2010. december 31., péntek

Francine Pascal: A lehetetlen

10:08 1 Hozzászólás
"Jade Wu semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy ő is olyan ízig-vérig amerikai lány legyen, mint az osztálytársai. De édesapja, aki ragaszkodik a kínai hagyományokhoz, nem engedi, hogy a hasonló korú lányok életét élje, nem járhat randevúkra sem. A lány attól fél, hogy örökre kívülálló marad. Jade tehetségesen táncol és amikor elnyeri egy zenés-táncos darab főszerepét, apja tiltakozása ellenére elvállalja a feladatot. Boldogságában a mennyországban jár, különösen, amikor megismerkedik a jóképű David Prentisszel. Jade hamarosan teljesen megbízik Davidben, nincsenek előtte titkai. Ám egyszer csak úgy tűnik, mintha David elárulná, Jade-nek az az érzése, hogy a fiú kifecsegi mindazt, amit bizalmasan mesélt neki a családjáról. Vajon sikerül-e Jade-nek megtalálni a boldogságot az újonnan meghódított világban, vagy elejétől fogva apjának volt igaza?"

Ez a kötet Az Édesvölgyi Suli szerelmes ikrei sorozat egyik tagja.

Ebben a könyben is egy olyan téma van feldolgozva, ami még ma is aktuális lehet, pedig 1988-ban íródott...

A történet szerint egy kínai család Amerikában él. Az apuka félti lányát, aki szeretne a kortársaival lenni, nem szeretne kitűnni a külsejével... Mire Jade azt hiszi, megbízhat másokban, csalódás éri.

Ez a könyv egy még ma is meglévő problémát dolgozz fel. Sokan ítélnek a külsőségek szerint ítélnek és meg sem próbálják megismerni a másikat. Attól, hogy valakinek másmilyen a bőrszíne, más nyelvet beszél, más országban él, nem lehet társadalmilag megkülönböztetni magunktól, lenézni.

Jade-t az apukája féltette.... Hogy nehogy a származása miatt baja essen.... Tudomásom szerint Amerikában a kisebb népcsoportok eléggé összetartóak és elég jól el is fogadják egymást. De mint máshol, itt is vannak olyanok, akik felsőbbrendűnek tartják magukat.

Remélem, egyszer a lehetetlen nem lesz lehetetlen: mindenki elfogadja a másikat olyannak, amilyen.

Francine Pascal: A lehetetlen
A mű eredeti címe: Out of reach
Első, angol nyelvű megjelenés és kiadó: Bantam Books, 1988
Magyarra fordította: Jávor Andrea
Magyar kiadó és megjelenés: Vörös Rózsa, 1995
ISBN: 963 7931 75 9

2010. december 30., csütörtök

Francine Pascal: A titkos imádó

22:33 0 Hozzászólás
"A Sweet Valley-i középiskola felbolydul, mint egy méhkas, amikor a diákújság társkereső apróhirdetés rovatot indít. Még Penny Ayala, az újság tartózkodó, komoly természetű főszerkesztője is megkockáztat egy hirdetést, amire egy Jamie nevű fiú válaszol. Jamie levelei ugyanolyan szellemesek és megértőek, mint Pennyé, úgy tűnik, tökéletesen illenek egymáshoz.
Elizabeth Wakefield egyre arra biztatja Pennyt, hogy mélyítse el kapcsolatát a fiúval, mígnem egyszer véletlenül meghallja, amint egy csoport fiú nevetve emlegeti Jamie-t. Elizabeth rádöbben, hogy Penny ideális partnere csak kitaláció, Jamie nem létezik. Vajon sikerül-e Elizabethnek megakadályozni, hogy a fiúk összetörjék Penny szívét?"

A könyv Az Édesvölgyi Suli szerelmes ikrei sorozat egyik kötete.


Mint a fülszövegből is kitűnik, a könyv történetének a középpontjában a társkereső hirdetések és annak veszélyei vannak.

E kötetben sajnos a lány kicsit megégeti magát az apróhirdetésével, mert "kedves" iskolatársai átverik: egy nem létező személy nevében leveleznek vele.

Sajnos, ez a mai világban sem meglepő dolog. Francine Pascal 1987-ben írta ezt a könyvet, de azt hiszem, azóta nem sokat változott a világ ezen a téren. Legfeljebb mostanság könnyebb kitalálni egy nem létező személyt az internetnek köszönhetően, ezáltal szélesebb azoknak a köre, akiket megbántanak. Érdemes jobban figyelni, hogy kivel állunk szóba.

Visszatérve a társkeresésre. A könyv megírása óta eltelt több, mint 20 évben mindig auktuális ez a történet. Remélem, több tizenéves kezébe fog kerülni mostanában ez a könyv, mert a mai világban főleg őket érinti ez a téma. A mai fiatalok "csak" annyiban mások a 2 évtizeddel korábbi társaiktól, hogy több lehetőségük van társkeresésre, ismerős keresésre. Ebben nagy segítségükre van az internet, mely által olyan személyiséggel rendelkezhetnek, amilyennel csak szeretnének és annyi ember lehetnek ők, amennyinek csak akarnak....Ami persze nem biztos, hogy jó dolog.... Már csak abban tudok reménykedek, hogy ezen lehet majd változtatni.

Francine Pascal: A titkos imádó
A mű eredeti címe: Secret Admirer
Első, angol nyelvű megjelenés és kiadó: Bantam Books, 1987
Magyarra fordította: Jávor Andrea
Magyar kiadó és megjelenés: Vörös Rózsa, 1994
ISBN: 963 8045 62 0

Alessandro Baricco: Selyem

20:32 0 Hozzászólás
Ezt a vékony kis könyvecskét kolléganőmtől kaptam ajándékba. Kísérőlevelében azt írta, neki ez a kedvenc könyve. Most, hogy elolvastam, én is elmondhatom, hogy az egyik kedvenc könyvem lett.

Selyem. Mit is takar ez a szó? Egy könnyű, finom, áttetsző anyag jut róla eszünkbe, amely lágyan hull a kecses női vállra. Olyan puha és észrevétlen, akár a titkos szerelem.
"Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk." - olvashatjuk a könyv fülszövegében.
A története kiindulópontja az, hogy Hervé Joncour francia kereskedő selyemhernyó-petéket csempész be Japánból. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik nap Franciaországban van, másik nap már Japánban. Az események ugyanis 1861-ben kezdődnek, amikor is három hónapba telt keresztülutazni Európán, majd Ázsián, hogy végül az ember egy csempészhajóval Japánba jusson. Hervének otthon felesége van, ám messze a távolban egy különös arcú nő megigézi és rabul ejti, aki miatt újra és újra útra kell kelnie, még háborúban is.

A könyv rövidke részekből áll, van, hogy csupán két sor alkot egy fejezetet. Ám mégsem az a fajta könyv, amit "falni" lehet, vagy pl. a metrón lehet olvasni. Olvasásához nyugalomra van szükség. 
Minden egyes fejezet olyan, mintha egy kis versike volna, gyönyörű leírásokkal, gondolatokkal. Miközben elgondolkodik az ember, a csendet is meghallja.

Több helyen idézték már, de én is ezeket a sorokat emelném ki:
"– Mi ez?
– Madárház.
– Madárház?
– Igen.
– És mire jó?
(…)
– Telerakod madarakkal, amennyivel csak bírod, aztán egy szép napon, amikor valami boldogság ér, kinyitod, és nézed, amint elrepülnek."

Talán eme sorok is megmutatják a hangulatot, amely áthatja az egész történetet. Rám nagy hatással volt!
Akinek felkeltette az érdeklődését, itt is elolvashatja a teljes könyvet.

A szerzőről:
Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és három olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. Jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították.

2010. december 29., szerda

Aprilynne Pike: Wings- Szárnyak

19:56 0 Hozzászólás
Emlékszem, anno abból kiindulva, hogy a varázslókat a vámpírok váltották fel, azon agyalgattam, vajon mik/kik fogják leváltani majd a vámpírokat?
És íme, sorra jelennek meg a tündéres könyvek, most ők vannak porondon.

Szeretem a fantasy-t, a vámpíros könyvek között is megtaláltam azokat, amik elnyerték a tetszésemet, de egy idő után éreztem, hogy nagyon egy kaptafára épülnek. Üdítő volt más mitológiai lényekről olvasni, ráadásul gyerekkorom tündéres meséin kívül nem nagyon futottam még bele a róluk szóló történetekbe.

Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Stephenie Meyer ajánlásának köszönhetően ("Bámulatos egy első könyves szerzőtől.") pedig, sutba vágtam a félelmemet, hogy első könyves írónőről van szó, és tán túl sokat is vártam tőle emiatt.
Érezni lehet, hogy kezdő íróról van szó. Ami leginkább zavart, az a nevek gyakori ismétlése. Az rendben van, ha egy oldalon 2-3X előfordul, de 8-10X már elég zavaró tud lenni.
A cselekmény felépítése egyszerű, ezzel problémám nincs is, de valahogy az események a vége előtt kb. 100-80 oldallal indultak csak be. Addig csak úgy folydogált szép lassan. Olvasod-olvasod, de nem történik semmi lényeges.

Alapjába véve, a Wings egy nagyon kis könnyed történet, leginkább a 12-14 éves korosztálynak szól. Engem annyira nem tudott lekötni annak ellenére sem, hogy igazából olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele, olvastatja magát.

SPOILER!!!
Laurelt 12 éve, 3 éves korában a nevelőszülei háza előtt hagyták. A házaspár örökbe fogadta őt, teljesen hétköznapian telnek az éveik, leszámítva 1-2 furcsaságot. Majd egy új városba költöznek, Laurel gimnáziumba kezd járni ahol megismerkedik egy fiúval, és egy szép napon azon kapja magát, hogy virág nőtt ki a hátából.
Ha mindez nem lenne elég, egy fura fickó meg akarja venni a házukat, és egy még furább fiú azt állítja, hogy tündér, és épp virágzik.

Aztán még ott vannak a trollok is, ha mindez nem lenne elég a sokkhoz. ..
.
VÉGE

Röviden: egy kedves kis mese. Lehetőségek vannak a történetben, kíváncsi vagyok, hogy mi fog a folytatásokban történni majd. A 3. része 2011. májusában jelenik meg angolul.



Valahogy úgy érzem, hogy a fiatalabb tiniket tudja inkább elvarázsolni, az idősebbeket nem feltétlenül tudja lekötni már.
Egy kicsit másra, jobbra számítottam, de bízok a folytatásban. Ahhoz elég érdekes volt, hogy el akarjam olvasni.

Aprilynne Pike kreatív írást tanult. Férjével és 3 gyermekével Utahban él.
A Wings 2009-ben jelent meg angolul, magyarul idén, december 15-én a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Köszönöm nekik a könyvet!
Az írónő honlapja: http://www.aprilynnepike.com

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

19:54 0 Hozzászólás
A könyvről először akkor hallottam, amikor a kiadója játékot hirdetett, hogy mi is legyen a magyar címe, és kicsit beleolvashattunk a történetbe.
"Mi lenne, ha csak egy napod lenne hátra?" ez az első mondat, amit azonnal kiszúrhatunk, amikor megfordítjuk a könyvet. Mi lenne? Mit tennél meg? Kikkel töltenéd? Bevállalósabb lennél, úgy sincs mit veszítened, alapon? Próbálnád helyrehozni az elkövetett hibáidat?
Arra számítottam, hogy a főszereplő lány gonosz lesz, és a könyv célja az, hogy rajta keresztül felhívja az olvasó figyelmét az igazi értékekre.

A bejegyzésben előfordulhat SPOILER!

Samantha végzős gimnazista, a menő lányok közé tartozik. Kis csapatával sokszor aláznak meg másokat, fel se fogják, hogy ezzel milyen mély sebeket ejtenek a másikon.
Sam boldog, elégedett, mi más is lehetne? Népszerű, van 3 jó barátnője és övé az a pasi, akiért a legtöbb lány ácsingózik.
Aztán egy baleset után azon kapja magát, hogy újra- és újra megtörténik az utolsó napja. Miközben próbál rájönni a baleset okára, sok minden másra is rájön, leginkább tisztába jön a saját érzelmeivel.

Sam kis baráti csapata egy kicsit más, mint amilyennek elképzeltem egy menő lánycsapatot. Igen, néha nagyon gonoszak tudtak lenni, de valahogy mégsem. Az a fajta erő süt belőlük, amikor valaki erős akar lenni, hogy ezzel titkolja el, igazából milyen gyenge.
Egyáltalán nem volt a szememben negatív szereplő egyik lány sem, inkább sajnáltam őket. És érdekes volt olvasni, milyen változáson ment keresztül Sam.

Annak ellenére, hogy ez az "újra éli a napot" eléggé lerágott csont már, mégis nagyon jó történetet tudott belőle kerekíteni az írónő. Minden nap más-és más, minden nap valami pluszról olvashatunk. Egyre jobban melegszik az olvasó szíve és képzeletben megsimogatja Sam fejét, "Ügyes vagy, jó úton haladsz!", ugyanakkor érezzük is, hogy villámsebességgel száguldunk a vége felé. De mi lesz az?
Milyen fura, hogy egy icike-picike kis dolog miatt egészen másképp tud alakulni az életünk. Néha már az is elég a változáshoz, hogy csak pár perccel később kelünk ki az ágyból. Olyan, mint amikor egy tóba kavicsot dobunk, de valamiért megtör egy résznél a kis hullám és egészen máshogy folytatódik tovább.

Igaz, néha vontatottnak éreztem a történetet, és vártam, hogy túl essünk már a napon, kezdődjön a következő verzió, de mégis lebilincselő volt. Odaszegezett az ágyhoz, és vártam, mi is fog ebből kisülni.
A vége pedig igazán döbbenetes lett. Nem számítottam rá egyáltalán. ...

Szerettem a leheletfinom szerelmi szálát, szerettem volna többet olvasni a szülőkről is, azt hittem, hogy a háttérben titkok lesznek, de tetszett. Nagyon jól átjön az üzenete, kellemes kikapcsolódás volt.

Lauren Oliver első könyve, Before I Fall c.-mel idén jelent meg angolul, és magyarul is idén jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában.
Az írónő második könyve jövőre fog megjelenni angolul Delirium c.-mel.
Blogja: http://laurenoliverbooks.blogspot.com
Hivatalos oldala: http://www.laurenoliverbooks.com
Köszönöm a könyvet a kiadónak!


2010. december 23., csütörtök

Cecelia Ahern: Ajándék

10:24 0 Hozzászólás
Cecelia Ahern könyveiben (bár ez csupán a második, amit olvastam tőle) mindig van valami meseszerű. Valós, mondhatni hétköznapi történettel indulnak, aztán már magad sem tudod, hogy épp valóság-e vagy mese, amit olvasol.
Az Ajándék című regénye pont Karácsonyra való, hogy egy kicsit magunkba szálljunk, lassítsunk, és átértékeljük a fontossági sorrendet az életünkben.
 
A kevély üzletember, Lou Suffern folyamatosan küzd az idővel, még álmában is csak a munka jár az eszében. Családjának meg kell harcolnia minden vele töltött pillanatért. Egy hideg téli reggel munkába menet Lou megismerkedik a hajléktalan Gabe-bel, és egy pillanatra mégis meglágyul a szíve: állást szerez a fiúnak a cégnél. Ez a ritka jócselekedet többszörösen megtérül: Gabe szerencsét hoz Lounak, sőt, úgy tűnik Gabe segítségével elérheti, amit mindig is akart: végre egyszerre lehet két helyen! Azonban rá kell jönnie, a rohanás sem mindig kifizetődő, és karácsony reggeléig még sok mindent rendbe kell hoznia a családjával…  - írja a moly. hu ajánlója.

A fenti sorokból is kiderül, hogy egy elfoglalt üzletember, Lou a történet főszereplője. Sajnos elég sok Lou-hoz hasonló férfi szaladgál a világban. Küzdenek, hogy megtartsák pozíciójukat, munkahelyüket, hogy jól teljesítsenek, előléptessék őket, ennek következtében szeretteik háttérbe szorulnak. És még ha gyötri  is őket a lelkiismeret-furdalás, hogy nem lehetnek együtt családjukkal, gyermekeikkel, nem tudnak változtatni rajta. Mert a munkahelyen teljesíteni kell, onnan nem lehet "hiányozni", a család meg úgyis megbocsát. Már ha megbocsát, mert azért  elég pocsék érzés lehet egy gyereknek, ha az apja nem megy el a karácsonyi fellépésére, mert fontos céges vacsorára kell mennie.
Lou  tehát Gabe-től kap egy csodapirulát, amelynek köszönhetően egyszerre lehet két helyen. De biztos hogy ez a csodapirula a megoldás? Szerintem inkább döntenie kellett volna Lou-nak, hogy mi a fontosabb az életben, nem mindkét helyen egyformán teljesítenie - egyszerre. Bár ez a pirula, mint tudjuk, ajándék volt Lou számára, hogy végre a családjával is időt tölthessen.

Tetszett a regény, de eléggé lehangolódtam utána. Ez a sok rohanás, vita, feszültség, ami áthatja az egész könyvet...! És hiába vártam a karácsonyi megbékélést... Cecelia Ahern nem szánt vidám befejezést ennek a "mesének".
Tanulság könyv, mindenkinek ajánlom a nagy karácsonyi rohanásban, főleg elfoglalt családapáknak!

Erről a könyvről már Nixy és Niki is is írt ebben a blogban.


2010. december 21., kedd

John le Carré: A mi emberünk

20:16 0 Hozzászólás


„Nagy-Britannia a válságban vergődik, miközben egy fiatal, baloldali érzelmű oxfordi tanár ügyvéd barátnőjével a Karib-tengeren nyaral, Antigua szigetén. Egy véletlennek köszönhetően megismerkednek egy orosz milliomossal, akinek nemcsak szemtelenül drága, gyémántokkal kirakott karórája, felesége és két gyereke van, hanem a sziget egy része is az övé. A férfiról hamarosan kiderül, hogy orosz bűnözői körök könyvelőjeként tett szert hatalmas vagyonára, és cserébe egy nyugalmas, új életért mindent el akar mondani az angol hírszerzésnek. Az angol pár segít neki felvenni a kapcsolatot a megfelelő körökkel, ám az orosz milliomos saját és családja sorsát bukott kémek, pénzéhes politikusok és elvetemült bankárok kezébe helyezi.
John le Carré legújabb regényében a szervezett bűnözés, a nemzetközi pénzügyi körök és a politika világának összefonódásait mutatja be meggyőző erővel és sodró lendülettel.”

John Le Carré az elmúlt évtizedek egyik legendás krimi szerzője. Személy szerint ez a könyv volt számomra az első könyv tőle.

A fülszöveg alapján nagyon érdekesnek találtam.

A történet jó volt, érdekes, de néhol kicsit többet vártam volna.

Eddig kicsit romantikusabb kémregényt, krimit olvastam, de ugyebár nem lehet összehasonítani Elizabeth Adler könyveit ezzel a könyvvel, amik végülis segítettek abban, hogy gördülékenyen tudjak most olvasni. Így egy kicsit kiszámítható volt számomra a történet vége.

Az elbeszélés stílusa a közelmúltat idézi. A könyv jól példázza azt, hogy milyen is mostanában a nemzeti-politikai ügyek…



A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!



John Le Carré: A mi emberünk

Fodította: Falvay Dóra
ISBN: 978-963-9868-98-4
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2010.
Műfaj: Kémregény, szépirodalom
Ára: 2 680 Ft

2010. december 20., hétfő

Laurell K. Hamilton: Misztrál csókja

20:33 0 Hozzászólás
„Merry Gentry, azaz Meredith NicEssus Hercegnő, a hús és vér kezének hordozója folytatja a faeire fölvirágoztatását. Miközben élet-halál – és persze a hatalom megszerzésének – kérdése, hogy megtermékenyüljön valamelyik testőrétől, a tündérdombok évszázadok óta holt kertjeit, tavait ő maga termékenyíti meg mágiával. Új életet és méltóságot lehel Sholtóba is, a sluagh királyába, aki újonnan szerzett hatalmától megittasulva mágiája segítségével idézi meg a vad falkát, amit senki nem tud megállítani…
Merrynek újabb kihívásokkal és fájdalmakkal kell szembenéznie, miközben folyamatosan küzd az őrült Cel herceggel, a levegő és sötétség királynőjének fiával.”

Laurell K. Hamilton Misztrál csókja című könyv Merry Gentry- sorozat 5. része.

A sorozat kötetei:
1. Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja
2. Laurell K. Hamilton: Az alkony ölelése
3. Laurell K. Hamilton: A holdfény csábítása
4. Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása
5. Laurell K. Hamilton: Misztrál csókja

Hamiltontól ez volt az első könyv, amit olvastam. E kötet elég döcögősen indult nekem, mert a műfaja, a fantasy kicsit messze áll tőlem.

Néha kicsit sötét volt, hogy akkor mi is történik pontosan, nagyon kellett figyelni. Néha kicsit vontatott a történet, de valahogy a hangulatosság is megjelent ebben a könyvben.

Fontos, hogy bele tudjuk magunkat élni a történetbe, mert a képzelet segít megérteni, hogy mi miért történik. Ha sikerül, akkor könnyedén tudjuk olvasni e kötetet.

Korábban nem nagyon olvastam a mágiáról, de most sikerült néhány információt megtudtam a fearei mágiáról és a múltjáról.

Laurell K. Hamiltonnak dús a fantáziája, hogy ilyen történeket meg tud írni… Ráadásul nemcsak egy regény erejéig mutatkozik meg. Színes, fantáziadús világot tudott megteremteni.


A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!


Laurell K. Hamilton: Misztrál csókja
Fordította: Hodász Eszter
Kiadó: Agave Könyvek
ISBN: 9 789639 868953
Magyar megjelenés: 2010
Ára: 2 980 Ft
Oldalszám: 264
Műfaj: Fantasy


Tim Davys: A Halállista

15:27 0 Hozzászólás
„Medve Eriknek mindene megvan: sikeres karrier a reklámszakmában, gyönyörű feleség, pazar otthon. Tudja, hogy milyen szerencsés, hiszen fiatalkorában, Galamb Miklós maffiafőnök alkalmazottjaként az élete drogokról és szerencsejátékokról szólt. Ám a múlt nincs olyan távol, mint azt Erik szeretné. Egy reggel ugyanis Galamb Miklós két gorillája társaságában becsönget hozzá, mert azt hallotta, hogy a neve szerepel a Halállistán. Erik feladata, hogy a nevét lehúzzák róla. Ha sikerrel jár, minden rendben. Ha nem, úgy imádott feleségét, Nyúl Emmát fogják széttépni. Erik összeszedi a régi csapatát – egy komplexusos varjút, egy gőgös kígyót és egy meleg antilopot –, hogy kiderítse, tényleg létezik-e a Halállista, és ha igen, hogyan lehet valaki nevét kihúzni róla…
A titokzatos svéd szerző, Tim Davys regénye alaposan felkavarta a krimi állóvizét, amikor tavalyelőtt megjelent Amerikában. Mollisan Town lakói ugyan plüssállatok, de a város Dashiell Hammett és Raymond Chandler világát idézi, a szereplők pedig a legkeményebb keményfiúk, a legvadítóbb nők és a legkegyetlenebb bűnözők ebben az üdítően friss, egyedi és feledhetetlen krimiben.”

Nem szokásom krimiket olvasni, de mivel ez az egyik újdonság mostanában, így gondoltam, jó lenne elolvasni.

A főszereplők plüssállatok. A történet, az ötlet nagyon tetszett. Olvasás közben nem zavart, hogy plüssállatokról szól a könyv, meg lehet feledkezni arról, hogy nem emberek a főszereplők.

Nagyon sajnáltam, amikor a könyv végére értem. Szívesen olvastam volna tovább… Remélem, hamarosan lesz folytatása. Szerintem Tim Davys-nek sikerült valami eredetit, valami újat, érdekeset alkotnia.

Látva, A Halállista sikerét, egy őrületes pályázatot hirdet a könyvvel kapcsolatban az Agave Könyvek, melyről itt lehet bővebben olvasni.

A Halállista című könyvet szórakoztatónak és elgondolkodtatónak találtam. Mint minden könyvben, itt is a végére derül fény sok dologra, amiket az elején még másként tudtuk, gondoltunk. Sok olyan dolog történik, ami a való, emberi életben is megtörténhet, mert A Halállista szereplői is összetett jellemek, úgy, mint egy ember…. A plüssállatokat is ugyanaz élteti, mint az embereket: szerelem, hatalomvágy….. Mondhatnám azt is, hogy egyfajta tükörkép. Mint a való életben, itt a könyvben sem mindig az, aminek látszik. A főszeplők is rájönnek arra, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa és ők is megtudják, hogy még a szívünkhöz legkedvesebb sem mindig az, akinek, aminek mondja magát. Szóval ne bízzunk meg senkiben sem 100%-ig.

Ezt a könyvet minden olyan olvasónak ajánlanám, akik szeretik az újdonságokat, a krimit és a plüssállatokat (vagy ezek közül legalább egyet…. :-) )


A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!





Tim Davys: A Halállista
Eredeti cím: Tim Davys: Amberville
Fordította: Varga Bálint
Magyar megjelenés: 2010. november 18.
ISBN: 9 789639 868960
Kiadó: Agave Könyvek
Műfaj: Krimi
Oldalszám: 300
Ár: 2 980,- Ft

2010. december 19., vasárnap

Nancy Madore: Enchanted- Megigézve

18:59 0 Hozzászólás
Amikor láttam, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál meg fog jelenni Nancy Madore Enchanted sorozatának első része, kíváncsian olvastam utána, mire is számíthatunk majd.
Tizenhárom klasszikus mese átírva erotikusan? Milyen lesz? Mire számíthatunk? Hogyan lesz a mesékből erotikus történet? ...
Megérte várni, mindenképpen érdekesek és persze erotikusak lettek a történetek. ;o)

Képzeljétek magatok elé Hófehérkét és a hét törpét. Ha beindul a fantáziátok, és nem érzitek magatokat emiatt kellemetlenül, nem zárkóztok el az erotikus irodalomtól sem, akkor bátran ajánlom nektek.
Nem az a fajta erotikus irodalom, ami visszataszító, ami undort válthat ki az olvasóból.

Nancy Madore célja az volt a történetek megírásával, hogy felébressze a nők "szunnyadó" érzékiségét, és közben sugallja nekik a történetek tanulságait, mert mindegyiknek ugyanúgy megvan, mint a meséknél.
Amikor olvastam az előszavát, igazat kellett neki adnom. A média azt sugallja, hogy a természetesség az igazi szépség, közben meg átplasztikázott, ilyen-olyan műtéten átesett női "ideálokkal" találhatjuk szemben magunkat, akikre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy természetesek. Ezzel viszont kételyt ébresztenek azokban a nőkben, akik erre érzékenyebbek, és nem a szilikonban és a szépészeti műtétekben hisznek. Ezek a nők, szép lassan elkezdik magukat csúnyának látni, és idővel ez a szexualitásban is megmutatkozik. Félénkebben, visszafogottabbak lesznek, elutasítják a párjuk közeledését, ezzel pedig elindulhat egy láncreakció, ami akár a kapcsolat végéhez is vezethet.

A könyv finoman felrázni szeretne, felébreszteni a nőiességet, rádöbbenteni arra az olvasót, hogy engedje el magát, szeresse a testét, és élvezze az együttléteket.
Mindezeket az ismert meséken keresztül, amik így érdekes olvasmányok azon kívül, hogy izgatóak is. Olvashatunk többek között A Szépség és a Szörnyetegről, Hamupipőkéről, Hófehérkéről, A rút kiskacsáról is. Néha tényleg a mesebeli szereplőkről szól a történet, néha csak metaforikusan szerepelnek. Biztos vagyok abban, hogy mindenki megtalálhatja azt a mesét, amelynek a szituációja titokban vagy nem titokban, de kíváncsivá teszi őt.

És ezzel a könyvvel még nincs vége az erotikus meséknek.
A sorozat további 2 része angolul olvasható, remélem magyarul is tudjuk majd hamarosan.



Nancy Madore romantikus novellái kezdetben a Harlequin-ban jelentek meg.
A könyv, Enchanted- Erotic Bedtime Stories for Women c.-mel 2006-ban jelent meg angolul, magyarul pedig idén.
Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

18:57 0 Hozzászólás
Tisztelettel vegyes félelemmel kezdtem neki a könyv olvasásának.
Annyi pozitív véleményt olvastam róla, illetve annyira tetszett az írónő első könyve is, hogy úgy éreztem, nekem egyszerűen tetszenie kell és kész.
Tán túl nagy elvárásaim voltak, vagy tán túlságosan is próbáltam összehasonlítani tudat alatt Az időutazó feleségével. ...
Nem nyerte el maximálisan a tetszésemet, csak olyan 80%-ban. ;o)
Felhívom a figyelmeteket, hogy mostantól kezdve előfordulhat SPOILER a bejegyzésben!

Jó volt, csodálatos hangulat sugárzott belőle.
Sose hittem volna, hogy valaha is arra fogok vágyni, hogy ellátogathassak egy temetőbe, de ez most megtörtént.
Úgy érzem, mintha a szereplők csak mellékszereplők lettek volna és az igazi főszereplő maga a temető volt és a hangulat, ami körülvett minket az olvasás közben.

De ugyanakkor néha vontatottnak, unalmasnak találtam.
A végén pedig hiányérzet kerített hatalmába és nem értem, hogy érhetett úgy véget, ahogy.

Elspeth és Edi egypetéjű ikrek, a történet kezdetekor 44 évesek. 21 éve megszakadt a kapcsolatuk, mind a ketten titkolják, hogy miért.
Elspeth Angliában maradt, egy lakásban élt a Highgate temető mellett.
A történet vele kezdődik, ugyanis leukémiában meghal. Edi ikerlányaira, a 20 éves Juliara és Valentinara hagyja az angliai lakását, azzal a feltétellel, hogy a lányoknak 1 évig ott kell élniük.

A lányok nagy kalandnak tartják az egészet, útra kelnek és meg sem állnak Amerikától Angliáig.
A lakásban ott várja őket a nagynéni szelleme. Továbbá kapnak 2 "jószomszédot" is:
Martint, a mániákusan tisztaságmániás keresztrejtvény készítőt, aki évek óta nem hagyta el a lakását és Robertet, Elsphet szerelmét. ...


Borzongásra számítottam, arra, hogy futkosni fog a hideg a hátamon. Ezt a borító is sugallta, olyan, mint a zombis filmekben az a jelenet, amikor az egyik percben még a lépcsőn áll a zombi, a következő pillanatban meg ott guggol előtted. Már magában a tudat, hogy a ház temető mellett állt, egyből eszembe juttatta a Poltergeist c. filmet.
Hatalmas titkok leleplezésében, még hatalmasabb szerelemben reménykedtem, amolyan romantikusan síron át is típusúban, de olyan igazán.
Könnyekre számítottam, sóhajokra a végén: "Ez igen!"
Továbbá azt hittem, Elspheth naplói nagyobb szerepet fognak kapni a történetben.
De ezek nem így lettek.

Mégis megfogott, érdekesnek találtam, hogy ikrekről olvashattam. Nem tudom milyen lehet az, amikor olyan, mintha a testvéreddel alkotnál egy egész embert, de szerintem az írónőnek sikerült nagyon jól átadnia az ikerlét pozitívumait és negatívumait is.
Ebben az esetben Julia a dominánsabb, Valentina az engedékenyebb. Az utazásuk nem csak azért mérföldkő az életükben, mert elhagyják a szülői házat, hanem azért is, mert az egyikőjük érezni kezdi, hogy nem jó az, hogy annyira össze vannak nőve, függnek egymástól. Ki lesz az? Mihez fog ez vezetni?

Bár Martin csak mellékszereplő, de mégis ő volt számomra a legszimpatikusabb.

Ami meg a kísértetet illet. Fura volt, mert eddig a kísértetekre csak úgy tudtam gondolni, mint átlátszó alakokra. Elsphet-et meg csak úgy tudtam elképzelni, mint valami röpködő "tündérkét", aki a lányok feje fölött repked és onnan figyeli őket.

Jó volt a történet, de hiányérzetem is volt. Olyan, mintha nem lenne teljesen kerek.
Csodálatos volt a hangulata, de mégis ott van az a bizonyos DE.
Nekem Az időutazó felesége jobban tetszett.

És íme néhány kép a Highgate temetőről. Gyönyörűen "hátborzongató", ugye?



Audrey Niffenegger évekig dolgozott a Highgate temetőben idegenvezetőként.
Her Fearful Symmetry c.-mel 2009-ben jelent meg angolul a könyv, magyarul pedig idén, az Athenaeum Kiadó gondozásában. Köszönöm nekik a könyvet!

Itt Nixy is írt a könyvről.

2010. december 17., péntek

David Safiner: Pocsék karma

13:56 0 Hozzászólás
Sűrű napjaim közepette esti levezetőnek valami vicces és nagyon "lájtos" olvasmányra vágytam. Mivel erről a regényről több blogban is írták, hogy nagyon poénos, gyorsan ki is kölcsönöztem kedvenc könyvkölcsönzőmből.
Valóban egy vicces, ám ugyanakkor képtelen történetről van szó.

A sztori röviden:
Kim Lange tévébemondónő életének legboldogabb napján megnyeri a Német Televízió Díját. Sajnos azonban ugyanazon a napon egy orosz űrállomásról levált roncs maga alá temeti, és a halálát okozza.
A túlvilágon fejére olvassák bűneit: elhanyagolta a lányát, megcsalta a férjét, összességében túl sok rossz karmát gyűjtött be élete során, így valódi megértésre nem számíthat. Büntetésül hangyaként születik újjá, és ahhoz, hogy feljusson a reinkarnációs létrán, egy nagy adag jó karmára is szüksége lesz…
Az „átmeneti hangyaság” után elhízott sültkrumpli-árusként tér vissza az életbe. Épp időben ahhoz, hogy megakadályozza legjobb barátnője és volt férje egymásba szeressenek… 

Kim, a halála után tehát megkezdeni hangyaként az életét, ami nem fenékig tejfel, akarom mondani, gumicukor. Ami érdekes, hogy többszöri reinkarnálódása során mindig emlékszik előző életére, éppen ezért, akármilyen "lényként" is, de megpróbál családja közelébe férkőzni. Mert nem csak hangyaként születik újjá, hanem aranyhörcsög, tehén, kiskutya stb. képében is. Végül, mivel sok jó karmát gyűjt, újból ember lehet. De pont elhízott sültkrumpliárus?
A könyv nagyszerűen rámutat arra, hogy a siker nem minden, és hogy a szépség belülről fakad. Vajon sikerül az új Kimnek visszaszereznie férjét és a kislányát?

Kedves, vicces történet, könnyen és gyorsan olvasható, és  talán egy picit el is gondolkodik az ember utána - pont olyan, mint amilyennek a szórakoztató irodalomnak lennie kell.

A könyv szerzője, David Safiner sikeres, többszörösen díjazott forgatókönyvíró hazájában, Németországban. Másik magyarul megjelent műve: Jézus szeret engem.

Niki is írt már erről a könyvről a blogban, elolvashatjátok ITT.

2010. december 12., vasárnap

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love

20:14 0 Hozzászólás
Amikor olvastam a könyv fülszövegét:
„Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. …”
akaratlanul is arra számítottam, hogy most az írónő megmondja, hogyan lehet átvészelni, átélni életünk mélypontjait.
Nagyon sok pozitív véleménybe botlottam bele, de egy kicsit féltem is tőle. Hosszú-hosszú monológokra számítottam a semmiről, amik untatni fognak majd, de nem így lett. Annak ellenére, hogy maga a könyv, tényleg egy hosszú monológ.

Elizabeth- a könyvben csak Liz- 35 éves, egy váláson van túl, elveszítette a vagyonát, az otthonát, a szerelmét, keresi az útját, szeretné lezárni a múltat, megérteni, elfogadni, de ez nem mindig olyan egyszerű. Lehetősége nyílt arra, hogy a válása után 1 évig utazgathasson, 4-4 hónapot eltölthessen először Olaszországban, majd Indiában, végül Balin, és ezalatt az idő alatt próbálja megérteni az okokat, elengedni a múltat, továbblépni.
Ennek az 1 év utazásának az eredményeként született meg az Ízek, imák, szerelmek.

A könyv olyan, mint egy hatalmas utazás. Nem csak megismerkedhetünk 3 ország más-más kultúrájával, de utazást tehetünk a saját mély, akár elrejtett érzéseinkbe, megjárhatjuk a poklok poklát, sebeket téphetünk fel.
Tipikusan olyan, amit nem lehet csak úgy gyorsan elolvasni. Lassan kell, megemészteni, megérteni minden mondatát. Hagyni, hogy végigszáguldjon rajtad, a hatása alá kerülj.

Ízek, azaz Olaszország. Ennek a résznek csak az olvasása során híztam vagy három kilogrammot. Szemeim előtt megjelentek a hajszálvékony pizzájuk, olyan vastagon megszórva sajttal, ahogy a sajtimádók álmaiban szerepelhet.
Egy nagyon fontos gondolat felvetődött itt: „Mi a szavad?”
Ezzel a kérdéssel indultam neki az újabb résznek, Indiának.

India, azaz imák. Nem mondhatnám, hogy vallásos vagyok, sose fordult meg a fejemben, hogy egy ashramba költözzek, de mégis ahogy olvastam a sorokat, elkapott egyfajta áhitat. Természetesen én is hiszek valamiben, de ez nem feltétlenül az, ami olvasható lenne pl. a Bibliában.
Számomra mindegy, hogy ki miben hisz. Lényegtelennek tartom, hogy az istenét Istennek, Allahnak, Buddhának, vagy akár a matematikának hívja. Lényegtelen. De azt tudom, hogy hinni kell, mert a hit egyfajta hidat nyújt a nehézségeken.
Liznek Indiában szembe kellett néznie a belső félelmeivel, le kellett győznie őket, felülkerekedni rajtuk. Meg kellett találnia az istenét.

Szerelmek, azaz Bali. Eddig a könyv olyan volt, mint egy spirituális visszatekintés, némi finom olasz étellel megfűszerezve, de itt hirtelen átváltott romantikus történetté. Tipikusan „a sors útjai kifürkészhetetlen” szerelem.
Nekem ez a rész tetszett a legjobban, és a legtöbb tanulságot ebből tudtam levonni.

A bejegyzés elején írtam, hogy olyan volt a könyv, mit egy utazás. Szerettem olvasni, szerettem, hogy az olvasása során végigroboghattam a saját életemen, Liz a gurummá válhatott, amíg olvastam a sorait.
Kerestem a „szavamat” vele együtt, és végül meg is találtam.
Mindenkinek ajánlanám, aki épp egy völgyben van, vagy már volt ott és szeretné megérteni, szeretne igazán megtanulni elengedni.


Elizabeth Gilbert 1969-ben született Amerikában.
A könyv 2006-ban jelent meg angolul, magyarul először 2008-ban, majd idén újra kiadták.
Julia Roberts főszereplésével a könyvből készült filmet, október 14-e óta vetítik a hazai mozik.

Cecelia Ahern: Ajándék

20:13 0 Hozzászólás
Nagyon szeretem Cecelia Ahern könnyed, fiatalos, finoman nőies stílusát. A történetei nem bonyolultak, olvasod, úszol a sorain, de mikor befejezed és becsukod a könyvet, akkor érzed, hogy milyen mély nyomot hagyott benned. Érezni kezded az üzenetét.

Az írónőnek már az első 4 oldalon sikerült megalapozni a hangulatot.
Láttam, ahogy a fiú sétál az úton, bepillant az ablakokon, keresi a karácsonyi fényeket. Tán még figyelte is, ahogy kifújja a száján a meleg levegőt. Még jobban összehúzza magán a kabátot, hideg van, de csak sétál tovább.
Majd megáll azelőtt a bizonyos ház előtt és történik, ami történik. És a "mese" kezdetét veszi. ...

A Karácsony a szeretet, a család ünnepe. Amikor az egész éves rohanásban próbál mindenki egy picit legalább lazítani, lassítani, lenyugodni és csak a családjának élni.
Cecelia Ahern ebben könyvében újra arra hívta fel a figyelmet, hogy észre se vesszük, az igazi ajándék egész évben ott van mellettünk. A párunk, az egészséges gyermekeink, a szüleink, a szeretteink. Mert ők az igazán lényegesek. De egyszerűen a nagy rohanásban annyira természetesnek vesszük, hogy ott vannak, hogy el is feledkezünk róluk. Pedig nem szabad. Mert mi lesz, ha egyszer azon kapjuk magunkat, hogy nincsenek már ott? Vagy épp, mi nem lehetünk már velük. ...

Egy kicsit a történet hasonlított azokra a filmekre, amikor a férfi főszereplő csak lót-fut, elhanyagolja a családját, majd jön a Karácsony szelleme és megmutatja milyen lehetne az élete nélkülük. A főszereplő pedig rájön a lényegre. Hogy már későn-e?

Lou nagymenő, állandóan dolgozik, a feleségét, gyermekeit, rokonait teljesen elhanyagolja. Csak az számít neki, hogy minél előrébb jusson a ranglétrán. Aztán egy napon szóba elegyedik a kolduló Gabe-bel. Munkát szerez a férfinak, aki hálából egy pirulát ad neki, ami segítségével egyszerre lehet két helyen. Közben rádöbben néhány dologra, de ott lóg a levegőben a kérdés: Vajon idejében?

Érdekes volt a könyv felépítése, de így lett olyan igazán Ahern-esen meseszerű.
Nagyon könnyen lehetett olvasni, észre se vettem milyen gyorsan haladtam vele. Amolyan igazi karácsonyi ajándék. És akár üzenet is lehet valakinek. ...
Vajon hány ilyen Lou él a Világon? Hány ilyen Lou-nak lenne szüksége a pirulára? Vagy csak a tanulságra. ...
Tetszett, elgondolkodtatott az üzenete, szerettem. Olyan igazi "Ajándék".

The Gift c.-mel 2008-ban jelent meg angolul, magyarul pedig 2010-ben, az Athenaeum Kiadó gondozásában. Köszönöm nekik!

Az írónő eddig megjelent művei magyarul:
Ui.: Szeretlek (2007.)
Bárcsak láthatnál (2007.)
Ahol a szivárvány véget ér (2008.)
Bennem élsz (2009.)
Talált tárgyak osztálya (2010.)

Itt Nixy is írt erről a könyvről.

A Manó Könyvek karácsonyi ajánlatából

20:12 0 Hozzászólás
Szerintem mindannyiónk fejében megfordul a gondolat így Karácsony felé közeledve, hogy milyen jó lenne egy-két könyvvel is meglepni a gyerkőcöket. Na de mik legyenek azok?
Két gyerekkönyvet mutatnék be nektek, amik a Manó Könyvek gondozásában jelentek meg és akár tökéletes ajándékok is lehetnek a fa alá. ;o)

Amikor a Téli mondókákat kézbe vettem, azonnal elkapott a nosztalgikus hangulat. Kicsinek imádtam a laporellókat, a karácsonyi versecskék mondogatásával pedig izgatottan vártam a Jézuskát. Egyszerűen kihagyhatatlan minimum 1 ilyen kis könyv a Karácsonyra várva.

A gyerekeknek ez az ünnep maga a csoda. Várják a hóesését, várják, hogy a séták során láthassák a lakásokból kiszűrődő karácsonyi fényeket, a karácsonyi hangulat megbabonázza őket. A Téli mondókák még jobban segíti ezt a varázst. Segíti, hogy a Karácsony szelleme ne hunyjon ki bennük.
Köszönhetően a vastag kartonlapoknak, egészen kicsiknek is megfelelő könyvecske lehet akár. Gyerkőc is, még csak hason tudott feküdni, és onnan szemlélgette a világot, amikor az első ilyen laporellós könyvet kinyitottam és letettem elé. Hosszú percekig nézegette a színes képeket, teljesen megbabonázta őt. Ma már a versecskéket is örömmel hallgatja. (Vagy épp "kerítést" építünk belőle, ő pedig beleáll a közepébe, és megpróbál úgy leülni, hogy a kerítés ne dőljön össze. Többfunkciós könyvek a laporellók.) :o)
A könyvecske kis téli versei rövidek, rímelnek, könnyen megjegyezhetőek, ezzel sikerélményt érve el a kicsiknél.
Gábor Emese neve pedig biztosíték arra, hogy színes, télies rajzait nézegetve, azonnal elkapja az embert a karácsonyi hangulat. Ő az, aki 2007-ben elnyerte a Szép magyar könyv díját, Gyermekkönyv kategóriában, Mikes Lajos Sanyimanó c. könyvének az illusztrációjával.

A másik könyv pedig egyszerűen csodálatos. Annyira szép, annyira karácsonyias, hogy nagyon odakívánkozik a fa alá.
Kismackók készülnek a Karácsonyra, végül jön a Mikulás és a napkeleti bölcsek. Mindegyik kis történetecske mellett pedig ott van egy-egy 48 db-os puzzle.
Gyerkőcöknek remek szórakozás lehet a képek kirakása, még én is jól elszórakoztam vele. ;o)
Továbbá kis képfelismerési gyakorlatok is találhatóak a könyvben, amik még izgalmasabbá tehetik a könyv átnézegetését.
A Karácsony Puzzle- könyv illusztrátora az a bizonyos Lee Krutop, aki több kismackós könyvnek az illusztrátora is.

Nekem személy szerint a Puzzle-könyv lett a kedvencem. ;o) Gyerkőcnek meg a mondókás.

Hupikék Törpikék foglalkoztató füzetek

20:10 0 Hozzászólás
Mi felnőttek is szeretjük megmérettetni magunkat egy-egy rejtvényújságban, akkor a gyerekek miért ne szeretnék?
A Hupikék Törpikék foglalkoztató füzetei jó kis szórakozást nyújthatnak az óvodás illetve a kisiskolás korú gyerekeknek. És amellett, hogy a megfejtésükkel sikerélményhez jutnak, kitartásra, gondolkodásra ösztönzi őket.

Gondolom a kis kék törpöcskékről nem nagyon kell mesélnem. Igen, ők azok, akik gombaházakban laknak, imádják az áfonyás muffint, és Hókuszpók a nagy ellenség, akinek az eszén mindig túl tudnak járni. ;o)
Ezeknek a kis foglalkoztató füzeteknek a főszereplői ők lennének. A gyerekek pedig játszva tanulnak a feladatok megoldása közben.

A Labirintusokat akár óvodások is meg tudják oldani.
16 oldalon keresztül, hol könnyebb, hol nehezebb labirintusos játék található a törpökkel.
Anno gyerekkoromban nagyon szerettem az ilyen játékokat. Jól fejleszti a logikát és a tájékozódást.







A játékos tanulás híve vagyok, és úgy érzem, hogy a gyerekeket leginkább az ilyen kis feladatokkal lehet ösztönözni a tanulásra, gyakorlásra. Ezért mindenképp ajánlanám, hogy akinek lehetősége van rá, szerezze be az Ügyi foglalkoztatóját.
Vannak benne könnyű matematika, logikai, képfelismerési gyakorlatok. Továbbá labirintusos és színezős is. Első, esetleg második osztályos gyerekek biztos nagyon jól el tudnának vele szöszmötölni és közben észre se vennék, hogy a játék közben mennyit tanultak.


Minden óvodás, illetve kisiskolás korú gyerkőcnek meg lehet találni azt a kis füzetecskét, ami érdekelné őket. Kifestők, játékos foglalkoztatók, stb. Linkelni nem tudom a sorozat részeit, de a Manó Könyvek gondozásában jelentek meg, az oldalukon utána tudtok olvasni.

Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók- Válogatott elbeszélések

14:13 0 Hozzászólás
"Aki ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi. Fordulatos, helyenként bizarr cselekmény, meghökkentő egyéni sorsok, szövevényes családi viszonyok, csipkeszerűen míves környezetábrázolás, finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamok.
Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az "igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a "szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója."

Ljudmila Ulickaja-tól ez volt az első könyv, amit olvastam. Ez a kötet válogatott elbeszéléseket tartalmaz és a Magvető Kiadó jelentette meg 2010. október 28-án

Az Elsők és utolsók témájukban összefüggő novellákat, elbeszéléseket tartalmaz. Nincs kedvenc részem, mert mindegyik rész egyedi történeteket dolgoz fel 30-40 oldalon keresztül. Bár igaz, hogy némelyik hosszabb, vagy rövidebb, de némelyiket nem zártam volna le ott, ahol az írónő tette. Mint máshol is olvastam, én is szívesen olvastam volna 1-1 elbeszélést hosszabban, regény formájában.

Az elbeszélések Oroszországban játszódnak, főleg Moszkvában. Idő szerint az 1940-es évektől a 70-es évekig bezáródik. A sorsokra nagy hatással van a II. világháború.

Azt figyeltem még meg a könyvben, hogy a történetek főszereplői általában a nők, akiknek a sorsuk nem mindig fenékig tejfel.
A könyv a 20. századnak annak a részén játszódik, amikor a nőknek már volt szavazati joguk, és vállalhattak munkát is, de még nem igazán nézik őket "emberszánba", ráadásul a történetek ugye Oroszországban játszódnak, ahol azt gondolom, hogy jobban megtetőzik ezt.... Sajnos, ezt ők természetesnek gondolják.... Sok helyzetben megsajnáltam őket, mert olyan helyzetekben voltak a nők, ami nagyon megalázó lehet.

Ezt az elbeszélés kötetet bárkinek tudom ajánlani, mert tanulságos történeket vannak benne. Nekem nagyon tetszett.



A könyvet köszönöm a Lírának!





Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók- Válogatott elbeszélések

Eredeti cím: Rasskazy
Kiadó: Magvető
Fordító: Goretity József
Terjedelem: 452 oldal
Megjelenés: 2010. október 28.
ISBN: 9789631427592.

2010. december 11., szombat

Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland

13:22 0 Hozzászólás
Aki ismeri Murakami Haruki regényeit és stílusát, tudja, hogy a cím nem egy vicces kalandot takar, hanem egy kissé elvont, misztikusabb történetbe kalauzol minket.

A fiatal reklámszövegíró unalmas élete hirtelen megváltozik, amikor az eltűnt barátjától kapott képeslap révén belekeveredik egy mutáns birka utáni abszurd hajszába. Japán eldugott hegyvidékén aztán találkozik a mitikus állattal és önmaga démonaival is. - foglalja össze tömören a lényeget a moly.hu ajánlója.

Persze a regény nem rögtön a birka utána vadászattal indul. A (névtelen) főszereplő férfi elbeszélésben megismerhetjük az  előzményeket, az eddigi unalmas és kiszámítható életét (igen, az elején tényleg kicsit unalmas volt, de fogjuk rá, hogy azért, mert hősünk eseménytelen életét így jobban érzékelhettünk), valamint megismerhetjük új barátnőjét, és annak fülét. :P
Rejtélyes alakok tűnnek fel, az egyik a régi barát, Patkány képében - vajon mi történt vele, hol van most? És miért küldte ezt a birkákat ábrázoló képeslapot? Amit aztán hősünk az újságban leközöl, és ami elindítja a bonyodalmakat.
A tét nagy, mert ha főszereplőnk nem találja meg a különös birkát, meghal - közli vele egy fekete ruhás férfi.
Ezért aztán elutazik Hokkaido messzi hegyvidékeire barátnőjével (a fülessel :P)  - kérdés, valóban ezt a birkát keresi? Létezik egyáltalán ez a birka? Sikerül megtalálnia, akár szimbolikusan is?
A kérdésekre, ha nem is egyértelműen, de választ kaphatunk a regényből.
Mint írtam, a könyv nekem kicsit elvont volt, de nem volt rossz.

Murakami Haruki 1949-ben született kortárs japán író egy másik ismert regénye a Kafka a tengerparton, melyet szintén volt szerencsém elolvasni kb. három évvel ezelőtt. Lehet, hogy előkotrom emlékeimből, és írok majd róla is.

Pap Józsefné: Nagyikönyv

13:21 0 Hozzászólás
A Nagyikönyv címével ellentétben nem csak nagymamáknak szól, hanem anyukáknak, apukáknak és pedagógusoknak is.
Hogy miért is? Egyrészt nagyon jó tanácsokat ad a gyerekneveléssel kapcsolatban. A fejezetetek sem a szokásos módon épülnek fel, hanem az "Egy, megérett a meggy" című mondóka sorai alapján. Néha a címből már lehet következtetni arra, mi lesz a téma, pl. a "Négy, biz' oda nem mégy" címet viselő fejezet mi másról szólna, mint a tiltásról, a "Hét, dörög az ég" pedig az agresszióról és annak kezeléséről. Ezen kívül minden fontos téma megtalálható a könyvben: van szó többek közt beszédfejlődésről, játékról, étkezésről. Pap Józsefné tömören és lényegre törően fogalmaz.
Ám nem csak tanácsokat ad, hanem a könyvben számos mondóka, dalocska is található! Ahogy az alcímben is olvasható, a könyv tulajdonképpen: "Mondókák, versek a logopédus-családterapauta gondolataival" (Pap Józsefné Európai Nyelvi Díjas logopédus).

Két éves kislányom nagyon megszerette ezt a könyvet, szereti lapozgatni, mert tudja, hogy kedves mondókák vannak benne. Már ő kéri, hogy olvassam fel őket, főleg a kedvencét, a kacsásat, amely így hangzik (már fejből tudom és írom is):
Tó vize, tó vize, tó vize csupa nád szál.
Egy kacsa, két kacsa oda császkál. 
Sárban ezer kacsa bogarászik.
Reszket a tó vize kis se látszik.

A könyvhöz Selyemné Frankó Klára kistérségi vezető védőnő írt ajánlást:
"A mondókázás, játék szórakoztat, tanít és nevel, ugyanakkor az együttlét érzelmi biztonságot is ad a gyermeknek.
Őszintén ajánlom e könyvet minden kismamának, anyukának, nagymamáknak és természetesen a család férfi tagjainak is.
Hasznos segítség a védőnők munkájához, bátran ajánlom az ő szakmai könyvespolcaikra is."

Ajánlom tehát én is mindenkinek!
Mivel nem egy ismert könyv, leírom, hogy 2008-ban jelent meg, és a veszprémi  Oktker Nodus Kiadó adta ki. (A névre kattintva bejön az oldal.)

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

9:24 0 Hozzászólás
"Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.
A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is.
Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól.
Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt...
Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról. "

Sokáig szemeztem ezzel a könvvel, mire sikerült elolvasnom.

Ez volt az első könyv, amit olvastam az írónőtől. Sok pozitív véleménnyel találkoztam róla. Az írói stílusa nagyon tetszett.

A történet az ikrek kapcsolatát és a kísértetek világát dolgozza fel, mutatja be. Ez a két téma szerintem mindenkinek elindítja az agytekervényeit. :-)

Mint általában az emberi kapcsolatokban, az egyik fél dominánsabb a másiknál. Az ikreknél ez még jobban kijön szerintem. Sokat hallottam már az ikrek ragaszkodásáról, megérzéseiről. A könyv is bemut néhány ikres furfangot, pl. kihasználva a hasonlóságukat, sokszor felcserélték magukat...

A történet egy temető mellett játszódik, és mint lenni szokás, a kisértetek itt is felbukkannak...

Nem szeretném a poént lelőnni, ezért csak röviden érinteném még a könyv lényegét.

Minden családra nagy hatással van egy rokon elvesztése. Főleg úgy, hogy közeli rokonunk és nem is ismerhettük. A hatások megváltoztatják jövőt. A meghalt rokon halála után is képes bonyodalmat okozni.

A könyv utolsó kb. 50-60 oldala megváltoztatta a bennem az addig felépített történetet. Olyan események vannak itt a végén, amit az előtte történtekből nnem gondoltuk volna...

Amikor a könyv végére értem, arra gondoltam, hogy ó, vége van, de kár... Még egy pár oldalt hiányoltam belőle, kicsit gyorsan le lett zárva számomra.

Alapjában viszont egy jó könyvnek találom, nem hiába mondják erről, hogy ez az év egyik nagy sikerkönyve.


A könyvet köszönöm a Lírának!






Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Megjelenés: 2010. szeptember 17.
ISBN: 9789632930763
Kiadó: ATHENAEUM
Oldalak száma: 425 oldal
Kiadás éve: 2010

2010. december 5., vasárnap

Cecelia Ahern: Ajándék

22:16 0 Hozzászólás
"Egy ajándék, melyet csak egyetlenegyszer kaphatunk meg!

A kevély üzletember, Lou Suffern folyamatosan küzd az idővel, még álmában is csak a munka jár az eszében. Családjának meg kell harcolnia minden vele töltött pillanatért. Egy hideg téli reggel munkába menet Lou megismerkedik a hajléktalan Gabe-bel, és egy pillanatra mégis meglágyul a szíve: állást szerez a fiúnak a cégnél. Ez a ritka jócselekedet többszörösen megtérül: Gabe szerencsét hoz Lounak, sőt, úgy tűnik Gabe segítségével elérheti, amit mindig is akart: végre egyszer lehet két helyen! Azonban rá kell jönnie, a rohanás sem mindig kifizetődő, és karácsony reggeléig még sok mindent rendbe kell hoznia a családjával... Cecelia Ahern ötödik, az Athenaeumnál megjelenő kötete (Bárcsak láthatnál, Talált tárgyak országa, Bennem élsz, Ahol a szivárvány véget ér) igazi karácsonyi történet egy mesés ajándékról, amelyet az ember életében csak egyetlenegyszer kaphat meg."

Már 2 könyvet olvastam az írónőtől: az Ui.: Szeretlek és a Bennem élsz, amikről már írtam is. Az első könyvben jobban tetszett, mint a második.

Még csak most kezdem szokni Cecelia Ahern írásmódját.

A most olvasott könyve az elején döcögősen ment nekem, de a végére egy szép történet tárult elém.

A könyv tanulsága az, hogy értékeld, hogy szeretnek. Vedd észre, kik vesznek körül és figyelj arra, ami igazán lényeges.

Ha az életünket csak végig rohanjunk, mint Lou a könyvben, akkor lemaradunk a saját életünkről, nem élveztünk semmit, nem törődünk a családunkkal, a barátainkkal.

Fontosnak tartom, hogy az életünkben először magunkkal kell tisztában lenni. Először magunknak kell megfelelnünk, és legyünk tisztában a saját képességeinkkel, csak azután próbáljunk meg másoknak is megfelelni.

A döntéseinknek nemcsak saját magunkra van hatással, hanem másokra is. Legyen kisebb vagy nagyobb horderejű dolog, egy egész sor ember életére hatással vannak. Ezek az események hoznak minket össze.

Egymás hibáiból is lehet tanulni, mert senki sem tökéletes, mindenki követhet el hibát. A tanulság közös nevezőre hoz.

Ez a könyv a karácsony jegyében játszódik. A főhős, Lou mindig az idővel küszködik. A munka az első számára, a családját elhanyagolja, pedig a családjáért dolgozik.

Ebben a mai, rohanó világban fontos az emberi kapcsolatok ápolása, a személyes kapcsolatok. Az idő nagyon drága kincs mostanában. Mindenki magának osztja be.

Így karácsony közeledtével szerintem kicsit több figyelemmel kellene lennünk a családunk, barátaink, munkatársaink, az embertársaink felé. Azzal, hogy sietünk, gorombák vagyunk, nem megoldás arra, hogy előre haladjunk.

A könyvet köszönöm a Lírának!

Oldalszám: 296 oldal
Méret: 135×215 x 19 mm
Kötés: Kartonált füles, ragasztott puhatáblás
Ár: 2990 Ft
ISBN: 978 963 2930 73 2
Megjelenés: 2010
Nyelv: Magyar
Eredeti cím: The Gift
Fordította Cseicsner Otília

Follow Us @soratemplates