2009. december 29., kedd

Plum Sykes: New York hercegnői

20:41 0 Hozzászólás

Egy újság könyvajánlójában olvastam erről a könyvről és felkeltette az érdeklődésemet. Sikeresen beszereztem ezt a könyvet. :-)
A könyv adta magát olvasni. Nekem tetszett a könyv.
Egy igazi partizós lány mondja el, hogy milyen az élete a drága ékszerek, falatnyi exkluzív ruhák, a gazdag pasik és a manhattan-i toonyházak tetőteraszán lévő partik között. Ő az egyike a New Yok hecegnőinek. Ám a könyvből megtudni, hogy azért nekik se mindig fenékig tejfel az életük, nekik sem minden szép és jó.... Néha őket is elhagyja egy pasi, akit az igazinak hittek, mamák "lecseszős" telefonjai, öngyilkossági kisérletek.... Ilyen esetek után már "leértékelődik" egy hercegnő... Pedig minden hercegnő az igazit keresi, de hogyan találja meg a párját a fények városában, ha útjába nős olasz gófok, kétszínű playboyok kerülnek? A válasz a könyvből megtudható! :-)

2009. december 28., hétfő

Stephenie Meyer: Eclipse- Napfogyatkozás

21:11 0 Hozzászólás
Kicsit vonakodva néztem a Twilight-saga 3. kötete felé, mivel a legtöbb helyen azt olvastam, hogy csalódás volt az olvasóknak.
Mégis, amint a kezembe vettem a könyvet, újra átjárt a Twilight varázsa, és szó szerint neki estem.


Soha egy könyv oldalai nem forogtak még ilyen gyorsan az ujjaim között (még a HP-é sem, pedig azért tényleg nagyon-nagyon odavoltam), szinte repültek a sorok én meg teljesen elvesztem bennük, megbabonáztak.

Nekem nagyon bejött.

Ugyanúgy tetszett, mint az
Alkonyat vagy épp az Újhold.
Ugyanolyan izgalmas, pörgős, romantikus volt. (De őszintén szólva az már az agyamra megy, hogy Bella és Edward csak húzza egymás agyát és nem történik semmi! Kíváncsi leszek mennyire fog kitérni majd a következő részben az írónő erre a "kis témára", hogy fogja megfogalmazni, stb.)

És nagy izgalommal várom az utolsó kötetet. ... Már csak ezért is, mert nagyon fúrja a kíváncsiság az oldalamat. ;o)

"Őrizd a percet!
Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán. Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között... A nagy kérdés: mit érdemes túlélni? A Twilight saga folytatódik... A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki. Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el..."

És
itt olvasható koalány beszámolója is a könyvről.

2009. december 22., kedd

Max Lucado - Értékes vagy

11:41 2 Hozzászólás
Ez is egy könyv, amit a diákoknak sokszor felolvastam. Szerintem a szép illusztrációival olcsó, de igazán értékes ajándék lehet a Karácsonyfa alá.

ITT elolvashatjátok az egész rövid kis történetet.

Fülszöveg: "Az apró, fából készült emberkék, a foltmanók nap mint nap ugyanazt teszik: arany csillagokat vagy szürke pontokat ragasztgatnak egymásra.Max Lucado szívet melengető meséjében Éli, a fafaragómester segítségével Pancsinelló felismeri, hogy milyen értékes - függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla."

Többnyire önismereti gyakorlatok keretében olvastam fel. Utána beszélgettünk arról, ki melyik folt manó szerepével tudna jobban azonosulni.
Próbálom arra terelni a gyerekeket, hogy a feltétel nélküli szeretet képessé teszi őket arra, hogy egészséges, pozitív énképet alakítsanak ki magukról.

2009. december 21., hétfő

Neil Gaiman: Sosehol

9:00 0 Hozzászólás
Már nagyon rég óta szerettem volna Neil Gaiman-tól olvasni valamit, de olyan szinten kelendőek a könyvei a könyvtárban, hogy hosszú előjegyzések vannak rá.
Végülis a napokban a Sosehol került a kezeim közé.

Ha röviden kéne jellemeznem a regényt, akkor én is csak azt tudnám róla írni lényegében, mint amit az USA Today is nyilatkozott róla:

"Lenyűgöző... mesterien szörnyűséges... egyszerre volt ott benne George Lucas, a Monty Python, Doctor Who és Jhon Milton. Rémálmok és álmodozások csodás egyvelege."

Szenzációs a könyv.
Mese felnőtteknek.
Félelmetes, de nem túlzottan.
Izgalmas, akció dús és meseszerű egy "másik világgal".
Viszont szerintem nem éppen egy könnyű olvasmány. Nekem valahogy az utolsó 100 oldal lassan csúszott, pedig igazából ott van akció, de mégis.
Van benne valami, ami hajt az olvasásban, ugyanakkor vissza is fog, hogy "ne, ne legyen vége". ... Én még olvastam volna tovább is.
Van benne valami különleges, amit még így regényben sose olvastam.

"Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idôk, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó- a lány, akin segített- nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"

"Gaiman az egyik legnagyobb kortárs mesemondó. Sem a tehetsége, sem a képzelőereje nem ismer határokat."- Dayton Saily News

Neil Richard Gaiman 1960-ban született, angol fantasy író.
Feleségével és 3 gyermekükkel az Egyesült Államokban él.
Regényeket, képregényeket, forgatókönyveket, novellákat, elbeszélő költeményeket ír.

Magyarul eddig megjelent művei:
- Elveszett próféciák
- Sosehol
- Tükör és Füst
- Csillagpor
- Amerikai istenek
- Caroline
- Törékeny holmik

Hivatalos weboldala: http://www.neilgaiman.com
weblogja: http://journal.neilgaiman.com/

2009. december 18., péntek

Lázár Ervin: Hét szeretőm

12:46 0 Hozzászólás

Egy szépirodalmi novelláskötetet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Lázár Ervint elsősorban gyermekeknek szóló írásairól ismerjük (szinte mindenki kapásból sorolná: Négyszögletű kerek erdő, Szegény Dzsoni és Árnika…stb). A Hét szeretőm a felnőtt korosztálynak szól, ám a néha komorabb, néha vidámabb hangulatú történetek mindegyikét átjárja valami „meseszerűség”, egyszóval olyan „lázárervinesek”. Egyik kedvencem például a „Ló a házban”, de a „Csapda” a „Simf, a füst” vagy A másik Télapó írások is megfogtak. (Ezek a vidámabb kategóriába tartoznak.)

"Tündéri realizmusnak" nevezte Kosztolányi Dezső azt a nagyon ritka írói képességet, amely a világról való látomást valósággá tudja tenni a papiroson. Lázár Ervin rendelkezik ezzel a varázslatos képességgel, s hogy megőrizte azt, amellyel minden ember eszmélete elkezdődik: a paradicsomi káprázatokkal és ígéretekkel teljes gyermeki világot a nehéz és földszagú pusztai létben, amelyben a mesék csodavilága éppoly természetes állapot, mint az öröm vagy a tragédia. – olvasható a fülszövegben, amely mindent elárul a novelláskötet hangulatáról.

A könyvem érdekessége, hogy 2006-ban az Ünnepi Könyvhéten maga az író dedikálta nekem (aki sajnos már nem lehet közöttünk). Akkor csak bele-bele olvasgattam, de most újból elővettem, és minden nap csemegéztem belőle. Lázár Ervinnel különben volt szerencsém többször is személyesen találkozni, aminek nagyon örülök.

2009. december 16., szerda

Teri Hatcher: Az elégett pirítós

16:55 0 Hozzászólás

Idén májusban olvastam ezt a könyvet, amikor egy kisebb autóbalaset után kórházba kerültem. Ezt azért gondoltam megemlíteni, mert én valahogy többet vártam ettől a könyvtől, valahogy több mondanivalót. Lehet, hogy az én sajátos életkörülményeimnek is köszönhető, hogy nem tetszett annyira igazán ez a könyv, én is elég mélyponton voltam akkor. Olyasmit vártam ettől a könyvtől, hogy biztos jó könyv, ha már egy híres színésznő írta... Lehet, hogy második olvasásra már más lenne.... Ki tudja....
A könyvben Teri Hatcher saját életéről, tapasztalatairól ír. Ő is sebezhető, mint bárki más, és neki is jutott rossz az életben. A női lélek megfejtéséhez önelemző gondolatokat árul el a szerző.
Olyanoknak ajánlom elolvasni a könyvet, akik azt hiszik, hogy nekik semmi jó sem jut az életből, csak a legrosszabb, és csak kudarcok veszik körül. Teri Hatcher is átélt hasonlókat, és érdemes elolvasni, hogy ő hogyan oldotta meg ezeket a helyzeteket.

2009. december 13., vasárnap

Fejős Éva: Bangkok, tranzit

22:42 1 Hozzászólás
Ebben a bejegyzésben már kifejtettem a véleményemet az első olvasott Fejős Éva könyvemről.
Ez a regénye is bejött, sőt, jobban, mint az előző.
Szórakoztató, érdekes, és ami nálam elég ritka, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet Bangkok irányában. Eddig sose szerepelt a "Jó lenne egyszer elutazni oda" listámon, de ezek után felvettem. :o)
Bár az eleje nekem elég kusza volt, többször is vissza kellett lapoznom, hogy ki kicsoda, hogy is indult a történetük.

"Keresőkről" szól a regény. ... Történetük bármelyikőnké lehetne, hisz mindannyian "keresők" vagyunk. Az életünk másról sem szól, mint a keresésről, az elveszett dolgok megtalálásáról, majd az újrakezdésről.
Mert utolsó esély mindig van. Amíg csak élünk. ...

"Bangkok. Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet; és meg is történik. Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropoliszban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? A sikeres üzletember, a körülrajongott fotómodell, az örök outsider férfi, a családanya, aki hirtelen elveszít mindent, a kiváló orvos, aki nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott, egy madám, és a kiskorában örökbe fogadott bájos lány. Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba? Hihetünk-e a véletlenekben?"

Nixyke is írt már erről a könyvről, itt.

Agatha Christie : Bűbájos gyilkosok

14:26 2 Hozzászólás
Mostanra fejeztem be ezt az izgalmas sztorit. Pár hónapja kaptam kölcsön egy barátnőmtől, ő ajánlotta. Eleinte nem tudtam higyjek-e neki mert nagy krimi rajongó, így mindegy hogy mit olvas csak krimi legyen.
De mikor megláttam, hogy a "krimi királynője" írta, megelőlegeztem a könyvnek a bizalmat. :)

Ez egy tipikus olyan sztori aminek az elején felvillan egy titok, ami különös, tragikus esetek miatt csak a végén derül ki, így végigkíséri a történetet, ezzel izgalomba tartva az olvasót. A történetben fellelhető a misztika és a varázslat is. (Harry Potter rajongóknak! :D )

Én csak ajánlani tudom! :)


Gorman atyát meggyilkolják. A nyomozást vezető felügyelőnek önkéntes segítőtársa is akad: Mark Easterbrook, a fiatal történész, aki - akaratán kívül - olyan események tanúja lesz, hogy nem maradhat tétlen. Így kerül a Sárgaszínű Lóról elnevezett hajdani fogadóba. Ebbe a házba azonban nem az éjszakai nyugalom utáni vágy hajtja a vendégeket, hanem újonnan feltámadt érdeklődésük a fekete mágia iránt... Lehetséges, hogy a középkori babonák, okkult tanok - és a modern tudomány - segítségével rontás, betegség, sőt halál hozható bizonyos nemkívánatos személyekre? Agatha Christie regénye különös világba kalauzolja az olvasót. Lehetséges, hogy a középkori babonák, okkult tanok - és nem utolsósorban a modern tudomány - segítségével rontás, betegség, sőt halál hozható bizonyos nemkívánatos személyekre? A válasz bízvást még Agatha Christie leggyakorlottabb olvasóit is meglepi.

2009. december 11., péntek

Laura D. : Szex és Tandíj

20:19 1 Hozzászólás


A könyv alcíme: Drága diákéveim- Egy diákprostituált igaz története

Számora ez annyira tetsző könyv volt, hogy 4 óra alatt olvastam ki, mialatt a főiskoláról hazaértem vonattal, kétszer szálltam át az utazás alatt... Szóval ezalatt az idő nagyon adta magát a könyv. Ilyen rekord idő alatt nem olvastam még ki egy 320 oldalas könyvet (miközben utaztam, átszálltam, stb.)
A könyv egyes szám első személyben íródott, azaz végig a lány saját "én" szavaival mondja el a történetet.
Én nem ítélem el a könyv főhősét, mindenki úgy keresi a pénzt, ahogy tudja, a lány a végén a lelkiismeretére hallgat és felhagy ezzel a pénzkereseti lehetőséggel.
Nagyon elgondolkodtató a könyv és sajnos, a mai világban megtörténhet. A mai világban már a pénz dominál főleg, másként már nem boldogul az ember (mármint pénz nélkül nehezen).
Mivel én is főiskolás vagyok, így én is át tudom érezni egy egyetemista, főiskolás anyagi helyzetét. Engem a szüleim támogattak/támogatnak, de mivel öten vagyunk testvérek, így nem támaszkodkodhatok rájuk 100%-osan.
Különböző diákmunkákat vállaltam/vállalok (egy iskolaszövetkezet segítségével dolgoztam már pénztárosként, árufeltöltőnél), egy kozmetika cégnél koordinátori tevékenységet végzek, már itt is haladok a ranglétán felfele. Én hamarosan befejezem a tanulményaimat, júniusban államvizsgázok, utána remélem, hogy lesz állásom.
A könyv története sajnos nem egyedi mostanában. Egyre több diáklány kényszerül alkalmi prostitúcióra szerte a világban. Én személy szerint még nem találkoztam ilyennel, de hazánkban is vannak már Laura D.-nek sorstársai. Abban tudok reménykedni, hogy a továbbtanulás nem csak a "felső 10 ezer" kiváltsága lesz, hanem olyanok is megtehetik, akik okosok, csak nincs biztos anyagi hátterük... Tudom, ez egy jó ideig megvalósíthatatlan, csak remélem, hogy évről-évre kevesebb tanulónak kell majd ilyen megoldáshoz fordulni.

2009. december 10., csütörtök

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2.

19:54 0 Hozzászólás
Egyszerre vettem ki a 2 kötetet a könyvtárból, és nem bírtam ki, hogy ne essek azonnal neki a folytatásnak. (Első rész ITT.)
Árulja már el, ha valaki olvasta már a sorozat többi részeit is, valamikor lesz már VALAMI Stephanie és Morelli között? Megőrülök, hogy ebben a kötetben se történt semmi, csak húzzák egymás agyát.

De a könyvről.
Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. (Vagy csak nagyon ráálltam az írónő stílusára, ezért jött be jobban.)
Tetszik Stephanie kétbalkezessége, Morelliért odáig vagyok, a nagymama meg. :o) Hát ő aztán utánozhatatlan, az biztos. :o)

"Stephanie Plum, a világ legkedveltebb fejvadásznője nem akármilyen megbízatást kap. Kenny Mancusót kell begyűjtenie, a gyilkost, aki mellesleg Joe Morelli unokatestvére. És mint mindig, Stephanie körül most is izzik a levegő. Anyja változatlanul férjhez akarja adni, és továbbra is az ő pici lányaként kezeli, Morelli változatlanul (sőt fokozódóan!) izgató és pofátlan. Felbukkan még egy temetkezési vállalkozó, egy rakomány ellopott koporsó, némi halálos fenyegetés, és az elengedhetetlen kocsimizéria (ezúttal lopják, nem robbantják). Mindennek a tetejében ott van Stephanie nyakán Mazur nagyi is, aki most éppen temetésbuzi lett, unalmában ravatalozókba cipeli, ahonnan végül kisöpri a népharag, míg végül is felcsap önjelölt nyomozónak.

A szingli fejvadász minden idők talán legsikeresebb női sorozata. Janet Evanovich, a rajongva imádott szerző, Stephanie Plum és Joe Morelli kettősében egy klasszikus se veled, se nélküled kapcsolatot írt meg. Egy harmincas, imádni valóan szerencsétlen nő, és „A PASAS”, akivel (majdnem) mindig történik valami (néha azért ténylegesen is), hol szeretkeznek, hol majdnem meghalnak, máskor csak pizzáznak és tévéznek, de legesleginkább egymást húzzák, de azt rutinosan és kőkeményen.

Vajon összejön Stephanie Morellivel? Elkapja Kenny Mancusót? És vajon totál porba dönti-e New Jerseyt Mazur nagyi, vagy ezt meghagyja egy későbbi részre?"

2009. december 9., szerda

Csernus-Dobai-Tárnok: Drogma

14:49 0 Hozzászólás
"A tested egy csatatér."

Ez van a hátoldalán. Szerintem elég is fülszövegnek. Amikor Könyvfaló lettem, akkor már tudtam, hogy ezt a könyvet be kell majd mutatnom (persze van még más is:)) Vissza is kértem, mert kölcsönben volt. Azóta is tervezem és legszívesebben bemásolnám az egészet.
Én még nem olvastam olyan könyvet, ahol minden mondattal helyre kerül egy gondolat. Mindennek ott kell lennie, ahol van. Bármelyik idézhető életbölcsességként. Nem vagyok Csernus rajongó, de a könyveit szeretem. Ez volt az első amit elolvastam. Nem mellékesek a társszerzők sem, akik barátok.
Nyolc nap a Lipóton. A Hetes osztályon, vagyis a Pszichiátrián. Különböző esetek. Mindegyik más,de van egy közös bennük, mint mindannyiunkban, hogy emberek vagyunk; vágyakkal és hibákkal. Minél távolabb állnak vágyaink a realitástól, annál nagyobb hibákat követünk el. A realitás, az önismeret adta határokkal körülölelt sík. Ha nincs kellő önismeretünk elveszik a sík. Összeütköznek a vágyak és a lehetőségek, széteshetünk.
Kedvenc részem a "szarmedence effektus". Ezt még a munkahelyemen is felolvastam több diáknak. Nem elsősorban a drogokról, inkább a káros függőségekről szól. Azokról, amik már nem szolgálják az egyén fejlődését, hanem gátolják abban, lehúzzák...

Én azt mondom olvasd el!Mert... kell az élethez.

Anthony Capella: A szerelem étke

13:47 1 Hozzászólás

Amikor nemrég egy leárazáson megvettem ezt a könyvet, azt hittem, csupán egy Rómában játszódó szerelmi történetről lesz szó. Tulajdonképpen az is, ám amiben mégis más, mint egy szimpla romantikus regény, hogy miközben zajlanak az események, megismerkedhetünk az olasz konyha remekeivel, megtanulhatjuk néhány étel nevét olaszul, és meríthetünk egy-két recept-ötletet is a könyvből. (Hozzáteszem: csak ínyenceknek és haladóknak!)

Részlet az ajánlóból: „Rómában vagyunk, ide érkezik Amerikából művészettörténeti ösztöndíjjal a gyönyörű Laura. Egy nap betér Tommaso, a szoborszépségű szívtipró törzshelyére, aki a véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből megtudja, hogy Laura ezentúl csakis olyan olasz srácokkal kezd, akik tudnak főzni, mert azok a szerelemben is nagymenők. Pincérként Tommaso sajnos csak a pizzához ért, barátja, a mafla Bruno azonban az egyik legjobb római étterem séfje. És mivel Laurát mindenképpen el kell csábítani, hamarosan kezdetét veszi egy fergeteges bohózat.”

Többet nem árulhatok el, csupán annyit, hogy tényleg van benne pár vicces bonyodalom.
Igaz, maga a történet számomra az „egyszer elolvasható” kategóriába tartozik, azért a receptek miatt még bele fogok lapozgatni.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a könnyed, szerelmes történeteket, valamint Rómát, az ínyencségeket, és az olasz pasikat ☺

2009. december 7., hétfő

Marék Veronika: Boribon és a 7 lufi

9:37 3 Hozzászólás
Imádom Marék Veronika Boribon- sorozatát.
Aranyosak, egyszerűek, színesek a rajzai, könnyű rájuk figyelni a gyerkőcöknek.
A meséi pedig szintén nagyon aranyosak, rövidek, gyorsan elolvashatóak, a kicsik is végig hallgatják anélkül, hogy megunnák és elrohannának inkább játszani.
Olvasás során érdemes közben mutogatni a rajzokon is amiről szól a mese. "Itt a kutya, ... itt a piros lufi, ... itt a süni, stb."
A szöveg nagy betűkkel van írva, a kezdő olvasó kisiskolások is könnyen el tudják olvasni, ráadásul a szöveg háttere mindig különböző színű, így a kicsikkel gyakorolni lehet a színeket is.

Munkám során az összes addig megjelent Boribon kötetet felolvastam vagy ezerszer a gyerkőcöknek, élvezettel mutogatták a rajzokon is amit kellett, majd fejből ők mesélték el nekem a történetet.

Nekünk egyelőre még csak ez az 1 Boribon kötetünk van, gyerkőc az ötödik hónapfordulójára kapta, mondván, az olvasását sose lehet korán elkezdeni. ;o)
De azóta már fejből tudom, sőt, ha szeretné, hogy olvassam neki, azt mondja, hogy "bobobobo". (10 hónapos a Kicsem.) ;o)

"Boribon bánatosan nézte a felhős eget.
- Esőre áll az idő. Milyen szomorú nap van ma!
Hirtelen Annipanni toppant elébe.
- Csakhogy megtaláltalak Boribon! Ajándékot hoztam neked: hét színes lufit. Tessék!" - kezdődik a mese.

Marék Veronika 1937-ben született, közismert gyermekkönyv-író és grafikus.
1963 óta szabadfoglalkozású, gyermeklapok külső munkatársa, rádió- és tévéjátékok, bábjátékok, valamint rajzfilm forgatókönyvek írója. 1983-ban ifjúsági díjat kapott.
Gyermekeknek szóló könyvei saját rajzaival jelennek meg.
Ő a "Kippkopp" mesék, a "Laci és az oroszlán", "A csúnya kislány", "A kockásfülű nyúl" szerzője is.

Honlapja itt található: http://www.marekveronika.hu/main.html

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.

9:13 0 Hozzászólás
Van olyan, hogy egyszerűen egy könyvről nem lehet sokat írni.
Nem azért, mert rossz, hanem mert egyszerűen nincs mit.

Érdeklődve vettem le a könyvtár polcáról, már a borítója is olyan csajos, könnyed, humoros, képregényfigurás volt.
Ez a képregényes külső pedig végigkísért az olvasás során is, végig úgy éreztem, mintha igazából egy képregényt olvasnék (holott kép nincs is benne).
És tényleg csajos, könnyed, néhol humoros, ironikus. (Nekem hiányzott belőle a romantikus összeborulás, de hátha valamelyik másik kötetben, ugyanis ez egy regénysorozat).
Téli estéken bebújva a takaró alá, vagy épp nyáron a strandon, vagy tavasszal miközben a gyerkőc alszik a babakocsiban, anyuka pedig leülhet egy padra olvasni, szórakoztató olvasmány lehet.

"Stephanie Plum közel harminc (kilóban sajnos távol), elvált, munkanélküli, kocsi nélküli, pasi nélküli. Mióta a fejébe vette, hogy beáll fejvadásznak, mindig történik vele valami. Hol kocsik robbannak körülötte, hol szatír tör rá, hol megskalpolnak valakit, és közben valahogy mintha minden Joe Morelli körül forogna. Aki hatévesen becsalta a garázsba, hogy "vonatozzon" vele, jó tíz év múlva pedig "elvette a csokis fánkját".
És ha mindez még nem lenne elég, ott az anyja, aki folyton újra akarja házasítani, meg persze Mazur nagyi, akinek mindenről három dolog jut az eszébe: a szex, a szex és a szex.


Janet Evanovich krimifolyama a világ első számú szórakoztató női sorozata. Minden kötete már néhány nappal a megjelenése
után vezeti az összes sikerlistát, sokmilliós rajongótábora jobban várja, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók újabb részét."

Janet Evanovich 1943-ban született New Jersey-ben.
Steffie Hall néven romantikus novellákat ír.
Első novellája 1987-ben jelent meg.
Az első Stephanie Plum regénye pedig 1994-ben.
Azóta sok-sok díjat bezsebelt az írónő a regénysorozatával.
(Ha jól tudom, akkor idén a 20. kötete jelent meg.)

2009. december 4., péntek

Jane Austen: Emma

19:07 1 Hozzászólás


Egyik kedvenc íróm Jane Austen.
Ennek a könyvnek is a színtere, környezete ugyanaz, mint a többi Jane Austin regényben: angol vidéki úriházak, ahol derűsnek látszik minden nap. A főhősnő, Emma egy 21 éves éles fantáziájú kisasszony, aki sok fiatal párt boronált össze, persze sikertelenül... De ennek köszönhetően jó pár bonyodalom alakult ki... Persze a könyv végére minden jóra fordult: mindneki megtalálta a maga párját....
Nekem tetszett ez a könyv. A történet akár a mai világban is megtörténhetne: valaki kitalál valamit, ami szerinte ésszerű és úgy kell történnie, miközben mások életéről van szó és persze másként végződik a helyzet, ahogy kigondolja... Ez így lehet, hogy mulatságosnak hangzik, de sajnos, a valós életben lehet, hogy kevésbé ennyire mulatságos. Mert sajnos, előfordul, hogy valaki rossz indulatból kitalál valamit, hogy másnak ezzel árthasson, és lehet, hogy a végén meg visszaüt... Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik....
Ebben a regényben nem került ki senki sem vesztesen. Emmát olyan kerítőnőnek mondanám, a szó legjobb értelmében. Unalmában már szinte nem tud mást csinálni, mint a környezetében lévő fiatalokat összehozza. Bár személy szerint én egyik oldalon se lennék: én nem szeretek mások szerelmi életébe beleszólni, mert abból semmi jó nem származik, és azt se szeretném, hogyha más összehozna engem valakivel, ráadásul úgy, hogy talán nem is tetszünk egymásnak az illetővel.
Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti a könnyed regényeket és/ vagy Jane Austent!

2009. december 3., csütörtök

Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem!

8:22 6 Hozzászólás

Nagyon örültem, amikor nyár végén születésnapomra megkaptam ezt a könyvet (húgomtól, aki szintén anyuka), mert azon kívül, hogy voltak saját ötleteim, gyakran törtem a fejemet, mit is lehetne játszani egy kisbabával. A könyv kéthavi lebontásban részletezi már az első(!) hónaptól kezdve 36 hónapos korig, hogyan foglalkozzunk játékosan kisbabánkkal, mind értelmi fejlődés, mind mozgásfejlődés, és később a beszédfejlődés terén.

Néhány példa a „mi” életkorunkból (Dorka lányom 11 és fél hónapos):
Napi feladatok 10-11 hónapos babák számára:
- Labdával gurigázzanak, mászva vadásszanak rá
- Fürdőjében gyakorolják a hideg-meleg fogalmakat
- Építsen alagutat, ami alatt kisautó áttolható
- Tegyen a fejére könnyű kispárnát, hogy egyensúlyozzon
- Ebédnél adja kezébe a kanalat, engedje, hogy egyedül próbálkozzon
- Nézzegessenek könyveket, kérdezze a kép tárgyairól, „Hol az asztal…?” stb.
De ez csak a töredéke, rengeteg hasonló, játékos ötlet áll rendelkezésünkre. Hozzá kell tennem, ezek nem kötelező feladatok, mindennek JÁTÉK-nak kell lenni, nem szabad erőltetni, és csak addig szabad csinálni, míg a baba élvezi.

Ezután jön az óvodáskor: a hónapok megismertetésével, ezen belül különböző témákkal, mint például a bemutatkozás, család, foglalkozások, állatok, növények, számok, színek; mindez érdekes feladatok formájában, valamint a szabadban, kirándulások alkalmával végezhető környezetismereti megfigyelésekkel.

Végezetül iskolás, pontosabban iskolaérettségi feladatsorokat találunk. Ezek számolós, összekötős, ellentétpáros stb. és logikai feladatok.

Hogy miért hasznos ez a könyv?
„A megfelelő fogalomkialakításhoz, az ismeretek mélyebb rögzítéséhez elengedhetetlen az otthoni munka. A szülők többsége tudja ezt, de bizonytalan abban, hogy gyermeke fejlesztését miként kellene megvalósítania. A megfelelő út megtalálásában szeretnék most Önöknek segíteni. Pszichológusok, pedagógusok véleményét és saját tapasztalataimat felhasználva próbáltam egy mindenki számára érthető, szinte semmilyen anyagi befektetést nem igénylő, a gyermek számára élvezetes fejlesztő programot összeállítani.” – írja a szerző, Deákné Bancsó Katalin, akinek több nevelésről szóló könyve jelent már meg.

Nekem az tetszik legjobban a könyvben, hogy - mint az alcímben olvasható - születéstől egészen az iskolás korig hasznunkra válik. Vagyis még sok-sok évig fogom tudni forgatni :)

2009. december 1., kedd

Tom Wolfe: Talpig férfi

19:22 2 Hozzászólás

Tom Wolfe a kortárs amerikai irodalom egyik meghatározó figurája. Könyveit sok éves kutatómunka előzi meg. Éleslátása, fanyar humora, autentikus nyelvezete és az ahogy reálisan megismertet Amerikával, mind közrejátszik abban, hogy az egyik kedvenc írómnak tartsam. Könyveinek témája a mai Amerika, és a mai amerikai. Legyen az fekete vagy fehér, gazdag vagy szegény, egyetemista vagy politikus, Wolfe pontos éleslátással mesél.

A talpig férfi (Man in Full) című nagyregénye a 80%-ban feketék, 20%-ban fehérek lakta délen, Atlantában játszódik (Georgia állam fővárosában). Volt "szerencsém" két évet Atlantában élni, így nagy érdeklődéssel olvastam a sorokat, de tettem ezt már akkor is, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy egyszer ott élek majd. Másodszorra már akkor olvastam amikor ott éltem.

Szeretem az olyan regényeket, amelyek a valóságot adják vissza. Tom Wolfe regényeiről ez egyértelműen elmondható. A talpig férfi, azaz Charlie Croker, éppen kapuzárási pánikkal küzd, elhagyja korosodó feleségét, elvesz egy fiatal bombázót akivel próbál lépést tartani. Ugyanúgy ahogy üzleti ügyeivel is, mivel a milliárdos ingatlan-befektető a csőd szélén táncol. Azonban nem csak Charlie birtokáért, repülőiért, villáiért, luxusautóiért aggódhatunk a könyvben. Ahogy megismerkedünk az atlantai felső tízezerrel, ugyanúgy elkalandozhatunk a feketék lakta gettókba azaz a "sűrűbe". A hely szellemét fekete gettórappel érzékelteti Wolfe. Olvashatunk egy fehér hűtőházi munkás családjáért folytatott harcáról, börtönből való szökésről. Magányos középkorú szívek egymásra találásáról. Fekete focista fehér milliomoslánnyal kavar, karamell színű politikusok keverik a kártyákat a háttérben. Fordulatos, mozgalmas nagyregény, letehetetlen.

A vége pedig pont olyan mint maga Amerika: ahol minden megtörténhet.
Hogy milyen is egy talpig férfi? Charlie Crockerben tényleg van valami, de azért még csak közelít ahhoz a bizonyos tökéleteshez. Erre a kérdésre választ máshol kell keresnünk, de érdekes és pontos képet kapunk Atlantáról és az ott élő sokszínű lakosságról.

Ian McEwan: Vágy és vezeklés

13:59 2 Hozzászólás
Megvallom őszintén, hogy ezt a könyvet két részletben olvastam. Ugyebár ebből is készült film. Akkoriban elég nagy hangja volt ennek a filmnek szerintem, 7 Golden Globe-díjra is jelölték. Igaz, a filmet nem láttam még azóta se, de érdekelt a történet, így megvettem a könyvet. A első 150-160 oldal után valahogy nem tetszett, így letettem, elkezdtem mást olvasni. Ez 2008 nyarán volt. Aztán gondoltam egyet, hogy ne porosodjon már ez a könyv, újra elővettem, 2009 nyarán. Azt hiszem kellett neken ez az egy év, hogy el tudjam olvasni. Nem tudom, hogy mi kellett hozzá: talán tapasztalat, komolyság?
A könyv egy elég magas rangú családról szól, ahol érdekes helyzet alakul ki. 3 gyerek van: egy fiú és 2 lány. A fiú és a nagyobbik lány már 20 fölött van, egyetemet végeztek, de a kislány még alig 13-14 éves. Dolgozik a családnál egy fiú, kertészeti dolgokat lát el. A kislány beleszeret és félre is ért dolgokat. A kertész fiúnak meg a nagyobbik lány tetszik, egymásra is találnak, és sajnos, a kislány olyan dolgot lát, ami veszélybe sodorta mindenki életét....
Az én véleményem erről a könyvről az, hogy -magamon tanulva- edzett léleknek kell lennie az olvasónak, aki talán élt már át hasonlót, vagy már megedzette az élet.
A nagy tanulság szerintem az ebben a könyvben, hogy jól gondoljuk meg, hogy mit mondunk, kinek, mikor mit csinálunk.... Mert ha csak egy információ rosszul jut el valakihez, akinek a kezében hatalom van, akár a vesztünkhöz is jutunk.
Sajnos, már nekem is volt ilyen tapasztalatom. Megbíztam valakiben és ez az információ teljesen kifordítva jutott vissza hozzám. Nem volt kellemes értés.... Nem egyszer jártam már így, de megtanultam, hogy nagyon személyes információkat ne adjak ki mindenkinek, csak olyannak, akiben 100%-ig megbízok.

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el ...

13:45 4 Hozzászólás
A moly-on hívták fel a figyelmemet a műre.
Aztán amikor láttam, hogy "Az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének díjnyertese", akkor még jobban kíváncsi lettem rá.

Ifjúsági irodalomba sorolta be az alexandra.hu, de szerintem egyáltalán nem az.
Mondhatjuk, hogy felhívja a fiatal lányok figyelmét a "veszélyre", de én bizony inkább 7 lakat alatt őrizném. Ilyennek nem szabadna megtörténnie, nem szabadna széttörni a fiatal lányok álmait, ugyanakkor tudniuk kell, hogy sajnos vannak kint "állatok", akiktől óvakodni kell.
Még nincs lányom, de már most féltem.
Ugyanakkor nem értem, hogy a fenébe nem vették észre a szülei, hogy valami nem stimmel a lányukkal? Hogy a fenébe lehet az, hogy a 14 éves lányom egyik napról a másikra megkukul, én pedig ezt csendben tűröm, nem teszek érte semmit? Meg amúgy is, milyen szülő-gyermek kapcsolat az, amiben a gyermek nem mer segítségért fordulni a szüleihez?

Felkavaró.
Szomorú.
Túl valóságos.
Nagyon mélyen ábrázolja egy fiatal lány lelki világát, érzéseit, gyötrődéseit. Lelki fejlődését.
Ahogy magába zárkózik, majd szép lassan nyílni kezd, és kiderül, mi is történt vele.
Nagyon felkavaró.
Pár hónapja lehet, hogy nem tett volna rám ilyen nagy hatást, de most, hogy anya lettem. ... Belegondolni sem akarok, hogy a Világon hány fiatal lánnyal, nővel történt meg hasonló eset. És fog sajnos. ... Mert "állatok" mindig lesznek. Korosztályba való besorolás nélkül.

"Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban és körülötte? Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében."

A film előzetese pedig itt van angolul. Már ezek alapján is eléggé felturbózták a cselekményt. (Igen, a főszereplő Bella a Twilight-ból.)

Laurie Halse Anderson 1961-ben született.
4 gyermek édesanyja.
Gyerekeknek és fiatalkorúaknak ír.

Művei:
- Speak (Hadd mondjam el ...)
- Fever 1793
- Catalyst
- Prom
- Twisted
- Wintergirls

Follow Us @soratemplates