Könyvfalók

Charlotte két testvére Emily és Anne szintén az írói pályát választották, de mindhármuk közül talán Charlotte a legismertebb. A Jane Eyre írója álnév mögé rejtőzött, regénye pillanatok alatt robbant a köztudatba és még ma is népszerű, a fiatalok és idősek körében egyaránt. A legidősebb Brontë lány utat tört a modern szerelmi regénynek és a nők egyenjogúságáért folytatott sok évtizedes küzdelemnek. 
Ezzel a regénnyel kezdődött meg a szépirodalom iránti érdeklődésem. Anyukám évekig nyüstölt, hogy olvassam el, de sehogy sem akartam, mondván: "Az biztosan unalmas."
Hogy bánom most ezt a kijelentést és hogy nem hagytam magam rábeszélni! Mert a Jane Eyre talán az egyik legnagyobb könyvélményem.
Az árva Jane Eyre a szívtelen nagynénjéhez Mrs. Reed-hez kerül, aki soha nem fogadja be a határozott, lobbanékony természetű kislányt. A Reed-család betolakodóként kezeli Jane-t, a nagynéni irigy, mert érzése szerint az elhunyt férje jobban szerette unokahúgát, mint saját gyerekeit. A kislány a sorozatos büntetések ellenére sem alázkodik meg, ezért a lowoodi-árvaházba küldik. A rossz körülmények és a szigorú nevelőintézet ellenére Jane-ből kedves, művelt kisasszony válik. Ennek köszönhetően sikerül nevelőnőként elhelyezkednie Thornfield Hall-ban. Feladata, hogy a ház urának, Mr. Rochesternek szeleburdi gyámleányát, Adèle Varens-t nevelje, tanítsa. Jane sokáig nem találkozik a férfival, majd különös körülmények között ismerkedik meg vele. Kapcsolatuk barátsággá mélyül, folytatását azonban baljóslatú történések árnyékolják be. 

Valami hátborzongató hang hallatszott. Démoni nevetés- halk, mély, elfojtott nevetés hangzott fel a folyosón, közvetlenül a kulcslyuk előtt. Ágyam feje közel esett az ajtóhoz és az első pillanatban azt hittem, hogy a titokzatos nevető szellem ott áll mellettem, vagy talán inkább a párnámon kuporog. Fölkeltem, körülnéztem, nem láttam semmit. S míg meredt szemmel bámultam magam elé a titokzatos hang újra hallatszott; most már tudtam, hogy az ajtó mögül. Előbb arra gondoltam, hogy odamegyek és bereteszelem az ajtót, aztán mégsem ezt tettem, hanem kiszóltam: Ki van ott? Valami furcsa, gurgulázó, nyöszörgő hang felelt. Aztán lépéseket hallottam.

A továbbiakban drámai események tarkítják a főhős életét, ezen részek miatt az olvasó le sem tudja tenni a könyvet. Tapasztalatból mondom! :)
Ajánlanám mindenkinek - korhatártól függetlenül-, aki szereti az izgalmas, lebilincselő történeteket egy kis romantikával fűszerezve. 

Demi Moore Hester Prynne szerepében

Új-Anglia térképe az 1600-as években

Nathaniel Hawthorne

A véletlen úgy hozta, hogy ebben a hónapban mindkét könyvemben szerepel a brit titkosszolgálat.
Erre a könyvre két okból is kíváncsi voltam.
Egyrészt szerettem volna tudni milyen okból vásárolta annak idején a könyv előző tulajdonosa, gyermekeim nagymamája, az én anyósom. Sajnos erre nem tudtam rájönni, mert az első olvasó én voltam az biztos. Valószínűleg ajánlották neki, mivel szenvedélyes könyvgyűjő volt.
Utánanéztem és legnagyobb csodálkozásomra  négyszer is kiadták nálunk különböző borítókkal, utoljára 2006-ban.
Én az 1988-ban kiadott kötetet olvastam. Kíváncsiságom másik oka az, hogy miért adták ki egyáltalán nálunk ezt a könyvet, hiszen az, hogy népszerű volt esetleg a világ más tájain az nem volt elég indok akkoriban, az első kiadás évében 1978-ban.
A fordítás Ungvári Tamás munkája.

Amikor valaki a brit titkosszolgálatról hall  egyből  a James Bond féle filmekre gondol. Valóban úgyanaz a szervezet és érdekes , hogy a könyvben többször is emlegetik a filmhőst, de más köze nincs a  filmeknek és e könyvnek egymáshoz. Visszatérve a kiadás évére, szerintem a magyar olvasótábor akkoriban még nem tudta, hogy ki az a James Bond, mert ha jól emlékszem ezeket a filmeket jóval később kezdték el vetíteni a mozikban nálunk.
Ez a történet a londoni iroda környezetében játszodik. Davis és Castle ügynökök napmint nap bemennek a munkahelyükre és valamiféle  jelentéseket olvasgatnak és elemeznek, délben ebédelni mennek, este magánéletüket élik. Ez a jellemző a munkatársakra és főnökeikre és azok főnökeire is, sőt a titkárnőkre is. Ebben a nem túl izgalmas világban az egyik főnök rájön, hogy "lék", azaz kettős ügynök van a cégnél. Itt jön az egyik emberi tényező a tévedés, ami egy ártatlan ügynök halálát okozza. Az olvasó számára azonban kiderül, hogy ki a "lék" és itt van  a könyvben egy kis kémtörténethez hasonlító könykölcsönzés közben rejtett üzenet küldés, kutya sétáltatás közben titikos jelzések leadása, ennyi az összes izgalom. A motiváció a kémkedésre pedig nem valamiféle ideológia imádata, hanem egy másik emberi tényező, a szerelem.
Na persze, hogy miért is adták ki a könyvet?
A világ dél-afrikai részén tobol az apartheid.

Az apartheid a faji elkülönítés (szegregáció) politikája, amelyet a Dél-afrikai Unióban illetve utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban 1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség.


Az angoloknak úgy általában nincs ellenére ,mert az ott élő angolok voltak a fehér kisebbség.Az ügynökök végzik a munkájukat, hogy óvják a rendszert, de ha valaki szerlmes lesz fehérként egy szines bőrűbe kénytelen  akut kötni , amibe szovjet KGB ügynökök segítenek,mint jók.(Nem úgy,mint a James Bond filmekben, ahol mindig a rossz oldalon állt a KGB-s.)De mindennek megvan a maga ára, így lesz az ügynökből kettős ügynök, legalábbis ebben a könyvben.
 Az hogy egy angol író pozitívan ír a KGB-ről, az már elég indok volt a kiadásra.


Tulajdonképpen ez egy kémregény lenne,de inkább a szervezet napi működésébe láttam bele, kinek mi a feladata és azt milyen eszközökkel látja el. Eleinte eléggé döcögősen indult, de aztán végül egész jó kis olvasmány lett.

Neil Gaiman az egyik kedvenc íróm.
Mindig meg tud lepni azzal, hogy olyan szürreális és érdekes könyveket ír, más és más témákba.
Kedvencem tőle a Csillagpor és a Sosehol.

Ez a könyv ismét meglepett.
Eleve a vastagságával.
Alig bírtam el olvasás közben. Lehet ennek is köszönhetem, hogy fáj a jobb karom? Pedig Danci baba számlájára írtam eddig.


Egyszerűen nem tudom megmondani hogy tetszett vagy sem.
Pedig az író az utószavában vagy az előszavában azt írja, hogy ezt a könyvét vagy nagyon szerették vagy nagyon utálták.
Érdekes, én pont egyik kategória sem vagyok.

A könyv hol tetszett nagyon, hol unalmas volt.
Néhol lendületet kaptam és faltam az oldalakat, majd lelassult az olvasási tempóm és szenvedtem vele, alig haladtam, majd ismét rohamtempóba olvastam.

Nézzük csak.
Ami nagyon tetszett azok a fura istenek és alakok a könyvben.
Szeretem a misztikus lényeket, a régi ókori, keltai,kínai és mindenféle istenségeket .
Szeretem a tulajdonságaikat, képességeiket, megjelenésüket.
Azoknál a részeknél sok ismerőst köszönthettem régi olvasmányaim és tanulmányaimból.

Kedvencem Mama-dzsi volt az istenek közül.
A másik szálon talán Sam és Hinzelmann.

A való szereplők és világok sem voltak rosszak.

Árnyék fura alak, de szerettem.
Sejtettem már az első lapnál, hogy sorsa mi lesz.
Sejtettem hogy nem teljesen épeszű és nem teljesen ember.

A történet  ötlete kicsit hasonlít a mesékhez,a mikor a gyerekek elfelejtik a tündéreket, manókat és azok eltűnnek, meghalnak.
Így egy kicsit koppintásnak tartom, de jól használta fel az író.
Írt egy kiszámíthatatlan és érdekes, izgalmas könyvet az alap ötletből, ami mese felnőtteknek!

De vajon akik nincsenek annyira otthon a mitológiában értik a könyv egy nagyobb szeletét?
Értik az apró poénokat? Értik az iróniát?

Remélem senkit sem rettentek el a könyvtől, hanem maguk akarják begyűjtni a tapasztalatokat a könyvről.

Spoiler!!!!


   Ami nekem sok volt és kiverte a biztosítékot, az az Árnyék fás jelenete, na meg a halott feleség. Utóbbira nem értem miért volt szükség.

Spoiler vége!!!!!

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Agave kiadó:http://www.agavekonyvek.hu/
656 oldal

Ha a lehető legrövidebben kellene jellemeznem a művet, úgy jellemezném, hogy az ellentétek tökéletes példája. Emellett rendkívül közhelyes is, elvégre a High School Musical-ből megismert "véletlenül benyitok egy terembe és rögtön felvesznek az iskolai darabba" történetszállal kezdődik. Az első ellentét rögtön a mű elején van, megtudjuk, hogy a főhős, Bécsy Salamon az említett film főhősével ellentétben nem erős, se nem jóképű, se nem okos. És később már az sem biztos, hogy egyáltalán tényleg van-e egy kis tehetsége. Itt mutat rá a könyv a valóság egyik hibájára: tehetség nélkül is híres lehet az ember. Vagy legalábbis hírhedt.

A könyv lényégében egy első szám, egyes személyben megírt napló. A napló műfaj alapvetően nem rossz műfaj, csak nehéz úgy jó és részletes ajánlást írni róla, hogy ne derüljön ki túl sok a történetből. De erről még is lehet. Mint már említettem, közhelyekből, ellentétekből, és a valóság felé irányított görbe tükrökből nincs hiány. Ez megmutatkozik a szereplők terén is, ilyen például a szép-nem szép, buta-okos testvérpár, vagy a szülei által túlhajszolt színészpalánta.

A történetre visszatérve: az iskolai darabbeli szereplés után Salit felkarolja két producer. Meghallgatásokon veszt részt, majd övé lesz egy reklám és egy filmsorozat (ez utóbbiról kiderül, hogy a költségvetés eléggé szűkös) főszerepe is. A reklám miatt később egy botrányos újságcikk is megjelenik róla, és szintén botrányos családjáról. Ugyanis Sali lánytestvére modellnek áll, apja pedig fotóművészből lesifotós lesz. Ez egy kicsit összezavarja a dolgokat, és végül Sali meggondolja magát, és úgy dönt, hogy inkább szünetelteti a sztárságot... egy időre.

A szereplők eléggé furcsára sikerültek. Sali egyik barátja az egyik tanárnőbe szerelmes, míg egy másiknak örömet okoz, ha gyerekesnek, és érzelmileg felszínesnek hiszik. Az igazgató pedig szabadidejét az iskolai darab megírásával üti el.
Sali szerelmes lesz Mártiba, de erről a szerelemről valamiért nem tudunk meg sokat, sőt, igazából semennyit sem. Még csak azt sem tudjuk meg, hogy miért szerettek egymásba. Bár az egyértelmű, hogy Salinak a lány szépsége a legfontosabb, de Márti érzéseiről nem tudunk meg túl sokat.

Összegezve: ez a könyv görbe tükröt állít a valóságnak és a fikciónak egyaránt. Semmitmondó, mégis összetett, és rövid, de még tartalmas. Kár, hogy az író túl lőtt a célon...

Adatok:
Kiadó: Móra | Oldalak száma: 160
ISBN: 9789631181098 | Kiadás éve: 2005

Eredeti címe:  Soulless (2009.) Itthon kiadta:  Könyvmolyképző Kiadó (2012.) Ára: 2999 Oldalszám: 356 Sorozat: A Napernyő Protektorátus 1. része Forrás: kiadó (recenzió) Kinek ajánlom a figyelmébe?: Hm. Igazából mindenkinek, bár azt nem tudom férfiak mennyire lennének oda a történetért, de próba szerencse. Ajánlom mindenkinek, aki nem zárkózik el ettől a műfajtól vagy csak most ismerkedik vele. Nagyon kellemes olvasmány, üdítő. Szerintem már csak a humora miatt is érdemes elolvasni. De akik amúgy is szereti a vámpíros-farasemberes, lájtosan love storys történeteket, azok ne hagyják ki!

Ha jól emlékszem, tavaly olvastam az első hazai bejegyzést a Soullessről. Akkor még csak tervbe volt véve a hazai kiadása, de én azonnal kíváncsi lettem rá.
Nem titkolom, hogy odáig vagyok a gyönyörű borítókért, a szép csomagolás képes akkor is az olvasás mellett döntenem, ha amúgy a fülszöveg nem hozott lázba.
A Soulless borítója azonnal megfogott és a fülszövege is. Vámpírok, dögös farkasember, egy lélektelen nő (az meg milyen lehet?- futott végig a fejemben) és mindez a viktoriánus korban. Már magában a korszakkal le lehetett volna venni a lábamról, de mivel kicsit odáig vagyok ;oP a vámpíros, angyalos, stb. történetekért, így nyert ügye volt azonnal.

Mielőtt neki állok egy bejegyzés megírásának, mindig utána szoktam olvasni egy kicsit a szerzőnek és magának a könyvnek is. Így botlottam bele egy teljesen új műfajba, a steampunkba. Néztem nagy elkerekedett szemekkel: az meg mi fán terem? Én azonnal rávágtam volna, hogy a Lélektelen fantasy.
Ebben igazam is lett volna, de kicsit tágabb ennél az a műfaj, ahová besorolták a könyvet.

A steampunk olyan műfaj, ami egy alternatív múltban játszódik. Pl. a viktoriánus kori Angliában vagy a "Wild West" kori Amerikában. Megtalálható benne a sci-fi, fantasy és akár horror eleme is lehet. Futurisztikus újítások fedezhetők fel az adott korban.
forrás: wikipédia

Na de ott tartottam, hogy utána szoktam nézni egy kicsit a szerzőnek.
Gail Carriger A Napernyő Protektorátus sorozatával (ennek az első része a Soulless) több díjat bezsebelt már és vezette a sorozat részeivel a New York Times Bestseller Listáját. Jelenleg 5 részes a sorozat, ezeket 3 év alatt hozta össze. Magyarul egyelőre még csak az első olvasható.


A Lélektelenben igazából minden benne van: történelem, humor, romantika, akció és fantasztikus lények. (Az angyalok és a tündérek azért hiányoztak a sorból. Értitek, ha már ..., akkor mindent bele.)
Az adott alternatív történelmi múlt teljesen emészthető. Egyáltalán nem találtam furcsának, hogy egyszerre olvashatunk Viktória királynőről és pl. vámpírokról. Az első perctől kezdve sikerült az írónőnek ezt úgy az olvasónak előadnia, hogy ne érezzünk tartózkodást, teljesen elfogadható, elképzelhető legyen.
A humora zseniális. Valahogy fanyar, néhol idegesítő, de mégis annyira kellemes, jól esik az olvasás során.

Alexia szerethető karakter minden idegesítő megmozdulása ellenére, Lord Maccon pedig olyan, mint egy házsártos úriember, aki a frakkja alatt izmokat rejteget. Gazdag, befolyásos, úriember, izmos is és még farkasember is, a tökéletes férfi receptje. ;oP De tényleg, kellemes karakter volt. ☺A kapcsolatuk pedig annyira könnyed, humoros, hogy egyszerűen jó volt olvasni.

Az akciós része igazából harmatgyenge, de mégis feldobta a történetet, ettől lett nem kimondottan romantikus irodalom.

A könyv olvastatta magát, letenni se akartam, gyorsan ki is végeztem és remélem, hogy a folytatása hamarosan olvasható lesz magyarul is.
A steampunk pedig úgy érzem, hogy az én műfajom lesz, keresem is a hasonló áldozatomat. ;o) 

a sorozat

Regény egy fiatal lányról, aki szerette a szépet, a tartalmasat és az okosat. És sosem akart királynő lenni.

Alison Weir: Lady Jane

Frances Brandon sírköve a Westminster apátságban

Én is, mint oly sokan nagy Gyűrűk ura rajongó vagyok.
Elolvastam és meg is néztem az összes részt,de a hozzá kapcsolódó könyveket eddig nem sikerült megszereznem.
Most végre egy kedves mollyal sikerül elcserélnem a könyvet és egy kihívás keretein belül gyorsan el is olvasni.

Először is nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha a nagy mű előtt próbálgatná az író a szárnyait.
Tetszett, jó könyv, de nem ér fel a ngy könyvvel.
Inkább mese, mint flnőtt olvasmány.
Nagyjából ennyi a bajom a történettel és más nem is.
Imádtam elmerülni benne.
Szerettem a butus törpéket és a bátorságát megtaláló babót is.
Apropó babó.
Valaki segítsen. mi a különbség a babó és a hobbit között?
Baggins uram nem Zsákos Bilbó véletlenül?Nem Frodó rokona?
Vagy csak én értek félre valamit?Esetlg a fordítás miatt más?

 Néhol zavart hogy itt tündér, a nagy könyvben tünde.
Itt manó, ott gonosz ork .

Baggins babó a kedvenc szereplőm benne. Mindig kitalál valami jót vagy ha nem, megsegíti a szerencse.
Gandalf ugyan az a jó öreg,titokzatos, de jóságos emberke,ő volt a másik kedvencem.
Érdekes dolgokon mennek keresztül a kis utazóink.
Néhol igencsak mulatságos helyzetekbe kerülnek saját butaságuk miatt.
A gonosz manók és smaug sem igazán gonosz, inkább komikusak, szánni valók. Őket is megszerettem. Az író nem tudta olyan sötétre leírni őket, hogy félni tudjak tőlük.

A könyv hangulata miatt bátran ajánlanám gyerekek kezébe is.
És a nyelvezete is nagyon szuper.
 Családilag felolvasós estékre is nagyon jó, nem lenne aki unatkozna szerintem, bármilyen korosztályba is tartozzon.

Szerintem e mű megállja a helyét a Gyűrűk ura olvasása nélkül is, külön kis történet.
Olvastam a Szilmarinokat is, az nem kötött le ennyire.
Még a hobbit van soron, remélem meg tudom szerezni, na meg Bombaldi Toma könyvét.
Most kellene egy jó kis Gyűrűk ura újraolvasás, de félek most nem fér bele az időmbe, annyi könyv árválkodik a polcomon.



saját
242 oldal
fordította:Szobotka Tibor
Ciceró kiadó

Móricz nagyszerű író, én személy szerint imádom a regényeit, de ahogy ő is elmondta, nem gyerekeknek szánta őket. Három regényét olvastam eddig: a Légy jó mindhaláligot, a Nem élhetek muszikaszó nélkült és az Árvácskát, melyről most írni szeretnék. Nagyon sokat sírtam az eddig olvasott könyvein, de ilyen szempontból az Árvácska vezet. Nem elrettentésül írom ezt, szerintem a múlt megismerése fontos ahhoz, hogy a jövőnket építsük és ne kövessük el azokat a hibákat, amiket az őseink.
Ez a könyv az ember megszégyenítettségét, megalázottságát mutatja be egyetlen gyermek szenvedésein keresztül. Az ihletadó a kis Csibe, kivel 1936 őszén találkozik az író, majd örökbe fogadja, neveli és taníttatja.
A lányból dől a szó, évekig mesél Móricznak eddigi szörnyű, nyomasztó életéről. A társadalmi állapotok és emberek nyomorúságát látván, már csak a nehéz férfisírás szakadhatott ki belőle.
Ő maga írta ezt regényéről:

Irtóztató könyv, azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint mocsárból a kénes gőz.

Az Árvácska egyben ítélet és felháborodott látomás a Horthy-rendszer éveiből. A mű a kis Csöre, vagy Pösze-mindenhol máshogy szólítják-szenvedéseit beszéli el hét zsoltárra osztva.
Állami Árvácskát-ez a kislány hivatalos neve- az állam parasztszülőkre bízza, akik keresni akarnak rajta.
Dolgoztatják, éheztetik, ütik-verik, megégetik, mindenért őt hibáztatják, és testvérei kapják meg az államtól neki járó pénzt, valamint ruhát. Rosszabb sora van, mint az állatoknak.

Mikor lassan mentek az úton, azt mondta:
-Kedves bácsika, én is olyan vagyok, mint a Jézus, mert nekem is az Állam ad sebeket a kezeimre és a fenekemre, mer az állam adott oda
Zsabamárinak, hogy verjen.
-Fiam- mondta az öreg ember-, akinek az Állam a dajkája, annak kétszer is meg kell gondolnia, ha meg akar születni. Minek jöttél te a világra
az Állam nyakára, te is, te kis bolond.

A naiv kislány, ki még azt is szereti, aki őt bántalmazta, édesanyja után vágyik. Sokat sír sorsa miatt, hogy ő soha nem mehet "icskolába", és mindenki lekezelően bánik vele. Végül nem kap ajándékot a Jézuskától, de legalább az egyik kívánsága teljesül.  Szomorú, de érdekes történet, megdöbbentő hitelességgel. Ajánlanám azoknak, akik szeretnék megismerni a múltunk sötét oldalát is. És természetesen a nagymamámnak is, a legnagyobb Móricz-rajongónak, akit ismerek.:)