csak ezután fogsz megismerni."

Ezek szerint:
1. Semmi sem történik véletlenül.
2. Minden tevékenységnek megvan a maga haszna, értelme (még akkor is, ha hirtelen nem látjuk át).
3. Szürkének tűnő embereknek is lehet különleges élettörténetük.
4. A Mennyországban vár ránk az örök béke, minden értelmet nyer és megnyugodhatunk…

"Hogy nincsenek véletlenek. Hogy mind kapcsolódunk egymáshoz. Hogy az egyik életet éppoly lehetetlenség elválasztani a másiktól, mint szellőt a széltől."

Mitch, kedves, ez a könyv nálam 5 pontos. A Csak egy is hit kell című könyvet nem tudja felülmúlni, de mindenképpen elolvasásra érdemesnek találtam.

Amikor megláttam ennek a könyvnek a címét és a borítóját, komolyan azt hittem, hogy a náci és orosz vezetők között létrejött paktum titkos záradékát fejtegeti Moldova és nem is csodálkoztam rajta, hiszen tudom, hogy bármiről képes írni. Ám kiderült a fülszövegből, hogy, nem ilyen komoly témáról van szó.

Hitler Adolf, Vezér és Kancellár 1970-ben Magyarországon járt. Lehet, hogy huszonöt év múlva újra felkeres bennünket. 
Hogyan?… Nem hiszik? Kételkednek? Vagy arra gondolnak, hogy nyomdász barátunk badarságokat szedett, netán a Kiadó hazudik? Ha nekünk nem hisznek, hallgasság meg az írót. Ő mindig igazat mond. Tanúsíthatja ,hogy a Führer mint IBUSZ-vendég részt vett egy pompás Betyártúrán, és a figyelmes idegenforgalmi szervünk a jeles turistát nem Piroschkával ajándékozta meg, hanem Barna Éva tolmácsnővel. 
Végül azt kérdezik, kötetünk miért viseli a Titkos záradék címet? Mert szeretnénk, ha Adolf Betyártúráját és szerelmi ügyeit nem szellőztetnék, bizalmasan kezelnék.

Magyar íróknak időről időre szokásuk, hogy holtakat feltámasztanak és általuk tartanak görbe tükröt a társadalom elé. 
Mikszáth Kálmán  az Új Zrinyiászban a szigetvári hős 19. századi kalandjait mesélte el, amíg az vissza nem kívánkozott a sírba.
Moldova csavart egyet a módszeren és a harmadik birodalom urát támasztotta fel.
A történet egy müncheni kocsmában kezdődik, ahol évről évre április 30-án találkozik a megmaradt náci vezetőkből néhány és  emlékeznek.
1970-ben egy sorsdöntő jelentőségű eseményre gyűltek össze, mert a kocsma különtermének a fala mögé egy folyadékkal teli ládában tartózkodó birodalmi vezetőt szándékoznak életre kelteni. Minden rendben zajlik, Hitler életre kel egy bizonyos Sidelius doktor segítségével. Az ő módszere volt a tartósítás , de kipróbálni már nem volt idő, így bizonytalan volt a kimenetel.
Az ellenség megtévesztése érdekében Smidelius doktor azt találja ki, hogy Adolf látogasson el turistaként Magyarországra, amíg át nem veheti megint a hatalmat. A repülőtéren megkezdőnek a kalandok, azzal, hogy senki nem csodálkozik sem a nevén,- mert az eredetit használja- sem a kinézetén, mert nem hord álruhát sem. 
Budapesten megnézi a Hétköznapi fasizmus című filmet, amiből szerinte az sugárzik, hogy volt erejük és bátorságuk a leghatározottabb módszerekkel megoldani a feladatukat. Nem volt akadálya annak sem, hogy egy "Mein Kampf"-ot szerezzenek egy antikváriumba, igaz a borítója Karl May Winnetou-ja volt.
Az idegenvezetőt véletlenül Barna Évának hívják és a betyártúra folytatásaként meghívja a két németet a szülőfalujába,ahol az édesapja gyár igazgató.
Itt bontakozik ki az 1970-es évek társadalmának minden jellegzetessége.
Nekem különösen éredekes volt ez az ábrázolás, mert akkor kezdtem fiatalként figyelni a körülöttem lévő eseményekre, jelenségekre. 
Moldova hihetetlen szatírával mutatja be a szocialista "ipari falu" mindennapjait, lakosait. Időnként nagyon jókat kacarásztam . Telitalálat némelyik jelenete és jelleme.
Végül a faluban egy félreértés folytán forradalom tör ki és Barna Éva gimnazista öccse és társai veszik át a hatalmat. Az a szándékuk , hogy minden 30 év feletti vezetőt elzavarnak.
Ebben a részben még a mai viszonyokra is jellemző pár mondatot találtam.
Részlet a fiatal Barna és egy Roller nevű ember beszélgetéséből:

"– Maga látta, hogy megpróbáltunk egy új hatalmat teremteni, nem sikerült, a hatalom újra begyepesedett öreg emberek kezében van. Csak egy maradt hátra, kell hozni egy törvényt: minden vezető állású ember, ha betöltötte a harmincadik évét, le kell hogy mondjon, át kell hogy engedje az állását, házát és autóját egy harminc éven alulinak.
– Miért?
– Mert aki elérte ezt a kort, és él, sőt jól él, ez azt jelenti, hogy az illető elárult mindent, amit tudott, vizsgálat nélkül a falhoz lehetne állítani és főbe lőni. De erről lemondunk, csak ahhoz ragaszkodunk, hogy el kell tűnniük, át kell engedni a helyüket nekünk, a bűntelen nemzedéknek.
– Mik maguk? – kérdezte Roller epésen.
– A bűntelen nemzedék, mink vagyunk az elsők ebben az országban, akiket nem terhel semmiféle bűn.

Marék Veronika: Annipanni, hull a hó!

Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft (2012.- az első kiadás 1974-ben jelent meg) Oldalszám: 30 Ára: 1590

Hamarosan itt a tél, a gyerekek nagy örömére várhatóan hó is fog esni, így remek készülődés lehet a következő évszakra ez a Boribonos részecske.
Gyerkőcöm nagy Boribon fan, olyan másfél éves kora óta. Azóta még nem volt olyan rész, amiért ne lett volna oda, ne kellett volna rongyosra olvasnom neki. Így az Annipanni, hull a hó! is erre a sorsra jutott.

Gyerkőcöm imádja Boribont.
Én szintén szeretem.
És miért is?
Gyerkőcöm szemszögéből

• a mesék aranyosak
• rövidek
• az illusztráció egyszerű, nem túlzsúfolt, színes
• mindig el lehet beszélgetni a Boribonnal történtekről
• feldobják a könyvecskét a más-más színű oldalak

Az én szemszögemből

• egy mese, ami tényleg a 2-4 éves korosztálynak szól
• egy mese, amit végig bír hallgatni, nem akar már a második mondatnál rohanni játszani
• egy mese, amit könnyű utánozni és könnyű róla beszélgetni
• egy mese, ami mindig tanít valamit

Úgyhogy ajánlom a figyelmetekbe, hamarosan úgy is jön a tél. ;o)

Nehéz szülés volt… azt kell hogy mondjam.
Nagyon nehezen barátkoztam meg a könyvvel.
Majdnem abba is hagytam.
Az eleje olyan kesze-kusza, kevés a magyarázat a világról.
Perem, Töredék, Mágia -egyszerűen nem tudtam összerakni a képet. Lehet én vagyok nehéz felfogású?

Néhol következetlen.
A szereplők közül csak a két gyerkőcöt kedveltem meg az elején, a többieket sanda szemmel méricskéltem.
A romantikus szál nagyon… olyan…nem is tudom hogy mondjam..nyálas és sok

De végül elolvastam.És meglepődtem.

A közepe fele kezdett tetszeni  észrevétlenül, szinte azt sem tudnám megmondani pontosan mikor és miért.

Ami abszolúte tetszett benne az a  mágikus dolgok.
A varázslások, a különleges lények és dolgok.
Imádtam a varázslatokat, a kis fickók különleges tulajdonságait.
Jack és Georgie a kedvenceim lettek. Ő értük érdemes elolvasni a könyvet.
Igazi gyerekek, akik ugyan olyan csínytevéseket csinálnak, mint az emberek, csak ők kaptak egy érdekes adományt is mellé.

Rose kitartó erejét csodáltam, de nekem ő néhol túl sok volt.
Lord Declan Camarine erős, férfias, rejtélyes , mint a férfi főszereplők általában... igazából ellenvetésem nem volt vele kapcsolatban.

Talán a mágia elfedte előlem a könyv többi hibáját idővel.:)
Mert a végére szárnyakat kaptam és pillanatok alatt elfogytak az oldalak.

Az izgalmi szintemet nem dobta meg, nincs benne túlcsorduló erotika, csak egy hangyányi.

 A humorát a könyvnek és a leírásait, nyelvezetét nagyon szerettem.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

történet:10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/9
a borító :10/9
fülszöveg:10/8


Egmont kiadó: http://www.egmont.hu/
392 oldal
Fordította: Márton Andrea

"Szerettem volna beleroskadni az ágy mellett álló székbe, s fejem a párnába fúrva szenvedélyes könnyáradatban keresni vigasztalást; rettenetesen vágytam erre a megkönnyebbülésre; de sajnos még vissza kellett fojtanom érzéseimet: megszólalt a csengő… az a gyűlölt csengő, amely a tanulószobába hívott ebédre; nyugodt arccal, mosolyogva, nevetve kellett lemennem s mindenféle ostobaságról beszélgetnem… és igen, ennem is kellett, mintha minden rendben lett volna, mintha csak most tértem volna meg egy kellemes sétából."

Anne Brontë: Agnes Grey

"A következő vasárnap a legborongósabb áprilisi napok egyike volt… sűrű, sötét felhők, heves záporok követték egymást. Senki sem akart részt venni a délutáni istentiszteleten, csupán Rosalie – ő ragaszkodott hozzá, hogy elmegy; megrendelte a hintót, és én is vele mentem: szívesen, hiszen a templomban félelem, szégyenkezés vagy megrovás nélkül tekinthettem arra az arcra és alakra, amely kedvesebb volt nekem Isten minden teremtményénél; zavartalanul hallgathattam azt a hangot, amely számomra elbűvölőbb volt a legédesebb muzsikánál; egyesülhettem azzal a lélekkel, amely olyan nagyon érdekelt, magamba szívhattam legtisztább gondolatait, legszentebb vágyait, s örömömbe nem vegyült több üröm, mint titkos lelkifurdalásom, amely gyakran azt suttogta, hogy megcsalom magam s kigúnyolom Istent annak a szívnek a felajánlásával, amely jobban hajlik a teremtmény, mint Teremtője felé."

Állítólag Anne Bronte...

Eredeti címe: The Statistical Probability of Love at First Sight (2012.) Itthon kiadta: Maxim Könyvkiadó (2012.) Oldalszám: 276 Ára: 2999 Forrás: kiadó

"Négy perc általában alig valamire elegendő ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? 
A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott. 
Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól Hadley-é pedig a 18A-ra. 
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá."


Amikor a Maxim Könyvkiadó közzé tette a várható megjelenéseit és megpillantottam a Vajon létezik szerelem első látásra? borítóját, azonnal sikítani kezdett könyvmoly énem, "Őt! Őt! Őt akarom!". Köszönhető mindez annak, hogy nem is olyan sokkal előtte, belebotlottam pár külföldi könyves bloggernél a könyvbe és azonnal felkeltette az érdeklődésemet, a pozitív visszajelzések miatt. Nagyon örültem, hogy magyarul is lehetőségünk adódik majd elolvasni, annak meg külön, hogy megmaradt az eredeti borító.
Amikor pedig végre kézbe vehettem, azonnal el is tudtam kezdeni az olvasását. Onnantól kezdve kín volt félbehagyni, amikor épp kellett.

Több befolyásoló tényezőtől is függ, hogy mitől jó igazán egy történet. Van, amit egyszerűen csak jó olvasni. Nem mozgat meg, nem gondolkodtat el, csak egyszerűen minden a helyén van és olyan jó. Aztán vannak azok a könyvek, amik megmozgatnak. Elgondolkodtatnak, néhol megállsz az olvasásuk során és elmélázol a hatásukra. Nem feltétlenül komoly dolgok miatt, lehet az egész nagyon könnyed, de mégis elgondolkodtató. A Vajon létezik szerelem első látásra? ilyen. Könnyed, fiatalos, olvasmányos és elgondolkodtató.

Kezdjük akkor az elején.
Létezik-e vajon szerelem első látásra? Eddig is sejthettétek, hogy én bizony elég romantikus alkat vagyok és megrögzötten hiszek abban, hogy igen, létezik. Jobban mondva, nem maga az érzés születik meg egy pillanat alatt, hanem amikor a másik szemébe nézel érzed, hogy valami történt, minden megváltozott. Nehéz ezt szavakba önteni.
Találkozik a két tekintet, érzed abban a pillanatban, mintha tényleg megállna az idő. Mintha lelassulnának a percek, felerősödnének a belső hangok. Hallod ahogy dobog a szíved, zúg a füled, szinte a vér száguldását is hallod az ereidben, érzed, hogy kimelegedsz és tudod, hogy ennek a percnek minden pillanata beléd vésődik és akár évtizedek múlva is úgy fogod tudni felidézni, mintha csak tegnap lett volna. Abban a percen tudod, hogy ennek így kellett lennie, egyszerűen nem történhetett másképp. Érzed, hogy Ő az és, hogy ennek mindenképp lesz folytatása.

Hadley 17 éves, az édesapja esküvőjére készül Londonba. Lekési a New Yorkból induló gépét és csak egy későbbi járatra kap jegyet. Ez viszont mindent megváltoztat. 
Oliver 18 éves. Amerikában tanul, de amúgy Angliában született és élt. Épp haza készül.
A két fiatal találkozik a repülőtéren és mit ad a sors, majdnem egymás mellé is szól a jegyük. Együtt teszik meg az utat, közben egyre jobban megismerik egymást és érezni kezdik, hogy ez valami más. Aztán Londonban elszakadnak egymás mellől. ...

A másik fontos kérdés amit boncolgat a könyv, hogy létezik-e a sors keze? Létezik, hogy Hadleynek le kellett késnie a gépét, mert különben lehet, hogy sose találkoztak volna Oliverrel?
Nos, én nem csak a szerelem első látásban hiszek, hanem a sors kezében is. Ha 11 évvel ezelőtt az utolsó pillanatban nem maszatalom össze a felsőmet és kényszerülök arra, hogy átöltözzem, akkor időben indultam volna el otthonról. Viszont, akkor az út túloldalán nem futottam volna teljesen véletlenül egy fiúba. Akkor nem találkozott volna a tekintetünk, nem éreztem volna az idő lelassulását és tán akkor nem lennék ma az, aki vagyok.

Több ok miatt is nagyon közel éreztem magamhoz a történetet. A szerelem első látásra meg a sors keze kérdésköre miatt már alapból, másrészt Hadley azonnal szimpatikus lett számomra. Ugyanis én is nagyon félek a repüléstől és enyhébb klausztrofóbiám is van, mióta úgy 4-5 évesen benn ragadtam egy liftben.

Mélyen érinti a családi kapcsolatokat is a történet, ami anyaként érdekes volt számomra. Mit érezhet a gyerek, amikor a szülők külön válnak és az egyiknek vagy épp mind a kettőnek új párja lesz? Gyerekkori sérelmek kerültek felszínre és mindeközben egy kimondatlan kérdés ott lebeg a levegőben: Mi a helyzet veled Oliver? Te hová utazol? Ugyanis inkább Hadley az, aki megnyílik, akinek a szemén keresztül jobban átlátjuk a gondolatait, érzelmeit.

Volt egy pillanat amikor úgy éreztem, mintha az egész történet gondolatokból, érzelmekből állna össze. Mintha az olvasó Hadley lelkében lenne benne, ott legbelül. Az érzelmeiről és a gondolatairól tiszta képet tudtam adni, viszont a külsejéről nem. Tudtam, hogy vékony és szőke hajú, de nem láttam magam előtt. Mintha a külső tényezők nem is lettek volna fontosak, csak a gondolatok, mert így az olvasó még jobban át tudja érezni az egészet. Lényegtelennek tűnt, hogy vékony-e avagy sem. Hogy szőke, barna vagy vörös. Hogy hófehér-e a bőre vagy barnásabb. Mindez lényegtelen volt, jobban belegondolva akármilyen lehetett, így az olvasó még könnyebben bele tudja magát élni a történetbe. Hisz Hadley hasonlíthat rá vagy a barátnőjére vagy akárkire a környezetéből, mert csak a gondolatok, az érzelmek számítanak.

Nagyon könnyed az egész történet. Nem eröltetett, nem az a fajta amikor a szerző annyira akar valamit sugallni, hogy szinte belegebed. Az írónő nagyon könnyedén adja az olvasó tudtára a tanulságot.
Könnyed, fiatalos, romantikusnak induló történet, mély, emberi gondolatokkal és érzelmekkel. Ne várd tőle, hogy magasröpptű gondolatokkal találod szembe magadat, de arra mégis számíts, hogy nyomot fog hagyni benned.
Ajánlom a figyelmetekbe és nem csak tizenéveseknek!

"- Tudod, hogy mondják- szólt Apa.- Ha szeretsz valamit, útjára engeded.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Van, ami visszajön, van, ami nem ..."

Csepregi Zoltán- Sipos Zsuzsanna: Helló, Brub vagyok!

Kiadta: Manó Könyvek (2012.) Oldalszám: 67 Ára: 2490

Kezdődött azzal a történet, hogy volt egy Ábel nevű kisfiú, akinek a kedvenc zoknija zöld alapon lila pöttyökkel volt tarkítva. Ábel amikor csak tudta, ezt a zoknit hordta. Igen ám, de egy nyaralásuk során véletlenül a zokni párját a szállodában hagyták és onnantól kezdve a kedvenc zokni egyke lett.
Ábel nagyon bánkódott, de ahogy nőtt, a zoknielhagyás a specialitása lett. Végül már 4 páratlan zoknija volt, akik a fiók mélyén gyorsan egymásra találtak.
A lila pöttyös volt Brub, a másik három pedig Uppi, Trapp, Kex. A 10 kis mese róluk szól.
Olvashatunk a náthás porszívóról (igen, miért is ne lehetne egy porszívó náthás ugyebár), a világ legcsúnyább csokitortájáról, a kupiszörnyről, a csúfolódásról és még sok másról.
Mindez nagyon kedvesen megfogalmazva, humoros megjegyzésekkel és színes, egyszerű illusztrációkkal. 4-5 éves gyerekeknek szerintem jó kis esti mesék lehetnek Brubék történetei. És persze ne feledkezzünk meg a történetek tanulságairól sem, mint pl. a barátság, a segítőkészség, megbocsátás és az őszinteség fontosságáról.

Cayla Kluver: A vérző Hold örökösei

Szemtelenül fiatalon kezdte el a történetet megírni az írónő( 14 éves korban).
Ezért úgy is álltam neki, hogy semmi jót nem vártam.
Talán ez a könyv  olvasásának és élvezőzésének  lényege.
Találtam bakikat, hibákat, de nem zavart annyira az író kora miatt.
Lehet elnézőbb voltam így, mint kellene, de nem zavar.

Mesés történet.
Amit nem tudtam eldönteni, hogy ifjúsági vagy még fiatalabbaknak íródott?
Fiataloknak talán azért nem ajánlanám, mert túl hosszú és vastag könyv.
Ifjúságinak viszont eléggé egyszerű.
Felnőttként is élveztem, de éreztem végig, hogy nem az én  korosztályomnak íródott.

Nézzük a negatív dolgokat címszavakban
Túl sok leírás, összefüggések, hiányok, túlbonyolítás, felesleges szócséplés, kimaradás...

Túl sok benne a leírás. Meglepő, hogy ilyet írok, de így van.
Egyfolytában azt taglalja a szerzőnk hogy ki milyen ruhában van és mi hogy néz ki.
Ehhez túl gyorsan váltakoznak a jelenetek, hogy ennyi leírás legyen benne szerintem.
Sokszor felesleges és megakasztja a történet menetét.

A szereplők tetszettek, főként a testőrkapitányok és a rejtélyes idegen.
Alera a hercegnő néhol értetlen kis liba, de alakul a végére.
Remélem a hamarosan olvasandó második részben kicsit alakul még a csajszi.
Akkor pont szerethető lesz.
 Narian férfi szereplőnk rejtélyes, talán túlságosan is. Nem tudom hova tenni egyenlőre.

Imádom a várkisasszonyos, hercegnős történeteket.
Ez is az, így nyert ügye van nálam alapból.
Jó a misztikus rész is, bár nincs eléggé kifejtve, remélem többet kapunk majd belőle.
Szeretnék bele varázslást és további titkokat.
Na meg igazi szerelmi szálat, ez még csak egy kezdő kis valami volt.
Szeretnék több akciót, amit nem csak megemlít az író, hanem benne vagyunk.

Olyan hullámvasút érzésem volt végig, mikor olvastam.
Megemelkedünk a székből, mert végre most történni fog valami, jaj, mégsem, pedig azt hittem.
Nem, mert kimaradunk belőle, csak mesélés után hallhatjuk, nem vagyunk ott.

A világ tetszetős, akár élnék is ebben.
Bár a megszokott női nem elnyomását nem biztos hogy bírná a gyomrom.

Talán a nevekkel voltam a legjobban kibékülve.
Nagyon érdekesek és nem elcsépeltek.

A nyelvezete is jó.
Tetszett a humor benne, amit megcsillogtat néha a szerzőnk.

A borítója tetszetős, hamar ráirányítja magára a szemet.

Összességében jó volt, de nagy nagy kérdőjelek vannak bennem és hiányérzetek.
Remélem ez elmúlik még...
Viszont nem olyan szörnyű, mint olvastam egy-két értékelésben.

452 oldal
Fordította: Bihari György

történet:10/7
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/6
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/8
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Cayla Kluver: A legenda fogságában

A Vérző Hold örökösei második része.
Nagyon izgalmas résznél hagytuk abba az előző kötetet, bár nem voltam a könyvvel teljesen megelégedve.
Így egyértelmű volt, hogy elolvasom a következőt is.
Kíváncsi voltam, hogy alakul a szereplők sorsa, hogyan fonja az írónő a szálakat, kin látok majd fejlődést, kit szeretek meg jobban.

A leírás még mindig túl sok, de már valamennyit mérséklődött. Vagy már immúnis voltam rá.
Jobban tudtam élvezni mint az elejét. Talán azért, mert tudtam mire számíthatok.

Kicsit több az akció, a lendület.
De nem főszereplőnőnknek köszönhetően.
Mert ő  még mindig olyan butácska, önző.
Kimarad mindenből.
De látok némi fejlődést,  próbál a könyv vége felé igazi, felelős királynő lenni.

SPOILER

Sajnos sok jó szereplőt elveszítünk, kiket megkedveltem.
Harmadik részben el nem tudom találni, hogy mi lehet majd.
Mert bizony lesz harmadik rész is.
Esetleg Alera és Narian összejönnek? És az fog tartani egy egész könyvön keresztül?
Remélem nem tippelek jól.

SPOILER VÉGE!

A szerelmi "majdnem" háromszögünk nem tetszett.
Sajnáltam szegény királyt, akármennyire is próbálta sötéten leírni az írónő, valahogy én kedveltem.
Végig reménykedtem , hátha...

A misztikus dolgok már jobban ki lettek fejtve, de még mindig hiányzott belőle egy csipetnyi.
A legendát végre teljes egészében ismerhetjük.

Még a retteget ellenség másik felét is megkedveltem, nem tudom normális-e.
Róla lehet szívesebben olvasnék, mint Aleráról.
Valahogy ő olyan érdekesnek tűnik.

A nyelvezetével és a humorral elégedett voltam, az felhozta a könyvet teljesen.

Vastagsága ellenére gyorsan haladós, lendületes könyv.

A borítója megint szépségesre és találóra sikerült.


454 oldal
Fordította: Bihari György

történet:10/7
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/8
a könyv hangulata:10/6
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/8
logika,következetlenség: 10/7

Athenaeum kiadó könyvei !

Susan Loomis életének egy szakaszáról.