2011. október 31., hétfő

Böszörményi Gyula: Monyákos Tuba és a csatornalidércek

17:36 0 Hozzászólás
Böszörményi Gyula tizenévesen lépett az írói pályára. Müller Péter Sziámi ösztönzésére kezdett el gyerekeknek szóló történeteket írni. Legnépszerűbb regényei a Gergő-sorozat tagjai. 2003-ban IBBY-díjat, 2007-ben pedig József Attila-díjat kapott.

A sorozat második részében a stílus, és a története jellege is sokat változott, de nem is tekinthetjük igazi folytatásnak, mivel mindössze a három főszereplőt, Tubát, Repesztőt és Pislát ülteti át egy teljesen másik történetbe. Most sem maradnak el a különféle gyilkosságok, amelyek által ismét kalamajkába keverednek hőseink.

Tuba immáron nem a Fészekben tölti mindennapjait, hanem a csatorna mélyén dolgozik egy bélférgen, azaz egy úszó, varázslattal lekicsinyített városban. Bérelhető bajkeverőként dolgozik, feladata pedig az, hogy kiszolgálja a gazdag, vidéki csaturistákat.

Egy nap Lópici mestert, Tuba munkaadóját megöli néhány izomsurmó. És ekkor kezdődik el az egész könyvön át tartó ördögi hajsza, mivel Tuba történetesen fültanúja volt az esetnek.

Szép lassan kibontakozik Izméne, a rontó boszorkány, és férje, Filibert ördögi terve, mely sok halállal jár, s amelynek legfontosabb elemei a Táltoskő, egy éber táltosivadék, néhány izomsurmó, no és persze egy bélféreg, amellyel végrehajtatják az akciót.

Az előző részhez képest jóval komplexebb lett a történet, több szereplővel. Emellett Böszörményi megpróbál prózaian magyarázatot ad az éber embereket bosszantó eseményekre a különböző lidérccsínyekkel, legyen szó vízvezeték dugulásról, vagy egy hétköznapi perpatvarról. Elég sok nyakatekert káromkodás és valós utalás található a könyvben.

Azoknak, akik az első rész nem okozott csalódást, azoknak ez a rész is tetszeni fog.

Adatok: Könyvmolyképző kiadó, Szeged – 2008
Terjedelem: 267 p.
Ára: 2999 Ft
A képek forrása: kortars.network.hu, gyeben.tk

2011. október 30., vasárnap

Megjelenések

21:28 0 Hozzászólás
Megmutatnék nektek néhány könyvet az előjegyzési listákról, amiket kinéztem magamnak. Hátha ti is kedvet kaptok valamelyikhez. Sajnos mostanában nincs annyi időm olvasni, hogy minden könyvet elolvassak, ami megtetszik, ezért a kívánságlistám egyre csak hízik. Pl. ezekkel a kötetekkel. 

Rita Monaldi, Francesco Sorti: Mysterium


Az Imprimatur-sorozat harmadik kötetében Atto Melani halálával bizonyos értelemben lezárult a regényfolyam első szakasza. A folytatásban visszaugrunk az időben, és megismerhetjük a történet előzményeit. A Mysterium egyaránt letehetetlen azok számára, akik az első három könyvet ismerik, és azoknak az új olvasóknak, akik csak most csöppennek a Monaldi&Sorti házaspár lenyűgöző világába.

1644, Párizs. Az Imprimatur-sorozat kasztrált énekes hőse, a húszéves Atto Melani Mazarin bíboros meghívására egy francia gálya fedélzetén Párizsba indul, hogy színpadra lépjen a királyi udvarban, és így közelebb kerülhessen az áhított hírnévhez és dicsőséghez.
Az utazás során berber kalózok fogságába kerül, megismerkedik Európa legzseniálisabb tudósaival, veszélyes sziklazátonyok közt rejtőző utópisztikus világokat fedez fel, és egy dalmát szerzetes leveléből vészterhes titkokról szerez tudomást.

Lehetséges, hogy Cicero nem is létezett? Ki találta fel az ógörög, héber és latin szavakból alkotott kódnyelve? Kinek állt érdekében meghamisítani évszázadok históriáját? Véres kegyetlenkedések, ármány és máglyahalál várt mindazokra, akik megkísérelték felfedni a misztérium ködébe vesző igazságot…


Libri Könyvkiadó, 2011. 700 old. 4990.-


Bertrand Meyer-Stabley: Az igazi Elizabeth Taylor

A világ filmművészetének egyik koronázatlan királynéja volt. Fenséges alkat, nagy tragika, konfliktusok dicső megnyerője, Istennő, makrancos Kata, s ki tudná mind felsorolni megannyi nagy, emlékezetes alakítását. Szerzőnk nem sokkal elhunyta után az igazi alkotót, az igazi embert, a szerető, szenvedő, csalódó, győző és megveretett embert mutatja be nyílt őszinteséggel, aki még frissen él lelkünk vetítővásznán.


Jószöveg Műhely, 2011. 208 old. 2590.-






Brigitte Riebe: A siennai bűnös


Gemma Santini, a csinos, okos, jobb sorsra érdemes fiatalasszony úgy dönt, véget vet sokéves megaláztatásának, és elhagyja rideg, kegyetlenkedő férjét. Ám a késő középkori Sienában - ahol a pestisjárvány okait az erkölcsök romlásában látják a városlakók, akiket a vallási fanatikusok, szélhámosok, politikai hatalomra törő összeesküvők igyekeznek megfélemlíteni-, Gemma döntése meglehetősen kockázatos. Először apja házában keres menedéket, majd a város kórházának és árvaházának szolgálatában álló, elhagyott gyermekeket nevelő asszony fogadja be. A gyermektelen Gemma végre boldognak érzi magát az apróságok között, és úgy tűnik, a szerelem is rátalál. Egy reggel azonban furcsa körülmények között holtan találják az egyik kisgyermeket. A szörnyű gyilkosság gyanúja Gemmára terelődik. A történész végzettségű írónő, Brigitte Riebe (Az éjszaka kapui) mesterien bonyolítja a szövevényes cselekmény szálait, műve egyszerre izgalmas bűnügyi történet és romantikus szerelmi regény, valamint lebilincselő korrajz a 14. század Itáliájáról.

General Press, 2011. 428 old. 3800.-

2011. október 29., szombat

8:00 0 Hozzászólás
B. S. Aldrich: Száll a fehér madár

"Nincs olyan ember, aki életében legalább egyszer ne kívánna hazamenni"


Egyik kedvenc könyvem, az És lámpást adott kezembe az Úr folytatása. Ismét visszatérünk a nebraskai Cedartown városába, ahol rögtön Abbie Deal temetésébe csöppenünk. Összegyűlt a család: hazautaztak a gyerekek, gyászruhát öltöttek az unokák. Mindenkinek hiányozni fog a nagymama, aki az életét feltette a szeretetre és a családra - álmait feladta szerelméért és gyermekiért. Legjobban mégis az álmodozó Laura, egyik kedvenc unokája hiányolja a nagymamát az üressé vált viskóból. Az öreg Oscar bácsi, aki szinte az egyetlen a régi telepes társaságból, emlékeivel és történeteivel árasztja el a városlakókat a régi időkről - több-kevesebb örömet okozva ezzel hallgatóságának.

A Száll a fehér madár ötvözi az első rész emlékeit az új nemzedék problémáival. A középpontban Laura Deal áll, aki dönteni kényszerül: pénz és karrier vagy a szerelem. A 20. század civilizált, villannyal, vezetékes vízzel komfortosított világában meglepően hasonló problémákkal találja szemben magát a fiatal, mint abban az időben, amikor nagyszülei ekhós szekerekkel és marhák hátán lovagolva hódították meg a prérit. Az igazi boldogság mindenkinek mást jelent. Vajon Laura számára az írás és a mesés örökség lesz a teljes élet? Avagy Allen mellett találja meg a nyugalmat és a harmóniát.

Természetesen a regény nem bővelkedik izgi fordulatokban, ettől függetlenül élvezetes volt. A kedvenc részem a vihar volt, mely egyben egy természeti jelenség, másrészt az érzelmek és események vihara is - nagyon szép párhuzam.

Ez a regény a hazatalálásról szól, a szeretetről, a múltunkról, a gyökereinkről és a válaszutakról. Röviden: mit jelent a boldogság, és lehet-e/érdemes-e család nélkül élni?

Összességében az első rész valamivel jobban tetszett, mivel sokkal messzebb vezetett a rejtélyes múltban, ám mondanivalójában ez a kötet sem marad alul. A kettő együtt pedig remek családregény, tömör, ám mégis sokatmondó.

9/10

2011. október 28., péntek

Patrick Ness: Válasz és kérdés

2:33 0 Hozzászólás
Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának első része, a Kés a zajban elnyerte a tetszésemet, így izgatottan vártam a folytatását. Nagyon érdekesnek találtam az egész világképet és a maga módján elgondolkodtatónak, hogy az emberi agresszió tán nem kioltható?
A történet a jövőben játszódik egy másik bolygón, ahol az emberek egy része letelepedett, létrehozták Prentissvárost. Ami fura, hogy nincsenek nők és a lakók hallják egymás gondolatait. Todd az egyik főszereplőnk, akinek a férfivé válása előtt el kell menekülnie a városból Violával, a város pedig a nyomukban. A Kés a zajban lényegében a menekülésükről szól, közben feltárul a múlt és természetesen a legizgalmasabb résznél ért véget az a kötet.
A nyáron hozzáférhetővé vált a szerző kis novellája, a Viola, ami amolyan előzménye a történteknek. Miért épp Violáék lettek a kiválasztottak és egyáltalán mi történt velük? Szerintem nagyon jó elolvasni ezt a Válasz és kérdés kezdete előtt, valahogy jobban át lehet látni a történteket.

A Kés a zajban ott ért véget, hogy Todd a sebesült Violával egyenesen az őket üldözők kezei közé menekülnek. A két fiatalt szétválasztják, lényegében az egész történetben külön szerepelnek, nem nagyon találkoznak. Mind a ketten más-más befolyása alá kerülnek, ami a végzetük felé sodorja őket. Aztán váratlan fordulat következik be, a lázadás és ezzel a harc kezdetét veszi. De mindaz ami történik, csak az előjáték ahhoz, ami nagy eséllyel a harmadik kötetben várni fog a szereplőinkre. ...

Volt egy elképzelésem arról, hogyan fog folytatódni az első rész után, nos a Válasz és kérdés ezen a téren számomra teljesen váratlan fordulatot vett, nem számítottam azokra a történtekre, amikkel a szerző megcsavarta a történetét. Válaszokra számítottam a kérdéseimre, de igazán a "Válasz" nem is az olvasók, hanem mintha a férfiak, ill. Todd kérdéseire felelne meg. Metaforikus az egész.
Már az első részben is úgy éreztem, mintha a színfalak mögött nagyon komoly gondolatokat próbálna az író megfogalmazni, ez ebben a kötetben még jobban kiütközött. A nők elnyomása a "régi" időkre emlékeztetett vagy akár egy alá-fölé rendelt hierarchikus rendszerre. Ahogy pedig a szpakkerekkel bántak a férfiak, nekem az első perctől kezdve az jutott eszembe, hogy a németek hogyan bántak a zsidókkal. Ugyanaz a táborba tömörítés, a megjelölés, "állatok vagytok" és akár a kiirtásuk gondolkodás nélkül. Nagyon érdekesnek és elgondolkodtatónak tartom ezt a szálat, ami végülis a második kötet végéhez, a nagy ütéshez vezetett. Nagyon izgalmasan ért véget, lehet rágni a körmünket, hogyan fog folytatódni majd a harmadik rész.
Maximálisan elégedett vagyok a folytatással. Nem olyan izgalmas, mozgalmas, fordulatos, mint a Kés a zajban, hanem inkább elgondolkodtatóbb, de épp emiatt tartalmasabb. Ifjúsági regény ízig-vérig. Izgatottan várom a befejező részét a trilógiának.

Megjelenés: The Ask and the Answer- Chaos Walking Book Two (2009.)/Válasz és kérdés (2011. Vivandra Könyvek)
Sorozat: Chaos Walking Trilógia- 2. rész
Oldalszám: 498
Ára: 3500

2011. október 26., szerda

Kende Péter: Mik vagytok ti, Istenek?

21:10 4 Hozzászólás
Hallottam róla, többször forgattam a kezemben, de soha nem akartam elolvasni, néhány hete viszont újra  a kezembe akadt és beleolvastam. Kíváncsi voltam, hogy van e pozitív végkifejlet ezekben az ügyekben. Nem utolsó sorban pedig egy közeli hozzátartozom műhibából való elvesztése miatt.

A távolságtartásom oka az volt, hogy véleményem szerint, a mai magyar egészségügy minden problémája  a dolgozók empátia hiányából adódik. Egyszerűen nem akartam ezzel még jobban szembesülni. Az illetékesek persze erre rögtön rávágják, hogy nem lehet minden beteggel együtt érezni. Én a szociális szférában dolgozom, és mielőtt elkezdtem dolgozni tudtam, hogy szívvel-lélekkel akarom csinálni. Segíteni, gyógyítani csak így lehet. Az ész, a megszerezett tudás nagyon kevés ahhoz, hogy eredményes legyen a gyógyítás.
Kende Péter ezt erősítette meg bennem. Szószerint felbőszített egy egy hanyag megjegyzés a beteg reakcióira. A legdurvább számomra egy fogadott nőgyógyász "kifakadása" (még tegező viszonyban is volt a betegével), a császármetszés során anyuka aggódva érdeklődött, mire az orvos így szólt : "Altassátok már el, hogy befogja a pofáját." megannyi hasonló elszólás, főként orvosoktól. A számomra szőrszálhasogató "maga ehhez nem ért, bízza rám" mondatok. 
"... Robin Cook orvos-krimijei rózsaszín lányregények ahhoz képest, amit a valós élet produkál, amilyen borzalmas tragédiák e történetekben föltárulnak. Valószínűleg csak jelentős szünetek közbeiktatásával lehet végigolvasni mindet, különben minimum rosszul lesz tőlük az ember. Én a történetek többségébe kétszer-háromszor félig-meddig belehaltam, amíg bírósági tárgyalásokra, kórházakba, az érintettek lakására jártam, írtam. Olvasóimnak csak azt kívánhatom: megszenvednek érte, hát okuljanak ezekből - ha van rá módjuk."

Elmondhatom, hogy én is mindbe kicsit belehaltam, főleg a szülész-nőgyógyász esetekbe. Kende tart szüneteket, jogi háttereket kutatva, megoldásokat keresve. Ezek a száraz nyelvezetük ellenére pihentetően hatottak. 
Az olvasás során átéltektől függetlenül, úgy érzem megérte, sokkal tisztábban látom az egészségügyet, az orvosi szakmát és úgy érzem igenis ki kell tartanom az mellett, hogyha baj van elsősorban emberséges orvost keressek.

Még valamit szeretnék kiemelni, a jogi hátterek után kutatva egy jogász szájából hangoztak el ezek a szavak: "...talán bele se merünk gondolni mi történik az egészségügyben". Félünk, nem merünk kérdezni, és ami még rosszabb nem is tudjuk, hogy mit kell kérdezni. A mai kor emberének viszont már segíthet az internet, persze diagnosztizálásra nem alkalmas, de információ gyűjtéshez mindenképp.

"Csak az ismeretlen félelmetes."

2011. október 24., hétfő

Polcz Alaine: Macskaregény

0:05 0 Hozzászólás
Nem, ez a könyv nem macskákról szól, bár főszerepet kaptak benne (mi mást is kaphattak volna...). Igaz, azért kezdtem bele a könyvbe, mert nálam nagyobb macskabarát kevés van a földön. Macskaregényre vártam, de többet kaptam. Sokkal többet.


De hogy is várhattam volna egy egyszerű regényt, ha annak Polcz Alaine a szerzője. Több volt, mint pszichológus. Több volt, mint a Hospice-mozgalom hazai elindítója, a haldoklók, a hozzátartozók lelki támasza. Vagy mint író, akinek több tucat könyve megjelent. Polcz Alaine megfogalmazhatatlan, sőt, megkockáztatom, sokunk számára néha érthetetlen derűvel nézi az életet, még azt is, amely szenvedéssel-teli. Életszeretete, bölcsessége rengeteg szenvedőnek, betegnek, egészségesnek tudott vigaszt és reményt nyújtani, évtizedekig mint művészetterapeuta, mint a gyermekklinika pszichológusa és a Hospice Alapítvány elnöke; halála után pedig írásai, könyvei által.



Polcz Alaine szenvedélyesen szerette a macskákat, éppúgy, mint közeli barátai - Weöres Sándor, Nádas Péter, vagy Nemes Nagy Ágnes -, akikről említést is tesz a könyvben. A macskák és a hozzájuk fűződő történetek által megismerjük életének egy-egy részletét, nagy szegénységben, de boldogságban eltöltött gyerekkorát, első szerelmét. Második, gyönyörű házasságába is diszkréten bepillantást nyújt, melyet Mészöly Miklós íróval kötött. Háború, emlékek, hétköznapok... és mindenhol jelen vannak a macskák. Néhol egyedül, lakásban, néhol csapatostul, Kisorosziban. Szelídek és vadak, bújósak és hamisak.

A könyv olvastatja magát, annyira derűs, ugyanakkor tragikus is; egyszerű és elgondolkodtató egyben. Néha felszisszen az olvasó, néha mosolyog, néha a sírás kerülgeti, ahogy a négylábú társakról és az író életéről olvas. Mintha egy csésze forró tea mellett, kockás takaróval beburkolódzva ülnénk egy asztalnál, Polcz Alaine csak mesélné, mesélné a történeteit, mi pedig szájtátva hallgatnánk őt...

A karizmatikus imacsoportban egy papírra mindenki felírta három fontos kívánságát. Én egy macskát szerettem volna, és még egyszer szerelmes lenni. (A harmadikat elfelejtettem, de miért felejtettem el?) Persze az is furcsa, ha az ember hetvenévesen szerelemre vágyik. Vagy talán ez természetes? (…) Így múlt el a nyár. Melyik nyár? Minden nyár elmúlik, és jön az ősz. Azon a macskás kisoroszi őszön én azt gondoltam, hogy mindkét kívánságom beteljesedett. Amit az egyikből lemondtam, a másikban busásan megkaptam.”


Polcz Alaine: Macskaregény
Kiadó: Kalligram / Oldalszám: 160 / Ár: 1800 Ft


2011. október 22., szombat

Szívügy- Egy amerikai orvos magyar emlékei

20:00 0 Hozzászólás
Nagy érdeklődéssel vettem kezembe Dr. Kerényi Tamás könyvét.
Visszaemlékezése rengeteg érzelmet hoz felszínre benne, és szerintem az olvasókban is, legalábbis engem mélyen megérintett élete története.

Az ötvenes évekbeli Magyarországon vagyunk, sztálinista terror, gulág táborok, ÁVH, besúgók. Kerényi Tamás édesapja is "eltűnik" hosszú évekre, mialatt nem tudnak róla semmit, a csonkán maradt család próbálja úgy folytatni az életét, ahogy addig, és soha föl nem adni a reményt, hogy apjuk visszatér egészségesen.

Tamás úgy dönt, hogy orvosi egyetemre megy, mint kiderül, ez apja kívánsága is. Lelkesen kezd bele tanulmányaiba, de az otthoni helyzet annyira elmérgesedik, hogy hosszas vívódás után úgy dönt, 1956-ban elhagyja az országot. Szülei nem tudnak róla, csak néhány baráttal osztja meg tervét, akik segítenek neki véghezvinni ezt az akkor csöppet sem veszélytelen tervet, és végül Tamás Amerikába kerül.
Hatalmas szorgalommal és kitartó munkával megtanulja a nyelvet, befejezi félbemaradt orvosi tanulmányait, és sikeres szülész-nőgyógyász lesz Amerikában.

A természetéből adódóan örökké tevékeny embert váratlan balesete, egy szívinfarktus dönti le a lábáról, és köti a kórházi ágyhoz hosszú hetekre. Ez a fordulat nagy bosszúsággal és félelemmel tölti el, hirtelen elönti a tehetetlenség érzése, és aggasztja, hogy kicsúszik kezéből a kormány, ami számára eddig ismeretlen érzés. A kényszerpihenő alatt megérik benne a gondolat: ahogy elfoglalt egyetemistaként ő nem tette meg anno, hogy édesapját faggassa a szörnyű orosz fogságbeli életéről, szeretné, ha a saját gyerekei megismernék az övét: küzdelmes gyerekkorát, magyarországi életét és történeteit.
Így hát megírja ezt a könyvet, amit azt hiszem nem csak a közvetlen családja, de sokan mások is nagy érdeklődéssel forgathatnak majd. Én legalábbis azzal tettem, és nagyon szerettem.

1990-ben ösztöndíjat alapított fiatal magyar orvostanhallgatók számára.
Dr. Kerényi Tamás Szülész-nőgyógyásznak a magyar tudományos együttműködés, a tehetséges fiatal magyar orvosok kutatómunkájának elősegítése a "Kerényi Perinatális Ösztöndíj" létrehozásával, valamint 1956 szellemének és örökségének ébrentartása érdekében végzett munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozták:
(forrás: www.gimagine.com)


Amerikában is kiadták könyvét "Ice chips" címmel, sajnos a neten nem leltem, pedig kíváncsi lennék a borítójára.

  • Cím: Kerényi Tamás: Szívügy - Egy amerikai orvos magyar emlékei. Szeged - '56 - New York
  • Kiadó: Magyar Könyvklub
  • Oldalszám: 294
  • A díjátadáson mondott beszéde angolul

2011. október 20., csütörtök

David Safier: Jézus szeret engem

8:00 0 Hozzászólás
David Safier német író korábbi könyve, a Pocsék karma is nagyon tetszett már, mivel eszméletlenül jó a humora. A Jézus szeret engem sem más, sőt! Mikor elkezdetem olvasni a könyvet, szinte folyamatosan röhögtem, férjem már kérdezgette, mi a bajom :))

Marie csinos, kedves lány. Egyetlen hibája van csak: mindig rossz férfiba szeret bele, és erre mindig későn döbben rá. Mint legutoljára is, amikor csak az oltár előtt kap észbe és mond nemet vőlegényének. A botrány persze nem marad el, a megszégyenített Sven bosszút esküszik, Marie pedig kénytelen visszaköltözni a szülői házba. Ahol a tetőhöz hasonlóan az ott lakók élete is sürgős felújításra szorulna. Hamarosan meg is jelenik egy ács, aki nemcsak jóképű és vonzó, hanem megértő és önzetlen is. Marie úgy érzi, végre megtalálta álmai pasiját. De boldogsága ezúttal sem tart sokáig: a karizmatikus idegen azt állítja magáról, hogy ő Jézus, aki azért jött vissza, hogy megvívja végső csatáját a Gonosszal.

Mint a fenti ajánlóban olvashatjátok, a  könyv egyik főszereplője nem más, mint maga Jézus, aki ács képében jelenik meg Marie-nak, és a lány persze bele is szeret ebbe a jó pasiba. Persze a környezete kicsit hülyének nézni, mikor bizonygatja, hogy Joshua (így hívják) valóban maga Jézus, mert vízen jár, és epilepsziás kislányt gyógyít meg.
Mondhatni a könyvnek kb. a feléig nevettem, aztán kissé megkomolyodtak a történések. Pl. Kata (Marie nővére) betegsége miatt is, vagy ahogyan Marie küzd a családjával és főleg saját magával, hogy megfeleljen a "hegyi beszéd" tanításainak, és hogy pl. megbékéljen apja fiatal szeretőjével. Szóval kicsit elmélkedősebb, elgondolkodtatóbb a könyv második fele.
Még annyit leírnék, hogy olvastam, hogy valaki kiakadt azon, hogy Jézust ilyen formában ábrázolja a könyv. Nos, én is vallásos vagyok, és egyáltalán nem zavart ez a fajta megjelenítés, sőt! Ezen kívül egy-két biblia bölcsességet is olvashattunk a néha komolytalan sorok között.

Tetszett a könyv, de a lezárása mondjuk lehetett volna más, mert (vigyázat, spoiler!) tulajdonképpen a testvéri szeretetre volt kiélezve, meg az isteni tanításra, hogy ugye önmagunkkal béküljünk ki, jók legyünk stb., szóval semmi szerelmi szál vagy nagy hepiendes beteljesedés nem volt. Kár.

Kata képregényei viszont nagyon jók!

2011. október 18., kedd

S. J. Watson: Mielőtt elalszom

2:31 0 Hozzászólás
Számítottam arra, hogy ez a könyv amolyan "falhoz vágós" lesz mások beszámolója alapján, de azért arra nem gondoltam, hogy ennyire.

Christine 47 éves és egy baleset óta nem működik megfelelően a memóriája. Lényegében minden reggel úgy ébred, hogy nem tudja kicsoda, mi történt vele és egyáltalán hol van. Azt hiszi magáról, hogy a húszas évei elején járó egyetemista. Aztán minden nap szépen elmagyarázza neki a férje, hogy kicsoda és mi történt vele.
Történetünk kezdetének reggelén felhívja egy férfi, aki azt állítja magáról, hogy az orvosa és találkozniuk kell. A találkozásukkor visszaadja neki a naplóját, amit a nő titokban vezetett és minden nap leírta benne, amire rájött a múltjából.
Christine nekikezd az olvasásának és rájön, hogy semmi sem az, aminek gondolta
. ...

Olvasva a könyv ajánlását, két műfajjal találtam szembe magamat azonnal:" krimi", "thriller". Olvastam a történetet és nem tudtam rájönni, hogy mitől tartozna bármelyik műfajba is. ... A végén megértettem.

Az első gondolatom amikor nekikezdtem az volt, hogy mennyire emlékeztet a történet Az első 50 randi c. filmre. Igazán arra is számítottam, hogy ugyanolyan kis romantikus, megható történet lesz, aztán jött a nagy döbbenet, á nem.
Olvasmányos, azonnal magával sodort. Ráadásul nagyon szeretem a naplós formátumot, így nagyon tetszett, hogy olvashattuk a nő naplóját is.

Nem egy romantikus kis tingli-tangli, hanem a vérbeli thriller. Sokkoló, döbbenetes. Miközben írom ezeket a sorokat, szinte borzongok. Nagyon profi, nagyon jól van felépítve, kihagyhatatlan. Nem csak Christine jön rá arra, hogy semmi sem az, aminek gondolta, hanem az olvasó is rádöbben, hogy tévútra vezette őt a szerző. Játszik az olvasóval, egyfajta téves képzetet ültet el benned. Érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudsz rájönni, hogy hol van a probléma. Keresed, kutatod a megoldást a sorok között és tán tudat alatt érzed már a megfejtést, de aztán maguk a szereplők vétózzák meg, még csak a gondolatot is. Ezt nem is lehet így megfogalmazni spoiler nélkül, nekem nagyon tetszett!
A karakterek, a fogalmazás, a történtek olvasó elé való tárása, minden nagyon. El tudom képzelni, hogy ebből egyszer még film is lesz.
A könyv amúgy 37 nyelven világsiker már és ez a trailere:

BEFORE I GO TO SLEEP by SJ Watson - UK Trailer from S J Watson on Vimeo.


Nagyon remélem, hogy fogunk még találkozni S. J. Watson más regényével is a könyvespolcokon, nem "egykönyves" szerző lesz.

Megjelenés: Before I go to Sleep (2011.)/Mielőtt elalszom (2011. Athenaeum Kiadó)
Oldalszám: 462
Ára: 3490
Az író oldala ITT.

2011. október 17., hétfő

Életre kelt klaszikusok

13:28 0 Hozzászólás
Filmadaptációk: Ti mennyire vagytok kíváncsiak arra, hogy a kedvenc könyvetek milyen variációban kel életre a filmvásznon? 
Én sokszor nagyon... De igyekszem a dolgot nem nagyon elszúrni: biztos, ami biztos, először mindig a könyv kerül sorra. 

A bejegyzés apropóját a Tövismadarak adta, amelyet most olvastam és már be is szereztem a sorozatot. A borító és a képek alapján nagyon nyolcvanas-évek illata van a dolognak, a főszereplő csajszi nekem kifejezetten Samatha/Pamela Ewing-ra hajaz a Dallasból :O





Aztán beugrott, hogy ideje lenne már egy 2011-es verziónak, de rögtön eszembe jutott, hogy mit történt a Dumas-regénnyel is (Alexandre Dumas: A három testőr).
Előre kijelentem, hogy nem láttam még az új verziót, de nem is kívánom megnézni. Épp elég volt a trailer, hogy leszűrjem, milyen elrugaszkodott és hatásvadász filmet sikerült kerekíteni belőle.
Az IMDb-szavazatok alapján is egy rosszul sikerült változat, hiszen jelen állás szerint mindössze 5.9/10 pontot sikerült összekaparnia...




Erről rögtön eszembe jutott a másik leporolt filmadaptáció: a Jane Eyre, melyet még szintén nem láttam. A trailer alapján átvariálták kissé a Bronte-regényt és a félelemkeltés/ijesztgetés kapta a főszerepet. Ettől függetlenül valamivel szimpatikusabb az előzőnél, így ezzel igyekezni fogok közelebbről is megismerkedni. Az IMDb szerint is értékesebb darab, jelenleg 7,5/10 az értékelése.


Mindkét filmet ezekben a hetekben mutatják be a hazai mozikban. A három testőrtől nagyobb bevételt várnak a készítők, 3D-ben is meg lehet tekinteni, és értesüléseim szerint az összes nagyobb moziban műsorra került már.

2011. október 16., vasárnap

Who is the Morrie in your life?

5:00 0 Hozzászólás
Mindenkinek kellene egy Morrie az életébe.
Vagy legalábbis mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet.

Hogy érzékeltessem, mennyire nem túlzok: a könyvet 41 nyelvre fordították le és több országban kötelező olvasmány középiskolákban és egyetemeken is.
Mitch Albom-tól elsőként a "Csak egy kis hit kell" c. könyvet olvastam, ami után biztosra vettem, hogy azt a többi könyve fogja követni; tetszik az a minden mesterkéltség nélküli stílusa, őszintesége és hogy alapvetően nagyon jó ember.

Mivel a Tuesdays with Morrie megvolt angolul, nagyon kíváncsian álltam neki az olvasásnak, nem kevés elvárással felszerelkezve. És hát, nem hogy nem csalódtam, de Mitch Albom ha lehet, még nagyobbat nőtt a szememben.

Mitch Albom igen sokrétű ember, szociológiából van diplomája, újság- és forgatókönyvíró, rádiós és tévés személyiség, és jazz zongorista. Ez a könyve 205 hétig vezette a New York Times bestseller listáját - ami szerintem elképesztő, viszont a könyv olvasása után maximálisan érthető is.


De miről is szól ez a könyve? Morrie Schwartz Mitch egyetemi tanára volt, akivel kölcsönösen nagyon kedvelték egymást.
A diplomaünnepségen Mitch biztosítja szeretett tanárát afelől, hogy fog még hallani róla, azonban ahogy az az ígéretekkel lenni szokott, feledésbe is merült, és Mitch két évtizeddel később, egy tévés műsorban hall újra öreg tanáráról, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved.
Ez a szörnyű kór az ALS (Amyotrophiás lateralsclerosis), ami a mozgató idegsejtek fokozatos pusztulásával járó progresszív idegrendszeri megbetegedés, amely testszerte az izmok gyengeségéhez, sorvadásához és 3-8 éven belül halálhoz vezet.

"In the beginning of life, when we are infants, we need others to survive, right? And at the end of life, when you got like me, you need others to survive, right?" His voice dropped to a whisper. "But here's the secret: in between we need others as well."

Morrie életszeretete: egyedül is eljárt táncolni, és hajnalig ropta
Mitch Albom Detroit-ból Boston-ba repül, hogy felkeresse őt otthonában, és ez a könyv az ő együtt töltött keddi napjaikról szól, a közös beszélgetésekről, Morrie csodálatos életszeretetéről és szemléletéről, és szeretettel teli tanácsairól az élethez, amelyek minket is elgondolkodtatnak. Morrie nem fél szembenézni a halállal, utolsó percéig képes mosolyogni, és nem veszti el az életbe vetett hitét. Végigkísérhetjük Mitch Albom változását is: ahogy a zárkózott, örökké kapkodó, munkájának élő férfi imádott tanára utolsó hónapjaiban teljesen más emberré válik. Nem fél kimutatni a szeretetét, és nagy szeretettel ápolja őt.

"It's natural to die." he said again. "The fact that we make such a big hullabaloo over it is all beacuse we don't see ourselves as part of nature. We think beacuse we're human we're something above nature."
Nem túlzok, ha azt írom, hogy a könyv utolsó kb. 40 oldalát végig sírtam.. Annyira gyönyörű volt, annyira fájdalmas, de mégis csodálatos, ahogy két felnőtt férfi búcsúzik egymástól, megpróbálva megőrizni minden közös pillanatot, és elengedni egymás kezét örökre.

Csodálatos könyv, meleg szívvel ajánlom mindenkinek!
Ahogy utánanéztem, látom, hogy film is készült belőle, Leckék az életről címmel, Jack Lemmon főszereplésével, alig várom, hogy megnézhessem, nagyon kíváncsi vagyok.


  • Cím: Tuesdays with Morrie
  • Magyar címe: Keddig beszélgetések életről és halálról
  • Oldalszám: 182
  • Kiadó: Doubleday / Könyvfakasztó Kiadó
  • Film is készült belőle
  • Mitch Albom oldala

2011. október 15., szombat

Tövismadarak

9:05 0 Hozzászólás
Colleen McCullough: Tövismadarak

Rengeteg időt töltöttem ezzel a könyvvel, mivel csaknem egy hónap alatt olvastam el - egyéb elfoglaltságaim miatt. Bevezetésül annyit, hogy nem láttam a könyvből készült sorozatot - lehet, hogy ez már csak az afrikai beduinokra és rám igaz kerek e világon. Így legalább mindenféle elfogultság nélkül élvezhettem a könyvet.
Merthogy nagyon élvezetes volt. Ráadásul az egyik kedvenc műfajomról van szó: egy három generáción átívelő családregényről. 

A történet 1915-ben kezdődik, Új-Zélandon járunk, az Írországból emigrált Cleary családban ismét baba születik: Fee és Padraic élete egyre nehezebb lesz, hiszen már így is rengeteg gyermeket kell eltartaniuk. A történet középpontjában az ekkor négy éves Meggie áll, a család egyetlen lánygyermeke, akinek sorsa meglepően hasonlóan alakul mint édesanyjának, Fee-nek: egy beteljesületlen és igazából talán viszonzatlan szerelemtől szenvednek egy életen át. Szerelmük gyümölcse, az egyetlen kincsük pedig sohasem lehet teljesen a sajátjuk, sőt, szörnyű tragédia lebeg gyermekük feje fölött. Fee és Meggie kapcsolata már önmagában megér egy misét, ám anya és lánya mégis továbbviszi a karmát vagyis hátán cipeli a mintát, és boldogtalan lesz egy életen át. 
Ausztráliába költözik a család, a híres Drogheda birtokon dolgoznak juhtenyésztőként a gazdag nagynéni szárnyai alatt. Itt ismerkedik meg Meggie élete szerelmével, a helyi pappal: Bricassart atyával... és ezzel útjára indul a bonyodalom. A nagynéni, Mary Carson halálakor az atya kimutatja a foga fehérjét és lecsap az örökségre, ennek ellenére a naiv Meggie továbbra is istenként kezeli a férfit. Kapcsolatuk azonban sehova sem alakul, hiszen az atya nem tudja magát elkötelezni egy nő mellett, mivel már eladta a lelkét Istennek, így Meggie bosszút áll: férjhez megy máshoz.
Vajon Justine, Meggie lánya képes-e megtörni a családi "átkot", képes lesz-e a boldog életre látva nagyanyja és anyja balsorsát? 
A történet a '60-as években fejeződik be, Meggie gyermekeinek sorsát is megismerhetjük. És persze, ami a legfontosabb: Bricassart atyát sem kerüli el a végzete.

Nagyon érdekes karaktereket válogatott össze az írónő, nagyon élveztem a fejlődésüket, a botlásaikat. Tragédia tragédia hátán - szomorú és küzdelmes élet az övék. Bricassart atya álszentségétől többször is rosszul lettem, azt még annyira se tudtam elképzelni, mit esznek rajta annyira a nők (és Meggie). Igazi hűtlen pasas, aki még az Urat is megcsalja.

Gördülékeny stílusú, izgalmas regény. Mindvégig lekötött, annak ellenére, hogy helyenként a történet kifejezetten szenvedős volt. 
Rendkívül kedvesnek tűnik az írónő,
ugye nem csak nekem szimpatikus?
Nem tudom, mennyire tetszene a sorozat, de a filmből készített képekre pillantva egyáltalán nem ilyennek képzeltem a szereplőket. Erről azonban később bővebben, ha már túlestem a filmen, muszáj lesz megnéznem.

A 2011-es Európás kiadás borítója szerintem gyönyörűre sikerült: egyszerű és nagyszerű. Sajnos nekem a régebbi borítóval kiadott változat van meg.
Eredeti cím: The Thorn Birds (1977)
Fordította: Göncz Árpád és Borbás Mária (1990)
Oldalszám: 641

10/10

2011. október 14., péntek

Nalini Singh: Angyalvér

2:29 0 Hozzászólás
Nalini Singh Angyali vadász sorozatának első két része jelent meg hamarabb itthon, majd jött az újabb sorozata is magyarul az Egy világ-két faj-állandó küzdelem. A Vonzódásról és a Látomásról már írtam, de az Angyalvér váratott magára, pedig ha tudtam volna, hogy ilyen jó lesz, hamarabb nekiláttam volna.

Elena 28 éves fiatal nő, aki egy cégnél dolgozik vámpírvadászként. Egészen pontosan többnyire angyalok fogadják fel, hogy keressen meg nekik egy adott vámpírt és adja a kezükre.
Egy kicsit furcsának találtam a világképet, mely szerint az angyalok nem csak maguk a megtestesült jóságok, hanem szigorúak, bosszúállóak és bizony vérengzőek is, ha úgy alakul. A vámpírokat pedig ők teremtik.

Egy napon Elena új megbízatást kap nem is akárkitől, az egyik arkangyaltól, Rafhaeltől. Raphael az első perctől kezdve megmozgatja a nő fantáziáját, izzik körülöttük a levegő. ...


Nagyon bejött a történet. A Vonzódás és a Látomás se volt rossz, de az Angyalvért jobbnak találtam. Valahogy jobban magam elé tudtam képzelni, az angyalokat szinte láttam magam előtt, legszívesebben én is végigsimítottam volna Raphael szárnyát, annyira élethűen ábrázolta az írónő őket.
Ami a hevességet illeti, nem volt piskóta. :o) Vad, szenvedélyes, ugyanakkor meg tetszett, hogy nem 86 ágyjelenet volt a történetben, amikor már az olvasó a 3. után vállvonogatással nyugtázza, hogy "na, már megint szexelnek, bumm".
Mint már írtam, magát a világképet furának tartottam. Nem azt, hogy arkangyalok uralkodnak az emberek felett hanem azt, hogy vámpírokat teremtenek. Ez annyira ellentétes volt mindazzal, ami a "közhiedelemben" szerepel az angyalokról, hogy igazán helyre se tudtam tenni magamban. Hisz az angyalok csak jók lehetnek, röpködnek a fejünk fölött és trombitálnak serényen, erre meg olyan lényeket teremtenek, amik az emberekkel táplálkoznak. Persze ennek is oka van, de mindez csak később derül ki.
A krimis szála szintén nagyon jól fel lett építve, bár az elejétől kezdve tisztában vagyunk azzal, hogy ki a tettes, inkább a két kérdés a miért és a hol.
A borító sokkal szebb, mint az eredeti, piros pont a kiadónak, viszont szerkesztési/helyesírási hibák találhatóak a szövegben.

Ha szeretitek az erotikusabb fantasyt, akkor tessék vele próbálkozni, nekem nagyon tetszett és nagyon várom, hogy beszerezhessem a második részt. Ha minden igaz, akkor pedig hamarosan jön magyarul a 3. kötet is. A negyedik pedig most szeptemberben jelent meg angolul.


Megjelenés: Guild Hunter 1.- Angel's Blood (2009.)/ Angyali vadász- Angyalvér (2010. Egmont Kiadó)
Sorozat: Angyali vadász- 1. rész
Oldalszám: 440
Ára: 3999

2011. október 12., szerda

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

22:21 0 Hozzászólás
A kontinuum-elv

Sok véleményt olvastam erről a könyvről, mielőtt a kezembe került. Voltak, akik magasztalták, voltak akik, a valóságtól elrugaszkodottnak tartották. Anyukák körében ugyanúgy beszédtéma volt, mint ahogy sok újság is cikkezett róla, idézett belőle. Eleinte nem akartam elolvasni, mert az minden véleményen átjött, hogy szélsőséges, ami távol áll tőlem. Végül rászántam magam, mert győzött a kíváncsiság. 

"Venezuela dzsungeleiben egy fiatal amerikai felkeresi a ma is kő körszaki körülmények között élő jekána indiánokat. Ezeknek a "vadembereknek" a szemmel látható boldog és kiegyensúlyozott élete lenyűgözi, és két és fél évet tölt el a törzsnél. Az ott töltött hónapok során egyre inkább az kezdi érdekelni, hogy mi az oka annak, hogy az indiánok annyival boldogabbak nálunk civilizált embereknél." ...  "Jean Liedloff az indiánok boldogabb életének kulcsát a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban találja meg. A kontinuum (folytonosság) elve az evolúció alatt kialakult emberi szükségleteket jelenti. Az indiánok a gyerekek eredeti szükségleteit követik, azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő magával hozott."
A könyv sokadik kiadását tartom a kezemben, így az első oldalak a szerző és könyv kapcsolatáról, illetve később a benne megfogalmazottakkal való kapcsolatáról szól. Hogyan jutott a felismeréshez, miként próbálta magáévá tenni, és a cél, hogy mások is boldogok lehessenek. Jean pszichológus és saját tapasztalait ossza meg velünk. Szinte ott éltem én is a jekánák között, és ahogy haladtam a sorokkal rájöttem, hogy valójában én is hasonló "helyen" nőttem fel. A szüleim hordoztak, igaz nem kendőben, hanem kezükben, apukám a hasán altatott, soha nem hagytak sírni engem és a testvéreimet. Tudom, hogy mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat ebben a világban, a legnagyobb szeretetben. Ahogy ez megfogalmazódott bennem, felmerült a kérdés, hogy lehet ez? Akkor én és a családom és a hasonlóan falun és szeretetben felnövő társaim nem számítanak civilizáltnak? 
Majd a nagy kérdés, vajon elegendő volt e ez a boldogságomhoz? Igen, azt hiszem sok múlott ezen. Leginkább az, hogy kellően naiv tudjak maradni. Ez viszont nem kevés pofonnal járt a társadalomtól, és ezek szintén kellettek ahhoz, hogy boldog ember lehessek. A jelenben élni és jól érezni magunkat ebben a társadalomban, itt a Kárpát medencében az elengedés, az ösztönök eszközeivel másként működik, mint Venezuelában. Legfőképp más szavakkal.
Lényegében egyetértek a kontinuum-elvvel. Hiszen "A gyerek kíváncsisága, az a vágya, hogy mindent saját maga próbáljon ki. azt mutatja, hogy képes úgy tanulni, hogy fejlődésének egyetlen részét se kelljen feláldoznia."  Fontosnak tartom az ősbizalom megőrzését, és az első évek jelentőségének kiemelését, bár Liedloff szerintem súrolja a idealizmus határát, ami abból fakadhat, hogy kívülállóként beszél a szülő-gyerek kapcsolatról. 
Ugyanakkor azt is gondolom, ha az élet mégis úgy alakul, hogy megszakad valamiért a kontinuitás, akkor sem lesz elveszett az ember. Mindenki visszatalálhat arra az útra, ami a boldogsághoz vezet.
Mindenkinek ajánlom, aki gyerekvállalás előtt áll. Gondolatébresztőnek pedig bárkinek.

2011. október 11., kedd

Láng Benedek: A Rohonci kód

19:39 2 Hozzászólás
Mindig szerettem a rejtélyekkel teli történeteket, és régóta rajongok a rejtélyes írásokért is. E két tényező elég volt ahhoz, hogy izgatottan vegyem kézbe Láng Benedek történész Rohonci kódexről, annak írásának megfejtéséről szóló könyvét.

„Szeretném megmutatni, hogyan, milyen eszközökkel, milyen módszerekkel, milyen helyszíneken kutat egy történész, akinek élete messzemenően nem olyan unalmas és poros, mint ahogyan azt a nagyközönség képzeli, de azért nem is olyan izgalmas, mint ahogyan Dan Brown bemutatja.”  Láng Benedek

A szóban forgó könyvet olyan titokzatos jelkulccsal, vagy nyelven írták, hogy máig egy szakembernek sem sikerült megfejtenie. Láng Benedek is erre tett kísérletet, és nemcsak azt osztja meg az olvasókkal, hogy milyen következtetésekre jutott kutatásai során, de a „nyomozás” folyamataiba is beavat bennünket. Kultúrtörténeti áttekintést nyújt a témával kapcsolatban, és a kriptográfia világába is elkalauzol.

Egyes történészek átverésnek, megtévesztésnek tartják csupán a Rohonci kódexet, és annak szövegét. Láng Benedek azonban amellett érvel, hogy miért nem hamisítvánnyal van dolgunk. Bár a szöveg megfejtésére tett korábbi kísérletek mind más eredményt hoztak, Láng alapos kutatása talán közelebb visz a valódi megfejtéshez. A könyvben megismerhetjük ezeket az állítólag megfejtéseket, és azt is, hogy ezek miért nem helyesek. Nem akarom az izgalmas történeteket mind elmesélni, hiszen ezt megteszi a szerző, de a kedvencemet megemlíteném. Egy román történész nő megállapításai szerint a kódexben ősromán írással van dolgunk, amit ő meg is fejtett, és az egész szöveget lefordította a mai román nyelvre, illetve franciára is. A gondok azonban már ott elkezdődnek, hogy a történész hölgy már a sorokat is rossz irányban olvasta… További elméletekről és valóságalapjukról is olvashatunk még. Láng számba vesz több lehetőséget is, hogy mi lehet ez a kódex, mi célból készülhetett, s ennek alapján megfejthető-e.  Egyáltalán titkosírással van-e dolgunk, vagy egy ősnyelvvel? Esetleg egy mesterséges nyelv amit látunk? Ezek történetétét is bemutatja nekünk a szerző, megadva az esélyt, hogy tisztán lássunk, és akár új elméleteket gyártsunk.

A kód feltöréséhez részletesen megismerte, és megismerkedhetünk mi is a kriptográfiával, a titkosírások történetével és gyakorlati megoldásaival. Az egyes „kódtörő” megoldásokat a szerző „rápróbálja” a kódex szövegére, és megosztja velünk annak sikerességét, sikertelenségét és egyáltalán a következtetéseket. Mivel mi is megismerjük a könyv által ezeket a módszereket, akár szerencsét is próbálhatunk a Rohonci kód megfejtésénél. A könyv tartalmaz képeket a kódex szövegéről, így aki kedvet érez egy rejtély megfejtésére, kísérletet tehet rá. 

Az érdekességek, tények és kódfeltáró módszerek egyes részei talán első hallásra „száraznak” esetleg unalmasnak tűnhet, de a Láng olyan stílusban írta könyvét, hogy a titokzatos, rejtélyekkel teli téma a maga tudományos voltában is szórakoztató.

Megjelenés: Jaffa kiadó, Budapest, 2011. 227 oldal Ár: 2940 Ft

2011. október 9., vasárnap

Kelecsényi László: Aki az életével játszott - Latinovits

23:24 1 Hozzászólás
80 éves lenne idén Latinovits Zoltán. A szerencsésebbek még láthatták őt színpadon, láthatták a Ványa bácsiban, Cipolla-ként a Mario és a varázslóban, láthatták zseniális játékát a Tótékban, vagy A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicalben. Nekem ez nem adatott meg, mégis, rajongva hallgatom, ahogy verset szaval, miatta néztem meg a Szindbádot, az Utazás a koponyám körül és az Isten hozta, őrnagy úr c. filmeket (ez utóbbi egyébként Örkény István: Tóték c. darabjának filmes feldolgozása), és valamiért – azt hiszem, tehetsége, zsenialitása, művészi elhivatottsága miatt – régóta foglalkoztat élete és értelmetlen halála. Vajon hogy alakult volna az élete, ha nem történik meg a tragédia? Milyen szerepeket kapna? Hogy tetszene neki ez a világ? Szeretné-e a mai színházi életet, a filmeket, azok viszontszeretnék őt?


Kelecsényi László irodalom- és filmtörténész nehéz feladatra vállalkozott. Könyve egykori kritikák, rendezők, színészek, írók visszaemlékezései és korabeli interjúk segítségével próbál képet formálni a színészlegendáról és a magánemberről, s talán árnyalni, mélyíteni is tudja azt, amit sejtünk Latinovitsról – azok, akik valóban ismerték, és akiknek „csak” a filmek és a hanganyagok jutottak belőle. Müller Péter, Örkény István, Cserhalmi György, Spiró György, Őze Lajos – csak néhány név azok közül, akik visszaemlékeznek az ő Latinovitsukra, kapcsolatukra, közös történetükre, sikerekre, örömökre és tragédiákra. Emlékezésük természetesen nem tárgyilagos, ezért nemcsak Latinovits Zoltánról, hanem a megszólalókról is szól a könyv, de kordokumentumként is izgalmas olvasmány. A színész több arcát is megismerhetjük: a kezdő színészét, aki nem bízik önmagában, az ismert művészét, aki valódi színházat szeretne, s ezért harcol a maga eszközeivel. A szerelmes férfit, a kitűnő rendezőt, írót, a démonjaival viaskodó embert, sőt, visszaemlékezések során felcsillan humora és depressziója is egyaránt. Egy részt mindenképp ki kell, hogy emeljek: Baló Júliával történt beszélgetését, amely Latinovits utolsó interjúja volt. Érdemes elolvasni, hogy milyen is egy művész és egy művészetet szerető újságíró értékes, tanulságos, mély beszélgetése.


Bevallom, a könyv olvasása alatt volt némi hiányérzetem. Úgy éreztem, nem teljes a történet, valami hiányzik, de nem tudtam megfogalmazni, pontosan mi. Azt hiszem, csupán a titokra nem derült fény. A titokra, ami Latinovitsot nagy színésszé, legendává tette, ami odabilincseli az embert ma is a televízió, vagy a lemezjátszó elé, és azt, ami életét, betegségét, halálát övezi. Ez azonban úgysem megfejthető.


"Nagy Gáspár: Sírfelirat

Te erre járó sírj vagy nevess
zokogó víz
Balatonszemes
fái görcsben a tóra hajolnak
hatalmas nagy fia holtán
ki voltál
LATINOVITS ZOLTÁN
Pünkösdi Lángnyelv
júniusi szélben
lecsap a habokra
hazányi vakokra
boldog vagonokra
Napfogyatkozás
egy
júniusi éjben"


Kelecsényi László: Aki az életével játszott - Latinovits
Kiadó: Noran Libro / Oldalszám: 264 / Ár: 2800 Ft

2011. október 6., csütörtök

Katie Fforde: Tökéletes ajánlat

8:00 0 Hozzászólás
Katie Fforde "rajongásom" úgy kezdődött, hogy kolléganőm áradozott a Hív Amszerdam c. könyvről, ám mivel az épp kölcsönben volt másnál, a Tökéletes ajánlatot hozta be nekem. Ő egy éjszaka alatt kiolvasta, nekem két estébe meg pár villamosozásba telt (de nekem gyerekem van, legyen ez a mentség :p).
Hogy mitől olyan jó könyv? Egyrészt mert romantikus lányregény, és olyan jó néha "csöpögni", másrészt mert tényleg olvastatja magát és nem lehet letenni.

Maga a sztori a következő:
Sophie Apperlyt, a fiatal angol lányt nyomasztja, hogy túlzottan intellektuális, ám szegény családtagjai lekezelően bánnak vele, és gyakorlati képességeit sem becsülik semmire.
Amikor legjobb barátnője, Milly meghívja magához New Yorkba, él a lehetőséggel.
Hamarosan úgy érzi, mintha egy romantikus kalandfilm kellős közepébe csöppent volna, és úgy dönt, minden percét kiélvezi. Ismeretsége Matildával, a dúsgazdag idős hölggyel és annak vonzó, ám kissé arrogáns unokájával, Luke-kal, nem várt események sorát indítja el. (moly.hu)

Bár ez is egy olyan regény, amikor is előre lehet sejteni a végkifejletet, azért elég szövevényes utat jár be Sophie, míg célba nem ér. Holott eredetileg azért megy ki New York-ba a barátnőjéhez, hogy pénzt keressen és Eric bácsikájának segítsen nyomozni, semmi sem úgy történik, ahogyan eltervezte. Főleg, miután bekerül a gazdagok világába, azaz megismerkedik az idős hölggyel, Matildával. (Kicsit mondjuk meseszerű volt ez a megismerkedés, hogy az idős hölgy a segítségnyújtás és egy rövid beszélgetés után, mikor is kiderül, hogy mindketten angolok, rögtön a családjába fogadja és meghívja hálaadásra.)
Luke-ról pár szót: engem baromira idegesített, iszonyú ellenszenves figura volt az elején. Főleg, hogy Sophie-t kihasználta, egy szerep eljátszására kényszerítette, csak hogy lerázza a nem kívánatos nőket magáról. Később, mikor Angliában kutakodtak a nagymama háza után, szimpatikusabb lett, majd aztán megint ellenszenves, szóval elég vegyes érzelmekkel voltam iránta.
Egy biztos: kicsit túl hirtelen lett lezárva a történet, olvastam volna még tovább egy pár oldal erejéig!
"Nyálas lányregény" mivolta ellenére tetszett a könyv, főleg az angliai részek, a tájak, kis tengerparti falvak leírása.

Katie Fforde, a romantikus vonalat képviselő brit írónő, 1952-ben született. Gloucestershire-ben él a férjével, három gyermekük van.  (romantikusregenyek.hu)
Magyar nyelven megjelent regényei: Ház kilátással, Hív Amszterdam, Száz boldog esküvőm, Szerelmes levelek.
Angol nyelvű honlapja: http://www.katiefforde.com/


2011. október 3., hétfő

Müller Péter: Szeretetkönyv

23:41 0 Hozzászólás
Karácsonyi ajándéknak szántam, de természetesen nem tudtam ellenállni annak, hogy belelapozzak. Meg is fordult a fejemben, hogy nálam marad, de rájöttem, az egyik legtalálóbb könyv ajándék, így megvettem magamnak is. Ez is egyike azoknak a könyveknek, amiről azt gondolom nem hiányozhat egy ember polcáról sem. Biblia. 
Mióta megvettem többször neki futottam, valamiért az utolsó 50. oldal előtt mindig megszakad a ráfordítható idő, és amikor újra lehetőségem van olvasni, akkor inkább kezdem az elejétől. Ezzel kapcsolatban épp a minap  jött velem szembe egy ezoterikus gondolat: 
"Amikor egy égitest láthatóvá válik az ember számára – mintegy „felfedi” magát -, akkor az azt jelenti, hogy az emberiség egésze elérkezett egy olyan tudati szintre, ahol már képes azokkal a dolgokkal foglalkozni, amit a felfedezett égitest képvisel, jelez.
Úgy érzem a Szeretetkönyv nem csupán EGY könyv, hanem egy valódi utazás önmagunkkal, minden egyes fejezete újabb és újabb rejtett "énrészt" tár fel. Talán az sem véletlen, hogy a vége számorma eddig mindig elmaradt.
Kevés az a könyv aminek a tartalmát tökéletes visszaadja a címet, röviden és tömören. A Szeretetkönyv a szeretetről szól.
"A szeretet a legnagyobb szavunk. Minden örömünk és gondunk mögött ez az egyetlen szó rejlik, s e kötet tárgya ennek megfelelően sokrétű. Müller Péter szól a szerelemről, a barátságról, a női és a férfisorsról, a párkapcsolatról, a szexualitásról és a magányról, társunk elvesztéséről, a saját lelkünkkel való barátságról, az öregségről, a családról, a gyermeki és az anyai szeretetről, korunk érzelmi zűrzavaráról s az elmúlhatatlan égi szeretetről."
A kedvenc idézetem Tőle: "A lelkem a barátom." Ezzel pedig úgy gondolom, nem csak, hogy telibe talált sok-sok ember problémájának gyökeréhez, de új "vallást" is teremt. Még pedig nem egy valahol trónoló Istennek a középpontban, hanem az önMAGunkban egységben lévő Istennel.
A sorokat olvasva minden átminősül, az Én, a Te, a Szerelem, a Család, a Barát, és a közösségi szerepek is. Figyelem felkeltő példák arra, mit tesz most az emberiség a széthullásért, szinte a szánkba adja a szavakat hogyan kellene másként csinálni.
"A barátságképtelen ember mindig azt keresi, hogy a másikkal hol nem lehet megegyezni, hol nem lehet szeretni, hol tudja gyűlölni és megvetni. 
Az ilyen alkalmatlan a közösségi életre - és ha sok ilyen ember él együtt, az nem közösség. Az nem "nyáj", csak magányos fenevadak csordája, akik félig nyitott szemmel alszanak, nehogy a másik megegye őket."
Sokan így élnek most, csak egy kicsit kell átgondolni - más minőséget teremteni, és szebb lesz a világ.

2011. október 2., vasárnap

Megjelenések

17:54 0 Hozzászólás
Néhány kötet a friss megjelenések közül, mely az utóbbi időben felkeltette a figyelmemet...
Ideje lenne lottóznom vagy legalább a heti lottóra szánt összeget elkülönítenem és akkor talán az enyém lehetne mindaz, amit úgysem lenne időm elolvasni :) Ezért kell nyugdíjas korunkra is gyűjtögetni!


Julie Orringer: Láthatatlan híd - Libri Kiadó, 2011.
Amit lerombol a történelem, fölépíti a szerelem

650 oldal, 4990 Ft

András építészhallgatóként éppoly hirtelen csöppen a ’30-as évek Párizsi bohéméletébe, amilyen önkéntelenül ragadja később magával a századközép világégése, hogy munkatáborról munkatáborra sodródva, küszködve kapaszkodjon az egyetlen szerelembe: élete legnagyobb ajándékába…
Klára még szinte gyermek, mikor az erősödő szélsőséges eszmék Magyarországáról – saját sorstragédiája után – Párizsba kénytelen menekülni, egyik pillanatról a másikra felnőtté válva, hogy ott megismerje Andrást, és életük egymáséba gubancolódjon…
Tamás és Ibolya a háború gyermekei; miközben szüleik a földi poklokkal csatáznak értük és egymásért, mindnyájuk túléléséért, ők olyan emlékekre tesznek szert, melyek generációk sorsában hagynak kitörölhetetlen nyomot, amit nem moshat el sem az óceánnyi távolság, sem a részvétlen idő…
Julie Orringer regénye, a Láthatatlan híd magával sodor és felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, elveszi és visszaadja az életbe és az emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, amiről csak a fontos könyvek tudnak: hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen – és szükségünk van valakire a boldogsághoz és a boldoguláshoz.
„Üdvrivalgás tört ki a tisztképzősök soraiban. A tábornok megvárta, míg alábbhagyott.
– Ne feledjék – mondta –, maguk Magyarországért harcolnak, Magyarországért, és senki másért. A németek a szövetségeseink, de nem parancsolnak nekünk. Az ő útjuk nem a mi utunk. A magyarok nem árja nép. A németek elmaradott népnek tekintenek bennünket. Barbár a vérünk, vadak az eszméink. Nem vagyunk hajlandók elfogadni a totális diktatúrát. Nem akarjuk deportálni a zsidókat meg a cigányokat. Ragaszkodunk a különleges nyelvünkhöz. A győzelemért harcolunk, és nem a hősi halálért."
Több mint egy éve olvastam Julie Orringer megrázó, nagy erejű, vizuálisan is sodró remekművét. Az ilyen súlyú könyvekre mondják, hogy letehetetlen „nagy regény”. Vártam, hogy egy magyar kiadó rátaláljon és beleszeressen. Megtörtént. Hála érte.
Koltai Lajos, operatőr, filmrendező


Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok - Európa Kiadó, 2011.
Egy XVI. századi molnár világképe

484 oldal, 2900 Ft

A sajt és a kukacok egy inkvizíciós peranyag nyomán készült, egy friuli molnár, bizonyos Menocchio vallomásai, elszólásai, kocsmai bölcselkedése, levelei alapján.
Carlo Ginzburg annak jár utána, hogy honnan származhattak ezek az elegyes nézetek. Aprólékosan összehasonlítja a molnár kijelentéseit a reformáció az idő tájt terjedő hittételeivel. Sorra veszi Menocchio – az inkvizíció által precízen dokumentált – olvasmányait, egybeveti őket Menocchio megfogalmazásaival. Rávilágít, hogy a könyvnyomtatás elterjedésével igen távoli eszmék is „elszivároghattak” egy kis friuli falu kocsmájába.
A mű megjelenése idején Ginzburg történetírói módszerének kettős újdonsága abban állt, hogy egyrészt a történelmi fejlődést meghatározó uralkodó osztályok és intézményeik helyett az „alárendeltek”, a falusi kisemberek életét kutatta, másrészt a széles körből összegyűjtött adattömeget feldolgozó „makro”-vizsgálat helyett egyetlen ember életszemléletének, sorsának, környezetének a rekonstrukciójára törekedett. A molnár vélekedését a magas kultúra megnyilvánulásainak kijáró figyelemmel, filológusi, vallástörténeti hozzáértéssel elemzi, és közben társadalomtörténeti képet is ad. A részletek „sűrű leírásával” próbál általános érvényű kijelentéseket tenni. Ez a módszer a nyolcvanas évek elején „mikrotörténelem” néven vonult be a szakmai köztudatba. Alapjait kétségkívül Carlo Ginzburg vetette meg, aki ezzel a fiatalkori remekművével elfoglalta helyét a történetírás klasszikusai között.


 Susana Fortes: Robert Capára várva - Európa Kiadó, 2011. 

220 oldal, 3000 Ft

Capa életének nagy drámájáról szól a könyv: az első nagy sikerekről, a leghíresebb fotó - A milicista halála - keletkezéséről és a nőről, akinek elvesztését élete végéig nem heverte ki, s aki legalább annyira hőse ennek a történetnek, mint maga Robert Capa.

Párizs, 1935. Írókkal, költőkkel, festőművészekkel és fényképészekkel van tele a város, akik a Montparnasse kávéházaiban izgatottan tárgyalják a legújabb politikai eseményeket. Itt talál egymásra két fiatal zsidó menekült: a magyar Friedmann Endre, aki fényképészként próbál megélni, és a Németországból jött Gerta Pohorylle. Szépek, szenvedélyesek, mohón vágynak a sikerre és a szerelemre.
S mindkettő megadatik nekik: immár Robert Capa és Gerda Taro néven együtt mennek Spanyolországba, nem kívülálló művészekként, hanem lelkesen támogatva a Köztársaság ügyét, megrázó képeket készítenek a polgárháborúról... Boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak...
A népszerű spanyol írónő, Susana Fortes ifjúkorától kezdve tervezte, hogy könyvet ír Capáról, mert "Spanyolország legalább egy regénnyel tartozik neki." Amikor 2008-ban Mexikóban találtak három dobozt, benne Capa, Gerda és jó barátjuk, David Seymour fotóival, úgy érezte, megtalálta a "közvetlen ihletforrást." Az egyik fénykép volt az, melyen Gerda Taro látható, amint Capa pizsamájában alszik egy keskeny ágyon. "Lehetne akár egy kisgyerek képe is, ha nem volna az a nagyon finom, kiszedett szemöldöke."
Ezzel a képpel kezdődött, s az eredmény egy világsikerű könyv lett, melyből Michael Mann forgat filmet.

Follow Us @soratemplates