Könyvfalók

Néhány hete éppen a könyvtár kínálatát böngésztem, mikor ráakadtam egy érdekes címre: Bumm!
Nézzük csak, ki írta... ki az a Mark Haddon? Ezután már csak megnéztem a tartalomjegyzéket, s miután szendvicsekre, narancssárga vécépumpákra és brokkolitortácskákra történő utalásokat találtam, tudtam, hogy ez egy jó könyv. Vagy legalábbis egy kicsit furcsa.

Az író bevallása szerint a könyv már egyszer megjelent Gridzbi Spudvetch! címen, azonban elég sok probléma van vele: a történet félkész, a címet senki sem tudja kiejteni, és nem is lehet tudni, hogy mit jelent, csak miután elolvastad a könyvet. Ráadásul tele van utalásokkal floppy lemezekre és discmanekre. Vajon jobb az átdolgozott?

A történet furcsa. A szereplők is furcsák. A főhős, Jim például szereti a sajtos-eperlekváros kenyeret. A könyv szerint rossz képességű diák, pocsék jegyeket szerez és rühellik a tanárok. Az igazság mindössze az, hogy eléggé lusta és állandóan álmodozik. A nővére, Becky kedvenc zenei műfaja a metál, és rejtélyesen módon szívesen leszokott a zuhanyzásról. Eleinte ki nem állhatja Jim-et, de a történet végére egész jól összebarátkoznak. Az anyja kicsit kilóg a családból, ugyanis ő egy sikeres, életvidám és mindig határozott üzletasszony. Egyenes ellentéte viszont az apja, akinek nincs állása, és úgy tűnik, hogy sohasem lesz. Végül azért mégis csak: megtanul főzni.
Természetesen ennyi szereplő nem elég, de szerencsére vagy sajnos a többiek sem átlagosak. Jim barátja, Charlie például vonzza a bajt: állandóan bajba kerül, és minden veszedelmes kalandba belemegy. Anyja kicsit megviselt és őrült, az apja pedig egy felettébb intelligens doktor.
Becky és a szappan viszonyának elég egyértelmű az oka: a lány barátja, Kráterarcú (rendes neve rég feledésbe merült...), aki többször is majdnem megtámadja Jim-et, egy sajtos-eperlekváros kenyeres incidens miatt. (Itt megismerhetjük az anya harcias természetét.)

A történetről nem szeretnék sokat elárulni, főleg a karakterek részletes jellemzése miatt, de azt mégis elárulom, hogy nagy szerepet játszanak benne tanároknak álcázott űrlények, akik sci-fi rajongókkal szeretnék benépesíteni a bolygójukat.

A véléményem: ezt a könyvet nem lehet reálisan értékelni. A könyv nagy része elbeszélés, csak néhol fordul elő benne leírás. Elég vegyes érzéseket váltott ki bennem az olvasás folyamán. Néhol már-már sírtam a nevetéstől, míg néhol szüntelenül szidtam az írót. Kicsit hiányos volt, és elég rövid is. A történet lezárása után is újabb kérdéseket tesz fel az író, így nem teljesen lezárt, simán jöhetne egy folytatás. Sajnos Jim nővére nem sok szerepet kap, csak a történet végén, míg például az apai mellékszál teljesen felesleges.

Összegzés: eléggé gyerekes a könyv, bár van néhány jó pillanata. Olyanoknak ajánlom, akik még 12 év alattiak, nem szeretik a klasszikusokat, és olvasni se nagyon szeretnek. Nekik tetszeni fog, garantálom. Tetszett, de olvastam már sokkal jobbat is.

Adatok:
Mark Haddon: Bumm! (eredeti címe: Boom!, a korábbi kiadásé: Gridzbi Spudvetch)
Kiadás: 2010, Európa Könyvkiadó (eredeti: 2009, David Fickling Books)
Fordította: Sári Júlia
p. 240

Orczy Emma bárónő : A Vörös Pimpernel

Orczy Emma bárónő

Párna könyvmolyoknak :)

(via: tumblr)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Megjelenés: 2011. Oldalszám: 411 (maga a történet 390 oldal. A többi előzetes a 2. részből.) Ára: 2999

Az írónő oldala ITT

Nagyon unalmas leszek, újabb Könyvmolyképzős könyv, amiről áradozni fogok, ez van. ;o)
Olvasva a fülszöveget, amolyan modern kori Rómeó és Júliának képzeltem el a történetet, csak tragédia nélkül reményeim szerint. Izgatottan és nagyon optimistán kezdtem neki az olvasásának, mert rosszat erről se olvastam még. Nem csalódtam.

Ebben a történetben a Rómeónkat Alex Fuentestnek hívják, mexikói és egy veszélyes banda tagja, akitől a gimiben mindenki két lépés távolságot tart. A Júliánk meg Brittany, a gimi üdvöskéje. A pomponlányok csapatkapitánya, a legmenőbb pasi barátnője, gazdag, szép, sikeres, stb. ... De mindez csak a látszat.
Mi a helyzet akkor ha azt írom, Alex bár kívülről kemény (az ökle is az, a veszélyt nem ismeri), de igazából egyáltalán nem rossz? Pusztán csak a családját szeretné megvédeni úgy, ahogy tudja. Brittany pedig bár külsőre egy szőke cicababa, de otthon amikor senki se látja, pólót, szabadidőnadrágot vesz fel és ápolja a Little-kórban szenvedő nővérét, mert a szüleik egyikőjükkel se törődnek. Az apja inkább dolgozik látástól Mikulásig, csak ne legyen otthon, az anyja pedig szintén menekül a kitalált tökéletes világába. De vajon meddig tudnak az elvárásoknak megfelelni?
Lényegében addig a percig, amíg a kémia tanárnőjük egymás mellé nem ülteti őket az óráján. ...

Amikor olvastam, hogy szerelmeseinket a kémia órán sodorja egymás mellé a sors, egyszerűen nem tudtam nevetés nélkül kihagyni. Komolyan mondom, már várom azt a történetet, amiben majd a sorsfordító pillanat matek vagy ének órán fog bekövetkezni, a kémia és a biológia már elcsépelt. Bár nyilván a címhez ez a tantárgy passzolt. Furán hangzana a "Tökéletes matematika".

Imádtam, faltam minden sorát. Izgalmas, akciódús és nagyon romantikus, persze az ifjúsági irodalom kategóriájának megfelelően.
Az írónőnek sikerült nagyon jól bemutatnia a két oldalt és az árnyoldalukat is. Rettentően szorítottam a fiatalokért, hogy a szerelmük beteljesedhessen, de ez persze nem olyan egyszerű. Hisz ha Brittany a fiú mellett dönt, szakítania kell a róla addig kialakított "tökéletes" képpel, amitől aztán lehet, hogy az amúgy is labilis anyja idegösszeomlást kap. Igazán Alex társai befogadni nem fogják, ugyanakkor a saját köre is kiveti majd magából. De vajon tényleg így történne? És mit fognak tenni? Hagyják, hogy a származásuk elválassza őket egymástól vagy pedig harcolnak a szerelmükért?

Fejezetenként hol az egyikük, hol a másikuk szemén keresztül olvashatjuk a történteket. Hogy kinek a gondolatait vártam jobban, igazán megmondani se tudnám, egyszerűen csak faltam a sorokat.
A történet végén egy 16 oldalas ízelítőt olvashatunk a második részből, amelyben Alex idősebb öccse, Carlos lesz az egyik főszereplő (aki a Tökéletes kémiában 15 éves). A trilógia befejező kötetében pedig Luis, aki ebben a részben 11 éves még.

A Perfect Chemistry trilógia nagyon ütősen indult, maximálisan megértem, hogy az írónő 2010-ben RITA díjat kapott érte. A trilógia első kötete 2008-ban, a második 2010-ben, a harmadik 2011-ben jelent meg. Magyarul egyelőre az első olvasható.

Túl a 600. bejegyzésen megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak olvasóinknak, követőinknek és természetesen szerzőinknek. Szeretném külön megköszönni Nikinek és koalánynak azt a munkát, amit sok-sok hónap alatt belefektettek a Könyvfalók blog fennmaradásába.

Szeptember óta ismét bővült a tagok száma, több-kevesebb sikerrel működünk együtt tovább, reméljük még nagyon sokáig.
A szép kerek szám alkalmából gondoltunk a paletta újra szélesítésére, hogy színesebb és tartalmasabb lehessen.

Kedves Olvasó!

Ha Te is falod a könyveket.
Ha a felfalt könyv megindított, fellelkesített vagy épp lelombozott.
Ha csak szeretnél ajánlani másoknak egy olvasmányt.
Ha csupán imádod a könyveket és írnál róluk.

Akkor itt a helyed. Szeretettel várjuk hogy Te is megoszd velünk és az olvasóinkkal a könyves élményeidet!

Részletekről érdeklődj: konyvfalok@freemail.hu

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó Kiadás éve: 2011. Oldalszám: 407 Ára: 3499

A Párom Jézuskája lepett meg ezzel a könyvvel és most azt kívánom, bárcsak látta volna előre, hogy ennyire odáig leszek érte és akkor meglepett volna még a másik 2 kötettel is! :o) Pedig igazából egy molyos esemény miatt tettem csak fel a karácsonyi listámra és bár rosszakat nem olvastam róla, de nem számítottam arra, hogy 5 csillagos, sőt kedvenc lesz majd.
Fábián Janka összehozta mindazt, amit nagyon szeretek. A történelmet és a romantikát, továbbá mindezt nagyon jól megfogalmazva.

A történet 1907-ben kezdődik, amikor Zoltán hazautazik Kanadából a 13 éves lányával, Emmával Balatonkörtvélyesre. Magyarországot 7 évvel ezelőtt hagyták el, amikor a felesége meghalt, de ennek körülményeiről részleteket nem olvashatunk a regény elején, csak érezzük, hogy mindez mögött egy titok lappang, amihez nagy köze van Zoltán ifjúkori szerelmének a fiának.
A férfi okkal tér haza, meg szeretné kérni ezt a bizonyos ifjúkori szerelmet Évát, hogy nevelje fel a kislányát, mivel ő halálos beteg. A férfi sajnos pár nappal később meghal, de Éva szeretettel veszi a szárnyai alá a megtört árva kislányt.
Aztán nem sokkal később váratlanul felbukkan Éva fia, akit Emma gyűlölettel fogad. A felnőtt férfit, aki Párizsban dolgozik orvosként, szinte sokkolja a kislány jelenléte, aki a titok tudója. De vajon mi lehet ez a rejtegetni való? Mi köze volt Gábornak Emma édesanyjához? És egyáltalán ki lesz a címben is utalt Emma szerelme?

Az olvasása közben többször eszembe jutott, hogy a történet akkor játszódik, amikor még a dédikém se született meg. Fura volt elképzelni, hogy milyen lehetett az élet dédikém szüleinek fiatalkorában. Próbáltam magam elé képzelni a XIX. század végi fővárosunkat, láttam magam előtt a mostani Hősök terét és olyan fura volt belegondolni, hogy Emma 3 éves volt, amikor a szobrokat felállították vagy épp akkoriban épült a Parlament, kész időutazást éltem át az olvasás közben. Olyan korról olvashattam, amiről sokat nem tudok, max. annyit, amit az iskolákban tanítanak.


Igazán nehéz megfogalmazni, hogy miért is tetszett annyira a történet. Nyilván a fentiek nagyon sokat jelentettek, a történelmi szálakat imádom, a romantikát meg pláne. Valahogy az egész olyan jól sült ki. Volt benne olyan dolog ami első körben kicsit fura volt nekem, spoiler miatt nem szeretnék kitérni erre, de ez van. :o)
Úgy ahogy van, nagyon tetszett! A korábrázolás, a karakterek, a cselekményfelépítés, minden. Az meg csak dobott rajta, hogy 44 évet ölel át. Tetszett, hogy bár igazán az Emmával történtek vannak a középpontban, de szerepet kaptak a születése előtti történtek is. Így olyan volt, mintha Emma az olvasókkal együtt, amolyan "közös" gyermek lenne, hisz "ott voltunk" már a fogantatása előtt, sőt, a fogantatásakor, a szemünk előtt cseperedett fel, lett édesanya. Szorítottam a boldogságáért, tördeltem érte a kezemet, amikor kellett.

Történelmileg 1878-tól 1922-ig kapunk bepillantást a szereplőink életére. A trilógia második része, az Emma fiai a II. vgh. idején játszódik, a befejező rész, az Emma lánya pedig a kommunista rendszertől a rendszerváltásig. Az, hogy mennyire hű történelmileg, bízzuk a történész végzettségű írónőre, én semmilyen furcsaságot nem találtam. Az pedig, hogy Emma és a vele történtek mintázva vannak-e esetleg valakiről, erről nem találtam semmilyen információt.
Nagyon várom, hogy beszerezhessem a másik 2 részt is és nekik eshessek, nektek pedig ajánlom a figyelmetekbe. :o)

Két jópofa videót szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Nem kis munka lehetett elkészíteni őket, de az eredmény rendkívül látványos. Valóban mintha táncot járnának a könyvek, szinte életre kelnek.

A döntés órája

"A felkelő nap felszívta a ködöt. Falevelek sodródtak az erdőből a magas fűben, és vadvirágok nőttek a puhán omladozó sírkövek között magasra, a nők cipői szilárdan álltak a földön az aranynárciszok sárga bimbói között. Az évnek ebben a szakában, ahogyan élet és halál, félelem és megkönnyebbülés, veszély és születés más pillanataiban is, az asszonyok együtt voltak, karjukat egymáséiba fonva, és ez a háló összegyűjtötte együttérzésüket, a sérelmeket pedig hagyta kihullani.