2012. szeptember 29., szombat

Tess Gerritsen: A Sebész

9:00 0 Hozzászólás

Már nagyon vártam, hogy a kedvenc thrilleremről írhassak.  A Sebész olvasása közben, minden nap, mikor hazaértem, végrehajtottam
rituálémat: bezártam az ajtót, benéztem a szobákba, ezeken belül minden olyan helyre, ahol el lehet bújni és csak ezután nyugodtam meg teljesen.
Nagyon lebilincselő olvasmány, néha úgy kellett kényszerítenem magam arra, hogy  tegyem le, mert már éjjel 2 óra van.
Az alapsztori az, hogy van egy sorozatgyilkos, aki olyan ügyesen bánik a szikével, hogy megkapta a Sebész nevet. Ez a Sebész besurran a magányos, megtört nők lakásába és válogatott kínzásoknak veti alá őket.  Az egyetlen túlélő Catherine Cordell doktornő, akinek sikerül
kimenekülnie a Sebész karmai közül. A kétségbeesett nő Bostonba költözik, a biztonságos élet reményében. Ám a halottnak hitt Sebész pár évvel később ismét lecsap és kétséget sem hagy afelől, hogy hamarosan befejezi félbehagyott művét. Az írónő- aki szintén sebész-  olyan gonosztevőt teremtett, akit soha nem fogok tudni kiverni a fejemből. Egy olyan gonosztevőt, akit csak egy olyan nő állíthat meg, aki átélte mindazt, amit a többi áldozat, egy olyan nő, aki ismeri a gyilkos módszereit. Egy olyan gyilkost, aki, ha akcióba lendül, senki sincs biztonságban.
Benyúlt a zsebébe, előhúzta a minizseblámpáját, ment a keskeny fénysugár után, egy lépcső, aztán még egy... Itt már hűvösebb, nyirkosabb volt a levegő. Megérezte a vér szagát. Valami végigsimított az arcán: rémülten hátraszökkent. Aztán megkönnyebbülten felsóhajtott: csak a lépcső feletti lámpa lánca volt, az himbálózott a feje fölött. Felnyúlt érte, megrántotta: semmi. Tehát továbbra is be kell érnie a zseblámpával.
Ajánlanám az erős idegzetű thriller kedvelőknek. :)

2012. szeptember 28., péntek

Padláson jártam 2. rész

21:57 0 Hozzászólás
Mielőtt bemutatom másik féltve őrzött kincsemet  a padlásról, egy kis történetet mesélek el egy másik padláshoz kapcsolódva. Apukám azt mondta úgy kb 10-12 éves koromban, hogyha könyv kell nekem , menjek el a Nagypapához és ott a padláson nagyon sok könyv van , hozzak el belőlük. Útnak is indított egy húzós kis kocsival, aminek a tetejére egy láda volt eszkábálva. Így tettem meg az egy órás utat Kecskemét egyik feléből a másikba és előadtam a kívánságomat a Nagypapának. Ő egy kicsit meg volt ütközve, de kitartóan lehordta a könyveket a padlásról, míg tele nem lett a láda. Alig bírtam megmozdítani, de végül hazahúztam a kiskocsit a könyvekkel. Hogy Apukámnak és a Nagypapámnak -Isten nyugosztalja mindkettőjüket-,hogyan sikerült egymásközt rendezni a könyv-akcióból adódó kis konfliktust, nem tudom, de az biztos, hogy a láda tartalmának egy részét még ma is nagy becsben tartom  a könyvespolcomon. Amit most fogok bemutatni , abból két kötet volt, az egyiket én őrzöm a padlásomon.
Most lehoztam a száműzetésből és egy darabig itt is marad.
Óriási, vastag barna kötet , a tartalma pedig az Ünnep , képes szépirodalmi hetilap 1935. évi 2. félévi számai összefűzve.
Megjelent Budapesten, minden szerdán, előfizetési ár 1 évre 28 Pengő.Főszerkesztője Megyeri Ella, aki egy sokat utazott újságíró hölgy, természetesen saját írásai rendszeresen megjelentek a lapban.

Az összefűzött lapok kötete
Mivel irodalmi lap többnyire különböző magyar és külföldi 20.századi írók írásai jelentek meg benne, regények folytatásokban, novellák és egyéb kisebb írások, versek. Ezeken kívül ismereterjesztő és kultúrtörténeti cikkek, képes riportok, rajzos és írásos humor oldal és az elmaradhatatlan kersztrejtvény.
Az írok közül néhányat ma is ismerünk: Déry Tibor, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond.
A hölgyeknek minden héten divat ajánlat.
Nem minden számban,de néha kották is színesítették a  lapot
És ami még van a lapokban azt a  rögtönzött fotógalériában láthatjátok.
A képes cikkek egyike
Ilyen az egyes számok borítólapja ,a képen Bajor Gizi a kor híres színésznője  
Beszámoló a Vatikánból a főszerkesztő asszony tollából.
 XI. Pius pápa áldást oszt.
A legfontosabb külpolitikai esemény az abesszin -olasz  konfliktus volt.
Fölül az olasz, alul az abesszin(négusnak nevezték) uralkodói család

Képes hírek a világ minden tájáról.

Különböző antikváriumokban nagy meglepetésemre lehet kapni az Ünnep összefűzött köteteit.
Most nyomozást folytatok, hogy hol van a Nagyapám padlásáról lekerült másik kötet.Remélem megtalálom.

2012. szeptember 22., szombat

Colette: Zsendülő vetés

9:11 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Le blé en herbe (1923.)
Itthon kiadta: Móra Ferenc Könyvkiadó
(Kozmosz Fantasztikus Könyvek)
(1967.)
Oldalszám: 139
Forrás: könyvtár

Kinek ajánlom a figyelmébe?: ez
kérem szépen, a 60-as évek Vörös
pöttyös könyve, ha úgy tetszik. :o)
Érdekes olvasmány lehet
összehasonlítani bárkinek, a manapság
menő ifjúsági könyvekkel.
A Zsendülő vetés volt az első amolyan "romantikus regényem", amit olvastam. Olyan 11-12 éves lehettem, amikor megtaláltam a nagyszüleim könyvespolcán (ami maga volt a kincsesbánya amúgy, a rengeteg csíkos és pöttyös könyvvel) és miután anyukám jóváhagyását adta, neki is kezdtem az olvasásának.
Nem olyan rég újra eszembe jutott, de nem emlékeztem már sem a szerzőre, sem a könyv címére. Csak annyi maradt meg bennem, hogy valószínűleg csíkos könyv lehetett (rosszul rémlett), szerepelt benne egy fiatal lány és fiú, akik szerelmesek voltak egymásba és egy barlangban egymáséi is lettek (ez is kicsit rosszul rémlett).
Aztán jött a rukkola.hu és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy ott volt előttem a rég nem látott könyv borítója, én meg hatalmas vágyat éreztem, hogy újra elolvashassam. A nagyszüleim polcán már nem volt megtalálható, de a könyvtárunkban szerencsére igen. Amint véget ért a nyári szabadságuk, már rohantunk is Gyerkőccel érte. Aztán otthon neki is estem.

Kényelmesen elhelyezkedtem a kedvenc olvasós fotelomban, kinyitottam és még így 17-16 évvel később is azonnal ismerős volt az első mondata:
- Rákászni mégy, Vinca?
Már láttam is maga előtt a 15 éves lányt, aki még csak most kezd formásodni, fiús is meg nőies is, lába horzsolásos, kezében a rákász háló és nagyon szerelmes a 16 és fél éves Philbe. A fiúba, aki már érzi, hogy valami változik benne és köztük, de igazán nem tudja ezt hova tenni. Néha bántja Vincát, aki csak megadóan tűr.
- Amíg gyötörsz, legalább itt vagy mellettem.
Egyszerre éreztem, hogy ebben a pici lányban mennyi őstudás van és mennyi gyermeki báj.

Phil szülei évek óta együtt nyaralnak Vinca családjával. A szülők már elkönyvelték, hogy amint felnőnek, össze is házasodnak majd a gyerekek és valamilyen szinten a fiataloknak is teljesen egyértelmű, hogy szeretik egymást.
De az idei nyár (az 1920-as évekről van szó) valahogy más. A két fiatal változik, kezd felnőni és érzik, hogy az érzelmeik is változnak a másik irányába. Phil lázad
"Ha az ember csak tizenöt vagy tizenhat éves ... nincs más hátra ... várni kell."
Vinca pedig mosolyogva tűr.
Aztán feltűnik a színen egy 30-as nő, aki elcsavarja a fiú fejét. Finoman leírva, beavatja a felnőtt élet rejtelmeibe. ...

Aki forró ágyjelenetekre számít, azt ki kell ábrándítanom. Colette olyan finoman érzékeltette a testiséget, hogy sokáig nem is voltam abban biztos, hogy történt valami a fiú és a nő között. Inkább csak finom utalások vannak arra, hogy megtörtént a dolog.

Érdekes olvasmány, bár voltak benne olyan részek, amiket még így 28 évesen se nagyon tudtam hova tenni.
Philt néha nem értettem meg. Arra tisztán emlékszem, hogy tiniként én is alig vártam, hogy felnőjek, de még se tudtam átérezni a problémáját, egy kicsit mintha túldramatizálta volna.
Vinca meg. Néha olyan gyermeki volt, néha meg olyan, mint egy tapasztalt nő, aki megérti a férfiak lelkét.

Eredetileg egy újságban kezdte publikálni az írónő ezt a kisregényét, de az olvasók annyira felháborodtak a történeten (mármint a 30-as nővel való kapcsolaton, pedig tényleg csak érzékeltetve van az egész), hogy abba kellett hagynia. Majd 1923-ban kiadta könyv formájában.

2012. szeptember 20., csütörtök

Melanie Gideon: Mindörökre behálózva

8:30 0 Hozzászólás
Mikor megláttam a borítóját ennek a könyvnek, arra gondoltam, hogy na, egy újabb szenvedős-csöpögős-családanyás regény. Ami miatt mégis kivettem a könyvtárból az a következő mondat volt a borítón ajánlóján:
Regényében Melanie Gideon nem csupán a dolgozó családanyákhoz szól; arra is rávilágít, hogy az internetet térhódításával egyre inkább elhanyagoljuk azokat, akik igazán megérdemlik figyelmünket: a szeretteinket.

Ez milyen igaz a mai világban! Tényleg hajlamosak vagyunk virtuális életünkbe menekülni, jobban érdekel minket, ki kommentelt nekünk a facebook-on, mint hogy épp mivel foglalkoznak körülöttünk családtagjaink, akikkel a beszélgetések is megritkulnak. 
Alice (a főszereplő, 45 éves családanya) is ilyen: facebook-ozik meg "guglizik" - mondjuk ez szerintem még annyira nem internetfüggőség. A gond ott kezdődik, hogy részt vesz egy internetes házasságkutató felmérésben, ahol a 22-es feleség elnevezést kapja, és beleszeret az ismeretlen 101-es kutatóba, akivel egy idő után már nemcsak a kérdőívről emaileznek. Közben, a való életben, férjének, Williamnek az állása veszélybe kerül, és azért a kamasz lányára és fiára sem árt odafigyelni. Mondjuk néha engem idegesített Alice, amikor mindenféle képzelgései voltak a gyerekeiről (pl. hogy a fia meleg), szóval néha kicsit túldimenzionálta a dolgokat (nemcsak emiatt), de megbocsátottam neki. Szerencsére nem csak virtuláis életet él, mert igazándiból drámatanár, és iskolai színdarab bemutatójára készül a diákokkal - több-kevesebb sikerrel. Emellett barátnőzik, férjével vendégségekbe jár, vendégeket fogad. De ugye ott a titkos élete. Vajon ki lehet ez a 101-es kutató? Sikerül vele személyesen találkoznia? Vagy sikerül visszatérnie a való életbe, a férjéhez?
A regény témája tetszett, nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a kérdőív kérdéseit elolvashatjuk a könyv végén (a regény közben csak Alice válaszait látjuk); szóval jó volt, titokzatos volt, még ha kb. a regény közepe után már picit sejteni is kezdtem "bizonyos dolgokat". ;)

A szerzőről:
Melanie Gideon Rhode Islanden született az Egyesült Államokban, újságíró, több sikeres gyerekkönyv szerzője. Házasságom története című, első, felnőtt közönséghez szóló regénye 2010-ben jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Férjével és kisfiával San Francisco környékén élnek.

2012. szeptember 19., szerda

Észak és Dél

9:33 0 Hozzászólás
"George odaguggolt a priccse mellé, és lehalkította a hangját.
– Árulj el nekem valamit. Féltél, amikor kirobbant a lövöldözés?
Orry a fejét ingatta.
– Nem volt rá idő. Viszont egy.két perccel utána… – Egy másodpercre elhallgatott. – Azt hiszem, akkor kezdtem félni. Gondolatban sorra vettem mindent, ami történt. És akkor megijedtem."


John Jakes: Észak és Dél


Ez aztán a szórakoztató regény! Mondhatom, nagyon tetszett. Elrettentő méretei és oldalszáma (968 apró betűvel írt oldalacska) ellenére csak ajánlani tudom azoknak, akiknek az Elfújta a szél és a hasonlók könyvek bejönnek. Hangulatában engem ez a könyv arra emlékeztetett, de azért eléggé el is tér tőle, így nem unalmas a téma.
Az  Észak és Dél egy trilógia első kötete, a háborúig azonban nem jutunk el, csak az előzményekről van szó benne. Két család barátságán keresztül bontakozik ki az észak-déli konfliktus. A déli, rizsültetvényes, rabszolgatartó Main és az északi, iparmágnás Hazard család ifjai, Orry és George a Westpointban működő katonai akadémián találkoznak és kötnek barátságot. Végigküzdik a kiképzést, majd a mexikói háborút. Különböző jellemek, a családjuk is nagyon eltérő, mégis szoros barátságot kötnek egymással. Van itt aztán minden: szerelem, bánat, ármánykodás, küzdelem, önfeláldozás, megbocsátás. Valaki egy végtaggal megrövidül. Valaki kitart a választottja mellett és elnyeri a boldogságot. Valaki megbántja a barátját. Valaki megbocsát. Rabszolgatartás, virágkorát élő abolicionista mozgalom, a déli államok lázadozása, az északi államok megerősödése.

"Orry úgy érezte, mintha Madeline erős fényt bocsátana egy sötét veremre, amelyet magában hordoz, és amelyben olyan érzelmeit rejtegeti, amelyeket szégyell. Dühítette, hogy az asszony átlát rajta. De – mint soha – most se tudott sokáig haragudni rá. Talán – hasított belé az ösztönös felismerés –, talán épp ez a szerelem a legmélyebb, legigazibb fajtája, amikor a szerelmes belelát a párja lelkébe, de sose borzad vissza attól, amit ott talál."

Van itt minden, sok-sok esemény és történés, nem is részletezném. Aki szereti az ilyesmit, annak melegen ajánlom, nem fog csalódni. Szerencsére a sorozatot még nem láttam, az biztos nem elrontotta volna az élményt... De utólag azért kíváncsiságból megnézem, főként azért, mert Patrick Swayze alakítja az egyik főszereplőt, Orry Maint.
Nálam kedvenc lett.

A trilógia további kötetei: Szerelem és háború, Menny és pokol. Ha lehetséges, azok még hosszabbak (Jakes bácsinak van egy mesélőkéje), de engem vonzanak. Vajon hogy küzdi le a két család és a barátságuk az elszakadást és a háború borzalmait?


"Az elmúlt óra megváltoztatta Charlesnak a háborúról alkotott véleményét. A háború nem holmi vidám katonai parádé a prérin: tökéletesen fedező sorokkal, tükörfényesre dörzsölt rezekkel, lobogó zászlókkal, dobszóra menetelve. A háború kavarodás, mocsok, halál. Hajmeresztő."



10/10

2012. szeptember 17., hétfő

Padláson jártam 1. rész

20:00 0 Hozzászólás
Szerencsésnek mondhatom magam, mert életem valamennyi lakhelyéhez tartozott egy padlás, ahová  a feleslegessé vált holmikat halmozza fel az ember. Nálam ez karton dobozokba gyüjtött , kiolvasott, de szalonképtelen könyveket, magazinokat, évkönyveket jelenti elsősorban.
Jelenlegi padlásomra 27 éve gyűlik az értékes kacat, mert ezeket a dolgokat semmiképpen nem dobnám ki.
Kb úgy 10 évenként felzarándokolunk a padlásra és új kartonokba pakoljuk a dolgokat, van néhány dolog amit leértékelünk és mégiscsak  kidobjuk. Az idén nyáron volt az aktuális padlási rendrakás, amit már nagyon vártam, mert újra találkozhattam régi kedvenceimmel, amiket annak idején gondosan összegyüjtöttem.
Ez a kedvencem nem más, mint a Rakéta Regényújság.
1. évfolyam 1.szám
Ti, akik itt a Könyfalók-on írtok irodalomról, valakitől örököltétek az olvasás szeretetét és az a Valaki egészen biztosan olvasott 1974 és 1993 között Rakéta Regényújságot. De amíg ezt kiderítitek szeretném bemutatni  ezt az irodalmi hetilapot ,amely majd 20 éven keresztül megjelent minden héten kedden és eleinte csak 5 Ft.ba került.
Nagy reklámkapány előzte meg az 1. szám kiadását és én természetes meg is vettem.
De nem tetszett igazán és legközelebb kb 2 év múlva találtam úgy egy újságos stand előtt, hogy ez az egyetlen újság amit érdemes megvenni  egy utazáshoz. Szerencsére ekkor kezdődött Agatha Christie Gyöngyöző cián című krimije,  folytatásokban, tehát a következő lapokat is meg kellett vennem. De egyáltalán nem bántam, mert ekkorra az újság számomra élvezhető hetilappá változott. Éveken keresztül olvastam a Rakétát és gyüjtögettem .Idönként eltünt egy-egy páldány, majd most újra számba veszem, hogy melyik évfolyam a teljes , melyik a hiányos. Most a padlásról az 1985-ös évfolyamot hoztam le, ezen keresztül mutatom be a Rakéta Regényújságot

1985. janurár 8.XII. évfolyam 2. szám: Az ára már két áremelés után 10 Ft.
A borítólap túloldalán Hét évszázad magyar versei-ből egy Kosztolányi Dezső vers, az oldal alján a tartalom  található.
Következő oldalon egy sci-fi , Philip K. Dick Emlékárusítás nagyban és kicsiben, több oldalon kersztül tartó írás. 
A 14. oldalon egy erdélyi szerző, Király László  Fény hull arcodra édesem című elbeszélés , a végén rövid ismertető a szerzőről.
A 18. oldalon 3/4 hasáb humoros grafika van, a következőn pedig Kosztolányi újabb műve, ezúttal egy nagyon rövid próza. 
Következik egy ismétlődő rovat, a címe Rakéta Irodalmi Kávéház, itt kortárs irodolmárok anaekdótáznak különböző élményeikről , ebben a számban Feleki László a vendég , a főúr pedig mindig Galsai Pongrác.
A 22. oldalon egy két oldalas Móricz Zsigmond elbeszélés következik és a végén ismertető a szerzőről, ha nem ismernénk.
XII.évfolyam 2. szám
Az újság két középső oldalán egy képekkel illusztrált cikk, A Brodadway: művészet és show-business címmel, többek között Liza Minelli és édesanyja Judy Garland mosolyognak ránk ragyogóan fiatalon.
Szintén egy ismétlődő rovat foglalja el a 26-30. oldalt . Történelmi szemtanúk a címe és ebben a számban Kölcsey mindennapjaiból ismerhetünk meg részleteket három kortársa emlékezései alapján.
A következő lapot ki lehetett vágni egy szaggatot vonal mentén és Ételek,tippek, fortélyok címet viseli és ételreceptek találhatok két oldalon, hozzá tippek , fortélyok.Januárra például sajleves, főtt füstölt hús és farsangi fánk.
Egy kortárs magyar szerző elbeszélése , Simonffy András A nagyevő  található a 33. oldalon 
A 39. oldalon a folytatásos krimi 5. része Good-bye és ámen címmel , a szerző Francis Clifford.
Az utolsó oldalt egy keresztrejvény foglalja el , melynek a megfejtői között 50 Ft-os könyvutalványt sorsolnak ki.
A hátoldalon egy fotón egy férfi Rakétát tart a kezében, hozzá a felirat: drágább lett,de megéri.
Ez volt a Rakéta Regényújság 1985-ben

Ebben a hónapban még egy másik érdekességet is szeretnék bemutatni a padlásról ,de ő sokkal régebb óta padlások lakója. 



2012. szeptember 10., hétfő

Kísértés Rt avagy interjú a szerzőjével!

17:31 0 Hozzászólás

Kísértés Rt avagy interjú a szerzőjével!


Kíváncsi vagyok, hányan találtátok el a legújabb interjúalanyom személyét!
Remélem sokan.

Köszöntlek a blogomon Viktória!
Nem olvastam még a könyvedet (Kísértés Rt. ), de a beszerzendőm listájának az elején tanyázik mindenképpen!

- Mit érdemes tudni rólad, amit megosztanál az olvasókkal? 
Magánélet, ilyesmik...természetesen, csak  amit publikusnak tartasz..
 Huszonnégy éves vagyok, Budapesten élek, és idén szeptembertől kezdem a doktori tanulmányaimat az ELTE-n középkori és reneszánsz angol irodalomból.
A szobámat félezer könyvvel és hatvanhét polcmacskával osztom meg.

 - Az szép szám. Akkor nem csak az írás a nagy szerelmed, hanem az olvasás is.:)
Akkor biztosan van kedvenc íród és könyved?-
 Egy darab íróra nem tudnék rábökni, de ha könyv, akkor Neil Gaimantől és Terry Pratchett-től a Good Omens (Elveszett próféciák). Minden évben terítékre kerül.

- Én is tervezem elolvasni majd...
Mikor kezdtél el írni pontosan? És mi vitt ez a pálya felé?
-  Egészen kicsi koromtól körülvettek a történetek - némelyiket készen kaptam, de akadt, ami tőlem származott. Többször megpróbálkoztam azzal, hogy papírra vessem ezeket a meséket, de komolyabban csak nyolc évvel ezelőtt kezdtem el írni. Azt hiszem, a döntő pillanat akkor jött el, amikor körvonalazódott a fejemben egy történet, ami annyira tetszett, hogy el akartam olvasni... aztán rájöttem, hogy még nem írta meg senki.

 -Melyik hős lennél a történeteidben?
- Kétféleképpen tudok válaszolni erre.
.1 hogy kire hasonlítok:
A Kísértés Rt.-ből talán Serene, de ebben nem vagyok biztos.
Az Őrült Hold alattban egyértelműen Lancaster.

2. hogy ki lettem volna szívesen:
 A Kísértés Rt.-ből azt hiszem, Lucifer: mindig lenne kéznél tűz, hogy ne vegyen meg Pandora hidege.
Az Őrült Hold alattban Lord Stephen: kényelmes állás lehet a világ urának lenni.

 - Hol szoktál írni és mikor száll meg az ihlet?Van olyan napszak, amikor különösen menni szokott az írás?
 -  Alapvetően bárhol és bármikor: legyen az ebéd közben, egy órán, a villamoson, az éjszaka közepén az ágyamban...
 értelemszerűen sokszor nincs lehetőségem, hogy azonnal papírra/monitorra vessem, ami eszembe jut, de mindig van nálam füzet és toll e célra.
Általában éjszaka könnyebben megy az írás; ilyenkor még az sem tarthat vissza, ha hivatalosan már alszom: megesett már, hogy úgy ébredtem, hogy a tenyeremen félálomban írt sorok szerepeltek.

 - És mi az ami kapcsol  teljesen?
 -  A zene, a filmek és az olvasás. Tulajdonképpen bármi, amit passzívan lehet élvezni.

 - Mit teszel akkor, ha nem jut eszedbe semmi a következő történetedhez?
-  Félreteszem egy időre, és igyekszem nem gondolni rá.
Eddigi tapasztalataim szerint minél jobban rágörcsöl az ember lánya egy dologra, annál kevésbé talál rá megoldást.
 Ha azonban eltávolodik pár lépést, akkor előbb-utóbb a probléma megoldja saját magát, de legalábbis könnyebben szembe szökik a folytatás.


- Van olyan  könyv, amit sosem fogsz elolvasni?
  - A legtöbb mostanában felbukkant ifjúsági vámpíros-vérfarkasos sorozat.
 Az Alkonyattal is megjártam - ha már vámpírok, maradok Anne Rice-nál és Richelle Meadnél.


- Van olyan könyv, amiről lebeszélnél mindenkit?
  -Azt hiszem, nincs ilyen. Az sose baj, ha könyv van az emberek kezében - legfeljebb belenyomnék még mást is, ha olyasmiről van szó, ami nekem nem tetszett.

- Egyik vesszőparipám a kötelező olvasmányok a suliból.Kedvenc kötelező olvasmányod van?-  Gárdonyi Gézától az Egri csillagok. Minden benne van: gyerekrablás, alattomos félszemű főgonosz, harctéri taktika, álruhás menekülés, cselszövés, romantika, talpraesett nők, robbanások, akció. Imádtam.

- Az én kedvencem is pont az.
Az íráson kívül mi a foglalkozásod, hobbyd?
 -  PhD-hallgató vagyok az ELTE bölcsészkarán, és amikor ebben elfáradok, akkor rajzolok, olvasok, mozizom vagy dalra fakadok. Néhány hónapja rákaptam a snookerre is, de nem vagyok benne valami ügyes.

 - Egy fura kérdés jön most.Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
 -  Az biztos, hogy önszántamból nem mennék oda, de ha már muszáj, akkor a laptopomat egy áramfejlesztővel (hogy legyen mit olvasni, nézni és hallgatni, ha épp nem írok), ivóvizet és töméntelen mennyiségű naptejet.

- Ki a legfőbb kritikusod?
-  Alighanem saját magam. Újra és újra átolvasom a szöveget hibák, következetlenségek után kutatva, sosem zárom be a dokumentumot módosítás nélkül.
Mostanra megtanultam, hogy "befejezni" nem tudok valamit, csak "abbahagyni", de ez nem gátol meg abban, hogy "csakazértis" megpróbáljak tökéleteset alkotni.


- Hogyan találnak meg a szereplőid?Mind kitalált vagy van ,akit mintáztál valakiről?
-  Mivel az írás nekem egy meglehetősen intuitív folyamat (azaz a novellákat kivéve sosem úgy vágok bele egy történetbe, hogy minden lépését megtervezem), ezért egyik szereplőm sem tudatos tervezés eredménye. Utólag, amikor már jócskán benne vagyok az írásban, általában rájövök, hogy emlékeztetnek valakire, de előtte soha.

- Az erősségedet már ismerjük (az írás) Jöjjön a gyengéd. Legnagyobb fóbiád?
 -  Minden, aminek hatnál több ízelt lába van. Emellett tériszonyom van és a hirtelen hangos zajoktól is megijedek.


- Melyik műfajt kedveled a legjobban és milyen műfajban tuti nem fogsz írni sosem?
  - Legközelebb a fantasy áll hozzám, annak is az urban fantasy alfaja, de szívesen írok horrort is, ha van rá alkalmam.
Ami a legtávolabb áll tőlem, az talán a krimi: imádom olvasni, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy ebben a műfajban írjak.

- Családod mit szólt a nagy sikeredhez?
-  Örülnek, és büszkék is rám, azt hiszem. Édesanyám legalábbis előszeretettel olvassa a metrón jó feltűnően a Kísértés Rt.-t, pedig alapvetően nem is szereti annyira a fantasyt.


- Mit szólsz egy- egy kritikához?Előrébb visznek vagy csak sebeznek?
-  Ha a kritika építő jellegű, és olyan gyengeségre hívja fel a figyelmem, amit én nem vettem észre, akkor örülök neki, mert segít a fejlődésben. Azzal azonban nem tudok mit kezdeni, amikor olyan embertől kapok kritikát, aki maga is tisztában van vele, hogy nem ő volt a célközönség. Persze mindenki azt olvas, amit akar, de ami engem illet, én valószínűleg nem állok neki a közeljövőben egy Danielle Steel-regénynek sem, mert nagy eséllyel nem élvezném, és így csúnya kritika születne a találkozásból. Szerencsére ehhez hasonlót ritkán kapok. A Kísértés Rt. eddig kifejezetten jó recenziókat zsebelt be: inkább a negatív vélemény számít fehér hollónak.


- Kedvenc könyves bloggereid akiknek nyomon követed a blogját?
-  Nagyon kevés blogot olvasok, és mielőtt a Moly.hu-ra regisztráltam, a létezéséről sem tudtam a könyves blogoknak. Most már némileg jobban képben vagyok, és időnként olvasgatok néhányat, bár bevallom, nem rendszeresen. Az alkalmi áldozataim közé tartozik Amadea, Szilvamag, FFG, Nita, Nima, PuPilla és Gigi.

-Nekem is ők a kedvencek.
Mennyi beleszólásod van az utómunkálatokba, miután leadod a kéziratod?
Mennyit engedsz változtatni?
-  Az Őrült Hold alattból még nem kaptam vissza a szerkesztett verziót, ezért csak a Kísértés Rt.-vel kapcsolatban van tapasztalatom: ott a teljes regényt küldték vissza megszerkesztve, és elvileg lett volna jogom beleszólni, de nem éltem vele, mert Hudácskó Brigi, a szerkesztőm olyan jó munkát végzett, hogy egyetlen helyen vettem csak észre a keze nyomát, és ott kifejezetten örültem neki.
Novelláknál megesett, hogy komolyabb átírást kértek tőlem, de szívesen megcsináltam, mert úgy éreztem, valóban jobb lesz úgy a szöveg. Egyébként hálás vagyok a szerkesztésért: több szem többet lát, és a végcél az, hogy az olvasónak jó legyen. Ha foggal-körömmel ragaszkodnék minden betűmhöz, akkor okosabb lenne a fióknak írni.


- Mennyire vagy maximalista az életben és az írásban?
- Túlságosan. Minden alkalommal emlékeztetnem kell magam, hogy emberből vagyok én is, a tökéletességet legjobb esetben is csak megközelíthetem. Hosszú időbe telt ezt elfogadnom, de azóta sokkal könnyebben mennek a dolgok, és kevesebbet stresszelek az apróságokon.


- Nagyon nehéz a mai íróknak kiadót keresni? Rögös az út?
-  Igen. Nagyon sok múlik a kapcsolatokon, a szerencsén és a tehetségen... sokszor sajnos ebben a sorrendben.
 Egy éve egy kiadónál azt mondták nekem, hogy a hozzájuk érkező kéziratok száma alapján Magyarországon minden ötödik ember ír. Bár ez elképesztőnek tűnik, de ha belegondolunk, mennyire hozzátartozik manapság az emberek életéhez a számítógép, a szövegszerkesztő program és az internet, már nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek. Ez egyrészt jó dolog, mert mindenkinek esélye nyílik megmutatni, mit tud - másrészt viszont megnehezíti az érvényesülést is, mert ha egy kiadóhoz naponta 5-10 kézirat fut be, abból az e-mailtengerből nehéz kihalászni a gyöngyszemeket.


- Mit ajánlanál a kezdő íróknak?
-  Először is olvass rengeteget, és ne csak a manapság divatos könyveket, hanem klasszikusokat is.
Írj sokat, megállás nélkül, rendszeresen.
 Ha írtál valamit, tedd félre, majd vedd elő 2-3 hónap múlva, és tanulj a hibáidból, javítsd ki őket.
Ha eljutsz oda, hogy tökéletesnek érzed a művet, olvastasd el valakivel, aki nem a rokonod, nem közeli barátod, nem az életed értelme - és hallgass rá.
Te és a hozzád közel állók olyan közelről nézitek az irományodat, hogy nem látjátok a hibáit, de egy kívülálló igen. Ha képtelen vagy elfogadni és felhasználni a kritikát, akkor inkább csak a magad szórakoztatására írj, ne másokéra.
Ha van egy kész írásod, akkor több út áll előtted. Nekiláthatsz kilincselni a kiadóknál, és reménykedhetsz, hogy egy nap kedvező válasz fogad a beérkező levelek közt. Ez lassú módszer, és semmi nem garantálja, hogy sikerhez vezet, ezért, ha a fejedbe vetted, hogy megjelensz, nem árt aktívabban tenni az ügy érdekében.
 Lépj be írókörökbe, indulj el pályázatokon!
Előbbi remek lehetőség a tanulásra és a kapcsolatépítésre, utóbbival esélyed nyílik megjelenni.
Ha ügyesen csinálod, hamarosan lesz egy publikációs listád, amit csatolhatsz a kéziratod mellé: valószínűbb, hogy a kiadónál egy már megjelent novelládat futják át, mint a több száz oldalas regényedet olvassák végig, bármennyire érdekes is a szinopszis, amit küldtél.
Persze, ami a legfontosabb, hogy legyél kitartó, és ne add fel.

- És végezetül  .
Mi az a dolog, amire most nagyon vágysz?
  - Ebben a pillanatban? Egy nagy pohár kakaó.
 Általában? Nyugalom, egy könnyen folyó történet... és még egy Evanescence koncert.

- És mi az , amire mi nagyon vágyunk?
A hamarosan megjelenő következő könyved, természetesen.
 Egy kis kedv csináló belőle:
"Milyen lehet az állandósult káoszban élni?
Mia hosszan mesélhetne erről, elvégre egész életét az éjszakánként átalakuló Nioba városában töltötte. Barátokat, családokat szakít el egymástól ez a különös, önálló akarattal bíró hely, és titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie – legalábbis eddig.
Amikor Mia véletlenül belebotlik a mogorva, embergyűlölő tudósba, Lancasterbe, merész döntést hoz: az ismeretlent választja a férfi oldalán. Éppen csak arra nem számít, hogy az izgalmasnak ígérkező kutatás egy számára új, sötét világba vezet, amelyben a tudomány szorosan összefonódik a mágiával, az égitestek pedig nem egészen azok, aminek látszanak.
"


Ahogy olvasom, ez merőben más lesz, mint az első köteted.


Köszönöm szépen az interjút!
Azt kívánom neked, hogy a második könyved is legyen legalább olyan sikeres, ha nem jobban , mint az első.


Egy nyereményjátékot hirdetek  a Kísértés Rt írójával karöltve.
Három válaszra kell helyesen válaszolnotok és a judyadry@gmail.com email címre elküldenetek.
Majd a helyes megfejtők között random sorsolok pár, eredeti Kísértés Rt -ben szereplő illusztrációt dedikálva.

A kérdések:
- mikor jelent meg a pontosan a Kísértés Rt?
- hány éves  a szerző?
- milyen foglalkozást úz a Ksértés Rt főhősnője?
Szerdáig várom a válaszokat a judyadry@gmail.com email címre!

2012. szeptember 9., vasárnap

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

9:31 0 Hozzászólás

"Várok. Igyekszem koncentrálni. Önmagamat kell most oly módon összeszednem, ahogy az ember nekikészül egy beszédnek. Amit nyújtanom kell, az nem olyasmi, amire születtem, hanem amivé tettek."

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje


Ejha, kedves Margaret! Ez a történet nagyon ott volt! Nem vagyok nagyon otthon a témában, már ami a disztópiás könyveket illeti, de ez tetszett. 
Az alapgondolat szerint a jövőben valamikor kincs lesz a termékenység (megj.: szerintem már ma is az). Erre épít (talán) az Egyesült Államokban a Gileád rezsim. Itt minden nőnek feladata van: a Márták a szürke szolgálók, a feleségek az élénk kék családanyák, a szolgálólányok pedig a vörös ruhában biztosítják a népesség fennmaradását és szaporulatát a polgárháború idején. Olyan agymosáson mennek át mindannyian, hogy az fantasztikus. Vallásos alapokkal támasztják alá az elméleteiket, minden, ami korábban az emberek szemében értékes volt, most semmit sem ér vagy egyszerűen tilos. A telepen kiutalják a férfiaknak a szolgálólányokat, hogy beteljesítsék azt, amire születtek. Egy ilyen szolgálólány meséli el életét a parancsnoknál... És emellett mindenki félhet attól, hogy sorsa még rosszabbra fordul és átkerül a nemnők telepére, a gyarmatokra és takaríthatja a radioaktív hulladékot. A szexualitás teljes elnyomás alá kerül: a szexnek mindössze a fajfenntartás a szerepe. Nade vajon ez tényleg mehet így? El tudjuk vajon fojtani alapvető ösztöneinket?

"Akarom, hogy az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat - szavalja -, nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel; hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. Az asszony csendességben tanuljon, teljes engedelmességgel. " - Itt végigpillant rajtunk. - "Teljes engedelmességgel" - ismétli. - "A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett. Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel."
Összességében nagyon lekötött ez a könyv, mert amit olvastam, az nekem teljesen új volt, a megvalósítás pedig olvasmányos. Szívesen olvasnék még Atwoodtól, ha a többi története is ilyen eredeti.

"Mi nem kaphatunk sem kéz-, sem arckrémeket. Manapság minden ilyesmi haszontalanságnak tekintendő. Tárolóedények vagyunk, csupán a belső szerveink fontosak számukra. A külsőnk felőlük kiszikkadhat, megráncosodhat, akár a dió héja. A feleségek rendeletben szögezték le, hogy nekünk ne járjanak testápoló szerek. Nem akarják, hogy vonzóan nézzünk ki. Épp elég nehéz nekik így is."

A könyvből film is készült 1990-ben. Úgy adódott, hogy aznap este, amikor a könyvet befejeztem, meg is néztem, de elég sótlan volt. Még az se derült ki belőle, hogy miért olyan nagy szám a Vogue magazin és a társasjáték.

"A férfi nem egyéb, mint a női stratégia része újabb nők létrehozása érdekében."


10/10

2012. szeptember 7., péntek

Várható megjelenések szeptemberben

17:30 0 Hozzászólás

 Várható megjelenések szeptemberben


Várható megjelenés: szep.18.
Kiadja: GABO Könyvkiadó
Oldalszám: 932
Ára: 4.790
"A megfagyott világ ott veszi fel a történet fonalát, ahol az 1. kötet abbamaradt: az öt - amerikai, német, orosz, angol és walesi - család egymásba fonódott életét ismerhetjük meg a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó időszakban, vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig.
A német apától és angol anyától született Carla von Ulrich egyszeriben úgy érzi, maga alá temeti a náci árhullám; óriási bátorságról tanúskodó és szomorú következményekkel járó tettre szánja el magát... Woody és Chuck Dewar, a titkokat rejtegető két amerikai fivér is ki akarja venni részét a fasizmus elleni harcban, egyikük Washingtonban, a másikuk pedig a Csendes-óceán véráztatta dzsungeljeiben... Lloyd Williams, az angol diák a spanyol polgárháború tűzkeresztségében eszmél rá, hogy a kommunizmus ellen ugyanolyan elszántan kell harcolnia, mint a fasizmus ellen... Daisy Peshkovot, az Amerikában élő milliomoslányt kizárólag a népszerűség és az élvezetek hajszolása érdekli, amíg a háború meg nem változtatja az életét, nem is egyszer, hanem kétszer is, miközben unokabátyja, Vologya olyan pozíciót harcol ki magának a szovjet hírszerzésen belül, amely a háború kimenetelére hatással lesz.
A főszereplők élete kibogozhatatlanul összekuszálódik, miközben élményeiken keresztül kirajzolódnak a 20. század arculatát meghatározó kataklizmák. A történet a gazdagok dolgozószobájától a vérzivataros, füst borította csataterekig mindenütt egymásba gabalyodik, és az olvasó egyre bonyolultabb drámák tanúja lesz.
Ahogyan azt Ken Follettnél már megszoktuk, a történelmi háttér briliáns bemutatása alapos kutatásokon alapul, a cselekmény gyors sodrású. A szerző szenvedéllyel és mesteri kézzel vezet el bennünket egy olyan világba, amelyről azt hittük, jól ismerjük, ám amely a könyv elolvasása után már sohasem fog a régi színben feltűnni.
A 2. kötet, "A megfagyott világ" a Párizs környéki békékkel kezdődik, és az amerikai és a szovjet atombomba feltalálásáig tart, szereplői az 1. rész hőseinek gyermekei.
A 3. kötet pedig (megjelenés: 2014) a következő generációk életét mondja el a hidegháború időszakában."

Várható megjelenés: szep. 18.
Kiadja: Európa Könyvkiadó
Oldalszám: 724
Ára: 3.500
"Edgar Freemantle jól menő építési vállalkozó, gazdag, kiegyensúlyozott, középkorú férfi, boldog családapa. Egy szép napon szörnyű munkahelyi balesetet szenved, kis híján életét veszti. Súlyos testi fogyatékossággal felépül ugyan, ám pszichés problémáival nehezen birkózik meg. A házassága tönkremegy. Pszichiátere "földrajzi kúrát" javasol, valamint azt, hogy olyasmibe kezdjen, amit régen nagyon szeretett csinálni.
Így hát Edgar a floridai Duma Keyre költözik, erre a turistáktól kevéssé látogatott gyönyörű helyre, kilátással a Mexikói-öbölre. És olyasmibe kezd, amit egykor nagyon szeretett csinálni: rajzolni és festeni.
Ő lepődik meg a legjobban, amikor műveivel óriási sikert arat, és itt szerzett barátai, a rokon lélek Wireman, valamint a művészetpártoló idős hölgy, Elizabeth Eastlake unszolására kiállításon mutatja be munkáit. S amit Edgar idáig csak sejtett vagy érzett, bizonyossá válik: műveinek természetfeletti erejük van, és az események tragikus láncolatát indítják el... "

Várható megjelenés: szep. 11.
Kiadja: Ad Astra Kiadó
Oldalszám: 352
Ára: 2.790
"Egy globális terrorizmustól mentes világban a magánnyomozó Joe-t titokzatos nő béreli fel, hogy felkutasson egy férfit: egy rejtélyes írót, akinek ponyvaregényeiben a hős Oszama bin-Láden, az igazságosztó...
Joe-t hajszája az író után Ázsia eldugott zugaiból Párizsba és Londonba viszi, és ahogy a rejtély egyre sűrűsödik körülötte, egyetlen kérdés van csupán, amelyet nem mer feltenni: valójában kicsoda ő maga, és a regényekből mennyi a kitaláció? Ismeretlen üldözőkkel a nyomában Joe identitása lassan széthullik, ahogy felfedezi a világát kísértő menekülteket. Honnan érkeztek és mit akarnak? Joe tudja, hogyan kell véget érnie a történetnek, de még ő sincs felkészülve az igazságra, sem pedig a döntésre, amelyet végül meg kell hoznia.

Az "Oszamá"-ban Lavie Tidhar a szeptember 11-e utáni globális tudatalattit megcsapolva vegyíti a film noir, a dokumentumpróza, az alternatív történelem és a thriller elemeit, hogy a mai idők nyugtalanító, ugyanakkor lenyűgöző korrajzát alkossa meg."

Várható megjelenés: szep. 28.
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Ára: 2.999
"Az 1893-as év fordulópont volt Amerika számára: Chicago, ez az akkor még csak feltörekvő város olyan világkiállítást rendezett, amely felülmúlta a híres párizsit, és biztosította Amerika helyét a világban; ráadásul felbukkant az első dokumentált amerikai sorozatgyilkos, H. H. Holmes.
Ez a lenyűgöző bestseller a világkiállítás megrendezésének viharos és eseménydús történetét meséli el, melyhez elválaszthatatlanul hozzáforrt az ördögien ravasz és pokolian kíméletlen Holmes tevékenykedése. Olvashatunk az 1890-es évek chicagói és amerikai építészetéről, hihetetlen sikerekről és drámai sorsokról, az eszmék harcáról a profit és a bürokrácia ellen, valamint egy olyan gyilkosról, akinek tettei emberek millióit sokkolták.
Az alapos kutatást és lebilincselő történetszövést kombinálva Larson könyve a történelem felfedezését kínálja a legjobb regények izgalmával."

Várható megjelenés: szep. 28.
Kiadja: Ulpius-ház Könyvkiadó
Oldalszám: 528
Ára: 3.999
A kiadvány az "Ötven árnyalat"-trilógia második kötete.

"Az erotikus, mulattató és mélyen megindító "Ötven árnyalat"-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. "

Follow Us @soratemplates