2010. február 27., szombat

Eleanor Herman: Királyok szeretői

16:45 0 Hozzászólás
Szokatlanul, de a könyv fülszövegével kezdeném:
„Királynak lenni nem könnyű mesterség- már csak azért sem, mert a felség a legritkább esetben választhat magának kedve szerint házastársat. A legfőbb úr felett a dinasztikus érdek uralkodik. Évszázadok tanúsága szerint a király mellett igen hamar feltűnik a szerető, sőt gyakran a hivatalos metreszek egész sora. Királyi fenség választottjának lenni még nehezebb- ezt VIII. Henrik lefejezett hitveseitől a tragikus véget ért Lady Dianáig számos példa tanúsítja. És az irigyelt-gyűlölt nagyhatalmú kegyencnők? Az ő életük sem fenékig tejfel… szépségük, vonzerejük múlandó, s az ajtó előtt már türelmetlenül ott toporog a következő kedves. Fellobbanó királyi vonzalmak, hirtelen lett hatalmas vagyonok, csöndes tragédiák, Európa-szerte zajos botrányok, látványos bukások, no és persze szépszámú fattyúgyerek jelzi egy-egy kegyencnő üstökösként felívelő, majd hullócsillagként véget érő pályáját.
Eleanor Herman ezeket a sajátos szerelmi történeteket választotta gyönyörű képekkel illusztrált könyvének témájául. Az alapos forráskutató szenvedélyes kíváncsiságát párosította a véleményét nem titkoló, könnyed tollú újságíró erényeivel. A végeredmény: egy rendkívül olvasmányos, a világ számos nyelvére lefordított és mindenhol sikerrel övezett, a széles olvasóközönség figyelmére méltó munka.”

Mint a fülszövegből is kitűnik, egy uralkodó se szent, hiába próbálták őket úgy néha annak beállítani. A királyok kedvesei amilyen hirtelen magas pozíciókba kerültek, olyan hirtelen kerülhettek mélyre is, új szerető feltűnésének köszönhetően. Némelyik királyi szerető befolyásosabb volt a királynál, mint maga a királyné.
A könyv tartalmaz képeket a királyi szeretőkről, amiket nagyon érdekesnek találok.
Szerintem jól meg van szerkesztve a könyv, tartalmas olvasnivaló.
Ajánlom azoknak, akiket érdekel a történelem. Ezeket se nagyon tanítják a történelem órákon.

Szabó Margit: Sisi és Diana

15:46 0 Hozzászólás
Már nagyon régóta pályáztam erre a könyvre, mire meg tudtam szerezni. A könyv elolvasása előtt még csak sejtettem, de olvasása közben és utána rájöttem, hogy tényleg lehet valami párhuzam Sisi és Diana között, hiába nem egy időben, országban éltek. A könyv fülszövegében egy kis bemutató van a könyvről, ami már egy kicsit sejtett a hasonlóságokról.


A fülszöveg:
„Erzsébet királyné és Diana gyönyörűek voltak. Jók. Igazságosak. Lázadók. Tragikus végük is hasonló. De van valami, ami mélyebben, s egészen rejtélyes módon teszi hasonlóvá őket. Szépségük nem pusztán külső kirakat volt, hanem ami a legmágikusabb, leghatalmasabb erő a világon, az igazság szépsége.
Erzsébet királyné és Diana hercegnő, a két nevezetes szépség sorsa érdekes, sokszor meghökkentő hasonlóságot mutat. Kötetünk több mint száz képpel, köztük alig ismert, vagy még soha nem publikált,exkluzív fotókkal, személyes visszaemlékezésekkel, kortárs beszámolókkal, egyedi módon hasonlítja össze a két világhírű személyiség világútját.”

Pár oldalas könyv csak, teli képekkel, de nagyon érdekes.


Zsigray Julianna: Erzsébet magyar királyné

15:44 0 Hozzászólás

A fülszöveg:
„Mi történt? Az ország uralkodójának felesége az anyanyelvükön szólt hozzájuk. Magyarul beszélt, kissé merev, de tiszta magyarsággal, és nem tartott a kezében felséges kéziratot, amelyből felolvasta volna a felséges beszédet. Finom, ifjúságtól meleg szájából egyszerűen, üdén buggyantak ki a szavak. Halk, kis lélegző szünetekkel beszélt. Az édes asszonyhang sugárzott a levegőben. Amit mondott, talán nem lett volna sok egy más ország császárnéjától, egy más ország népe előtt. De itt, a Hofburg hideg márványtermében, a császári csillárok jégszilánkjai alatt, olyan volt, mint a mennyei üdvözlet... - A mi királynénk - mondta hangtalanul Ferenczy Ida, és Andrássy gróf bólintott. Megértették egymást némán.

Ferenc József gyönyörű feleségéről, a legendás Erzsébetről sok könyv jelent meg az elmúlt években is, de olvasmányosságával, romantikus hangvételével valamennyi közül Zsigray Julianna szép regénye.”

A könyv nem történelem könyv stílusában íródott, hanem úgymond rendes regényként. Részletesen le van írva Sissi esküvője, megkoronozása, élete. Nekem tetszett a regény stílusa és persze a történet is.

2010. február 26., péntek

Sigrid-Maria Grössing: Erzsébet királyné és a férfiak

17:40 0 Hozzászólás


A történelmi regényeket nagyon szeretem, főleg, amik a 19. században játszódnak. Ezen belül egyik kedvenc témám, vagyis inkább személy: Erzsébet királyné, Sissi.

Ebben a könyvben Sissi életében szerepet játszó férfiakról ír Sigrid-Maria Grössing.
Egy férfi- egy fejezet:
A szeretve gyűlölt apa-Miksa bajor herceg
Akit Erzsébet a távolból szeretett- Ferenc József
A meg nem értett, kényelmetlen fiú- Rudolf
Vágyálom Erzsébetről- II. Lajos bajor király
Nem csak lóháton volt boldog-Bay Middleton kapitány
Imádóból igazi barát- Andrássy Gyula gróf
Csak egy kis flört- Fritz Pacher von Theinburg
Elhozta a várva várt halált- Luigi Lucheni

Érdekes életet élt és a könyv rávilágít sok olyan dologra, amit nem tanítanak történelem órákon.

A fülszöveg:
"Erzsébet elbűvölően szép asszony volt, akinek kedvessége és mágikus vonzereje térdre kényszerítette a férfivilágot. Őt viszont mintha hidegen hagyták volna ama vágyak és szenvedélyek, melyeket imádóiban fellobbantott. Sigrid-Maria Grössing pszichológiai érzékenységgel rajzolja meg a vadóc természetű Sisi, valamint apja, a bajorországi Possenhofenben uralkodó, különcnek számító Miksa herceg és a lelkileg kiegyensúlyozatlan unokafivér, a későbbi II. Lajos problematikus viszonyát. A szerző együttérzően ír a fiatal, szerelmes császárnéról, aki sokat szenvedett a bécsi udvar szigorú és rideg erkölcseitől, aki egyetlen fiúgyermekével, Rudolffal sem találta meg a bensőséges, meghitt hangot, aki mind gyakrabban hagyta magára császári férjét, s aki nyugtalanul bolyongott a nagyvilágban. "

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

2:00 0 Hozzászólás
Nem akarok több "romantikus" könyvet olvasni! Ismét bedőltem, pedig nem az én világom...ez sem. :-) Gondoltam, nem is írok róla, úgyis van egy pozitív bejegyzés Nikitől, aki szereti a romantikát gyorsan kattintson oda, és hagyjon itt lógva! :-)

Bizonyára én vagyok gyártási hibás, de én a happy endet nem tartom a romantika netovábbjának.
Még könnyű nyári olvasmányként sem tudtam élvezni, egyszerűen nem volt jó olvasni.
Egyedül a levelezős ötlet tetszett, iskolás korban még jól is állt a szereplőknek, gondoltam jó kis könyv ez valóban. Csak elfelejtettek jellemfejlődni, és a mellékszereplők mind ugyanazt a szerepet kapták, semmit.
Vártam a barátság témát is, de ez a nem mondom ki a tutit amikor kell, de elmegyek tanunak, és mással vesézem ki az ügyet, hááát ez érdekes egy barátság, főleg a szókimondó levelezések után. Na nem mintha magukkal sűrűn beszélgettek volna, mit is éreznek, gondolnak. Amikor viszont végre történt valami, akkor nem avattak be a miértekbe, miért ép most változott meg a hozzáállásuk, talán mert magukkal nem leveleztek, chateltek, az énblog még nem volt divat. :-)
Nem jött be.
Tanulság persze van.

2010. február 25., csütörtök

Bernhard Schlink: A felolvasó

19:52 1 Hozzászólás
A felolvasó jóval több a történetnél.

Nagyon érdekelnek a holokauszttal foglalkozó regények.
Egy időben faltam őket, próbáltam megtalálni bennük a kérdéseimre a válaszaimat, de hiába. Még mindig nem értem, hogy hogy történhetett meg. Bár azt hiszem, sose fogom megérteni.
Ráadásul az emberiség sose tanul a hibáiból. Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas lyuk felé közelednénk.
"Foglalkozni a történelemmel azt jelenti, hogy hidat verünk a múlt és a jelen közé, és mindkét partot figyelemmel kísérjük, mindkettőn tevékenykedünk. ...
... eltökélt összpontosítás a jelenre és a jövőre, amely süket és vak a múlt öröksége iránt, amely örökség azonban meghatároz bennünket, é amellyel együtt kell élnünk."
A regény több a történetnél. Morális kérdéseket tesz fel, próbálja a kérdéseire megtalálni a választ.
Miért nem lázadtak fel az őrök? Miért nem mertek lépni? A múltat hogyan tudja elfogadni egy olyan gyermek, akinek a szülei ennek a kornak a részesei voltak? Miért olyan makacs Hanna, miért nem vallja be a titkát? Lehet, hogy ez a rövid szerelem olyan mély nyomott hagyott a fiúcskában, hogy maga se tudja, de egészen másképp is alakulhatott volna az élete? Most akkor kinek van lelkifurdalása a másikért: Hannának vagy a fiúcskának?
A könyv igazi főszereplője Michael a fiúcska. Az ő szemén keresztül látjuk a "világot". Leginkább az ő gondolataiba látunk bele. Ugyanakkor betekintést kapunk a múlt egy olyan részébe, ami örökre sokkolni fogja az emberiséget. (Legalábbis szerintem.)

A történet a 15 éves Michael és a 36 éves Hanna szerelmi kapcsolatával kezdődik. A fiú heves testi vágyat, szerelmet érez a nő iránt, aki nekem valahogy inkább egy rideg sziklához hasonlít.
Rendszeresen felolvas neki, de a múltjáról akkor még semmit se tud.
Pár hónap után Hanna váratlanul elutazik, a fiú nem talál a nyomára.
Évekkel később egy tárgyalóteremben találkoznak.
Michael jogászhallgató, Hanna pedig a vádlott.
A vád pedig, hogy SS tisztként nem akadályozta meg egy balesetből kifolyólag több, rájuk bízott zsidó nő halálát. ...

A regényből készült filmet 2009. áprilisában kezdték játszani a hazai mozik Kate Winslet, Ralph Fiennes és David Kross főszereplésével. Kate Winslet élete első Oscar-ját is elvitte, mint legjobb színésznő. Ezen megdöbbentem, totál az volt bennem, hogy a Titanic-ért tuti zsebelt egy kis szobrocskát. Amúgy őszintén szólva, én inkább tudtam volna Sigourney Weaver-t elképzelni női főszereplőnek, mint Winslet-tet. ... Bár a filmet még nem láttam.

A regény Der Vorleser címmel 1995-ben jelent meg először Németországban, majd 1997-ben Amerikában. Kis hazánkban az első kiadás 2000-ben jelent meg a Helikon Kiadónál.

A felolvasó az összes neves nemzetközi díjban részesült, világszerte hétmillió példányban adták el, harminchét nyelven.
A hatvanöt éves szerző ma Berlinben és New Yorkban él. Legújabb sikerkönyve a Hazatérés.

2010. február 23., kedd

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

20:13 0 Hozzászólás
Immár másodszor olvastam el ezt a kis regényt, és ugyanúgy imádtam, mint az első alkalommal.
Imádtam a humorát, Fülig Jimmy helyesírását. :o)
Nagyon aranyos kis rövid történet, aminek a lényege az, hogy 2 fiatal férfi szerepet cserél és ebből sok-sok bonyodalom adódik. Hisz mi más is történhetne, amikor egy uralkodóból csavargó lesz, egy csavargóból pedig uralkodó. ;o)

"Rejtő-sorozat második részében Piszkos Fred visszatér. Ez alkalommal a háttérből irányítja az eseményeket, s egyengeti egy hazájába visszatérő ifjú trónörökös, valamint a kikötők jólelkű vagánya, Fülig Jimmy kalandos útját Port Szaidtól Szingapúron át a Boldogság Szigetek fővárosáig. A mindvégig groteszk könyvet fordulatos cselekménye mellett elsősorban szellemessége teszi olvasmányossá."

Rejtő Jenő (született Reich Jenő) 1905-ben született és 1943-ban munkaszolgálatosként Ukrajnában halt meg.
Úgynevezett légiós regényeket írt P. Howard néven. Ő maga is rövidebb ideig a francia idegenlégió tagja volt, de egészségügyi okok miatt leszereltették.
Humoros és /vagy bűnügyi regényei közé tartozik pl. a Piszkos Fred, a kapitány is.
De westernregények írója is volt G. Lavery álnéven.
forrás: wikipédia

2010. február 21., vasárnap

Elizabeth Adler: Velem Velencében

21:16 0 Hozzászólás
Teljesen más volt, mint a Toszkánai nyár, igazi krimi.
Tán, mivel most annyira erre a műfajra nem vagyok ráhangolódva, így annyira nem is jött be.
Hasonló történetre vártam, mint az előző olvasott könyvénél, mindenesetre egyáltalán nem vette el a kedvemet a többi regényétől. ;o)

Izgalmas regény egy csipetnyi történelemmel, titokzatos gyilkossággal, még egy csipetnyi gazdagsággal, hazugsággal, gyengéd szerelemmel és persze a rejtély megfejtésével. ;o)

" A New York Times népszerűségi listavezetője, Elizabeth Adler legújabb nyári olvasmánya egy véletlen találkozással kezdődik, amely veszélyhez, áruláshoz és halálhoz vezet. A négy titokzatos szó arra sarkallja Precious Raffertyt, a régiségkereskedőt, hogy átvágjon Európán, és megfejtse a szavak jelentését. A 38 éves Preshy szereti az „Egy Amerikai Párizsban” életérzést, de amíg nem találkozik Bennett James-szel, azt hiszi, senki sem veheti le a lábáról. Ahogy azonban a kapcsolat szélsebesen halad, rájön, hogy sok mindent nem tud a férfi shanghaji üzelmeiről. Aztán váratlanul sürgős üzenetet kap Lily Songtól, az unokatestvérétől, akit nem is ismer személyesen. Lily Shanghaj-ban él, ismeri a régiségkereskedelem helyi alvilágát – és van egy titka, amely elég fontos ahhoz, hogy Velencébe vigye, hogy első alkalommal találkozzon személyesen Preshyvel. Velencében Preshy a cselszövések útvesztőjén küzdi át magát, mire rájön, kiben bízhat meg tiszta szívből…és kire bízhatja rá az életét. A Velem Velencében Elizabeth Adler legolvasmányosabb regénye. Könnyű olvasmány nyári estékre…egy rejtély, amely a luxus jelmezében utazik."

2010. február 20., szombat

Robert Fulghum: Már lángolt amikor ráfeküdtem

18:55 0 Hozzászólás
Robert Fulghum lelkész, író a moly-on tallóztam ajándéknak való könyvet, mikor rátaláltam a többiek élményeire. Nagyon kíváncsi vá tettek, így tegnap magamnak is gyorsan kivettem a könyvtárból, amit találtam tőle. Kedvenc könyv kategóriás. Nem is értem hol rejtőzött előlem eddig?
Így a mai napom Fulghummal töltöttem, és régen éreztem magam ilyen jól. Nem üres humor, sőt nem is mondanám azt hogy ez egy kifejezetten fetrengve röhögtetős könyv, pedig ez volt az egyik számomra leginkább vonzó mikor kiválasztottam. Apám anekdotázós órái elevenedtek meg, egy ember aki szeret mesélni. Ráadásul, amit mesél annyira érdekes, miközben nagyon szórakoztató is, hogy szívesen felírnám gyorsan a történetek vázlatát, hogy feltétlen megmaradjon az emlékezetemben. Kicsit persze lelkészes is, hiszen mégis csak egy lelkész írta, de én még nem találkoztam ilyen lelkésszel, pedig kifejezetten szeretek lelkészekkel beszélgetni, és akikhez volt szerencsém, hasonlóan szórakoztatóak, lényeglátóak az élet apróságaival, és nem apróságaival.
A könyv Fulghum-ról szól, az ő történeteiről, azokról a vicces, érdekes, értékes, mély esetekről, melyek vele megestek, melyeknek szem- és fültanúja volt. Aki sokat utazott életében az tudja, hogy annak az esélye, hogy megessen egy eset, az úton lényegesen valószínűbb. Valamiért nyaralás közben, idegen városban, sőt országban is megnövekszik az eshetősége, hogy később mesélni valónk legyen. A saját városunkban is futhatnánk össze gyakrabban "esetekkel" de nem futunk. Otthon nem vonzzuk annyira őket, mintha elhagyjuk a várostáblát. Érthetetlen módon. Ez lehet az oka, hogy krétai, osztrák, német, ír emberek jelennek meg a belső filmünkön, és utazunk, beszélgetünk, nevetünk vele. Megtudjuk hogyan vélekedik a kutyákról, apaságról, anyaságról, házasságról, háborúról, békéről, káoszról, vérről, fára mászásról, vadászati szabotázsról, limonádéárusok szövetségéről, hála adásról, életcélról, és nem kerüli taglalni az élet értelmét sem. Kapunk listát a felnőtté beavatódásról, saját 10 parancsolatról Murphyn innen ép egy hajszállal.
Aki jót akar magának, szánjon rá 3-4 órát és aludjon jól! Egészségünkre!

"Egyszer összeállítottam egy listát az előző évben véghezvitt jó cselekedeteimről, aztán az egészet fogadalmi formába öntöttem, és korábbra kelteztem. Jó érzés volt."

"..az igazi esküvő és az igazi fogadalmak nem a formális társadalmi esemény napján történnek meg. (..) Ezért mondom én mindig az ifjú pároknak, hogy jobban figyeljenek oda arra, ami a Nagy Nap előtt, a beszélgetések időszakában történik. Nehogy elszalasszák a saját esküvőjüket."

"Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba - az emberek szívében lévő fekete foltokra -, és némely emberben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem."

"Valamelyik bulvárlap közölte a hírt, amely pusztán abból állt, hogy az egyik kisvárosban riasztották a tűzoltókat, mert egy ház egyik emeleti ablakából füst gomolygott. A csapat behatolt a házba, ahol egy férfit találtak a füstölgő ágyon. Miután kimentették, a matracot pedig eloltották, feltették neki a kézenfekvő kérdést:
– Hogyan történt?
– Nem tudom. Már lángolt, amikor ráfeküdtem."


Robert Fulghum (1937- ) lelkész, író, pedagógus. Felfedezése egy hittanos édesanyjának "köszönhető", aki történetesen angol nyelv és irodalom szakos tanárnő. Gyermeke egy alkalommal úgy vitte haza tornacipőjét, hogy az egy olyan egyházi újságba volt becsomagolva, amelyben lelkészének egyik írása is megjelent. Az édesanya miután elolvasta az írást érdeklődött arról, hogy van-e a lelkész úrnak még hasonló írása. És volt több száz, talán ezer is, hiszen az általa szerkesztett újságban több mint húsz éven keresztül jelentek meg cikkei, az un. ministerial column -ban, vagyis, a lelkészi rovatban. Ezt követően Fulghum egész élete sikertörténet. Napjainkig hét könyvet jelentetett meg hasonló sikerrel, mint az elsőt, és így lett az Egyesült Államok legolvasottabb, és hadd tegyem hozzá leggazdagabb írója és nyugalmazott lelkész. A texasi Wacoban született és nevelkedett. Ifjú éveiben volt újságkihordó, dolgozott marhatenyésztő farmon, sőt énekes cowboyként is fellépett. Egyetemi tanulmányai után, rövid ideig az IBM-nél működött, majd teológiai diplomát szerzett, hogy aztán huszonkét évig unitárius lelkészként szolgáljon. Ugyanezekben az esztendőkben rajzolt és festett, valamint filozófiát is tanított a seattle-i Lakeside Schoolban.
Képzett festő és szobrász. Énekel, gitározik és mandócsellózik. Egyik alapító tajga volt a kizárólag írókból álló Rock-Bottom Remainders nevű rock and roll nevű együttesnek.
Négy gyermeke és hét unokája van, a Washington állambeli Seattle-ben és Kréta szigetén él. Napjainkban meg világutazó.
Hét addig nyomtatásban is megjelent nagysikerű könyvét 16 millió példányban jelentették meg. 29 nyelvre fordították mintegy 103 országban. A francia Montaigne és az amerikai Thoreau követőjének tartja magát: hiszen mindkét irodalmi irányzat mintául szolgál számára.

2010. február 19., péntek

Magyar népmesék - A kis gömböc

9:30 0 Hozzászólás

Mivel többen is bemutatták már kedvenc mesekönyvüket, én is ajánlok egyet. Ez nem más, mint a "klasszikus" Magyar népmesék sorozat. Nekünk ebből "A kis gömböc" alcímet viselő van meg.
Érdekességként jegyezném meg, hogy kislányom még csak 3 hónapos volt, és egész nap nyűgösködött, mikor felolvastam neki belőle, mire "hő-hő-hő" üdvrialgásban tört ki. Jó, tudom, ez nem konkrétan ennek a könyvnek köszönhető, hanem annak, ahogyan hangsúlyoztam, ahogyan a párbeszédeket előadtam. De az biztos, mint ahogyan a könyv hátoldalán is olvasható, hogy "
a Magyar népmesék sorozat az elmúlt évtizedek során fogalommá vált."

Ebben a könyvben az alábbi mesék találhatók: A szállást kérő róka; A kismalac és a farkasok; A kis gömböc, A királykisasszony cipője; Cerceruska; A medve és a macska; A szegény csizmadia és a Székirály; Róka koma; Eb, aki kanalát meg nem eszi; Kacor király.

A könyvet az Alexandrában vettem még tavaly, de szerintem minden nagyobb könyvkereskedésben kapható ez is és a sorozat többi része is.


A címadó mesét pedig megtekinthetitek itt.

2010. február 18., csütörtök

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami

21:09 1 Hozzászólás
Tipikusan olyan történet, amihez nem tudok mit hozzáfűzni, olvassa el mindenki. ...
Egyszerre humoros, fájdalmas, magával ragadó.
Az egész életet átélhetjük a kis regény olvasása közben. Összeszorult szívvel, néhol mosolyogva, de mindenképp megkönnyebbülve, hogy ezeket a sorokat, csak olvassuk szerencsére. ...

"Oszkár kilencéves kisfiú, leukémiában szenved, tizenkét napja van hátra. Tanácstalanul áll előtte a doktor, szülei fejvesztve menekülnek beteg gyermekük és a rájuk váró fájdalom elől. Csak egy nyugalomba vonult prostituált, „Rózsa mami” áll Oszkár mellett. Ő az egyetlen, aki nem tagadja a halált Oszkár előtt. De nem mindegy, magyarázza Rózsa mami, hogy úgy halunk-e meg, mint aki jól végezte dolgát, vagy haraggal, nehéz szívvel. Eljátszatja hát Oszkárral, hogy azon a napon született, amelyiken megtudta, hogy meghal, és minden napja tíz évet ér. Megélheti a kamaszkort, a szerelmet, a házasságot, a hitvesi ballépéseket, a magányt és erejének vészes hanyatlását. Oszkár belemegy a játékba. A játék eredményéről levelekben számol be a Jóistennek. A játék eredménye: izgalmak és örömök, barátság, szerelem, család, munka, egy teljes élet. „Csak a Jóisten ébreszthet fel” – üzeni Oszkár egy utolsó cédulán, a tizenkettedik nap estéjén, elalvás előtt."

Eric-Emmanuel Schmitt neve a magyar közönség előtt sem ismeretlen, a budapesti stúdiószínházak két darabját is színre vitték már.
1960-ban született.

Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu

14:16 0 Hozzászólás
Ismét egy könyv nagy várakozásokkal. Ilyenkor félek, mint első nap a suliban, vagy egy randi előtt . Komolyan összeszorul a gyomrom milyen lesz olvasni, és csalódás, vagy sem, halogassam mint jó falatot, vagy faljam, mint biztos élményt. Kerülgettem a boltokban. Majd szokássommá vált tallózni az olvasmány élményekben, és koalány bejegyzése meggyőzött. Kosárba vele!

Az első kötetet anno kölcsön kaptam (nem szeretem a kölcsönkönyveket, mert olyan mintha elveszíteném egy darabomat, a könyvtári még csak-csak, de ha valakié, akkor már úgy sem kérem vissza újra, és így elveszítés élményem van) és az maradt meg bennem pár mozzanaton túl, piszkosul jó volt. Nagyon szórakoztató, nagyon jó látószögből, a világ egy részére, nagyon jó hangulattal. Én is vidéki vagyok, én is akkortájt születtem, én is ezt az utat járom..
Éreztem ugyan, hogy nehéz éppen abban a pillanatban egészen azonosulnom, mert engem olyan nagyon más fából faragtak, mint Katát. Ép mézeséveink töltöttük a férjemmel, túl voltam ezen, bár nem túl régen, így élénkek voltak vicces emlékképeim, sztorizni való történeteim nekem is.

Most meg itt a "folytatás", és az emlék a "jó olvasmányról". .

A Nesze neked Terézanyut egy délután-féléjszaka alatt letoltam a torkomon :-) még a két csöppség mellett is, igaz közreműködőek voltak ép.
A fázis hasonlóan elcsúszott, túl vagyok ezen az élethelyzeten, más foglalkoztat. Most nem is olyan közeli az elköteleződés élménye, mint anno volt a "pasivadászati". Ismét megállapítottam engem nem ilyen fából faragtak, merőben máshogy reagálok, más szituációkkal küzdöm, másba keveredem. Más a szüleim és köztem lévő kapcsolat. Az apai minta, ami nálam szó szerinti mintát jelent. Magas léc, nagyon magas, de máshogy, létezik olyan férfi aki annyit tesz a családjáért, a gyerekeiért, a lányáért, amennyit még akár ma is értem(ünk) apám?
Átéltem vele a mást, de persze elképzelni sem tudom máshogy, csak beleérezni a helyzetébe.
Közben olyan barátnőkre gondoltam, akik ezen az ösvényszakaszon araszolnak. Akik ezzel küzdenek, és ki tudja meddig jutnak, és mi mitől függ. Különben ennek a pontnak a kifejtése nagy hiányérzettel tölt el azóta is. Javasolja a könyvet nekik? De mi van benne, ami átbillentené őket?

Nem tudtam máshogy olvasni ezt a könyvet, csak ha összevetem a dolgaimmal, és mellé fektetem a saját élményeim, tapasztalataim, már ahol vannak hasonlóak. Én ezt így nagyon szeretem.


Örülök, hogy végül megszületett ez a könyv, megírta és olvashattam. Mindig is nagy rajongással olvasom a lélek rejtelmeiről, főleg a női lélek rejtelmeiről, reakcióiról, emberi gondolatokról, érzésekről szóló könyveket.

Kéki Kata kicsit a szomszéd lány marad, még híresen, befutott írónővé válva is. Úgy küzd ezzel, ahogy minden ember, mindig küzd a saját egyedi helyzeteivel. Max. nem mindenki írja meg, de a küzdelem nem kérdés. :-)
Akár jó, akár rossz. Mindenben van jó és rossz, és minden változáshoz, újhoz, be nem gyakorlotthoz hozzá kell szokni, meg kell tanulni kezelni. Bármilyen irányba is történik a változás.

Gyakorlatilag meglepett engem a végkifejlettel, ami tett rá egy szép koronát. Így kerek. Jó lett volna más döntés is - ez így vicces hogy tudjuk a saját életéről van szó, és nem egy tőle távoli figura élete szálát szövi a fantáziájával - mert megérthető (mégis?) egy ellentétes döntés. Azért annak aki reggel két gyereket dajkál, és ez a családosdi kitölti ép az életét, annak megbocsátható egy halovány mosoly, hogy bár tudnád milyen jó is az elköteleződés, milyenek is ezek a gyümölcsök, amik az elköteleződés fán teremnek. Igen, a cikkcakk max a varrógép futását jelentheti, az élet szinusz-görbére fekszik.

"Azok a csajok jönnek be általában a férjnek való férfiaknak, akik halk szavúak, finomak, mint egy csésze a nagymama porcelánkészletéből, valamilyen szelíd hangszeren játszanak (ami pedig a lábuk között van, mondjuk hárfán), és sose használnak csúnya szavakat. "

"Nem mintha nem tudnék főzni. A nagy vasárnapi klasszikusok receptjét az anyatejjel szívtam magamba. Fasírt, rántott csirke, töltött káposzta, húsleves- de hát kinek van kedve egyszemélyes húslevest főzni? És aztán egyedül megenni?
Az nem is húsleves. Hanem beismerése annak, hogy az életem kész csődtömeg."

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

9:37 0 Hozzászólás
Nagy hévvel estem neki a könyvnek, mivel jónak tartottam a történetet. ... Nem mondhatom azt, hogy csalódtam, mert tényleg szórakoztató volt, csak nekem valami plusz azért hiányzott belőle. Úgy érzem, hogy ebből a történetből jóval többet ki lehetett volna hozni, mert az "alapváz" tényleg nagyon jó, csak a körítés valahogy túl bugyutácska lett.

A sztori lényege az, hogy van egy 24 éves fiatal nő, akinek teljesen átlagos az élete, a külseje.
Balesetet szenved és amikor a kórházban magához tér, döbbenve tapasztalja, hogy az utolsó emléke óta eltelt 3 év, külsőleg teljesen megváltozott, gazdag férje van, és teljesen kicserélődött az élete. Először boldog, hisz 24 évesen ilyen életre vágyott, de aztán kezd arra rájönni, hogy ez még sem ő. Eltűntek a barátai, feltűnik a színen egy állítólagos szerető, mindenki utálja, és persze fogalma sincs, miért alakult így az élete, miért lett ő ilyen, stb.

Szóval a történet tényleg jó, csak valahogy a körítés lehetett volna jobb is.
Bár, jókat derültem a mintaházasságán. A legnagyobb poén az volt, amikor a férje a kezébe nyomott egy kis könyvecskét, a házasságuk útmutatóját, amiben az is le volt írva, mikor szeretkeznek, hogy csinálják, stb. ... :o)


"A főhős egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollegáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik... Lexi „másnap" kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja: anyját idősebbnek látja, a saját tükörképén is megütközik, olyan az egész, mint egy lidérces álom. Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé? Nem hisz a szerencséjének, különösen, amikor meglátja fantasztikus új otthonát. Reménykedik, hogy hamar visszatér az emlékezete, és folytathatja mintaházasságát. A cél érdekében férje összeállít számára egy házassági útmutatót. Ahogy múlnak a napok, úgy szaporodnak a tündérmese árnyoldalai is: régi barátai utálják, közvetlen munkatársa az állására pályázik, anyja és húga kihasználják. Aztán felbukkan egy kissé zilált, borzas különc, és furcsaságokat állít, aminek nyomán néha-néha mintha derengene valami a sűrű homályban. Nem érti, mi a csuda történhetett vele! Kérdéses, hogy visszanyeri-e az emlékezetét valaha. És vajon jó lesz-e, ha mindenre emlékezni fog...? Aki elolvassa Sophie Kinsella szórakoztató és rendkívül izgalmas regényét, kezébe kapja a rejtély kulcsát is!"


Sophie Kinsella 1969-ben született.

Tanárként és pénzügyi újságíróként dolgozott.

3 gyermeke van.

Első könyve,
Egy boltkóros naplója itthon, 2002-ben jelent meg.

2010. február 17., szerda

Anna Godbersen: Luxe Girl 2. Pletykák

22:39 0 Hozzászólás

A könyv 415 oldalas, de maga a regény 384. oldalon véget ér + 1 oldal Köszönetnyilvánítás. A maradék 30 oldalon 3 megjelent regény ajánlása, részleteket lehet olvasni ezekből a könyvekből. Ezt azért gondoltam megemlíteni, mert valahol ez jelzi magának a Luxe Girl 2. részének is a mondanivalóját. Valaki úgy vásárol könyvet, hogy megnézi, hogy az utolsó oldalon tömör sorok vannak-e vagy sem. Ha igen, akkor naívan azt gondolhatná, hogy akkor addig tart a regény, nem olvassa el az utolsó oldalt, mert az rontaná az olvasás élményét. Ezzel a könyvvel így akkor úgymond pórul is lehet járni. Nekem igen, hiányzott az a 30 oldal a Luxe Girl 2. befejezéséhez, amit inkább más könyvek bemutatására használtak fel. Bár nem azt mondom, hogy ne legyen könyvajánló egy könyv végén, de ne 30 oldalon mutassanak be nekem 3 könyvet.
Valahogy egyébként el lett megint húzva 384 oldalon a történet. Az utolsó 10-15 oldalon történt valami és ha az a 30 oldalon inkább a történet be lett volna rendesen fejezve, akkor oké, rendben, jó lett a vége, de így….
Így ezekből remélem, gondolható, hogy nem egy izgalmas könyv. Előre lehet tudni, hogy mi történik benne. Egy olvasásra ajánlott könyv, ami jó például nyaraláshoz.

Korábban már írtunk az első részéről kétszer is: Niki bejegyzését itt lehet olvasni, az enyémet meg itt.

Mesekönyveink 1.

22:10 0 Hozzászólás
Boldizsár Ildikó, Elek Lívia - Esti Állatmesék
Egy olyan mesekönyvet kerestem, amiben rövid, de élvezhető mesék vannak. Tanulságosak. Képekkel szolidan teli tűzdelt, hogy az óvodás gyermekem talán majd szívesen lapozza. Az épp tanuló gyermekem pedig szívesen olvassa majd. Ez a mesekönyv ilyen. Tetszik benne, hogy sokféle állat szerepel, nem csak a házunk könyékén és a "sablon" állatfigurák (farkas, róka, medve, stb.), hanem jaguár, elefánt, tigris, majom (lsd. fülszöveg). Gyakran előforduló mesetémák találhatók benne a becsapásról, a nagyravágyásról, a lustaságról és még sok minden másról.
Fülszöveg:
Kutya, macska, szamár, tücsök, egér, róka, farkas, kecske, kakas, gólya, nyúl, holló, szarka, bagoly, fecske, ökörszem, varjú, csóka, csibe, tyúk, szúnyog, ló, sündisznó, jaguár, krokodil, elefánt - íme néhány állat azok közül, akik az Esti mesék sorozat harmadik kötetében meseszereplőként lépnek elő. Az állatmeséket már 3-4 évesek is szívesen hallgatják, a náluk nagyobbak pedig élvezettel fejtik meg, hogy az állatok karaktere mögött milyen emberi tulajdonságok rejtőznek. Az állatmeséket jó szívvel ajánlhatjuk minden korosztálynak.

Azoknak ajánlom,akik olyan mesekönyvet keresnek, ami nem minden csapból folyik.

Klasszikus Mesék - Napaforgó sorozat

Ez egy igazán szép képes könyv. Gyönyörű grafikákkal, lerövidítve meséli el a klasszikusokat. Minden lapra pár sor jut, így az örökmozgó kisgyerekek is ki tudják váni,  hogy lapozni lehessen a következő oldalra.
A sorozat négy kötetében két-két meseklasszikussal találkozhatnak a gyerekek: Pinokkió, a három kismalac, Bambi, Csipkerózsika, Szépség, Hófehérke, Hamupipőke és Maugli története olvasható a gazdagon illusztrált, bélelt borítójú, kellemes formátumú könyvekben.

A legszebb macskatörténetek

21:41 0 Hozzászólás

Kicsit megtévesztő a könyv címe, az ember azt gondolná, érzelgős-megható macskatörténetek vannak benne. De nem, ez bizony egy szépirodalmi válogatás (Pomogáts Béla válogatásában), olyan híres írók műveiből, mint Edgar Allen Poe, Mark Twain, Hemingway, Maupassant, Dumas... stb.

A macskákat szeretjük, vagy gyűlöljük, de közömbösek soha nem lehetünk irántuk. Itt élnek körülöttünk, Van, aki a lakásban tartja, az ágyába fekteti, mások éppen elkerülnék őket, mégis beléjük botlanak az utcán, lépcsőházakban, kirándulás közben vagy munkába menet, Nem véletlen hát, hogy a világirodalom legnépszerűbb szerzőit is megihlette az ember társául szegődött kényes jószág.

Nem túl vidám történetek ezek (pl. Poe "A fekete macska” c. novellája egy gyilkosságról szól). Nekem Colette és Hemingway írása tetszett legjobb. Ez utóbbi a „Macska az esőben” címet viseli, aki kíváncsi rá, elolvashatja itt.

A könyvet 1994-ben adták ki, de megvásárolható pl. a www.bookline.hu-n, illetve én könyvtárból vettem ki, ott is fellelhető.

David A. Vise, Mark Malseed: A Google sztori

21:30 0 Hozzászólás

Férjemnek választottam ezt a könyvet, de igazából azért, mert engem is érdekelt a Google története, melyet nap mint nap használok. Érdekes volt bepillantást nyerni a "kulisszák mögé", hogyan lett a két lelkes egyetemista vállalkozásából sikertörténet, és hogyan fejlődött a nagy internetes kereső.

Ami nem tetszett a könyvben, hogy nagyon "amerikai stílusú"- túl dicsőítő, és túl egyszerű nyelvezetű – bár férjem szerint csupán iszonyú pocsék a fordítás. Úgyhogy én "pergőnek" nem mondanám - mint ahogy az ajánlóban írják (ld. lent).


Hasznos a könyv végén a "23 Google keresési tipp" c. függelék. (Kár hogy többhöz is oda van írva, hogy sajnos magyar nyelven nem működik.)

Ajánló:
1988-ban a moszkvai születésű Szergej Brin és az amerikai Larry Page nem kisebb tervvel hagyták maguk mögött a Stanford Egyetemet, mint hogy – az ő szavaikkal – egy kiterjedt keresőrendszer alkalmazásával megváltoztassák a világot. Az elképzelés: a világháló minden egyes információját rendszerbe foglalni és ingyenesen elérhetővé tenni.
E pergő beszámoló lelkiismeretes kutatásokra és a Google-lal való kivételes kapcsolatra támaszkodva bepillantást enged ennek az emberközeli cégnek az alapításába és terjeszkedésébe, melynek szokatlan módszerei lehetővé tették, hogy megtörje a Microsoft dominanciáját, felrázza a Wall Streetet és – lévén egy 130 billiós óriás – átírja a hirdetés szabályait.

Danielle Steel: Nővérek

15:57 0 Hozzászólás
„A szép és sikeres Adams lányokat meglehetősen messzire sodorta egymástól az élet. Sabrina elismert New York-i ügyvéd, Tammy befutott tévés producer Hollywoodban, a festőművész Annie előtt ígéretes jövő áll Firenzében, Candy pedig világhírű szupermodellként járja a világot.
Négy fiatal lány. Testvérek.
Életük minden percét a munka tölti ki, de július negyedikén mindig hazautaznak a szüleikhez, hogy együtt lehessenek a nemzet ünnepén. Így tervezik ezt most is, ám ezen a hétvégén végzetes tragédia sújtja a családot.
Az összetartó négy testvér rádöbben, hogy csak közösen lehetnek úrrá a nehézségeken, és bár korántsem sejtik, mire vállalkoznak, amikor lemondanak addigi kényelmes, független életükről, összeköltöznek egy New York-i villában…”


Nem szeretném lelőni poént, de egy bevásárlás változtatja meg a lányok életét: baleset közben elveszítik édesanyjukat és egyikőjük (csak egy lány volt itt ekkor a kocsiban) megvakul. Egy ilyen baleset döbbenti rá őket, hogy ha nem fognak össze, akkor nemcsak az édesanyjukat, hanem egymást is elveszíthetik. Egy, számukra nagyon fontos személyt már elveszítettek, így már egymást nem akarják. Négy fiatal lány, akik hozzászoktak a saját kis, önálló életükhöz, hamarosan hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy egy életszakaszt csak együtt tudnak átvészelni.
Ebben a könyvben a testvéri szeretet is megjelenik.

És mi történhet négy lánnyal? Minden, ami szokásos a testvéreknél (is): veszekedések, összetűzések, kibékülések, boldog pillanatok, munka, pasik, szerelem… :-)

2010. február 16., kedd

Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

21:55 0 Hozzászólás
"Egy hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott
egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének
kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal,
reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány
elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették."

A könyv Márquez fiatalkori műveihez tartozik, újságíróként találkozott a hajótöröttel, aki tollba mondta neki a történetét. Műfaját tekintve hosszabb, hiteles elbeszélése a hajótörött tengerész tíz napjának. Amennyiben például a Száz év magány "mágikus világát" keressük ebben az elbeszélésben, csalódni fogunk. Kicsit így jártam én is.

A könyv a hajótörött tíz napját veszi sorra és mivel már előre tudjuk a végkifejletet, az nem túl izgalmas és nem is meglepő. Az azért meghökkentő, hogy mi mindent kibír az ember, mennyire kitartó és elpusztíthatatlan életösztön lakozik bennünk a kritikus helyzetekben.

Tíz nap egy mentőcsónakban étlen-szomjan, tengervizet kortyolgatva, cápákkal osztozva halcafatokon, vakító napsütésnek és végeláthatatlan, matróztársak kísérteteivel benépesített éjszakáknak kitéve. Hajótesthez kötözve felkészülni a legrosszabbra.
Luis Alejandro Velasco tengerész 10 napot tölt a Karib-tengeren, ahonnan az alabamai Mobile-ból tartott Kolumbia felé a Caldas nevű romboló fedélzetén, amelyről egy viharban 8 társával együtt a tengerbe esett. Ő volt az egyetlen aki felkapaszkodott a mentőcsónakra ami hallhatatlan kitartásának hála, 10 nap után partra sodorta Észak-Kolumbiában.

Azt hiszem ezután újraolvasom a Száz év magányt vagy a Szerelem kolera idejént, "igazi" Márquezt szeretnék.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

9:02 1 Hozzászólás
Ez a harmadik könyvem Cecelia Ahern-től és eddig ez fogott meg a legjobban.
Mindegyik regényében éreztem egyfajta megmagyarázhatatlan lágyságot, nőiességet, tisztaságot, halk szavúságot.
Nem egy Tolsztoj, egyszerűek a történetei, de mégis nagyszerűek, mondanivalójuk van a maga romantikus stílusában és n
em esik át a romantika túloldalára, szinte gyermeki az egész.

Míg az
U.I.: Szeretlek c. regénye arról szól, hogy igenis túl lehet lépni az "elviselhetetlen" fájdalmon is, az élet megy tovább (bár a regényt nem olvastam, csak filmben láttam, de Nixyke itt írt róla), a Bárcsak láthatnál pedig egy fiatal nő kibontakozásáról egy láthatatlan barátnak köszönhetően, a Bennem élsz pedig egy kicsit elvontabb romantikus témát érint, de a lényege ennek is természetesen a varázslatos szerelem; addig az Ahol a szivárvány véget ér egy olyan barátságot boncolgat, ami szerintem nagyon ritkaság férfi-és nő között.
Felvetődik a kérdés, hogy létezik-e barátság férfi és nő között? A történet szerint nem. ...


Egy csodálatos, őszinte, mély barátság tárulhat a szemünk elé, ahol nagy szerelem van a két fél között, de a saját sutaságuk, félelmük miatt, sok-sok év telik el, amíg be is vallják egymásnak az érzelmeiket.

Igen, a történet ott kezdődik, hogy 7 évesek, és javában túl vannak az 50-en, amikor befejeződik, amikor egymásra találnak végre. Sok-sok szenvedés, lemondás után.


Nagyon megfogott Rosie karaktere. (Ő a női főszereplő.) ... Lényegében az előre eltervezett élete kártyavárként omlott össze, amikor 18 évesen egy egyéjszakás kapcsolat után teherbe esett. Az apa eltűnik, egyedül marad a kicsivel. Lemond mindenről, lemond az álmairól, és szinte egész életében úgy él, hogy alárendeli magát a gyermekének, lemond a lehetőségekről, küzd, hajt, és pozitív marad végig.

De ugyanakkor megfogott Alex karaktere is (Igen, ő a férfi főszereplő.), csak annyira- de annyira suta, hogy az már fáj.

Nagyon jól illene ide Evodia előző bejegyzésében írt idézet ide a félelemről.


"...

Vadvirág: De hát szereti Alexet! És Alex is szereti őt! És mindenki kiretusálja a fotóit manapság!

Magabiztos: Hány éves vagy most, Pitypang, negyvenkettő?

Pitypang: Igen.

Magabiztos: Igen. Alex tizenkét évvel ezelőtt írta azt a levelet, még mielőtt megházasodott volna. Nem lenne helyes most szóba hozni. Rosie túl sok gyerekszívet törhetne össze, ha elmondaná neki.

Vadvirág: Jaj, ne hallgass rá, Pitypang. Ugorj fel egy repülőre, látogasd meg Alexet, és mondd meg neki, hogy szereted!

Pitypang: De mi van, ha már nem is érez úgy irántam? Az elmúlt tíz évben semmilyen jelét nem láttam tőle, hogy szeretne!

Magabiztos: Mert házasember. ő egy rendes ember, Pitypang. Betartja a szabályokat.

Vadvirág: Jaj, a szabályok arra vannak, hogy megszegjük őket!

Magabiztos: De nem akkor, ha ezzel másokat bántasz, Vadvirág!

Vadvirág: Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad, Pitypang! Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz..."

2010. február 12., péntek

Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

21:49 0 Hozzászólás
Nuca bejegyzése piszkálta fel a fantáziám, hogy leemeljem a polcról. Régen pakolgatom ezt a könyvet, sőt már be is betonozódott a Coelhok közé. Szeretem Coelho világát, mert olyan mint az elméleti fizika, ideális. Jobban el lehet mélyülni az elméletiben, az ideálisban, kevesebb a tényező és letisztult a lényeg, attól még tudom mennyi minden jön hozzá a reális, valóságos, üzemiből. Súrlódás, tapadás, sűrűség, mind-mind rengeteg pillanatnyi jellemző függvényeként befolyásolva, megszínezve a végtelen sokszínűséget. Nem, a valóságban nincsenek a nagy kérdésekre válaszok, egyedi válaszok vannak. Egy egy letisztított, pillanatnyi világából kiszakított kérdést még meg lehet válaszolni egy bizonyos jellemzőkörhöz rendelve, de a valóságban bármi megtörténhet.

Ez a könyv az "És a hetedik napon" trilógia egyik kötete. Nekem a Piedra volt a favorit, és az is maradt. Ma reggel nyitottam ki a jó és rossz harcát, és délre még a gyerekek, vásárlások mellett is magamévá tettem.

Prym kisasszonyt a címből idős vénlánynak ítéltem meg, és pont ezért sem volt eddig kedvem hozzá és az ördögéhez, talán ez tartott vissza eddig az olvasától...de Prym kisasszony nem öreg. Érdekes mennyire nemtelen mégis, bár tucatnyi utalás van arra hogy szép és lefekszik a szállóvendégekkel, mivel az idegen nem veszi észre a nemét, amitől az egész történet nekem fura valószínűtlenné válik.
Korábban olvastam a Győztes mindig egyedül van c. könyvét, ami nem hozta a várt coelhos élményt. Most kicsit ez duplikálódott, bár klasszisokkal coelhosabb ez a könyv, a két történetben rengeteg az azonosság.

A trilógia mindhárom története egyszerű emberek életéről (is) szól, egy hetüket meséli el. De egy olyan hetüket, amiben sorsdöntő fordulat következik be az életükben. Coelho meggyőződése hogy a nagy események, mind egy ember, mind a társadalom életében nagyon rövid idő alatt játszódnak le. Egy hét elegendő hogy valaki eldöntse vállalja a sors kihívását, vagy nem. Elég bátrak vagyunk hogy megváltoztassuk az életünket? Egy hét elegendő eldönteni, hogy vállaljuk-e a sorsunkat vagy sem.
Nekem nem csak a Jó és Rossz harca jelenik itt meg, inkább a félelemből konzervált tétlenségé a kihívással, cselekvéssel szemben.

"..mindenki fél. Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesítik be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, amely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, vagy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek hogy csak a gyengeségeik miatt veszik őket észre, és nem figyelnek fel az értékeikre - vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékeik miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma (...) Mindenki állandó rettegésben él. Nem vagy egyedül. Csak abban különbözöl a többiektől, hogy te már túl vagy a nehezén: bekövetkezett amitől a legjobban féltél. Most már nincs mit veszítened."

Coelho túl mély mondatainak ékes példája ez a történet is, a festményről, az Utolsó vacsoráról:

"Amikor Leonardo da Vinci fejében megszületett a kép, nagy kihívással találta magát szemben: Jézus képében a Jót kellett megfestenie, a Rosszat pedig Júdás testesítette volna meg, aki a vacsora alatt határozta el, hogy elárulja barátját. A festő tehát addig nem folytatta a munkát, amig nem találja meg a megfelelő modelleket a képéhez. Egyszer éppen egy kórus előadását hallgatta, amikor az egyik fiúban felfedezte Krisztus tökéletes képmását. Eltelt három év. "Az utolsó vacsora" már majdnem kész volt, de Leonardo még mindig nem találta meg az ideális modellt Júdás alakjához. Már jó ideje kereste a megfelelő arcot, amikor végre megpillantott egy megöregedett fiatalembert, aki részegen, rongyokban hevert az árokban. Nagy nehezen rávette a segédjeit, hogy azonnal vigyék el a templomba, mert arra már nem volt idő, hogy vázlatokat készítsen róla. Odacipelték hát a koldust, aki azt sem tudta, mi történik vele. A segédeknek kellett állva tartaniuk, amíg Leonardo lemásolta a kegyetlenség, a bűn és az önzés vonásait, amelyek jól kirajzolódtak a férfi arcán. Mire befejezte, a koldus végre kissé magához tért, kinyitotta a szemét és megpillantotta a festményt. Szomorú csodálkozással szólalt meg: "Én már láttam ezt a képet!" "Mikor?" - kérdezte a megdöbbent festő. "Három éve, mielőtt elvesztettem mindenemet. Akkoriban egy kórusban énekeltem, nagy álmokat szőttem, és a művész úr felkért, hogy legyek Jézus modellje.""

Igen, megtudta a választ. Hogy nem jó a kérdése "Nincs senki jó, csak egy, az Isten"
Savinus ugyanezzel térítette meg Ahabot rájött ha Savinus is olyan, mint ő, akkor ő is lehet olyan, mint Savinus. Csak döntés kérdése jó vagy rossz.

2010. február 10., szerda

Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

20:00 0 Hozzászólás
Az első regényem Elizabeth Adler-től.
Igazából már hónapokkal ezelőtt olvastam róla egy könyves blogban, de eddig csak kerülgettem. Túlságosan csöpögős történetre számítottam, és erre most nem nagyon volt igényem.

Többször is a kezembe vettem a könyvtárban, megnéztem a borítóját, ami nagyon tetszik
(valahogy egyszerre valóságos és meseszerű), de mindig visszatettem. Aztán úgy döntöttem, hogy most már ideje volt kerülgetni, essünk neki és nem bántam meg. :o)

Egyáltalán nem volt csöpögős. Annyira volt csak romantikus, hogy ne essen át a ló túloldalára, végig középúton maradt.

És lehet, hogy furán fog hangzani, de a szexuális együttléteket olyan szépen, szinte költőien fogalmazta meg, hogy csak akkor esett le miről is olvastam voltaképp, amikor a gondolatsor végére értem.
Olyan festői volt az egész.
Se több, se kevesebb annál, mint a műfaja, romantikus regény.
(Én mindenesetre azonnal kivettem a könyvtárból egy másik regényét a Velem Velencében-t.)

"Gemma Jericho elvált, agyonhajszolt New York-i orvosnő, akinek életét az egyre nehezebben kezelhető kamasz lánya és állandóan aggódó édesanyja tölti ki. Egy titokzatos toszkánai örökségről szóló levél azonban felvillantja előtte a változás lehetőségét: búcsút mond hát az unalmas hétköznapoknak, s családjával Olaszországba utazik. Gemma azt reméli, hogy a kiruccanás alatt kibékülhet lányával, és a változás új értelmet adhat édesanyja életének is.
Ám a toszkánai valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyul, mint amilyenre Gemma számított. A helybeliek ugyanis azt hiszik, hogy az örökséget képező romos villa jogos tulajdonosa Ben Raphael, a gazdag és sármos amerikai vállalkozó. Az ízléskülönbség, a pletykaéhség és az egyre durvuló viták miatt Gemma élete leggyötrőbb, ugyanakkor leggyönyörűségesebb szerelmi viszonyába keveredik a csodabogár amerikaival. A toszkánai nyár örökre megváltoztatja életszemléletét - és az életét is. "

Elizabeth Adler a romantikus krimik nagyasszony.
40 éve házasok a férjével, egy lányuk van.

A telet kaliforniai otthonukban töltik, Palm Springsben, tavasztól őszig viszont Európában utazgatnak, és ezek, a főleg Itáliában és Franciaországban tett látogatások adják az ihletet nagysikerű, többek közt Velencében, Capriban, Amalfiban, Provence-ban játszódó romantikus regényeihez.
forrás: http://www.romantikusregenyek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48

Pintér Zsolt: Hogyan csináljunk karriert? Álláskeresők enciklopédiája

11:11 0 Hozzászólás

Sajnos, a gazdasági válságnak köszönhetően az utóbbi 1-2 évben sok ember elvesztette az állását.
Ebben a könyvben önéletajzi mintákat, motivációs leveleket is találunk, különböző nyelveken, nemcsak magyarul, hanem pl. angolul, németül, olaszul...
Az állásinterjúra is felkészülhetünk ebből a könyvben.

Pintér Zsolt tanár, diplomata, fejvadász, külkereskedő.
A Hogyan csináljunk karriert? című könyve először 1996-ban jelent meg, ami azóta frissítve szinte minden évben megjelenik. Célja ezzel a könyvvel az volt, hogy az olvasónak segítséget nyújtson az eligazodásban a pályaválasztás, az álláskeresés, ill. az állásváltoztatás terén. A könyv nagy sikert aratott, és több kiadást is megélt, sőt néhány főiskolán és egyetemen teljes oktatási témakör épül rá, és adják útravalóul a végzős diákoknak.

Nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet álláskeresőknek!

2010. február 8., hétfő

Gállné Gróh Ilona: RINGATÓ – Énekeljünk és játsszunk a legkisebbekkel!

14:24 2 Hozzászólás

Egy nemrégiben megjelent kiadványt szeretnék nektek bemutatni. Biztos mindenki hallott már az országszerte ismert és egyre népszerűbb Ringató foglalkozásokról. (Bővebb info: www.ringato.hu) A foglalkozások „anyagát” (dalok-mondókák-játékok) most összegyűjtötték egy könyvben. Érdekessége, hogy nemcsak dalszövegek találhatók benne, hanem leírások is, hogyan zajlik az adott játékocska, valamit a dalok nagy része le is van kottázva, tehát furulyával, zongorával, gitárral mi is kísérni tudjuk az énekeket!

A kiadvány nagyon igényes, sok szép képpel tarkítva, amelyek a különböző foglalkozásokon készültek.

A könyvhöz cd melléklet is tartozik. Bevallom őszintén, ez a cd picit csalódás volt nekem. Azt hittem, hogy „énekelve” lesznek rajta a dalok (mint pl. egy gyerekdalos cd-n), de „csak” furulyaszóval/hegedűszóval szólalnak meg (Hodos Szilvia énektanár előadásában), és sajnos elég röviden. (Tehát ha kíséretnek használjuk a cd-t, sem nagyon lehet ismételgetni, olyan gyorsan vált a következőre.) Bár igazából a cd azt a célt szolgálja, hogy aki nem ismeri a dalokat és nem tud kottát olvasni, az is kapjon egyfajta „képet” az esetleg ismeretlen dalokról.

Amit még fontos tudni a kiadványról: Nem „gyerekkönyv” – Felnőtteknek szól a könyv. Szülőknek, nagyszülőknek, gondozónéniknek, óvónéniknek. Bőséges gyűjtemény, mindenki talál benne kedvére valót. – olvasható a bevezetőjében is.

Szeretettel ajánlom tehát mindenkinek: annak, aki jár Ringatóra gyermekével és már jól ismeri a dalocskákat, illetve annak is, aki még nem találkozott ezzel a zenés-énekes mókázással.

2010. február 7., vasárnap

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

19:05 0 Hozzászólás
Mikor először tették fel nekem a kérdést, hogy "Na milyen volt a könyv?", csak annyit tudtam mondani, hogy "Hűűűű. Nagyon kemény volt!".
Borzongató, gyomorforgató, félelmetes. ... Egyáltalán nem egy Twilight. :o)

Valahol olvastam egy kritikát, hogy milyen romantikus volt a történet. ... Nos, szerintem minden volt, csak romantikus nem. (Hacsak az enyhén ferdehajlamú "bácsika" érzelmeit nem tekintjük annak. Néha szó szerint felkavarodott a gyomrom tőle. )
Oskar és Eli kapcsolata szerintem egyáltalán nem a romantikára épül.
Oskar erőt merít Eliből, jól érzi magát vele, Eli elfogadja őt, barátra lel benne, és szerintem maga se tudja hova tenni ezt a barátságot.
Elinek pedig szüksége van/lesz Oscarra, ezt már előre láthatja.

Nagyon izgalmas, pörgős történet.
Lényegében több szálon fut, de a fő szál Oskar és Eli története, kapcsolata.

Oskar egy 12 éves kisfiú, akit állandóan bántanak az osztálytársai, sose védekezik.
Eli pedig a szomszéd, titokzatos 12 éves "kislány". Gondolom nem lövöm le a poént, ha leírom, hogy igen, ő a vámpír.
Összebarátkoznak, Oskar nagy változáson megy keresztül Eli mellett, a sarkára áll, megvédi magát.
Közben persze titokzatos gyilkosságok történnek és így tovább-és így tovább.
Tessék elolvasni annak, aki szeret borzongani! :o)

"Kezdetben senki nem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben.
1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni.
Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele.
A Hívj be! egyedülálló mű: nyomorúságos svéd külvárosban játszódó rémregény. Gyerekek számára szigorúan tiltott olvasmány szerelemről, kitaszítottságról, bosszúról és vámpírokról."

Megnéztük a filmet is. Itt látható a bemutatója.
A film, mint többnyire a könyvből készült filmek, eléggé át van írva, de izgalmas. Bár, mintha enyhén szólva is romantikusra vették volna a figurát, ami nekem a könyvben nem nagyon így jött le.

John Ajvide Lindqvist 1968-ban született és Blackebergben (ahol a történet is játszódik) nőtt fel.
Később bűvészként, színpadi humoristaként, forgatókönyvíróként tevékenykedett.
A Hívj be! az első regénye. 2004-ben írta, Amerikában 2007-ben jelent meg.


A könyv címe arra utal, hogy a vámpírok csak akkor léphetnek be valahová, ha behívják őket.
A film címe pedig az Engedj be!

John Steinbeck: Érik a gyümölcs

18:05 0 Hozzászólás
Jó ideje nem olvastam szépirodalmi könyvet, nem mertem nekikezdeni és letehetetlenül olvasni éjjel-nappal, de nagyon hiányzott ez a belefelejtkezős, másvilágban is élek érzés. Az azonosulás. Megkaptam. John Steinbecktől első olvasmányélményem az Édentől keletre, anno ugyanilyen hónapokig tartó hatással, fejemből kiűzhetetlen gondolatokkal, gyönyörűen szavakká alakított igazságokkal ajándékozott meg. Az Érik a gyümölcs már első képében letaglózott, bár nem volt benne "semmi" különös, belevarázsolt a poros, hajthatatlanul kíméletlen, kiszáradt, természeti csapástól sújtott szántóföld szélére. Éreztem az asszony gondolatait, éreztem a bölcsességét, a mindent értését. Értettem mi az ami akár ma is megtörténik, ami ma is igaz, ami - sajnos - örök érvényű. Megértettem, bólogattam, ami ma történik sokakkal, amilyen hatással a hitel lehet egy család életére, amilyen a "köz" hozzáállása az lehet ismétlése, egy régen ugyanúgy megtörténtnek, egy már ismertnek, leírtnak. Nem társadalmi összefüggések, politikai harcok, szociális megoldások jönnek mégsem. Ez egy nagy mű, egy Nobel-díjas író könyve, a család jön, az örök és igazi érték. A család. Egy barátnőm nem is olyan rég mondta, mikor nem lesz meg a nyugdíjunk, mikor kiderül elherdálták a megtakarításainkat, mikor kietlenbe fordul a világ, mikor baj van, mikor minden kilátástalan..akkor rájövünk, nem is tudjuk mink van, ami igazán van. Nem vagyunk a "jóban" tudatában, hogy családban élünk, ahol a nőkbe és férfiakba kódolva van a túlélés, ahol minden túlélhető. Egyetlen egy dolog fontos, a család, az anya, a gyerek, a testvér, aki hoz egy tányér levest, egy darab kenyeret, csak annyit ami elég a túléléshez. A reménytelenség helyett szeretet, jóság, remény, ami a lélek igazi mélyén van. Aztán olyan is van, amikor már egy darab kenyér sincs.. Sokak szerint a világirodalom legszebb jelenete ez. A legborzalmasabb, legmélyebb ponton, ott az éhenhalás előtt egy pillanattal, a legszebb.
"Az asszonyok figyelték a férfiakat; figyelték, vajon megtörtek-e végre. Az asszonyok némán álltak és figyeltek. S ahol egynéhány férfi összeverődött, a félelem eltűnt az arcukról, s helyét elfoglalta a harag. És az asszonyok megkönnyebbülten sóhajtottak fel, mert tudták, hogy rendben van minden; a férfiak még nem törtek meg; nem is törnek meg soha, ameddig a félelem haraggá tud változni."
"Az asszony könnyebben változik,mint a férfi – mondta békéltető hangon anya. – Az asszonynak egész élete két karjában van. A férfi élete a fejében. Egyet se búsulj. Meglehet, bizony, meglehet, hogy jövőre megint lesz házunk.
– Most nincs semmink – mondta apa…
– Nincs vége – mondta mosolyogva anya. Nincs vége, apa. A férfi élete csupa nagy zökkenés; zökkenés, amikor gyerek születik, vagy meghal valaki; zökkenés, amikor földet szerez, vagy elveszti a gazdagságát. Az asszony élete egy darabban folyik, mint a patak , vannak benne kis örvények, vízesések, de az egész csak megy előre. Az asszony így nézi az életet. Nem fogunk kipusztulni. Az emberek tovább élnek, talán változnak egy kicsit, de tovább élnek."



"John Ernst Steinbeck (Salinas Valley 1902.02.17. - New York 1968. 12.20.) amerikai regény-, novella- és színdarabíró.

Steinbeck visszatérő nagy témája a mesterkéltnek érzett civilizációból való kitörés, az egyéni szabadság keresése és a természet vak erőivel hadakozó ember tehetetlensége (Országh László).
Kaliforniában születik. Apai ágon német, anyai ágon pedig ír bevándorlók leszármazottja volt. Értelmiségi családból származott, apja városi hivatalnok, anyja tanítónõ volt. Három lánytestvére volt. Iskoláit Salinasban végezte, majd 1920-ban beiratkozott a Stanford Egyetemre, ahol tengerbiológiát és irodalmat tanult. Közben, hogy meg tudjon élni, különbözõ munkákat vállalt. Volt útépítõ, gyapotszedõ, fedélzeti munkás, gyümölcsszedõ, tanyai napszámos, áruházi eladó, cukorgyári munkás, pénzbeszedõ, ácssegéd stb. Itt tett szert a késõbbi munkásábrázolásait megalapozó élményanyagra. 1925-ben otthagyta ez egyetemet, nem szerzett diplomát. New Yorkba ment, ahol újságíróként dolgozott, de mivel nem volt sikeres, visszatért Kaliforniába, ahol ismét alkalmi munkákból fedezte megélhetését. Két éven át egyedül él a hegyekben, alkalmi munkákból tartva fenn magát. Ekkor alakul ki benne a kétkezi munkások és a természetközeiben élő egyszerű emberek iránti rokonszenv. The Pastures of Heaven (Égimező, 1932) címen jelenteti meg következő könyvét, mely egy kis eldugott kaliforniai völgy lakóiról írt elbeszélések gyűjteménye. Már ebben a korai műben megmutatkozik Steinbecknek a félkegyelműek iránti szimpátiája, akiket „a természet befejezetlen gyermekeinek" nevez; megnyomorított életüket nagy beleérzéssel állítja ellentétbe az őket körülvevő idilli természeti tájjal. A To a Göd Unknown (A mohos szikla, 1933) panteizmustól és miszticizmustól áthatott regény, melynek a János evangéliumából vett címe az ember és a föld közötti megbonthatatlan kötelékre utal. A Kalifornia egy eldugott zugában, a Nuestra Senőra völgy-ben letelepült farmer, Joseph Wayne mágikus közösségben él a földdel, a fákkal, a természet erőivel. A tanyáját beárnyékoló vén tölgyfában néhai apja óvó-védő szellemét tiszteli. Áldozatokat bemutatni jár egy, a hajdani indiánok pogány szertartásai által megszentelt sziklához, s az ókelta druidákéra emlékeztető kezdetleges szertartásokban kíván azonosulni, eggyé válni az őt körülvevő termő és teremtő Természettel. Amikor a beköszöntő aszály tönkreteszi a farmereket, Joseph feláldozza önmagát, a mohos sziklán felvágja ereit, s kiörnlő vérével megengeszteli az immár esőt adó természetet, mellyel halála végre elválaszthatatlanul egyesíti. Igazi közönségsiker a Tortilla Flat (Kedves csirkefogók, 1934), mely néhány kaliforniai jómadár, azaz mexikói-amerikai paisano lazán egymáshoz kapcsolódó története, valamint a Dubious Battle (Késik a szüret, 1936), melynek témája a kaliforniai gyümölcsszedők szervezte sztrájk. A szándékosan „színdarabszerűen" írt Of Mice and Men (Egerek és emberek, 1937) két otthontalan, sodródó vándormunkás, George és az együgyű Lennie tragédiáját mondja el. Lennie kényszeresen szeret selymes, puha dolgokat simogatni, de mivel a férfi nincs tisztában saját erejével, a simogatás leginkább az egerek és a kiskutyák halálával végződik. Végül maga Lennie is kiszolgáltatott, tehetetlen állattá válik, akit egyaránt űz saját kényszeressége és az általa akaratlanul megölt lány haláláért bosszúszomjas külvilág. Mint egyik kritikusa megjegyzi, Steinbeck írói zsenialitása elsősorban az állati létet megközelítő alakok megformálásában mutatkozik meg. A regény színpadi változata 1938-ban elnyerte a New York-i Drámakritikusok Díját.

The Grapes of Wrath (Érik a gyümölcs, 1939) címmel írja nagy sikerű, mára klasszikusnak számító epikus művét, azt a nagy sikerű „társadalmi protesztregényt" (Dániel Aaron), melyben a nagy gazdasági válság áldozatainak állít emléket. Az angol címben szereplő idézet az északiak polgárháborús nemzeti himnuszából származik, s a társadalmi igazságérzet kérdését veti föl. A regény tematikájában és szimbolikájában a New Deal szellemisége fedezhető föl, amennyiben a szerző a gazdaság fellendítését szolgáló közösségi erőfeszítést erkölcsileg magasabb rendűként állítja be, mint az egyén nyereségvágyát (Dániel Aaron). A XX. századi Tamás bátya kunyhójának is nevezett, Pulitzer-díjjal kitüntetett regény az Oklahomából Kaliforniába vándorló Joad család megpróbáltatásait meséli el, s egyesek szerint Upton Sinclairnek A mocsár című regényéhez hasonló erővel szembesíti olvasóit az oklahomai farmokról az aszály és a gazdasági válság elől menekülő emberek kilátástalan életével. Akár egykor a hősi pionírok, a Joad család tagjai is nyugatra tartanak, de őket nem várja korlátlan lehetőség, sőt még szerény álmaik beteljesülése sem. A társadalmi kérdések felvezetésén túl a regény hitet tesz az élet szentsége mellett, amit Tom Joad egyértelműen ki is mond: „Minden szent, ami él." Steinbeck a szimbolizmus szellemében, azaz erősen antropomorfizálva ábrázolja a természetet, s alakjai inkább érzik, mint értik az őket összekapcsoló természeti erőket és társadalmi intézményeket (Dávid Minter). A család mint a legfőbb társadalmi egység jelenik meg: az anya állandó ösztökélésére Joadék azért tartanak össze, mert tudják, hogy a nincstelenségben csak a család maradt meg a számukra. Mai kritikusok dicsérik a regényt az osztály- és a nem szerinti elnyomás összefüggéseinek bemutatásáért, bár hozzáteszik, hogy Steinbeck markáns nőalakjainak erőfeszítései éppen a patriarchátus fenntartását szolgálják (Dávid Minter).

1963-ban Steinbeck egy kulturális csereprogram keretében európai körutat tett, melynek során Budapestre is ellátogatott.
Steinbeck háromszor nõsült, második házasságából két fia született. Steinbeck többször állást foglalt haladó politikai és társadalmi erõk mellett, például az 1960-as években egyetértett a néger polgárjogi mozgalmak célkitûzéseivel. A vietnami háborút is támogatta, aminek következtében hanyatlott a népszerûsége. 1968-ban New Yorkban halt meg szívrohamban. A szülõvárosában, Salinasban temették el, ifjúkori lakóházát pedig múzeumnak rendezték be. Steinbeck életmûve kiterjedt és változatos, ötvözi a realizmust és a romantikát.

Összesen huszonöt könyvet írt: tizenhat regényt, két novelláskötetet, és különböző prózai műveket. The Grapes of Wrath (Érik a gyümölcs, 1939) című regénye, valamint az Of Mice and Men (Egerek és emberek, 1937) színdarabváltozata Pulitzer-díjat nyertek. 1962-ben irodalmi Nobel-díjban részesült.

Művei: Egy marék arany (1929), Égi mezők (1932), A mohos szikla (1933), Kedves csirkefogók (1935), Késik a szüret (1936), Egerek és emberek (1937), A hosszú völgy (1938), Érik a gyümölcs (1939), Cortez tengere (1941), Az elfelejtett falu (1941), Lement a hold (1942), Kék öböl (1945), A gyöngyszem (1947), Szeszélyes autóbusz (1947), Orosz utinapló (1948), Fényes tűz (1950), Édentől keletre (1952), Szerelemcsütörtök (1954), Egy amerikai New Yorkban és Párizsban (1956), IV. Pippin rövid uralkodása (1958), Volt egyszer egy háború (1958), Rosszkedvünk tele (1961), Csatangolások Charley-val Amerika nyomában (1962), Amerika és az amerikaiak (1966), Egy regény naplója (1969)."

Follow Us @soratemplates