2011. január 30., vasárnap

Fejős Éva: A mexikói

8:00 0 Hozzászólás
„Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre összeköltözhet szerelmével. Aztán jön egy furcsa, szégyenteljes, mégis emlékezetes éjszaka egy messziről jött idegennel, és Zsófi jól felépített élete összeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy neki szerte a világban… Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? – vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és önmaga számára is ismeretlen énje felé?
Mi ad több muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk megszokott és talán megunt életünkből, vállalva a kockázatot, hogy veszítünk, vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat? Merre vezet az utunk? Hol jobb: útközben vagy „célba érve”? Fejős Éva, aki eddigi négy regényével több mint százezer olvasót hódított meg, ismét új bestsellerrel örvendezteti meg rajongóit. A mexikói krimibe illő izgalmakat és igazi lélektani drámát ígér.”

Nekem ez a könyv már a sokadik Fejős Évás kötet volt (pontosabban a 6.), de azt kell sajnos mondanom, hogy ez tetszett a legkevésbé…. Eddig tetszett az írónő stílusa, nagyon oda voltam a könyveiért, de ez a regénye nagyon nem találta meg nálam azt a szintet, amihez a korábbi könyveivel már hozzászoktam.

Pontosan nem is tudom, hogy mi nem tetszett. Az előző könyveiben a történetek közel álltak hozzám, valósághűnek is mondható. A mexikói című regény története olyan össze-vissza, zavaros volt, hogy nem nagyon tudtam, mit is kezdjek vele…..

Aki korábban olvasta a Fejős Éva könyveiről írt bejegyzéseimet, azt tudhatja, hogy én nagyon szerettem a könyveit, a stílusát. Abban reménykedek, hogy ez csak egy botlás volt (részéről/részemről) és a két közelgő megjelenésű könyve sokkal jobb lesz.

Fejős Éva: A mexikói
Kiadás éve: 2010
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó
Oldalszám: 409
A könyv ára: 3499 Ft
Folytatás...
# romantikus # szórakoztató irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

2011. január 29., szombat

Ursula Jones- Sarah Gibb: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma

17:44 0 Hozzászólás
Mely kislány nem álmodozik arról, hogy ő egy királylány, akiért majd eljön a szőke herceg hófehér lovon, ha felnő?
Mely kislány nem hisz a tündérmesékben? ...
Gondoltatok már arra, hogy igazán mindannyian királykisasszonyok/királyfik vagyunk és a birodalmunk a párunk szíve, amiben mi uralkodunk?
Ursula Jones A királykisasszony, akinek nem volt birodalma c. mesekönyve erről szól. 2009-ben jelent meg The Princess Who Had No Kingdom c.-mel, magyarul 2009-ben a Manó Könyvek gondozásában.

Az írónő a feje tetejére állította a szokványos királykisasszonyos meséket.
Képzeljetek el egy királykisasszony, akinek nincs birodalma. Szekéren járja a világot és keresi, hol uralkodhat. Hogy megtalálja-e? Igen. Hogy hol találja meg? Ott, ahol nem is gondolta volna.
Ez a királykisasszony más, mint a többi mese hősnői. Nem érdeklik a szép ruhák, a pazarlást helytelennek tartja, bundáskenyeret eszik és ő kéri meg a hercege kezét.



Láttok hasonlóságot a királykisasszony és magatok között?
Ne feledjétek, mindannyian keresők vagyunk. Keressük az utunkat, keressük a másik felünket, akinek a szívében uralkodhatunk. Mindannyian született királykisasszonyok/ királyfik vagyunk.

Mely gyerkőc ne olvasna szívesen egy ilyen történetet?
Mely szülő ne feledkezne szívesen bele?
Nagyon bájos, kedves és így felnőtt fejjel sok igazságot fedezhetünk fel benne, amiket át tudunk beszélni a gyerkőcökkel.

Ursula Jones tündérmeséjét- amellyel az írónő 2008-ban elnyerte a Roald Dahl-díjat-, Sarah Gibb különleges rajzai tették varázslatossá.

Az illusztrátornő jellegzetes rajzai több könyvben feltűntek már. Ő illusztrálta többek között Nicola Kraus- Emma McLaughlin The Nanny Diaries c. könyvét (ami magyarul Dadusnapló címmel jelent meg) vagy P.G. Wodehouse Joy in the Morning c. művét, ami Hajómágnás a pácban c.-mel jelent meg magyarul.
Február elején pedig megjelenik a Manó Könyvek gondozásában a Grimm testvérek eredeti klasszikusa az Aranyhaj, az ő illusztrációival. Számomra a neve biztosíték arra, hogy igényes, nagyon szép rajzokat láthatunk majd a mesekönyvben. De addig is, ne hagyjátok ki A királykisasszony, akinek nem volt birodalma c. mesekönyvet! Nem fogtok csalódni. Gyönyörű, bájos, varázslatos, ... mint amilyen a gyermekkor.
Folytatás...
# gyermekirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Timo Parvela: Ella és barátai

17:43 0 Hozzászólás
Timo Parvela Finnország egyik legolvasottabb gyermek-és ifjúsági irodalom írója. 1989-ben jelent meg első munkája Poika c.-mel, amivel elnyerte az Andersen- díjat is. 1995-ben publikálta az Ella sorozat első kötetét Ella ja kaverit 1-3 c.-mel, és azóta is sikert sikerre halmoz a sorozattal.
A 47 éves író a fiatalok nyelvén mutatja be, hogyan látják a világot. Mindezt nagyon humorosan és szórakoztatóan megfogalmazva, hogy az igazi célközönsége, a gyerekek is odáig legyenek érte, ne csak a felnőtt olvasók.

A könyv 3 kis történetet mutat be egy elsős osztály életéből, szinte végig követve szakaszonként az első tanévüket. Az elbeszélő Ella, az egyik kis osztálytárs. A többiek pedig Pate, Tuukka, Samppa, Hanna és Tiina. Ha megnézitek a borítót, akkor Ella a távcsöves kislány, Samppa a Batman ruhás kisfiú, Pate az Ella mellett álló, Tuukka a szemüveges, Hanna a biciklizős, Tina a szappanbuborékot fújó. A morcos alakra nem jöttem rá. :o)
Mindegyik szereplő képvisel valamit. Samppa érzékenyebb, Pate a csapatban a központi fiú figura, Tuukka a "zseni", aki mindig mindent tud. Hanna, Ella legjobb barátnője, Tina pedig a leggyakoribb lány szereplő a sorozatban.

Egyáltalán nem túlzok ha azt írom, nem is tudom mikor nevettem ilyen jókat utoljára. Kacagós, mogyorót félrenyelős, vihogós, Gyerkőcöt éjszaka felébresztős a hahotázással, jaj de szúr az oldalam a nevetéstől- féle olvasmány volt, nagyon élveztem. Szórakoztatóbb, mint egy vígjáték, csillagos ötös! :o)

De azon kívül, hogy az olvasása során többször is a hasadat fogod fogni a nevetéstől, nagyon jól megmutatja, hogy a gyerekek mennyire másképp látják a világot, mint mi felnőttek.
Úgy érzem, hogy ez a könyv nem hiányozhat egy könyvespolcról sem. Olvassuk, kacagjunk együtt a gyerekekkel, beszélgessünk utána/közben a történtekről és próbáljuk megérteni, hogy számukra a világ jóval egyszerűbb. És néha a segítség, ami számunkra nem az, számukra igenis az. Ártatlan, önzetlen, szívből jövő. Mint amilyen maguk, a gyerekek is.
Timo Parvela nagyon jól meg tudta fogalmazni, elénk tudta tárni a gyermekek belső világát. És bár gyerekeknek íródott, az ő szórakoztatásukra, szülőknek is kihagyhatatlan.

Az első történetben Elláék azt hiszik, hogy a tanító bácsijukat valaki zsarolja, mert furcsán viselkedik. Elhatározzák, hogy lefülelik a zsarolót, kicserélik a tanító bácsi "pénzes" bőröndjét Donald kacsás újságokat tartalmazó bőröndre, majd jól megdöbbennek, amikor szembe találják magukat a zsarolóval.
A második történetben Elláéknak színdarabot kell előadniuk, így fő a tanító bácsi feje rendesen. Persze semmi se úgy alakulna ahogy kéne, betlehemi csillag lezuhan az égről, az egyik napkeleti bölcs eltéved, de minden jó, ha jó a vége.
Az utolsó történetben pedig osztálykirándulásra megy a kis csapat és gondoskodnak arról, hogy a buszvezető bácsi élete legjobb kirándulásának tartsa, szegény tanító bácsi pedig idő előtt ősz szálakat fedezzen fel a kobakján. :o)

Nagyon humoros, nagyon édesek a szereplők, tanító bácsinak kalapot emelek, egyszerűen kihagyhatatlan! Kemény borítós, így bírja a strapát és az illusztráció is nagyon bájos, megmosolyogtató. :o)
A sorozat első 2 része már kapható a Pongrác Kiadó gondozásában, köszönöm nekik a könyvet!
Folytatás...
# gyermekirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Leslie L. Lawrence: Három sötét király

17:42 0 Hozzászólás
Mostanában nem olvastam Lőrincz L. László regényt és lehet, hogy most meg fogtok döbbenni, de én nagyon szeretem a műveit. Így kapva kaptam egy molyos eseményen, amely során hullákat kellett számolni egy adott regényében. Sose figyeltem igazán, hogy hány szereplőjét küldte a másvilágra, így nagyon érdekesnek találtam ezt a játékot.

A 72 éves író 1972 óta publikál. Nem csak a saját nevén, hanem 2 írói álnéven (Leslie L. Lawrence, Frank Cockney) is jelentek meg regényei. Frank Cockney-ként összesen 2. A Lőrincz L. László és a Leslie L. Lawrence néven írt könyvei között a legszembetűnőbb különbség az, hogy a Lőrincz L. Lászlósban E/3 személyben ír, míg a Leslie L. Lawrencesben E/1 személyben és a szereplői itt-ott feltűnnek más-más kötetekben is. Ezek a könyvek amolyan James Bond-osak és mások, mint a "Lacisak".
Én nagyon szeretem, és mindig mosolygok azon, amikor arra gondolok, hogy Leslie L. Lawrence egyszerűen nem öregszik. Az első ezen a néven írt könyve óta eltelt 27 év, de Leslie egy napot se öregedett. Még mindig a lábai előtt hevernek a nők, facér, szívtipró és persze zseni, minden bűntényt megold.

De akkor a regényről. :o)
A 2006-ban megjelent Három sötét király c. regénye jutott nekem és szerencsés vagyok, ugyanis ez az egyik kedvencem tőle. A különlegessége, hogy van 2 előzménye, A gonosz és a fekete hercegnő ill. a Sziget a ködben.
Természetesen hullanak a szereplők, mint a legyek. Összesen 45 halottra tér ki, nem is emlékszem rá, hogy más regényében szerepelt-e ilyen sok.
A történet egy sakkverseny köré épül, aminek a részvevőit titokzatos módon elteszik láb alól. És újabb különlegessége, hogy ez a történet Drakulás, ami tényleg nagyon fura volt az írótól, de zseniálisat alkotott vele. :o)
Folytatás...
# krimi-thriller
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Alex Flinn: Beastly- A szörnyszívű

17:41 1 Hozzászólás
Alex Flinn Beastly c. ifjúsági regénye 2007-ben jelent meg angolul és jó pár díjat elnyert vele. Magyarul 2010-ben, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A könyvből készült filmet, ha minden igaz, márciusban kezdik el vetíteni, a haza mozik pedig júliusban. A két főszereplő a 23 éves Vanessa Hudgens (aki pl. a High School Musical-ben is szerepelt) és a 21 éves Alex Pettyfer (aki a 2006-os Stormbreaker c. filmben is játszott) lesz. Továbbá szerepet kapott Mary-Kate Olsen is a filmben. Mit tippeltek, kit fog alakítani? ;o) (igen, a boszit)

Ha azt mondom A Szépség és Szörnyeteg, mi ugrik be nektek elsőre? Nekem az 1991-es mese Kanna mamával, Csészikével, a kúton ülő könyvet olvasó Belle-lel, a nem tudom milyen állatokból összerakott Szörnyeteggel, a szépfiú (és utálatos) Gastonnal. (Tudjátok, ő volt az, aki meg akarta ölni a Szörnyeteget.)
A történet alapja azok a mesék, amikben megtalálható a "Szörnyeteg", akihez oda kell költöznie a "Szépségnek", akire az átok megtörése vár. Konkrétan nem pont A Szépség és a Szörnyeteg modern változata, hanem ezeknek a meséknek a feldolgozása. Nyilván, sokunknak inkább a mesére fog hasonlítani.

Ha most egy kis vonalas füzetbe írnám az épp olvasott könyvről a véleményemet, akkor itt kopognék a tollal az asztalon. Egy kicsit zavarban is érzem magamat, hisz nagyon sokan dicsérték, a molyon is majdnem tökéletes átlaga van jelenleg és én ebbe most "bele fogok rondítani". :o(
Nagyon kíváncsi voltam a történetre, a pozitív vélemények után úgy voltam vele, hogy ez nekem tuti tetszeni fog. A Szépség és a Szörnyeteg az egyik kedvenc mesém, átültetve a jelenbe, csak nyerő lehet. Ráadásul szeretem az ifjúsági irodalom könnyedségét, szóval én már megelőlegeztem neki az 5 csillagot.

Kyle 16 éves gazdag szépfiú, népszerű, mindenki a lábai előtt hever és úgy érzi, hogy ez mind természetes. Mindemellett lenézi azokat, akik nem szépek és nem riad vissza attól sem, hogy ezt a tudtukra is adja. Aztán kihúzza a gyufát egy boszorkánynál, aki bosszúból szörnyeteggé varázsolja. 2 évet kap, hogy megtalálja az igaz szerelmet és megtörjön az átok, mert különben egész életére szörnyeteg marad. ...

Mi is volt a problémám?
Maga a történet nagyon aranyos. Ez a szó magába foglal mindent. Könnyed, gyorsan lehet vele haladni, szórakoztató, kikapcsol, ott a tanulság benne, mint a mesékben, "ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan".
Próbáltam több oldalról megközelíteni, elvonatkoztatni A Szépség és a Szörnyetegtől, de nem ment. Végig a Szörnyeteget és Belle-t láttam magam előtt, és így egy kicsit komikusra sikeredett a történet.
Igazán problémám a főszereplők korával volt. Tudom, ifjúsági történet, logikus, hogy tinik szerepelnek benne, de ez a mese ezzel a korosztállyal nekem vicces volt. Feladja a boszorkány a 16 éves szörnyeteggé varázsolt fiúnak, hogyha 2 éven belül nem találja meg az igaz szerelmet, örök életére szörnyeteg marad. ( Még ha ez így nincs is leírva, hogy sírig tartó szerelemről van szó, a mesékből kiindulva mégis ezt az érzést kapjuk. Hisz a végük mindig mi? "Boldogan éltek, míg meg nem haltak." Együtt.) Engem ez irritált. Tesóm egyidős a főszereplővel, ahogy magam elé képzeltem őt és az osztálytársait, ahogy igaz, őszinte szerelmet keresnek. ... Ez nem jött össze. Lehet, hogy a koromból kifolyólag vagy hormonváltozásom van, nem tudom, de nekem ez vicc volt. A Szépség és a Szörnyeteg nem klappol 16 éves szereplőkkel. 20-on valahánnyal már jobban, de ilyen fiatalokkal nem.
(Meg az is zavart, hogy néha Kyle úgy volt beállítva, mintha idősebb lett volna. Szexuálisan túlfűtött volt alkalmanként és igen, zavart. Mert csak 16 éves.)
Ez volt az első problémám.
A második, amit az előző bejegyzésemben írtam. Ennek a könyvnek az olvasása során jutottam el arra pontra, hogy nem értem, miért vannak mostanság az ifjúsági regényekben negatív figurává beállítva a szülők. Miért az szerepel a könyvben, hogy apuka eldugta az emberek elől a szörnyeteg fiát, miért nem valami finomabb dolog? Pl. elköltöztek, de ott maradt vele, támogatni őt, stb.?

Próbáltam úgy nézni a történetet, hogy ez nem A Szépség és a Szörnyeteg, csak hasonlít rá. Néhol sikerült is, akkor még kimondottan tetszett is, de hosszabb távon nem tudtam elvonatkoztatni, hisz mindegyik szereplő emlékeztet valakire. Már vártam, hogy feltűnik a színen Csészike meg a Tollseprű (vagy mi volt) és lángra lobbantja a Gyertya a szenvedélyével. Ugyanis a főbb szereplők ugyanúgy megtalálhatóak átvitt értelemben.

Mint Az elcseréltnél már említettem, mostanság az is divattá vált, hogy egy-egy klasszikusra felhívják az olvasók figyelmét. Én ezt nagyon jó dolognak tartom és bízom abban, hogy vannak olyan olvasók, akik emiatt el is olvassák azokat a műveket.
Ebben a történetben többre is felhívták a figyelmet: Jane Eyre, A Notre Dame-i toronyőr, Shakespeare szonettjei, Az Operaház Fantomja, Frankenstein, ...

Összességében aranyos volt, de számomra közepes. Amiért a fél csillagot megadtam az az, hogy a chat-es beszélgetésekért odáig voltam. Nagyon feldobták, olvastam volna több ilyen részt is vagy akár ilyen beszélgetésekből felépült történetet is. Igazán humoros volt, ahogy "Andersen" levezényelte a beszélgetéseket a Kis hableány, a békává változtatott királyfi és társai között.
Úgy gondolom, hogy igazán filmben lehet látványos, igazán úgy tud majd megfogni. Aztán ki tudja, lehet az fog zavarni, hogy a Szörnyeteg nem szőrös, na meg nem épp 16-18 éveseknek néznek ki a szereplők. :o) Ahogy belenéztem az előzetesekbe, inkább egyetemistákra hasonlítanak, nem gimnazistákra.

Beastly Trailer
Az írónő oldala itt.
Folytatás...
# fantasy # ifjúsági irodalom
írta dátum: 1 megjegyzés:
Kategóriák: ,

2011. január 24., hétfő

Jane Asher: 101 dolog, amit tudnom kellett volna, mielőtt gyermekem született

19:51 0 Hozzászólás
Egy vicces könyvet szeretnék most a figyelmetekbe ajánlani, amely a gyereknevelés buktatóit szedi csokorba humoros stílusával, a születéstől egészen a kamaszkorig. Elsőre nekem kicsit olyannak tűnt, mint a Murphy szülők törvénykönyve (ld. ezt a írásomat), de mégis más. Mert itt maguk a szülők osztják meg saját tapasztalataikat az olvasóval: anyukák és apukák, többgyermekesek és friss szülők. Mindegyik gondolat, a "Bárcsak tudtam volna..." bevezetéssel kezdődik, lássunk néhány példát, amelyek szerintem a legjobbak:

Bárcsak tudtam volna...
...hogy  az ember a terhesség kilenc hónapján egy babára vár, és a végén egy önálló személyiséggel rendelkező kisembert kap.
...hogy célszerű krémszínű ruhákat hordanom. Aki teheti, minden fekete holmiját cserélje le krémszínűre. Ezeken nem olyan feltűnőek a büfifoltok.
... hogy ha valami mozog, nyílik vagy esetleg csúszik, célszerű gyerekbiztos zárat tenni rá.
...hogy a gyerekek nem hajlandóak meginni a sima csapvizet. Beletelt egy időbe, míg rájöttem a megoldásra: a vizet üres coca-colás üvegekbe töltöttem. Szerencsére elhitték, hogy tényleg üdítőt isznak.
... hogy az autós kirándulások milyen fárasztóak lehetnek, Te hány telefonfülkét, birkát, benzinkutat és piros autót tudsz megszámolni? ...
...hogy minden tinédzser süket, és azt hiszi, hogy a szülei imádják a technót meg a rapet...

A könyv 101 dolog, amit jó lett volna tudni a gyerekekről címmel is megjelent.
Jane Asher további humoros könyvei: 101 dolog, amit jó lett volna tudni a házasságról, 101 dolog, amit jó lett volna tudni a költözésről.
A könyveket R. Barnes Murphy illusztrálta.
Folytatás...
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

19:49 0 Hozzászólás
Már lassan egy hete elolvastam ezt a könyvet, és azóta nem is tudtam mást a kezembe venni, annyira hatással volt rám!
Bár, az elején lassan haladtam vele és csupán 4-esre értékeltem, aztán ahogy kezdtek izgalmassá válni az események 4,5 -et adtam rá, a végén meg, mire befejeztem, hát egyértelműen csillagos ötös lett!
Egy teljesen ártatlan történettel kezdődik a regény: a  tíz éves Danielt édesapja elviszi az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ott kiválaszt egy könyvet, ami annyira megtetszik neki, hogy még többet szeretne megtudni az írójáról. Ezzel az ártatlan, gyermeki kíváncsisággal, hogy vajon ki lehet Julian Carax, a rejtélyes író, nem is sejti, milyen bonyodalmak szövik majd át az életét a későbbiekben.

Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény.

Ebben a könyvben minden van: bújkálós szerelem,  különös barátság, gyilkossági kísérlet, árulás, "kísértetház", és ahogyan olvasod és fogynak a lapok, úgy jönnek elő az újabb és újabb izgalmak, rejtélyek.
Ahogyan meg a vége fele egy levélből Julian Carax és szerelme, Pénelope tragédiája napvilágra kerül, és kiderül, ki a rejtélyes ördög, az egyszerűen lebilincselő!
Nem áradozom róla többet, ajánlom mindenkinek, és ne ijedjetek meg, ha kezdetekben nem találjátok túl eseménydúsnak, az 590. oldal végén máshogy fogjátok gondolni!
Érdekes lenne, ha film is készülne a regényből, bár félek, nem adná vissza ugyanezt a hangulatot.
Ami még eszembe jutott a regény olvasása közben, az az, hogy manapság mindenki a jól ismert, új megjelenésű (trendi)  könyveket olvassa, de mi van a régi, elfeledett írásokkal? Érdemes lenne egy-két  antikváriumot felkeresni, és egy-két elfeledett írót (könyvet) újból behozni a köztudatba.

Az íróról:
Carlos Ruiz Zafón 1964-ben születette Barcelonában. Másik, magyar nyelven megjelent könyve az Angyali játszma címet viseli.
Bővebben a szerzőről a Wikipedia oldalon, ill. angol nyelvű honlapján olvashattok.










Niki is írt már erről a könyvről, elolvashatjátok ITT.
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2011. január 23., vasárnap

Karin Fossum: Indiai feleség

10:36 2 Hozzászólás

"Gunder Jomann utazásával kezdődött minden. Gunder egészen Indiáig repült, hogy feleséget találjon magának. Mikor az emberek megkérdezték, nem árulta el, hogy ez a szándéka. Magának is alig vallotta be. Csak egy átlagos utazásról van szó, hogy megismerje kicsit a világot, magyarázta, ha kollégái rákérdeztek" - A javakorabeli agglegény egzotikus kalandja nemcsak mindennapjait, de tágabb környezete, a csöndes skandináv vidék életét is felborítja... A hétköznapok nyugalma örökre semmivé foszlik, amikor egy külföldi nő eltorzított holttestére bukkannak az idilli norvég falucska határában. Ki lehet az áldozat, és vajon ki és miért gyilkolta meg ilyen példátlan kegyetlenséggel? Sejer felügyelő értetlenül áll ilyen fokú s ráadásul indokolatlan mészárlás láttán. Megannyi apró titokról kell fellebbentenie a fátylat, míg végre fény derül a szörnyű bűn elkövetőjének kilétére. Ám amíg megszólalnak a hallgatásukkal cinkosságot vállaló "vétkesek", egyre több és több személyről derül ki, hogy akár ő is elkövethette volna a gyilkosságot. Senki nem bűntelen, s csak idő és helyzet kérdése, mikor fordul ki valaki önmagából, és válik eszelős gyilkossá.”

Ez volt az első regény, amit a norvég írónőtől olvastam.

Nemrégen kezdtem el krimiket olvasni, de ez a könyv is benne volt az első 5 általam olvasott krimi könyvben.

Nagy lendülettel vetettem bele magam a könyv olvasása, mert érdekelt a történet.

Számomra fontos, hogy egyszerű legyen a könyv szövege, aminek köszönhetően gyorsan lehet olvasni. Ezzel a könyvvel könnyen lehet haladni.

Mivel ez egy krimi könyv, egy bűncselekmény okának, tettetésnek a felkutatásáról, megtalálásáról szól. Valahogy nekem a könyv végére olyan érzésem volt, hogy teljes a zűrzavar, mintha nem lett volna rendesen lezárva a történet. Valamit hiányoltam nagyon a végéről. Valami folytatást várnék még….

Sok pozitív véleményt olvastam erről a könyvről és a írónőről is. Nekem is tetszett az írónő stílusa, csak a homályos befejezés nem tetszett nekem… (Vagy lehet, hogy csak nekem volt homályos….?!?!)

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak!


Karin Fossum: Indiai feleség
A mű eredeti címe: Elskede Poona
Magyarul kiadta: SCOLAR KFT.
Sorozat: SCOLAR KRIMIK
Fordította: Szőllősy Adrienne
Oldalak száma: 366
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 270 gr
ISBN: 9789632441276
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009
Folytatás...
# krimi-thriller
írta dátum: 2 megjegyzés:
Kategóriák:

2011. január 21., péntek

Jennifer Crusie: Isten hozott Kísértésben!

11:12 0 Hozzászólás
"- Vannak dolgok, amiken lehet változtatni...- Sophie feltartotta a bal kezét, rajta a szabad akarat gyűrűvel, és nézte, ahogy megcsillan a holdfényben.- És vannak olyanok, amiken nem tudsz változtatni.- Kiszabadította a sors feliratú kezét a férfiéból."


A Dempsey széria első része 2000-ben jelent meg angolul, Welcome to Temptation címmel. Magyarul 2008-ban látott napvilágot a Kelly Kiadó gondozásában.

Szinte azonnal rávetettem magamat a Fogadj rám után az írónő eme könyvére.
Ugyanúgy érzem magamat, mint SEP második könyvénél. Az elsőért odáig voltam, a másodikat már nem találtam olyan erősnek. Ahhoz elég jó volt, hogyha ezzel kezdtem volna, akkor lendületet adott volna az írónő többi könyvének az elolvasásáért, de ha a kettőt kéne összehasonlítani, akkor alul maradna a Fogadj rám-mal szemben.

Ebben valahogy nem voltak a szereplők annyira szerethetőek, nem tudtak különösebben megfogni és más is volt, hisz egy enyhe krimi szál is bele lett fűzve.
Ami meg a fülszövegben szereplő "Igazán forró szexjeleneteket"-et illeti, hát nem is tudom. ... Több volt benne az ágyjelenet, mint a Fogadj rám-ban, de úgy érzem, a Fogadj rám mégis hevesebb, szexibb volt. A kevesebb néha több. ;o)
Összességében szórakoztató, kellemes kikapcsolódás volt.

Sophie, Kísértés városába utazik, hogy segítsen a húgának leforgatni egy amatőr filmet. Közben megismerkedik a város polgármesterével, Phin-nel és természetesen összegabalyodnak. ;o)
Ezt nem nézi jól szemmel a hataloméhes anyuka, meg még a város többi lakója sem. ...

És van valami, a kimondottan tetszett a könyvben. Többnyire, ha romantikus történetet olvasunk, végre egymásnak esnek a szereplők, akkor csak is eget rengető lehet a szex, hisz ők a tökéletes pár, egymásnak írta őket az írónő, egymásért születtek, stb. Mindenhol csak csodásak lehetnek, az ágyat sem kihagyva.
Jennifer Crusie csavart ezen. Mert arról írni, hogy nem feltétlenül mindig csillagokat látós a szex, lehetnek felsülések, ez most nem jött össze, majd legközelebb, és ez nekem tetszett. Emberibb lett tőle.

A széria folytatása 2002-ben jelent meg Faking It c.-mel, magyarul tavaly, Szerelmes Szélhámosok-ként. Ebben feltűnik Sophie szélhámos öcsikéje.
Folytatás...
# romantikus
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Jennifer Crusie: Fogadj rám

11:11 0 Hozzászólás
"... Már úton van a herceged.
- Ja- mondta Min.- Biztos vagyok benne, hogy elindult, de aztán valami kamion szétlapította."


Susan Elizabeth Phillips emberére akadt nálam, Jennifer Crusie személyében.
2004-ben jelent meg Bet Me c.-mel ez a könyve, amivel elnyerte a RITA Díjat is 2005-ben. Magyarul 2009-ben jelent meg a Kelly Kiadó gondozásában.

Imádtam a történetet. :o) Könnyed, romantikus, végig az olvasása során fülig ért a szám a nevetéstől. Nagyon tetszett, tökéletes kikapcsolódás volt.
A szereplők szerethetőek, én legalábbis odáig voltam a nőiesebb formákkal megáldott Min-ért és a délceg "hercegért".
A könyv mottója lehetne, hogy
"Meséld el a tündérmesédet!"

Merj álmodni, és merj lépni érte. ...
Jó volt mind a két szereplő szemszögéből olvasni a történteket.

A 33 éves Min-t dobja a pasija, majd még ugyanazon az éjszakán fültanúja lesz, hogy a pasas fogad a szívdöglesztő Cal-lal, hogy nem fogja tudni Min-t egy hónapon belül ágyba vinni. Cal akcióba lendül, de Min se felejt egykönnyen.
Tanúi lehetünk szórakoztató "egymás agyának húzásai"-nak, miközben tombol köztük a szenvedély.
Beadja a derekát Min?
És a megrögzötten menekülő Cal végre letelepszik egy nő mellett?
Persze ne hagyjuk ki a sorból a mindig jót akaró 2 barátnőt, és Cal 2 barátját sem. Továbbá ott van még a 2 ex, Min húgának esküvőjéről nem is beszélve. (Na meg a vajról és a szénhidrátokról sem.)

Olyan jókat mosolyogtam a civakodásaikon. :o) Amolyan zuru meg huruk, de mégis vonzzák egymást. Egyszerűen aranyosak voltak együtt és heves volt a kapcsolatuk, de egyáltalán nem esett át az írónő a ló túloldalára.
Cal exbarátnőjének a fejtegetését pedig a kapcsolatok szintjeiről érdekes volt olvasni. :oD

Nagyon örülök, hogy ezzel a Jennifer Crusie könyvvel kezdtem. Utána azonnal rá is vetettem magamat a magyarul megjelent másikra, az Isten hozott Kísértésben!-re.

Ami meg a borítót illeti, jobban el tudtam volna képzelni a nyuszis papucsot, mint ezt a sima fehéret. ;o) És a cseresznye úgy látszik visszatérő elem, mert az Isten hozott Kísértésben! a hátsó borítón is szerepel egy.
Az oldala: http://www.jennycrusie.com
Folytatás...
# romantikus
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2011. január 15., szombat

Erlend Loe: Elfújta a nő

12:51 0 Hozzászólás

"Az „Elfújta a nő” egy első – vagy majdnem első szerelem – története: huszonéves főhősünk, akinek élete abból áll, hogy munkát keres és időnként lenéz az uszodába, egyszer csak azon kapja magát, hogy az életébe egy szép napon besétált Marianne, és ott is maradt. A lány komódjával és ruháival lesz tele a lakás. Veszekedések és kibékülések, szeretkezések és elmélkedések követik egymást, majd a pár európai körútra indul, ahonnan azonban külön-külön térnek vissza…
Erlend Loe, mára már a hazai olvasóközönség számára is kultíróvá vált norvég kortárs szerző, első regényében már szinte készen találjuk a szerzőre később is jellemző fanyar humort és rendkívüli intelligenciát, amellyel az élet nagy kérdéseiről kis dolgokon keresztül, megkapó egyszerűséggel, ám annál inkább elgondolkoztatóan tud beszélni.”

Ez volt az első könyv, amit Erlend Leo-tól olvastam.

Egy szerelmi történetet ismerhetünk meg ebben a könyvben. A fiú szemszögéből olvashatjuk el a történteket, akinek neve a könyv végéig nem derül ki.

Fontosnak tartom, hogy 1-2 könyvrészletre utalva mondjam el a gondolataimat, akit ez zavar, kérem, hagyjon ki itt egy bekezdést!

Azt furcsálltam az elején, hogy Marianne hirtelen csak fogta magát és hipp-hopp, be is költözött a sráchoz. Úgy, hogy előtte csak egy párszor találkoztak és meg se beszélte ezt bele. Nekem ez furcsa. Miután összeköltöztek, az első pár hónap normálisan telt, úgy, ahogyan jellemezhető egy friss összeköltözést. A fiú elveszti az állását, majd ezután egy európai körútra szánják rá magukat. (Marianne főiskolára jár.) Az utazás alatt szinte minden apróságon összevesznek. Ennek (is) köszönhetően külön-külön térnek haza. Itt azt éreztem, hogy már nem kellene ezt a kapcsolatot folytatni. Marianne az iskola elvégzése után egy kis szigeten kap állást, amit automatikusan el is vállal, azzal, hogy úgy is találkoznak minden hétvégén. Eleinte a fiú gyakran jár is hozzá, csak miután Marianne nem akar bemenni a városba és folyamatosan mond le mindent hétvégét, hogy a fiú elmenjen, kezd a srácnak is gyanúsnak lenni a dolog…. Egyszer csak előre megbeszélés nélkül elmegy Marianne-hoz és srácot (Tornak hívják) talál a konyhában…. Semmi extra helyzet, de összeáll neki a dolog….. A fiú lassan, de kezdi elfogadni, hogy már nincs többé Marianne…. Mire végleg fel tudja dolgozni, hogy barátnője ilyen csúnyán elhagyta, beállít hozzá a lány. Próbálják újrakezdeni a dolgot, összeköltöznek ismét. Majd az utolsó 2 oldalon kiderül, hogy Marianne terhes Tortól, a szigeti barátjától…. Az nem derült ki pontosan, hogy így végülis együtt maradnak-e, mert a srác úgy vélekedik, hogy ő is lehet olyan jó apa, mint Tor, de az ő életét a világon senki más nem élheti saját magán kívül…

Számomra elég furcsán lett vége a könyvnek. Remélem, nem folytatták és a fiú a sarkár állt a végén. Az egész könyvben olyan nyámnyilának tűnt. Én sem vagyok mindig egy határozott típus, de annyira idegesítő volt a lány viselkedése, és a srácé is, ahogy hagyja magát palira venni… Végig azt vártam, hogy mikor küldi el már végleg Marianne-t.

Az nagy előnye volt a könyvnek, hogy jó olvasható volt, könnyed volt a szövege.


A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak!



Néhány szó az íróról:
Erlend Loe, Norvégia legnépszerűbb kortárs írója 1969-ben született Trondheimben. Irodalom- és filmtudományt tanult az Oslói Egyetemen, elvégezte a Dán Filmművészeti Akadémiát. Dolgozott pszichiátriai intézetben, forgatott rövidfilmeket és videoklipeket, s színészként is kipróbálta magát. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper. hozta meg számára. Legjelentősebb nemzetközi elismerését a Prix Européen des Jeunes Lecteurs odaítélése jelentette, melyet 2006-ban vehetett át Strasbourgban.



A Scolar Kiadónál megjelent művei:
Naiv. Szuper. (2002, 2010)
A nagy fogás (2003)
A pénz bajjal jár (2003)
Kurt híres lesz (2004)
Doppler (2006)
Doppler, az utak királya (2008)
Elfújta a nő (2010)


Erlend Leo: Elfújta a nő
A mű eredeti címe: Tatt av kvinnen
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: J. W. Cappelens Forlag A/S, 1993
Fordította: Földényi Júlia
Mgyar kiadó: Scolar Kiadó
Magyar kiadás éve: 2010
ISBN: 978-963-244-221-1
Ár: 2450 Ft
Folytatás...
# szépirodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2011. január 14., péntek

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

19:55 0 Hozzászólás
Most egy olyan könyv következik, amelyben kellemesen csalódtam. Nem vártam tőle túl sokat, hisz szinte mindenhol azt olvastam róla, "jó, jó, de valahogy mégsem az igazi". Épp ezért csak "tartalékba" vettem ki a könyvtárból, hogy legyen valami könnyedebb olvasmányom is.
Nos, nekem tetszett.
Már az alapszituáció is érdekes:

A főhős, Lexi ...taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja... Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé? - teszi fel a kérdést a könyv borítóján olvasható ajánló.

Bizony, szerencsétlen lány azt sem tudja, mi történt vele az elmúlt három évben, hogyan lett gazdag és bombanő, igazgatói állással, luxus lakással, no és egy szuper pasival, akihez időközben férjhez is ment.
Megjegyzem,  a könyv nekem elsőre a   a Hirtelen 30 c. filmmel mutatott kísérteties hasonlóságot, amelyet kb. 2004-ben láttam moziban. Ott ugye a tizenhárom éves kislány egyik napról a másikra harminc éves énje bőrében találja magát (jó állással, pasival), és fogalma sincs, mi történt vele az elmúlt tizenvalahány évben. De térjünk vissza erre a regényre.

Sok fiatal lány álma a gazdag férj, a luxus körülmények, a sok pénz, a márkás cuccok,  a puccos fogadások, a nyitott Mercedes stb. Lexi ezt élvezi is, ám rájön, új életének elég sok árnyoldala is van. A férje igaz, jóképű és milliomos, de rendmániás és másodpercre megtervezi az életét, a szeretkezéseiket (ld. Házassági útmutatót ír Lexinek). Emellett legjobb barátnői utálják, kiderül, hogy szeretője is van, kiderül, hogy a cég is válságban van, ám ő semmire sem emlékszik!
Szomorú volt olvasni, hogy vannak olyan rosszindulatú emberek, akik mások "fogyatékosságát" (itt: amnézia) kihasználják, ezáltal a maguk malmára hajtják a vizet. Mint ahogyan ezt egy kolléga teszi.
Tanulságos volt, hogy a pénz, a csillogás, a siker nem minden, és Lexi helyében én is vígan dalolva mondtam volna le ezekről a dolgokról (na jó, azért egy-két cuccot én is megtartottam volna), mert az embernek fontosabb, hogy önmaga lehessen, azt csinálja, amit szeret, és hogy igaz barátai legyenek.
Ez a könyv nagy tanulsága tulajdonképpen.

Azért, hogy pici negatívat is írjak: nekem túl nyálas és túl-túl happyendes volt a vége, minden sikerül, sikeres az új cég is, barátnők is visszatérnek, húg is jó útra tér, sőt, a szerelem is rátalál Lexire... csak az emlékezőtehetség nem tér vissza, de ennyi túlságosan sok jó történés mellett az már tényleg túlzás és giccses lett volna.

A szerzőről:
Madeleine Wickham, írói álnevén Sophie Kinsella 1969-ben született Londonban. Legismertebb magyar nyelven megjelent regénye: Egy boltkóros naplója, melynek több része is született (A boltkóros férjhez megy, A boltkóros babát vár stb.) Én még egyiket sem olvastam.




Erről a könyvről már Niki és Nixy is írt ebben a blogban.
Folytatás...
# szórakoztató irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2011. január 13., csütörtök

Brenna Yovanoff: Az elcserélt

22:13 0 Hozzászólás
Brenna Yovanoff első regénye tavaly jelent meg angolul, The Replacement c.-mel. Magyarul az Egmont Kiadó gondozásában szintén tavaly.

A könyv borítója nagyon figyelemfelkeltő. Egy babakocsi, ami fölött egy faágról olló, kés, patkó, reszelő lóg le. Borzongató. A zombis filmekben egy ilyen képkocka után szokta a zombi baba kinyújtani a kezét és játszani a "forgójával". Ugyanakkor felmerült a kérdés is bennem, miért tették ezeket a veszélyes tárgyakat a babakocsi fölé?
Ha lejjebb pillantotok a borítón, láthattok egy kis megjegyzést
"Valami rohad Gentry városkája alatt ..."

És akkor itt el is vesztem, leszűrtem ebből, hogy zombis ifjúsági történet lesz, olvasni akarom és kész.

A bejegyzésben előfordulhat SPOILER!
Jól indult a történet, az írónőnek sikerült megteremtenie a borzongató hangulatot, de aztán kb. a könyv felénél csak úgy bevillant, hogy Mit is olvasok? És azon kaptam magamat, hogy nem értem a történetet. Most zombik, szellemek, koboldok, vámpírok, démonok, istenek szerepelnek benne vagy mik? És egyáltalán hogy néznek ki a szereplők, mit tudhattunk meg róluk? Semmit.
Annyi maradt meg bennem, hogy Mackie csúnya, de még sem, Emma kicsi és törékeny, Roswell jó barát a bajban és ennyi. És akkor vannak valami fura lények a föld alatt, akiknek zenélnie kell az embereknek, mert ettől boldogak.

Gentry egy kis város, ahol hétévente titokzatos módon eltűnik egy gyerek és a helyére egy másik kerül. Mackie egy ilyen elcserélt 16 éves fiú, aki igyekszik beilleszkedni a társadalomba. Aztán egy napon eltűnik az újabb áldozat, egy 3 éves kislány.
Mackie rájön honnan származik és úgy érzi, hogy tennie kell valamit.

A fülszöveg, a borító mind nagyon érdekes volt, de ne jött össze.
A szereplők egyszerűen megmaradtak neveknek, nem láttam őket magam előtt.
Izgalmasabb történetre számítottam, de a fő problémám az, hogy valahogy az egész történet"bűzlik". Ha te édesanya vagy és a kiságyban másnap reggel nem a saját gyereked találod, akkor fogod magadat, nyugtázod, hogy ez van, ti kerültetek sorra és neveled a gyereket úgy, mintha a tiétek lenne? Nem nyomozol, nem kutatsz a gyereked után? Beletörődsz abba, hogy eltűnt? Ugyanis ezek a szülők ezt teszik.
Ráadásul a vége felé a hangulatból is veszített a történet, amolyan nyögve-nyelős lett.
A nyomtatási hibákról nem is beszélve. "U" felcserélve a "V"-re, érdekes így olvasni.

Azt nem mondhatom, hogy csalódtam, mert igazán nem rossz a történet. Olyan egyszer el lehet olvasni, aztán gyorsan elfelejteni kategória, a borítója viszont nagyon szép.

És kezd "divattá" válni, hogy az ifjúsági regényekben felhívják a figyelmet egy-egy klasszikusra. Az Alkonyatban pl. az Üvöltő szelek volt az, ebben a könyvben pedig A skarlát betű.

Az írónő honlapját itt találjátok.
Folytatás...
# fantasy # ifjúsági irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

Baráth Katalin: A fekete zongora

22:12 0 Hozzászólás
"Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora.
Vak mester tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. Ez a fekete zongora.
Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő ütemére. Ez a fekete zongora."


Annyi jót hallottam Baráth Katalin eme regényéről, hogy úgy éreztem kezd kötelező olvasmánnyá válni. :o) 2009-ben jelent meg először magánkiadásban, aztán az Agave Könyvek meglátta benne a lehetőséget és tavaly a Könyvhétre megjelentették újra, kibővítve immár. Nagyon sok dicséretet, pozitív véleményt tudhat magáénak a 32 éves írónő, nekem mégis egy kicsit vegyesek az érzelmeim.

A könyv műfaját tekintve krimi, de úgy érzem, mégsem ez az igazi erőssége. Nem tudott mindig lekötni, főleg az elején és a közepe felé, ide-oda csapongtak a gondolataim. A vége felé éreztem, hogy lendületbe jött a történet, kezdtem élvezni és falni a sorokat, mégis azt kell mondanom, túl sokszor nem tudott magával ragadni.

Az igazi erőssége a korrajz. Egyszerűen zseniális, fantasztikus volt! Nem tudom, hogy csinálta az írónő (kezdek az időutazásban gyanakodni). Mesterien sikerült elénk festenie az 1900-as évek Ókanizsáját. Láttam az épületeket, szinte a szemem előtt szerepeltek a szereplők, láttam az út porát, amit a lovak felvertek. Fantasztikus volt, egy élmény! És olyan fura volt belegondolni, hogy abban az időben, amikor a történet játszódott, még a dédikém se született meg, csak pár évvel később. :o)
Az egyik kedvenc részem az volt, amikor Adyról írt, ugyanis nekem Ady az egyik nagy kedvencem. Láttam magam előtt, fejből szavaltam az Elbocsátó, szép üzenetet. Imádtam, csodálatos volt! Mintha ott lehettem volna, mintha hallhattam volna. Ezt igazán így sorokon keresztül nem is tudom visszaadni, hihetetlen élmény volt. Nagyon ritkán tapasztaltam eddig, hogy egy író ennyire jól át tudja adni a kort. Zseniális volt.

Joggal kérdezhetitek, hogy akkor miért 4-est adtam rá? Ha külön értékelhetném a krimi szálát és a hangulatát, akkor a krimi 3 csillag lenne, a hangulat pedig csillagos 5-ös. De mivel csak összességében értékelek, és bár a hangulata tényleg maximális volt, krimiként annyira nem jött be, így lett 4 csillag.
A korrajz, a leírások, azonban vittek mindent.

Az 1900-as évek elején járunk, Ókanizsán. Dávid Veronika 23 éves eladókisasszony, akinek természetesen mindig mindenről megvan a véleménye és esze ágában sincs férjhez menni, pedig lenne jelentkező. ;o)
Egy napon, épp a szerelmes regényét írja, amikor beesik a boltba Vili, hátából pedig kés áll ki. Ezzel teljesen felborul a kis város nyugodt élete. Veron és "társai" nyomozásba kezdenek, közben a halottak száma csak nő és nő, továbbá képbe kerül Ady Endre egyik verse, A fekete zongora.
Mi köze van a versnek az áldozatokhoz?
És a gyilkoshoz?
Egyáltalán ki lehet az és miért?

Ady Endre emlegetett verse 1907-ben jelent meg a Vér és arany verseskötetben.
"Nem értem, de gyönyörű."
- így jellemezte Ignotus.

Tagadni se lehet, hogy Baráth Katalin nagyon jól ír, élmény volt a könyv olvasása, de elég sokszor nem tudott lekötni, mint krimi. Valószínűleg én inkább úgy fogok erre a regényre visszaemlékezni emiatt, mint egy fantasztikus korrajzra az 1900-as évek elejéről, ami kihagyhatatlan.

Az Olvasóterem oldalán olvastam, hogyha minden igaz, idén olvashatjuk Veron történetének a folytatását, Türkizkék hegedű címmel. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog alakítani a cserfes kisasszony és remélem, hogy az írónőnek sikerül újra ilyen fantasztikus hangulatot teremtenie. ;o)
Az írónő blogját itt találhatjátok meg.
Folytatás...
# krimi-thriller # történelem
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák: ,

Karen Marie Moning: Álom és valóság

22:11 0 Hozzászólás
"Az igazi személyiség fokmérője az, ahogyan továbbmegy az ember."


Miután 2007-ben megjelent Darkfever c.-mel a Tündérkrónikák első része, és nagy sikere lett, 2008-ban jött a folytatása is, a Bloodfever. Magyarul ez is 2010-ben jelent meg a Kelly Kiadó gondozásában, mint az első rész.

Úgy érzem, hogy ezt a sorozatot egymás után lenne a legjobb olvasni, mert most rendesen ehet a fene, hogyan fog folytatódni a történet, na meg egyáltalán mikor olvashatjuk majd a folytatást (Remélem tényleg még idén!).

Míg az első részben úgy éreztem, hogy a fő kérdés az, "Kicsoda valójában Mac?", ebben a részben az, "Kicsoda valójában Barrons?". Vagy inkább micsoda? Bár, még azt se tudhatjuk, hogy Mac igazából ki/mi, de nekem van egy olyan érzésem, hogy a mind a ketten valami fő-fő micsodák lehetnek.

Kicsit a fülszöveg félrevezető, abból azt szűrtem le, hogy szexisebb lesz ez a rész, de ez nem így lett. Ugyanúgy "krimisebb", néha egy-két apróbb forró pillanattal, de még mindig semmi extra. Sajnos. Pedig én nagyon szorítok nekik. ;o)

Folytatódik Mac bosszúhadjárata és "kincskeresése", miközben egyre veszélyesebb vizekre evez. Egyre nagyobb rápillantást kaphatunk a tündérvilágra, Barrons is kezd egyre emberibb lenni, de még mindig sok a titok. Biztos vagyok abban, hogy a folytatások olvasása során se fogunk unatkozni. ;o)
Csillagkaput kilőhetjük, de a Harry Potter és a Halál ereklyéi "fíling" még mindig megmaradt. ;o)

Igazán sokat nem is tudok írni erről a részről, mert ha megkérdeznétek miről szólt, akkor csak annyit tudnék írni, hogy egy kis csihi-puhi, egy kis SZT keresés, egy kis izgalmasabb jelenet és ennyi. De mégis jó volt, tetszett!
És, hogy jobb-e, mint az első rész? Igazán az első rész tudott magával ragadni, de ez a rész izgalmasabb, akciódúsabb volt. Nagyon várom a folytatás.

Az első részről itt írtam.
Folytatás...
# krimi-thriller
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Natascha Kampusch: 3096 nap

7:35 0 Hozzászólás

„1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el.

A 3096 napban Natascha először meséli el hihetetlen történetét:
nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki. A 3096 nap valójában az emberi lélek diadalának története. Natascha a majdnem elviselhetetlen kilátástalanság helyzetében is lassan megtanulta, hogyan manipulálja fogva tartóját. Megtudjuk azt is, hogy az esélytelenséggel szembeszállva hogyan próbált kiszabadulni a fogságból.”

Natascha Kampusch 2006-os megtalálása/megszökése hírére tisztán emlékszek. Előttem van az a TV interjú, amiben nyilatkozik az elmúlt 8 évéről. Akkoriban minden ezzel volt tele.

Nagy és jogos visszhangot vert 2006 augusztus végén, amikor egy Natascha Kampusch nevű osztrák lány nyolc év után megszökött attól a férfitól, aki tíz éves korában elrabolta a lányt és egy pinceodúban tartotta fogva. Több szempontból is megdöbbentő volt ez az eset: a fogság időtartalma, a szabadulás módja (a lány egyedül szabadult ki), a fogság alatt átélt dolgok…
"Natascha Kampusch 1988. február 17.-én született Bécsben. Korunk egyik leghosszabb gyermekrablásának és fogva tartásának áldozata. 2006-ban szerezte vissza a szabadságát. Azóta normális életet próbál élni – 2010. tavaszán fejezte be iskoláit.”


A könyv 2010 őszén jelent meg magyarul. Személy szerint én alig vártam, hogy kezembe vehessem és elolvashassam.

Ebben a könyvben Natascha Kampusch fogságának és szabadulásának történetét írja meg.
Azt hihetnénk, hogy a könyvet túl bulvárosan írta meg azért, hogy „minél többen vegyék”. A könyv elolvasása után elmondhatom, hogy ennek semmi érzését nem tapasztaltam.

Natascha olyan dolgot élt át, amit sokan el se tudunk képzelni.

A könyv megírása esetleg segíthet neki a történteket valahogy feldolgozni, valahogy lezárni azt. De nemcsak neki segít: olyan világban élünk, ahol az erőszak nagyon jelen is van, még ha sokan nem is vesznek róla tudomást. A könyvben találtam egy ide illő részt:

„Olyan világban élünk, amelyben rendszeresen verik a nőket, ám ők mégsem menekülnek el, noha az ajtó, legalábbis elméletileg, tárva-nyitva áll. Minden negyedik nő valami súlyos erőszak áldozata. Élete során minden második ki van téve valamilyen szexuális bántalmazásnak. Ezek a bűnök mindenütt megtalálhatók, minden ajtó mögött megtörténhetnek, minden nap, és alig néhányuk vív ki többet, mint vállvonogató, felületes sajnálatot.

Ennek a társadalomnak szüksége van az olyan bűnözőkre, mint Wolfgang Priklopil, hogy arcot adjon a benne lakó gonosznak, és ezzel leválassza önmagáról. A társadalomnak szüksége van a pinceodúmról készült képekre, hogy ne kelljen ránéznie arra a sok lakásra és kertre, amelyekben az erőszak nyárspolgárian kedélyes arcát mutatja. A társadalom az enyémhez hasonló látványos eseteket arra használja, hogy megszabaduljon a mindennapos bűnözés sok névtelen áldozatáért való felelősségtől.”


Az áldozatoknak, a bántalmazottaknak segítséget nyújthat ez a könyv. Láthatják, hogy nincsennek egyedül és igen, létezik megoldás, véget lehet vetni a rossznak.

Nataschának a megmenekülése után a nyomában volt a média. A könyvben erről is szó esik: egyes dolgokat másként mondtak, apró dolgoknak nagyobb jelentőséget tituláltak- és reméli, sikerült tisztáznia egy-két homályos dolgot.

Viszont ennek a nagy média felhajtásnak megvolt akkor a nagy előnye: egy rövid pillanatra a világ felfigyelt a nők és gyermekek elleni erőszak ügyére.

A 3096 nap a Natascha Kampusch elrablása előtti napon kezdődik. Bemutatja, hogy az akkori 10 éves kislány hogyan élt a családjával. Egy olyan családja volt, ami Magyarországon is szokványosnak mondhatnánk: a szülei elváltak, a két nővére felnőtt, saját családjuk van, édesanyja sokat dolgozik és egyedül neveli őt egy lakótelepi lakásban. Iskola után legtöbbször az anyja boltjában volt. Zárkózott, bizonytalan, gátlásos kislány volt. A tízesztendős Natascha először 1998. március 2-án indult egyedül iskolába- de nem ért oda. Ekkor az iskolába vezető úton rabolta el a lányt egy férfi, aki azután nyolc éven át tartotta fogva házának pincéjében.

A következő 3096 napon elképesztő, nehéz dolgokon ment keresztül Natascha. A könyvben úgy olvashatunk erről, hogy megpróbált mindenből jól kijönni, próbálta magát menteni, miközben egyáltalán nem úgy magáról, mintha ő egy mártír lenne. Máshogy jellemezném: egy olyan személy, aki próbálja magát menteni, egy harcos, aki egy olyan személy mellett élte le azt a 3096 napot, akiről nem tudta, hogy melyik pillanatban fog robbanni.

Nagyon sok erőt tudtam meríteni ebből a könyvből meríteni. Nagyon csodálom Natascha lélekjelenlétét, a kitartását, elszántságát, amivel átélte ezt a 8 évet. Azt hiszem, mindenkinek példaértékű ezt az életszeretet és kitartás.

Úgy vettem ki, hogy ezt a könyvet nem bosszúból és nem haragból írta, hanem a tisztánlátás motiválta. A könyv megírása segítséget nyújthatott neki a megélt dolgok megértésére, feldolgozására és ezzel egy nehéz korszakot tudhat maga mögött. A könyv a saját életét mutatja be, de szerintem sok ember tanulhat ebből.

Kezdetektől fogva Natascha Kampusch tudatosan kezelte a körülötte kialakult médiacirkuszt: nem adott interjút akárkinek, ő diktálta a feltételeket, ki, hogyan és mit mondhat róla. Nem akart „az a szegény lány” lenni, nem akart Natascha lenni, ragaszkodott hozzá, hogy a teljes nevén emlegessék, mint komoly felnőttet. Ez egy igazán felnőttes kérés volt. (Itt kérek tőle elnézést, hogy a bejegyzésemben végig Nataschát írtam, de olyan közel éreztem magamat hozzá, hogy másként nem tudtam. Egy nagyon értékes ember érdekes életébe kaphattam betekintést.)

A könyv megírásában két közreműködő is segített Nataschának: Heike Gronemeier a német nyelvterület egyik legnevesebb irodalmi szerkesztője és Corinna Milborn politológus, író, újságíró Bécsben, főszerkesztő-helyettese a News című televíziós hírmagazinnak, az osztrák televízió Club 2 című népszerű műsorának háziasszonya.

A könyv szerintem nagyon jó lett és jól, könnyen olvasható.

Kívánom Nataschának, hogy olyan élete legyen ezek után, amilyet szeretne, amit nagyon meg is érdemel. A könyv olvasása után remélem, hogy hallok/ hallunk még róla!


A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak!


Natasha Kampusch: 3096 nap
Alcím: A bántalmazás és megalázás nyolc hihetetlen éve … és a harcos lélek megmenekülése
A mű eredeti címe: 3096 Tage
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Ullstein Buchverlage GmbH, Berlin 2010
Fordította: Bán Zoltán András
Magyar kiadás: 2010
Magyar kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 288 oldal
Kötés: papír/ puha kötés
ISBN: 9789632442259
Folytatás...
# riportkönyv
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

2011. január 10., hétfő

Alice Sebold: Komfortos mennyország

21:04 0 Hozzászólás
Karácsonyi ajándékként lepett meg férjem ezzel a könyvvel, ő ugyanis korábban már látta filmen (erre majd később visszatérek).
Megrázó, szomorú történetről van szó, amelyet egy 14 éves kislány, Alice  mesél el. A lányt megerőszakolták, majd brutálisan meggyilkolták. Az "átmeneti" mennyországból, az ő szemszögéből ismerhetjük meg tehát a gyilkosság utáni eseményeket, a családja, barátai életét, a nyomozás sikertelenségét, és néha egy-egy múltbéli eseménybe is betekinthetünk.

Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni.  - olvashatjuk az ajánlóban.

A könyv elég vegyes érzelmeket hagyott bennem.
(Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!)
Először leírom, mi az, ami megfogott és nagy hatással volt rám. Mondanom sem kell, mélyen megrendített az egész borzalom, a gyilkosság. Többször végig futott a hátamon a hideg, lévén nekem is kislányom van (nem, vele ez nem történhet meg, soha nem engedem el sehova egyedül! - ilyeneken járt az agyam.) A család  széthullása is elszomorított, és voltak izgalmas részek is, pl. mikor a húg betör Harvey bácsi (a perverz gyilkos) házába.

És mi az, ami miatt nem tetszett? Egyrészt nem értem, miért Komfortos mennyország a magyar címe, mivel maga a mennyország nem sokat "szerepel" a könyvben. (Eredeti címe: The Lovely Bones.) Több leírást, mennyország béli életképet vártam volna.
Aztán, idegesített a nyomozás, hogy ilyen vakok a rendőrök, persze csak akkor jönnek rá, hogy ki lehetett a gyilkos, amikor már késő. (Jó, tudom, ez nem Agatha Christie regény, itt nem a nyomozás sikeressége a lényeg.)
Ami viszont a legnagyobb bajom volt, hogy kb. a felétől, mikor Harvey bácsi eltűnik, az egész regény átmegy egy családtörténet elmesélésébe. Zajlanak az események (ld anya elutazik, húg kezét megkérik...stb.), de semmi több. Majd amikor Alice Ruth testébe "kerül", akkor már sikítottam. No nem az izgalomtól.
Ruth figurája különben azért fontos, mert ő az, aki "látja" a halottakat. Ha már a szereplőknél tarunk, az apát emelném még ki - csodálatra méltó az igazságérzete és szeretete a lányával kapcsolatban.
Sajnálom, hogy a közepére/végére így leült a regény, pedig jól indult nagyon!
A lezárása viszont tetszett, szép és megható Alice jókívánsága: Hosszú és boldog életet mindenkinek!

A könyvből, mint említettem, film is készült. Férjem ugye látta, én meg olvastam a történetet, így jól ki tudtuk tárgyalni. Elmesélése alapján több különbség is van a film és a könyv között. Egyrészt néhol más időrendben történnek a dolgok, pl. a filmben a húg csak később találja meg a naplót, vagy pl. Harvey bácsi  is a vége fele lép csak le - talán ezzel akarták tovább fokozni az izgalmakat. Emellett a mennyországról is több képet kapunk, állítólag nagyon látványos.
Talán valamikor megnézem a filmet.
Akit érdekel, itt az ajánlója.
Folytatás...
# ifjúsági irodalom
írta dátum: Nincsenek megjegyzések:
Kategóriák:

Follow Us @soratemplates